11. fejezet - Szeretlek

Boldog Újévet kívánunk ezzel a fejezettel! :)

11. fejezet: „Szeretlek”

" Visszajössz...?"

Elisa szemszöge

- Elisa, te komolyan megtámadtad Caroline-t? – vonszolt be a szobába a húgom, ahol Toriék furán néztek ránk.
- Én tényleg nem. Ő engem. Én csak annyit mondtam neki, hogy az ő csókja után menekült hozzám – magyaráztam.
- Elmondja valaki, hogy mi történt? – kérdezte Oliv.
- A fiúk… - sóhajtott Lara, mire Tori mérgesen fújtatva állt fel.
- Persze, a fiúk. Folyamatosan velük vagytok. Főleg, te, Lara Louissal. Szörnyű rátok nézni! Nem tudnátok abbahagyni?
Lara döbbenten figyelte a barátnőnket, aki úgy látszik rendkívül harapós kedvében volt. Úgy láttam, hogy muszáj közbeszólnom.
- Tori, nem lehetne ezt máskor megbeszélni? Szerintem mindannyian eléggé fáradtak vagyunk – mondtam neki. Tori fancsali képpel végül lefeküdt és Oliv is követte. Lara szomorúan nézett rám, nem akartam már beszélni, nehogy Tori még mérgesebb legyen, de megöleltem a húgomat. Tudom, hogy ez most jól esik neki.
- Jó éjt!
- Köszönöm – válaszolt egészen halkan – Jó éjszakát!
Ágyba bújtunk, de csak nehezen tudtam elaludni.

x

Másnap valamivel vidámabban keltünk. Miután letudtuk Simonnal a megbeszélést, egészen csütörtökig nyugodtan tanultuk a szöveget és próbáltunk. Ám a pénteki nap borzalmas volt. Már úgy kezdődött, hogy Tori mérgelődött.
- Nem hiszem el, hogy nem lehet itt rendet tartani – mondta mérgelődve, miközben összevissza rohangált a szobában.
- Tori nyugodj már le, és gyere- szólt hozzá a húgom. Azt hiszem most írta alá a halálos ígéretét – Simon már vár minket, és nem szeret túlzottan várni!
- Én meg nem szeretem nem megtalálni a dolgaim!
- Kit érdekel? – kérdeztem tőle, mire dühösen kiviharzott mellőlem a szobából. Larával vállat vonva pedig utána mentünk.
- Na, végre, hogy itt vagytok - szólt Simon, amikor meglátott minket az ajtóban – Álljatok fel mindannyian, és akkor Lara kezdheted is!
Lara pedig kezdte, és énekelte a saját részét. Minden egészen jól ment, amíg nem láttam meg, hogy a harmadszori éneklés során Tori lesújtóan nézett Larára.
- Tori valami problémád van? – kérdezte Simon. Úgy látszik neki is feltűnt Tori arckifejezése.
- Igen van! Méghozzá ő! – mutatott Larára, aki lefagyva állt a helyén.
- Én? – kérdezte megilletődve. Tori pedig egye közelebb ment hozzá.
- Igen, te! Mindent mindig elrontasz! A számot is elrontod…
- Tori ezt nem kéne, nyugodjatok le szépen! – szólt közbe Simon, de Tori mint aki meg se hallotta folytatta.
- Elrontod a versenyünket, és mindenki más életét is! Nem értem, hogy miért vagy itt közöttünk!
Mindannyian megdöbbenve figyeltük. Oliv is értetlenül nézett a nővérére, Lara arcát pedig könnyek csíkozták.
- Tudod mit? Ha ennyire szörnyű vagyok, és nem kellek, akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha elmegyek! – jelentette ki Lara, majd választ se várva, sírva elviharzott.
- Ezt nem kellett volna! – néztem Torira – Egész héten csak bántottad! Mi bajod van vele? Louis? Az, hogy a volt pasidnak ő kell és nem t e? – összeszűkült szeméből kiolvastam, hogy eltaláltam a dolgot.
- Lányok! – vágott közbe Simon – Engem nem érdekel, hogy mi van köztetek a fiúkkal, de most menjetek Lara után és nyugtassátok meg és győzzétek meg, hogy szükségünk van rá.
Tori idegesen fújtatott, Oliv még mindig meg volt döbbenve. Én pedig Lara után siettem.

Lara szemszöge

Dühösen csapkodtam a ruháimat a bőröndbe. Az nem érdekelt, ha a felét itt hagyom, vagy másét viszem haza. El akartam innen tűnni! És haza akartam menni! Senki sem érdekel!
- Lara, te nem próbálni vagy? – toppant be Louis.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki próbál? – vágtam a fejéhez.
- Hát nem tudom. A nővéred most hívott, hogy valami gond van.
- Szerinted van gond?! Haza akarok menni! – fakadtam ki, mire közelebb lépett és átölelt. Teljesen átáztattam a felsőjét, és hüppögve próbáltam tudtára adni, hogy jelen pillanatban mindenkit utálok.
- Nyugalom, Lara. Minden jobb lesz, csak várj egy kicsit. Te is és Tori is lenyugszotok és megbeszélitek – magyarázta Louis, ami rendkívül kedves volt, de tényleg csak a saját ágyamban szeretnék lenni.
- Nem, nem! Én haza megyek! – jelentettem ki neki, miközben arrébb léptem tőle.  Látta rajtam, hogy nem tud lebeszélni róla.
- Jó, de akkor megyek veled! – szólalt meg végül Louis.
- Te nem jöhetsz el. Neked itt kell maradnod, muszáj itt maradnod – próbáltam ellenkezni, de úgy látszik ő is hajthatatlan.
- Nem-nem, neked legalább annyira muszáj maradnod, mint nekem.
- Én nem tudok itt maradni! Tori… teljesen kikészít. Utál engem, de ötletem sincs miért.
- Oké, nyugi- felkapta a bőröndömet, majd Loui kézen fogott – Gyere, menjünk – mondta és nagyon szelíden húzni kezdett maga után ki a házból. Fogalmam sincs, hogy honnan szerzett autót, de betuszkolt a hátsó ülésre és a taxi megindult Doncaster felé. Szipogtam és holtfáradtnak éreztem magam, de fejemet Louis vállára hajtottam és azt hiszem álomba sírtam magam. Louis végig simogatta a hajam. Meg akartam köszönni neki, hogy itt van velem, de túlságosan kimerült voltam. Úgy éreztem percek teltek el, mikor Louis felébresztett, hogy mondjam meg a pontos címet. Meg is mondtam, és most a várost nézve elöntött a megkönnyebbülés. Tori messze van és egy ideig nem fog bántani. Még a mobilomat is megnéztem, amit még Londonban kikapcsoltam. Elisa keresett rengetegszer. Szegény, biztos ideges, hogy hol lehetek, de muszáj volt eljönnöm.

 Amint megérkeztünk, odamentem az ajtóhoz és becsöngettem. Anyukám döbbenten nézett rám, miután kinyitotta az ajtót: - Hát te?

- Szia anya! – köszöntem neki, majd Louis odalépett mellém. – Ő Louis..

- Én azt hittem, hogy LouLounak hívsz – vágott közbe Louis. Becsuktam a szemem. Én tényleg szeretem a hülyeségeit, de muszáj ezt pont anya előtt, amikor be akarom mutatni? Na mindegy, láthatóan anya jól szórakozik, és végülis az jó.

Bementünk mindannyian, és a nappali előtt elhaladva köszöntem a bátyámnak, aki megdöbbenve figyelt engem. Hát még Louist!

- Szia hugi!  - köszönt Will – Ő ki? – kérdezte azonnal nem túl kedvesen Louisra nézve. Hiába, ő mindig ilyen ilyen volt. Nagyon lelkesen szerette volna távol tartani tőlünk az összes fiút.

- Louis vagyok – nyújtott kezet a bátyámnak. Én meg kérdőn néztem rá. – Hát már nem LouLou?

Most ő nézett rám galádul. Hupsz, úgy tűnik Will előtt szeretett volna LouLou helyett Louis lenni. Mégse reménytelen!  Mindazonáltal Will elég furán nézett rá.

- Tehát akkor Lara mit csinálsz itthon – itt gúnyosan elvigyorodott – LouLouval Elisa nélkül.

És elkezdett dőlni belőlem az összes eddig történt dolog. Közben helyet is foglaltunk Will mellett, és anya még sütit is hozott nekünk. Louis a bátyám szúró tekintete ellenére simogatta a kézfejemet.

A nap további részében csak ültünk és beszélgettünk. Louis egészen jól kijött anyával és Willel. Bár azért Will nem állhatta meg, hogy ne tegyen szúrós megjegyzéseket. Este egyedül anya mondata borította ki Willt.

- Akkor, Louis jó lesz neked Larával a szobájában? – kérdezte LouLoutól, mire Will félrenyelte az üdítőjét.

- Na de anya! – méltatlankodott.

- Nincsen semmiféle de! Abban a hatalmas franciaágyban bőven el fognak férni.

- De mi van Elisa szobájával? Az üres – próbálkozott Will.

- Ugyan már melletted esélyük sincsen, lefeküdjenek – jelenttette ki anya, mire Louissal mindketten vörösbe váltottunk – És amúgyis te is ott vagy fenn az emeleten.

- De én nem leszek itthon. Hát megyek Melissához.

- Na persze. Te ott aludhatsz a barátnődnél, de én nem aludhatok Louival? Olyan vagy, mint Elisa. Ugyanezt csinálja ő is.

- Őt sikerült átnevelnem – vigyorgott Will.

Majd öt percen belül elhagyta a házat, miután rápillantott az órára. Anya pedig elment aludni, de előtte mindkettőnket körbe csókolgatott. Én lelkesen felhúztam magam utána Louist a szobámba, hogy megmutassam neki.

- Nagyon szép szoba – jelentette ki. Majd utána csak csendben néztük egymást. Végül közelebb lépett hozzám, és lehajolva megcsókolt. A csókunk egyre hevesebbé vált. Szorosan bújtam Louishoz, és ő is olyan szorosan tartott, mintha attól félt elszökök tőle.

Ahogyan próbáltuk egymásról leszedni a ruhát, a bénaságunknak köszönhetően felborultunk, és az ágyon kötöttünk ki. A félhomályban még így is láttam Louis szemében a csillogást. Mosolygott és megint hosszan csókolt.

Ahogyan beletúrtam Louis hajába, ő úgy vette le rólam a felsőmet, amit aztán száműzött a szoba másik végébe. A vállamra és a nyakamra apró puszikat lehelt, miközben én is próbálkoztam az ő vetkőztetésével, de az, hogy közben szorosan hozzápréselődött nem segített.

- Visszajössz velem holnap? – suttogta a kérdést fülembe Louis

- Igen – leheltem, mire még szenvedélyesebben megcsókolt. Arra már nem teljesen emlékszem mikor is került le rólunk az összes ruha, csak arra, ahogy a meztelen forró testünk összeért…

Mennyei érzés és pokoli gyönyör járt át. Louis még utána is szorosan tartott, és nem engedett el.

- Szeretlek - suttogta a csöndbe Louis. Felnéztem ragyogó kék szemeibe.

- Szeretlek – mondtam, majd puha puszit nyomtam a szájára. Fejemet a mellkasára hajtottam és az ő erős karjaiban napok óta először végre nyugodtan aludtam el.

x

Másnap reggel vidáman keltem fel. Louis még aludt. Mosolyogva figyeltem, ahogyan alszik, és egy kósza hajtincset kisöpörtem az arcából. S annak sem tudtam ellenállni, hogy ne adjak az arcára egy puszit. Erre persze felébredt és ő is mosolygott.
- Jó reggelt szépségem – köszöntött nagy puszival.
- Jó reggelt – válaszoltam neki. Valahogy nem ment nekünk ez a felkelés dolog, a vége ugyanis az lett, hogy LouLou megpróbált halálra csikizni. Végül mégis lementünk a konyhába, ahol anya azzal fogadott, hogy azonnal hívjam fel Elisat és Simont. Először Simont hívtam, aki egészen megértő volt, azt mondta beszélt Torival és közölte, hogy legkésőbb délután egyre legyek Londonban. Végül mintegy mellékesen azt is megkérdezte, hogy Louis velem van-e. Én pedig kínosan hallgattam, amiből Simon rájött, hogy igen, Louis velem van. Aztán felhívtam Elisat, aki idegesen kiabált velem egy sort és azt mondta, hogy ő is beszélt Torival és, hogy Tori egy idióta, de nekem akkor is muszáj visszamennem, mert egyedül nem bírja a lányokat és még Harryt is.

Reggeli közben pedig még Will is hazaállított és elég morcosan nézte LouLou vigyorát.
- Ti lefeküdtetek – jelentette ki Will.
- Szakasztott olyan, mint Elisa, nem? – kérdeztem Louitól Will kijelentését figyelmen kívül hagyva.
A visszaút most sokkal jobban telt, Louival végig beszélgettünk. Elisa pedig már az ajtóban állt, amikor mi megérkeztünk. Engem egy hatalmas öleléssel üdvözölt, Louist pedig egy hatalmasan csattanó pofonnal.
- Hogy feküdhettél le vele? – kérdezte felháborodva Louistól, mire ő elég könnyedén felelt.
- Nem ellenkezett nagyon … !
- De akkor is … megrontottál egy fiatalkorú lányt!
- Én nem rontottam meg … vagyis azt hiszem.. –majd rendkívül elgondolkodó fejet vágott, ami kétségkívül ugyanolyan jól állt neki, mint amikor nem gondolkodik. Majd lassan összeállt nála a kép, és döbbenten nézett rám – Te szűz voltál? Hogy hagyhattad, hogy lefeküdjek veled?
- Nem beszélhetnénk meg ezt ben? – kérdeztem tőle, mire vállat vonva betolt az ajtón.
- Akkor beszéljünk – mondta, de Elisa lelohasztotta.
- Szerintem Larának Torival kell beszélnie – mire szinte varázsütésre ott termett az említett személy.
- Lara … - szólalt meg.
- Tessék - néztem rá.
- Nézd, én sajnálom. Nem kellett volna azokat a dolgokat a fejedhez vágnom. És már nem is gondolom úgy és szükségünk van rád és ... és bocsánat. És nagyon örülök, hogy visszajött és szeretném, ha nem haragudnál rám nagyon.
- Oké – bólintottam – Nincs harag.
- Részemről azért még van – szólt közbe Elisa.
- Az már lényegtelen – motyogta – Viszont Simon azt mondta, hogyha megjössz, menjünk hozzá próbálni, mert ez lesz az utolsó.
Úgyhogy elmentünk próbálni és Simon nagyon meg volt elégedve Leona Lewis Happy című dalával, ami most, hogy jó volt a hangulat közöttünk nagyon jól sikerült. Szóval jókedvűen zártuk az élő show-t, csak Loui nem tudott túllépni azon, hogy ő volt nekem az első.