15. fejezet - Csak a plüssmacim vagy

 Sziasztok! Itt az újabb fejezet - és igen, ez már az utolsó előtti :) Kellemes Olvasást! :) Lara és Pinkie

15. fejezet - Csak a plüssmacim vagy

... egészen máskor próbáltak...

Elisa szemszöge

   

 Dermedten bámultam magam elé. Ez nem történhet meg! Egyszerűen nem. Nem akartam, hogy kiessünk! De ha ők esnek ki.. Valaki kézen fogott és elkezdett hátrafelé húzni. Azt hiszem Harry volt. Amint kikerültünk a kamerák kereszttüzéből Loui és Lara szoros ölelésbe zárták egymást és halkan beszéltek egymáshoz.
- Lara, koncentrálj! Nyugi, nem lesz semmi baj.
- Loui … Loui …
- Te csak menj ki és énekelj, én majd … - ám ekkor Lara is megához tért.
- El ne merd rontani! Muszáj bent maradnotok!
- De Lara …
- Ne mondj semmit! Vagy olyan leszek, mint Elisa! Kimész és énekelsz, értve vagyok? Egyetlen rossz hangot meghallok, a répáiddal foglak megverni!
- Szeretlek – vigyorgott rá Lou.
- Szeretlek – válaszolt a húgom. Nekem ennyi elég volt. Tekintetemmel Harryt kerestem, és meg is találtam. Beszélni már nem volt idő, próbáltam a tekintetemmel elmondani neki, hogy már nem is haragszom rá és, hogy nagyon örülnék, ha most idejönne és megölelne. De nem jött. A szeme üveges volt, egy pillanatig fel se fogta, hogy nézem, de mire viszonozta a pillantásom már mennünk kellett. Lara nagyon nehezen engedte el Louit. A szemei vörösek voltak, de nem sírt. A lányokkal egymás mellé álltunk és mindannyian kézen fogva léptünk a színpadra. A The Fray-től énekeltük a How to save a life-ot. Szívből énekeltünk, talán mindannyian másért, de szívből. Ezt talán a mentorok is érezték. Simon büszkén nézett ránk. Cheryl lelkesen tapsolt nekünk, mi pedig lesiettünk a színpadról. A fiúknak rögtön menniük kellett. Ismét esélyem sem volt beszélni Harryvel. Lara ügyesebb volt, mikor elment Loui mellett megszorították egymás kezét és még Oliv is bíztatóan mosolygott a fiúkra. Ők is a The Fray-től énekeltek, a Be the one-t. Nagyon jók voltak, és nekem fogalmam se volt, hogy mi lesz a végeredmény. Megváltoztam az eltelt idő alatt, úgy éreztem, hogy ha mi most kiesünk, szívből tudok majd örülni a fiúknak. Persze, lehet, hogy nem esünk ki, de igazából már nem vágytam mindenáron a nyerésre. A fiúk befejezték a dalt, és mi is visszamentünk a színpadra. Lara volt a kapcsolat köztünk, görcsösen kapaszkodott Louis kezébe. A műsorvezető megjelent és a mentoroknak egyesével választaniuk kellett. Deniis kezdte és ő minket küldött haza, utána Cheryl szólalt meg.
- Lányok, fantasztikusak voltatok, a fiúk is ügyesek, de szerintem nektek kell maradni – Lara olyan erővel szorította a kezem, hogy az ujjaim egészen elfehéredtek. Louis következett, ő is a One Direction-t marasztalta. Simonon volt a sor, ő fog dönteni, rajta múlik, hogy megyünk-e, vagy maradunk. De mielőtt megszólalt, már éreztem, hogy mit fog mondani.
- Mindegyikőtökre nagyon büszke vagyok. Szeretek mindkét csapattal dolgozni – elgondolkozott – Beszéltünk már erről, és megmondtam a lányoknak is, hogy nem engedem el őket lemezszerződés nélkül, de … ma este hazamentek.
Nagyon furán éreztem magam. Először ürességet éreztem, öntudatlanul fordultam Lara felé, aki egyszerre próbálta megölelni az összes fiút, főleg Louit, engem és a lányokat is. Így egy nagy ölelkező csapat lettünk. Aztán nem is maradt időnk, hogy szomorkodjunk. Mindenki egyszerre akart megölelni minket, gratulálni, és a közönség állva tapsolt. Lara még mindig Louiba kapaszkodott és én egyszerre sírtam és nevettem. Aztán megjelent Simon és őt is ölelgettük, aztán kamerák irányultak ránk és nyilatkoztunk valamit, nem is tudom mit.

X

   A műsor után nekünk össze kellett pakolnunk. Lara teljesen ki volt borulva, és így nehezen haladtunk. Egy szinten mind a négyen meg voltunk könnyebbülve, hogy hazamehetünk, de mégis maradtunk volna. Louis megtalált minket, mikor már majdnem készen voltunk. Leült Lara ágyára és az addig bepakolt cuccokat elkezdte kiszedegetni.
- Lara ne menj el! Maradj itt, és majd azt mondjuk, hogy csak a plüssmacim vagy – feküdt rá a húgom bőröndjére. Én még egy utolsó sóhajjal a cuccaim tetejére hajtogattam a még Harrytől lenyúlt Free Fucks-os pólót. Ezt már nem kapja vissza, megtartom.
- Loui, nem tudod merre van Harry? – kérdeztem tőle, miközben még mindig Lara bőröndjét zaklatta.
- Így jelenleg pontosan nem tudom. Amikor hazajöttünk, akkor a szobába volt, utána meg fehérbe váltott és utána meg a fürdőbe volt. – magyarázta Loui.
- Tehát akkor most a mosdóban van?
- Hát nem igazán, mert azóta történtek dolgok. Például Liam meg Simon hívta az orvost. És most meg itt vagyok.
- De ő hol van? – kérdeztem türelmetlenül.
- Hát… fogalmam sincs – nem vártam meg, hogy újabb szóáradatba kezdjen.
- Megkeresem Harryt – közöltem velük és ott hagytam őket kettesben.

X

Lara szemszöge

    

Szörnyű volt elbúcsúzni a fiúktól. Igaz, hogy csak két napra mentünk haza – Simon ennyi pihenőt engedélyezett – hiszen a munkát folytatnunk kellett a finálés fellépésre a már kiesett többiekkel. Így később vissza kellett mennünk Londonba, de akkor is teljesen más, hogy nem voltunk velük. Főleg Loui hiányzott nagyon. Az utóbbi időben annyira megszoktam, hogy mindig velem van, és bármikor megkereshetem. Szóval rossz volt, de mindezek ellenére azért jó volt otthon lenni megint. Anya nagyon örült nekünk, Will pedig percenként mondta el, hogy mennyire büszke ránk. Csak Elisa volt szomorú, mert nem tudott elbúcsúzni Harrytől. Nem beszélték meg a problémájukat, és mivel Harry beteg lett, nem tudtak elköszönni egymástól.
   Otthon töltött első napunk alatt megkerestek minket a barátaink. Egész nap csörgött a mobilom, és még olyan lányok is hívogattak, akikkel a verseny előtt soha nem is beszéltem. A legérdekesebb hívás talán Tomtól, a volt barátomtól érkezett.
- Szia Lara! – köszönt lelkesen Tom.
- Ööö.. szia – válaszoltam bizonytalanul.
- Szóval, most, hogy kiestél arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.
- Tom, kb. egy éve láttalak utoljára, miért akarsz találkozni velem? – kérdeztem. Nem értettem. Elisára néztem, aki szem forgatva kivette a kezemből a telefont.
- Tom, tedd meg azt a szívességet, hogy békén hagyod a húgom! Te szakítottál vele, de most, hogy híres megint érdekel mi?! Különben is foglalt – közölte a valószínűleg elképedt fiúval, majd letette a telefont.
- Köszi – mosolyogtam rá, ő csak megvonta a vállát. Elhatároztam, hogy megoldom valahogy, hogy újra kibéküljön Harryvel. És tudtam, hogy Loui segíteni fog ebben. Már csak azt kell eldönteni, hogy hogyan oldjuk meg.

X

   Szerdán mentünk vissza először próbálni. De a fiúkat nem láttuk, mert ők egészen máskor próbáltak. Louis folyamatosan hívogatott, hogy hol vagyok, és látni akar. Én is nagyon szerettem volna találkozni vele.
- Lara hol vagy? – tette fel szokásos kérdését telefonon.
- Most végeztünk a próbával. Te?
- Ne már! Mi most kezdtük még csak. Várj, beszélek Simonnal – hadarta el, majd kinyomta. Alig két perc múlva visszahívott.
- Simon most nem enged el, de ha vége a próbának megyek.
- És én addig még is mit csináljak?
- Hát, mondjuk küldd el Elisát, hogy kettesben lehessünk.
- Jó, úgyis sokáig tart őt elküldeni.
- Na látod.
- Harryvel beszéltél?
- Próbáltam …
- Oké, akkor várlak este. Szeretlek.
- Szeretlek.
Szóval én várakoztam, és próbáltam Elisát eltávolítani a hotelszobából, de nem sikerült. Elisának nem volt jó kedve, így még akkor is ott volt, amikor Loui megjelent.
- Olyan jó téged megint látni! – ölelt át szorosan.
- Nagyon hiányoztál – válaszoltam neki.
- Ezt ne itt csináljátok, vagy legalább várjátok meg, hogy kimenjek!
Louit azonban nem zavarta ez, és még Elisa távozása előtt megcsókolt.
- Mi baja van? – kérdezte, mikor már az ölében ültem.
- Harry… Ki van akadva. Szereti, de fogalma sincs, hogyan békülhetne ki vele.
- Harry ugyanígy van ezzel.
- Ezek ketten olyan bénák – sóhajtottam fel.
- De egyszerűen nem hagyják, hogy segítsünk.
- Tudom, de legkésőbb a show-n találkoznak. Vagy legalább látják egymást.
- Jöttök? – kérdezte meglepetten Loui.
- Persze, az első sorból fogok szorítani értetek! – Lou szélesen elmosolyodott, és lágyan megcsókolt.
- Tényleg, hogy is volt ez a telefonhívás azzal a volt pasiddal?
- Hát felhívott, hogy szeretne találkozni velem.
- És mit mondtál neki? – kérdezte nem túl lelkesen.
- Én igazából semmit. Elisa elvette tőlem, és hát… megmondta neki, hogy hagyjon békén.
-  Ezt majd megköszönöm neki – vidáman rámosolyogtam és puszit nyomtam az arcára.

X

   Túl lassan teltek a napok a show-ig. Loui többször nem tudott elszabadulni, és így nélküle borzasztó unalmas volt minden. Egy még mindig kicsit szerelmi bánatos Olivval,  a nem túl lelkes Torival és az enyhén szólva nagyon morcos Elisával nem volt könnyű dolgom.
- Beszélj már Harryvel! Rossz nézni, hogy így emészted magad! – mondtam neki már sokadszorra.
- Nem. Biztos haragszik rám, de igazából neki kéne bocsánatot kérnie.
- De nem haragszik! – sóhajtottam fel – Miért vagytok mindketten ilyen szörnyen makacsok? – Elisa nem válaszolt, hanem otthagyott, egyedül a szobában. Mindig ezt csinálja!
   A show előtt legalább annyira izgultam mintha mi is felléptünk volna. Sajnos csak a kezdés előtt nem sokkal sikerült bejutnunk. Ott aztán hosszan ölelgettem a fiúkat, persze leginkább Louit. Szegénykém eléggé ideges volt. Közben megpróbáltam Elisát Harry felé terelni, de valahogy senki se könnyítette meg ezt a próbálkozásomat. Aztán Simon érkezett és küldött ki minket a nézőtérre. Elisa azért lelkesen tapsolt velem a fiúknak. Fantasztikusak voltak, és nagyon szívesen hátra mentem volna hozzájuk. Loui többször nézett rám a színpadról, és édesen mosolygott. Olyan jó lett volna megölelni! Aztán nemsokára már ott álltak előttünk és Simon ott állt mellettük. Nem tudtam az ő kezüket szorítani, így Elisáét szorongattam. Végtelennek tűnő volt a csend, és bár nem én álltam ott, szinte remegtem. Loui arcát néztem, és ő is hol rám pillantott, hol Harryre, hol a műsorvezetőre pillantott. Ideges volt, és én ugyanannyira ideges voltam mint ő.

14. fejezet - Érjük el, hogy felfedje a titkát

Meghoztuk a következő fejezetet, jó olvasást! :) Lara és Pinkie


14. fejezet: „Érjük el, hogy felfedje a titkát”

"engem rossz előérzet gyötört"

Louis szemszöge

   A műsor után Simon fejmosása miatt nem tarthattunk bulit, és így végig feszült hangulat volt. Bár igazából megérdemeltük, főleg Harry és Elisa, akiknek sikerült úgy húsz fotós előtt csókolózni.
- Hogy lehetettek ennyire figyelmetlenek? Azért húsz fotóst nem észrevenni – hajtogatta Simon.
- Hát igen, figyelhettetek volna jobban galambocskáim – szúrtam közbe, mire Simon felém fordult.
- Mintha ti pont nem lennétek feltűnőek. Amikor a színpadon voltatok azt hittem élő adásban teperitek le egymást!
- Elisa közelében, ha akartam sem tudtam volna – válaszoltam.
- Most nem ez a lényeg! Hanem, hogy óvatosabbnak kell lennetek! Vagyis Harryéknek már teljesen mindegy. De te Louis vigyázz, Larát élve szétszednék.
- Mi semmit nem fogunk csinálni és eddig is megoldottuk.
- Oké, számítok rád – sóhajtott fel Simon – Most pedig megyek és mindent megpróbálok, hogy holnap ne ti legyetek a címlapon.
- Rendben, akkor azt hiszem mi megkeressük a lányokat – mondta Harry, majd elindult, én pedig mentem volna utána, de eszembe jutott valami, és visszafordultam.
- Várj, Simon … Mit tudsz arról, hogy Larának nem főznek külön kaját, amit ő is ehet?
Simon zavartan félrenézett.
- Már nekem is feltűnt, hogy Lara nagyon lefogyott, de aláírta a szerződést.
- Milyen szerződést?
- Azt, amelyiket te is aláírtál. Vagyis egy olyat. Abban pedig benne volt, hogy minden tulajdonságot és betegséget kihasználhat az X-factor csapata a reklámszerzés érdekében.
Lassan kezdtem felfogni mit is mondott.
- Tehát szándékosan nem etetik, hogy aztán jó sztori legyen, hogy beteg ?! Ezt nem engedheted! Ez … ez… !
- Louis, aláírta, ez ellen nem tudok mit tenni – felelte Simon.
- Lara ezt biztosan nem írta alá!
- De aláírta. Arról sajnos nem tehetek, ha nem olvasta el.
- Gondolom nem az volt éppen a legnagyobb betűs rész.
- Hát... nem éppen.
- Biztos nem tudnánk tenni valamit?
- Azt hiszem, sajnos nem. Csak amit eddig is, külön szerzünk neki kaját.
Lemondóan sóhajtottam, de ez akkor sem maradhat így. Így hát elindultam, hogy a szervezőkkel beszéljek.
- Louis maradj itt, ne csinálj hülyeséget, menj inkább Larához.
- Nem akartam hülyeséget csinálni – válaszoltam neki.
- Remélem is, mert bármikor kitehetnek téged és a fiúkat, sőt a lányokat is, ha most ezt elrontod nekik.
Bólintottam és inkább mentem Larához. Átmentem a lányok szobájába és utána érdeklődtem, de nem volt ott, úgyhogy Lara-felderítő útra indultam a házban. Meg is találtam őt, ott állt a földszinti mosdó ajtaja előtt.
- Sziaaa! – ugrottam lelkesen a nyakába, de ő befogta a számat és suttogva rám szólt.
- Ssssshhhh! Figyelj csak!
- Jó, de mire? – suttogtam vissza neki, mire mutogatott a mosdóra, ahonnan Liam hangja szűrődött ki.
- Igen, tudom. Te is nagyon hiányzol.
- Szerinted kivel beszél? – kérdezte Lara halkan.
- Az anyukájával … ? –próbáltam jobb színben feltüntetni Liamet, még ha tényleg csak az anyukájával beszél is. Sajnos ő ezt azonnal megcáfolta.
- Édesem most mennem kell. Alig várom már, hogy újra lássalak. Hiányzol és hiányzik minden veled töltött pillanat. De tényleg sietek. Szeretlek, csók.
Liam valószínűleg letette a telefont és Larára nézve azonnal tudtam, hogy le akarja támadni. Ezért most én fogtam be a száját és gyorsan messzebb húztam. Elrángattam szegényt a –kivételesen üres- nappaliba. Ott aztán végre elengedtem Larát, ő pedig azonnal beszélni kezdett.
- Ez… ez… ez… Liam most … most…
- Tudom, tudom, de ne mondd el Olivnak, mert ő is teljesen kiakadna, és az most nem lenne jó.
- De hát barátnője van, és kettő! És teljesen jogosan lenne kiakadva! Olivnak tudnia kell ezt!
- Dehogy kell tudnia! Inkább mesélj arról, hogy milyen volt a szerződésed?
- Hosszú … - nézett rám nagy szemekkel Lara – Elisa meg sietett,  így nem volt időm rendesen elolvasni.
- Akkor már értem. Ugyanis abban benne volt, hogy felhasználhatják a betegségedet minden formában. Tehát megtehetik azt is, amit most csinálnak.
- Már úgyse kell sokáig kibírni ezt – sóhajtott fel. Magamhoz húztam és szorosan megöleltem.
- Most inkább koncentráljuk Olivra és Liamre – mondta.
- Inkább koncentráljuk magunkra – mosolyogtam le rá, és hosszan megcsókoltam.

Harry szemszöge

   Elisa az ölemben ült az ágyamon. Végre sikerült kettesben maradnunk, erre mi történik?! Berontott a szobába Lara, utána pedig Louis rohant. Lara levegőért kapkodva meg akart szólalni, de Loui megelőzte.
- Lara! Ne mondd el Elisáéknak, hogy Liam valószínűleg Olivval csalja meg a barátnőjét!
- Miiii? – visított fel Elisa.
- Hoppá! – vigyorgott hülyén Lou – Úgy tűnik én mondtam el.
Lara mérges-viccesen nézett rá. Nekem pedig leesett, hogy mit is mondott az előbb.
- Liamnek barátnője van és közben Olivval … ? – kérdeztem. Lara bólintott.
- Tud élni – vigyorodtam el. Sajnos úgy tűnik se Lara, se Elisa nem ezt a választ akarta hallani – Nekünk is ki kéne próbálni.
- Te azt nem szeretnéd – nézett rám gyilkos szemmel Elisa.
- Jó, jó csak vicceltem! – védekeztem azonnal.
- Nagyon remélem – közölte megint Elisa.
- Nyugi – pusziltam bele a nyakába, mire ő összehúzta magát.
- Csikis – kuncogott fel aranyosan.
- Remek, ha ezen túl vagyunk, akkor megbeszélhetjük, hogy szóljuk-e Olivnak – rángatott vissza minket Lara a beszélgetésbe.
- Hát persze, hogy megmondjuk neki – mondta Elisa.
- Szerintem nem biztos, hogy kéne – szólt közbe Loui.
- Miért nem?
- Mert ez az ő dolga. Majd biztosan elrendezi valahogy – vonogatta a vállát Lou.
- De nem hagyhatjuk, hogy ezt csinálja Olivval!
- Na jó – gondolkozott el Lara – Akkor legyen az, hogy érjük el valahogy, hogy felfedje a titkát.
- Oké – értett egyet Elisa. Így lelkes tervezgetésbe kezdtek, hogyan buktassák le Liamet. Én viszont nem akartam részt venni ebben, így lementem a nappaliba.
Mire visszamentem feloszlott a cselszövő társaság, és Louissal el tudtunk menni aludni.

   A héten általában elkerültem őket, hogy véletlenül se legyen közöm a dolgokhoz. Ám ez hármójuk közül senkinek nem tetszett. Elisa rendkívül gonoszan nézett rám, szerinte velük kellett volna tartanom. De szerintem ez Liam dolga, majd megoldja ő. Jó, talán nem a legtisztességesebb dolog két lánnyal járni egyszerre, de akkor is! Nekünk mi közünk van hozzá? Egész héten ezt magyaráztam a többieknek, de akkor is dühösen néztek rám.
   Vasárnap a műsor után robbant ki a balhé. Mindenhol. Már a házban voltunk a sikeres továbbjutások után, mikor Oliv kiabálását hallottam. Nos, lehet, hogy Liam mellett állok, de a fejleményekre azért kíváncsi voltam, így lementem a nappaliba. A szoba közepén állt Liam lehajtott fejjel és Oliv előtte állva kiabált vele. A többiek pedig körbeállták őket.
Elisa és Lara is győzelemittas arccal tekintett Liamre, Louis pedig próbált eltűnni.
- Gratulálok – léptem oda a lányokhoz – Sikeresen tönkretettétek Liamet!
- Kissé eltúlzod Harry! – szólalt meg Lara, mielőtt Elisa megszólalhatott volna.
- Nem hinném, gondolom így Liam rendkívül aktívan részt tud majd venni a produkciónkban.
- Te most komolyan még mindig az ő oldalán állsz? – nézett rám Elisa.
- Igen, mert akkor sem kellett volna beleszólnotok!
- Neki meg nem kellett volna egyszerre két lányt szédítenie!
- De ez akkor sem a mi dolgunk, hanem az övék! Nem kellett volna beleszólnotok!
- Hát persze! – mondta Elisa, majd elviharzott. Remek, most megint engem utál! És ez szörnyű!

x

   Elisa egy hétig nem szólt hozzám megint. Elegen van ebből, hogy mindig én szívok. Lara és Louis bezzeg tök jól el volt. Liamről a hétvégére eltűnt a figyelem és ránk irányult a rivaldafény. Elisa lépten-nyomon belém kötött és ez másoknak is feltűnt.
- Egyszer az újságok címlapján lesztek ezzel a hol együtt vagytok, hol utáljátok egymást dologgal – mondta Lara.
- Bár már így is ott vagytok – szólt közbe Loui.
- Megjelentették? – akadtam ki – Komolyan megjelent a kép?
- Hát igen, a húgom azóta utál – vigyorgott Lou.
- De az a baj, hogy Elisa is utál – mondtam. Erre Lara kinyitotta a száját, valamit mondani akart még, de olyan gonoszan néztem rá, hogy inkább nem mondott semmit, hanem gyorsan arrébb mentek. A lányok léptek fel hamarabb, és igaz, hogy Elisával nem voltunk túl jóban, de azért izgultam értük. Aranyosak voltak Vanessa Caltorn dalával az A Thousand Miles-zal. Rossz volt, hogy hiába indultam Elisa felé, ő rám se hederített. A hangulat se volt jó a színpad mögött és engem rossz előérzet gyötört. Mikor végre mi következtünk még idegesebb lettem, de a számot jól megcsináltuk. Már a lányok második dalánál tartott a műsor, de a rossz érzésem még mindig nem múlt el. De nem volt sok időm gondolkozni, hamarosan megint nekünk kellett színpadra lépnünk. A dal jól sikerült, legalábbis mi úgy éreztük. Telt az idő, és egyszer csak ott voltunk a színpadon. A legjobb négy produkció. Összekapaszkodtunk a fiúkkal, Loui pedig Lara kezét is fogta. A fejük felett Elisára néztem. A tekintetünk találkozott. Nem tudtam pontosan eldönteni, hogy mire is gondolhat, de éreztem, hogy nem lesz egyszerű mire megint beszél majd velem. De most mással kellett foglalkozni. Már csak hárman álltunk a színpadon és vagy a lányoknak, vagy nekünk már biztos, hogy párbajozni kell. De ami ezután történt, nem fogtam fel. Nem mondtak minket, és a lányokat se. Majd végre eljutott a tudatomig a műsorvezető hangja:
- Ma este tehát párbajozik a L.O.V.E. és a One Direction!
Döbbenten álltunk ott. Louis arca dermedt volt és görcsösen szorította Lara ujjait. Elisára néztem. Nem bírtam gondolkozni vagy akár csak megszólalni. Ugyan azt láttam az arcán amit én is éreztem: ez lehetetlen lesz!

13. fejezet - One LOVE

 Sziasztok! Itt a legeslegújabb fejezet! :) Kellemes Olvasást hozzá! :) Ismét van egy dal a fejezethez: One Love  És muszáj annyit elárulnunk, hogy az első évadnak nem sokára vége lesz. Még 3-4 fejezet. De jön utána a második évad! :) Tehát lesz mit olvasni:)

Lara és Pinkie

 13. fejezet – One LOVE

"...Mindketten kuktasapkában..."

Lara szemszöge

Louist egész hétvégén alig láttam a show után. Folyton rohangált és Harryvel pusmogott. Hétfő este derült fény a szervezkedésére, amikor Oliv vigyorogva belépett a szobánkba.

- Lányok – fordult hozzám és Elisához – azt az információt kaptam, hogy ne engedjelek le titeket a konyhába.

- Mert? – kérdeztem tőle.

- Egyrészt mert úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, másrészt mert két cuki fiú azt mondta, hogy tartsalak itt titeket.

- Oh, vajon melyik két srác? – vigyorogtam. – De mit csinálnak?

A kérdésem végére berobbant Harry és Louis. Mindkettőjükön kuktasapka volt, de a kilógó hajukban kajadarabkák éktelenkedtek.

- Van egy meglepetésünk! – vigyorogtak. Majd elkezdtek lehúzni az emeletről minket Elisával. Izgultam, hogy mit fognak mutatni. Bevittek a konyhába. Ami először feltűnt az, az a hatalmas rendetlenség volt, ami ott fogadott minket. Viszont nagyon szépen meg volt terítve egy asztal négy főre.

- Hát ez meg micsoda? – érdeklődött Elisa.

- Ez egy vacsora – felelte Louis, majd kihúzott számomra egy széket, s felém fordulva folytatta – úgy gondoltam, hogy ha már nem főznek neked rendesen, akkor csinálok neked valamit, amit rendesen megehetsz.

Erre a kijelentésre Harry elkezdte kaparni a torkát.

- Jó, akkor ő csinálta, de én is segítettem – vigyorgott Loui, Harry pedig még mindig morcosan nézett rám.

- Na, jó, miattam lett kupis minden, de csak segíteni akartam – vigyorgott.

- Nem baj, azért szeretlek – mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára. Lehet, hogy nem egy mesterszakács, de nekem tökéletes.

- Tehát akkor Harry főzött? – kérdezte Elisa, majd a srác felé is fordult – Te tudsz főzni?

- Igen – bólogatott lelkesen Harry.

- Megtartalak – közölte Elisa. Mire Harry sértődötten elfordult és inkább tálalta a vacsorát. Loui pedig rendkívül lelkesen ecsetelte, hogy Harry mit készített.

- Tehát az előétel sajttekercs.

- Hm, egész jól néz ki – dicsérte meg Elisa, mire Harry megenyhülve mosolygott rá. Mikor a fiúk leültek Liam lépett be teljes pincér felszerelésben és hozzánk fordult.

- Megkínálhatom egy itallal a hölgyeket?

- Jaj, Liam, de édes vagy – mondtam, majd bólintva felé jeleztem, hogy kérünk italt. Louis még akkor felhördült, amikor Liamet az édes jelzővel illettem.

- Hé, ő édes, amikor én csináltam neked vacsorát? – kérdezte, mire Harry is hangot adott a felháborodásának.

- Na! Ki főzött? Téged ki kellett küldeni a konyhából!

- Ki lettél küldve a konyhából? – nevettem fel, és elég csúnyán kinevettem szegénykémet. Loui olyan cuki durcás arcot vágott, hogy muszáj volt kiengesztelnem valamivel. Közelebb húzódtam a székemmel hozzá, és körbenéztem, hogy Elisáék figyelnek-e. De ők eléggé el voltak foglalva egymással, szóval feltűnésmentesen ráraktam a kezem a combjára, és végigsimítottam. Ez neki nagyon tetszett és máris nem haragudott rám, és attól kezdve az ő bal keze végig az én combomon maradt, és néha-néha megsimogatta.

Miután az előétellel végeztünk, Louis bejelentette a főfogást.

- Sertésborda burgonya köntösben. Az étket készítette Harry Styles, de én Louis Tomlinson segédkeztem, amíg ki nem küldtek. De a receptet én kerestem, és megnéztem, hogy rizslisztet kell használnunk.

- Igen, az volt az egyetlen, amit jól csináltál – morgott Harry. De Louis jókedve töretlen maradt. Kiderült, hogy Harry nagyon jól főz és másfél órával később jóllakottan sétáltunk át a nappaliba. Addigra már Liam is visszaöltözött és egy nagyon vidám estét töltöttünk el együtt.

Mikor már a szobánk előtt álltunk Harry arrébb húzta Elisát és így kettesben maradtunk Louival.

- Nagyon szépen köszönöm. A vacsorát meg az egész estét. – kezeimet a nyaka köré fontam, miközben az ő karjai a derekamat fogta közre.

- Ez a legkevesebb. Az én szerelmemnek mindent – mosolyodott el édesen.

- Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon – toldottam meg minden szót egy apró puszival a szájára. Ő pedig az utolsó puszit is egy édes csókká alakította.

Sajnos Elisa megjelent mellettünk és megköszörülte a torkát.

- Mehetünk aludni? Vagy még az ajtóban letepered a húgom? – kérdezte Louitól.

- Hm, megfontolandó ajánlat – vigyorodott el Louis-

- Na, nem, ezt nem játsszuk – közölte Elisa, és egy utolsó rövid csók után bevonszolt a szobába.

Egyszerre sóhajtottunk fel és dőltünk az ajtónak.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok – mondta merengve Elisa.

- Én biztos vagyok benne, hogy az vagyok – vigyorogtam rá. Elisa visszamosolygott és elkezdtünk a lefekvéshez készülődni.

×

A kedd reggeli próbánk elég furán indult. Ott voltak a fiúk is és Simon nagyon lelkesen magyarázott nekünk.

- Tudjátok, hogy most közös produkciót kell készíteni és valamilyen fura módon a számítógép titeket sorsolt össze. Tény, hogy ilyenre még nem volt példa, de ti már bizonyítottatok együtt, szóval szerintem meg fogjátok oldani – mosolygott ránk.

Mi kicsit meglepődve néztünk egymásra. Simon pedig folytatta:

- Szóval összeszedtem pár dalt, amik közül válogathattok: Bruno Marstól a Marry You, Mikától a Happy Ending vagy a Blue-tól a One Love.

- A One Love az jó, de a Various Artist –os feldolgozást jobban szeretem – találta meg a hangját Elisa.

- És a One Love azért is jó, mert One Direction és L.O.V.E. és együtt az One L.O.V.E. – lelkesedett be Louis.

- Hm, ez tetszik – gondolkozott el Simon – Akkor osszuk fel a dalt – nyomott egy-egy lapot a kezünkbe.

- Abban a verzióban a refrénnel kezdődik. Hat sor és énekelhetné kettesével egy fiú és egy lány.

Erre többen is lelkesen bólogattunk.

- Na, az első két sor:

One love for the mother's pride,

 One love for the times we cried

Egy szerelem anyu büszkeségéért

Egy szerelem azokért az időkért, amikor sírtunk

- Szerintem ez Elisának és Harrynek jó lesz – mondtam vigyorogva. De meglepő módon Elisa beleegyezett.

- Következő két sor:

One love gotta stay alive, i will survive.

 One love for the city streets,

Egy szerelem életben fog tartani, túl fogom élni

Egy szerelem a város utcáiért

- Valaki? – nézett körbe Simon – Mondjuk Oliv és…?

- Liam – vágott közbe vigyorogva Niall.

- Oké – bólintott rá a mentorunk, és mielőtt megszólalhatott volna Louisom közbe vágott.

- Ezt a két sort én szeretném Larával - és hangosan fel is olvasta:

One love for the hip hop beats,

 One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem a hip hop ritmusért

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Miközben olvasta, végig a szemébe nézett, aztán sajnos megtörte a pillanatot és visszanézett a többiekre, én pedig nagyot sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem.

Simon szem forgatva nézett ránk, majd elkezdtük felosztani az első versszakot.

- Ez szerintem megint tökéletes lenne Harrynek és Elisának.

It's kind a funny how life can change,

 Can flip 180 in a matter of days.

Vicces, hogy az élet hogy megváltozhat

180 fokot fordulhat egy nap alatt

- Az utolsó sor szerintem legyen Torié – jegyezte meg Oliv. Nővére kihívóan meredt rám, majd bólintott.

- Énekelhetném, mondjuk Zayn-nel – mondta végül.

Osztozkodtunk a sorokon és rögtön próbálni is kezdtünk.

A refrénen kívül azonnal megtaláltam kedvenc részemet a dalból:

I refuse to give up, I refuse to give in

Nem vagyok hajlandó feladni, nem vagyok hajlandó megadni magam – énekeltem én, amire Loui válaszolt olyan tekintettel, hogy szinte belepirultam.

You're my everything

Te vagy a mindenem

Összességében úgy gondolom, hogy fantasztikus hetünk lesz, és ha ezzel a dallal nem jutunk tovább, akkor a nézőknek vakoknak kell lenniük, hogy ne vegyék észre a köztünk és a fiúk között lévő forró levegőt.

×

Elisa szemszöge

Igaz, hogy a hét nagyon jónak ígérkezett, de borzasztó fárasztó is volt. Két dalt próbáltunk és péntek este már 6 órakor az ágyamon fekve próbáltam pihenni. Ekkor nyílt az ajtó és bejött valaki. Nem ültem fel, nem érdekelt, hogy ki az. Talán csak Harrynek örültem volna, de ő még próbálni volt. Az, aki bejött, ami ágyunknál állt meg, és abból, hogy megfeszült az ágy, tudtam, hogy felmászik hozzám. És valóban így is történt és hamarosan éreztem, hogy két kéz támaszkodott a fejem mellett. Pislogva nyitottam ki a szemem.

- Harry! Hogy kerülsz ide? Nem próbátok lenne? – kérdeztem a szintén fáradt, de mosolygó Harryre nézve.

- De lenne, csak Simon azt mondta használhatatlanok vagyunk, jöjjünk vissza és aludjunk egyet.

- Értem – mosolyodtam el – és te most itt szeretnél aludni?

- Hát – hajolt le és csókolt meg finoman – csak, ha engeded.

- Na, gyere – húzódtam arrébb, miután ajkaink elváltak.

Harry befészkelte magát mellém, átölelt és szorosan összebújtunk. Ha nem lettünk volna ennyire fáradtak, valószínűleg mindkettőnknek máson jártak volna a gondolataink, de túlfáradtak voltunk: rövid időn belül mindketten elaludtunk. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, amikor arra ébredtem, hogy valami rezeg, majd zenélni is kezdett, egy számomra ismerős dalt játszott, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan ismerem. Az viszont világossá vált, hogy ez egy telefon. Mégpedig nem az enyém. Tehát Harryé. Csakhogy neki láthatóan eszébe se jutott felébredni és felvenni.

- Harry – simogattam meg a hasát – Csörög a mobilod.

Ő erre morgott valamit, ami valahogy így hangzott: Nem akaroooom.

- Harry – szóltam rá hangosabban – Vedd fel kérlek!

- Ott van a bal zsebemben – közölte. Remek, most azt akarja, hogy én vegyem fel a telefonját? Így mocorogtam és belenyúltam a bal zsebébe és kihalásztam a mobilját. Fura, de közben még arra is volt időm, hogy azon gondolkozzak, hogy miért csörög ez ilyen sokáig. De amint megpillantottam a kijelzőn villogó nevet elment a kedvem… úgy mindentől: Caroline Flack.

- Harry! – mondtam harmadszorra a nevét és most olyan hangsúllyal, hogy azonnal kinyitotta a szemét. Felült és értetlenül pislogott rám, én pedig a kezébe nyomtam a telefont. Harry felvette és rekedt hangon beleszólt:

- Mondjad.

- Szia Harry-cica –az a nő úgy nyávogott a másik oldalon, hogy tisztán hallottam mit mond – Tudod úúúgy unatkozom. Arra gondoltam, hogy meglátogathatnálak.

- Hát öhmm… - tartott szünetet, ami nekem nagyon nem tetszett, szóval a kezembe akadó első dologgal kezdtem el püfölni – ami egy párna volt.

- Várj, most le kell tennem. Majd visszahívlak – szóval még vissza is akarja hívni! Most már nem csak párnával csapkodtam.

- Harold Edward Styles haladéktalanul hagyd el az ágyamat!

- Hé, hé Elisa! Hagyd már abba! Ki akarsz nyírni? – kérdezte tőlem, miközben lökdöstem le az ágyról.

- Most hogy mondod, ez sem rossz ötlet – Majd végül sikerült lelöknöm. Utána lemásztam énis, és az ajtóhoz lépve mutattam neki az irányt.

- De Elisa! – próbálkozott még, de kitoltam az ajtón.

- Ne csináld már! Elisa! – de nem hallgattam meg, rácsuktam az ajtót. Egyébként is fáradt és ingerült voltam, de ez most nagyon felidegesített. Végre boldog voltam Harryvel erre kiderül, hogy ez a nő hívogatja. Valószínűleg nem ez volt az első hívás, és ki tudja miket kért Caroline Harrytől, és vajon Harry…? Nem, erre még csak gondolni sem akartam! Talán jobb lesz, ha egy ideig kicsit kerülöm őt!

×

Épp, hogy lejöttünk az egyéni dalunk után, máris sietnünk kellett átöltözni a közös dalhoz. Igazából ettől féltem a legjobban. Harry és én kezdjük, de igazából péntek óta nem szóltunk egymáshoz. Én is meg voltam sértődve és ő is.

A reklám után rögtön mi kezdtük a második részt, így a színpad két szélén álltunk fel, baloldalon mi lányok sorrendben és jobb oldalon pedig a fiúk. Tudtam mit kell csinálnom, elkezdjük Harryvel a dalt még zene nélkül, aztán mire Laráék befejezik, már a színpadon kell lennünk Harryvel, mert az első versszakot is mi kezdjük. Megkaptuk a jelzést, és Harryvel egyszerre emeltünk fel a mikrofonokat. Elkezdtük énekelni, és a hangunk tökéletesen egészítette ki egymást. Elindultam le a lépcsőm. és már a helyemen voltam, Harry is odaért. Louis és Lara két sora véget ért és Harry énekelni kezdett. Érzékeltem, hogy kigyúltak a fények, de csak őt láttam. Nekem énekelt, én pedig neki. Csodálatos pillanat volt. Végig énekeltük a dalt, de nem is tudom hogyan. Mikor Lara és Louis kézen fogva álltak egymással szemben, arcukon öröm és egymás iránti szerelem tükröződőtt. Ezt nehéz lesz kimagyarázni, de elhangzott az utolsó sor:

One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Taps tört ki, meghajoltunk, de közben Harryvel szinte le sem vettük egymásról a szemünket. Lementünk a színpadról és mindannyian egy nagy ölelkező-visítozó tömeg voltunk. De amint ki tudtunk szabadulni, Harryvel arrébb mentünk, hogy kettesben lehessünk.

- Elisa, Caroline hetek óta hívogat. Próbáltam mondani neki, hogy hagyjon békén, de nem fogja fel, hogy hagyjon békén.

- És ezt miért nem mondtad pénteken?

- Mert nem hagytad, hogy elmondjam!

- Ó. Azt hiszem túlságosan fáradt voltam már.

- Lehet. Na, mindegy. A lényeg – nézett mélyen a szemembe – hogy csak téged akarlak. Szeretlek, Elisabeth Lorie Keller.

- Én is szeretlek Harry – mosolyogtam rá. Harry lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen belemerültem, Harry a falhoz préselt, és nem szakítottuk meg a csókot.

A villogó vakuk fénye szakított csak el Harry édes ajkaitól. Harry hirtelen lépett el tőlem, és ahogy megfordult szembe találkozott ő is a rengeteg újságíróval és fotóssal.

12. fejezet - Count on me

Sziasztok! Itt az újabb fejezet. A dal, ami megtalálható benne az ez: Count on me  

Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást! :)

12. fejezet – Count on me 

"... én elszaladtam felöltözni..." 

Harry szemszöge

- Louis kész a kamera? – kérdezte Lara.

- Mi? Nem veszitek fel! – visítottam fel.

- Ó, dehogynem! De most így mész át? – kérdezett újra egyetlen lány összeesküvőtársam.

- Igen, így megyek alsógatyába.  Na, gyertek – szóval elindultunk a lányok szobája felé, ahol Lara előzetes munkájának köszönhetően csak Elisa volt. Mögöttem ott jött Loui egy gitárral és Niall, Liam és Zayn is, akik majd az éneklésben segítenek. Lara pedig ez szál vörös rózsát nyomott a kezembe és kinyitotta a szobájuk ajtaját. Louis gitározni, én kinyitottam a számat, és tekintettemmel pedig Elisát kerestem. Meg is találtam, nagyra nyílt szemekkel nézett rám az ágyon ülve.

If you ever find yourself stuck in the middle of the sea

I'll sail the world to find you

If you ever find yourself lost in the dark and you can't see

I'll be the light to guide you

Ha valaha a tenger közepén ragadsz

Körbevitorlázom a világot, hogy megtaláljalak

Ha valaha elveszel a sötétben és semmit sem látsz

Én leszek a fény, hogy irányítsalak

Végig Elisára néztem és próbáltam elmondani neki a szememmel, hogy amit éneklek, azt komolyan is gondolom.

Find out what we're made of

What we are called to help our friends in need

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

Megtudjuk honnan jöttünk

Amikor a szükségben minket hívnak segítségül a barátaink

Számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Elisa döbbenten figyelt, én pedig folytatattam.

If you toss and you turn and you just can't fall asleep

I'll sing a song beside you

And if you ever forget how much you really mean to me

Everyday I will remind you

Find out what we're made of

What we are called to help our friends in need

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

Ha hánykódsz és forgolódsz, és nem tudsz aludni

Énekelek egy dalt melletted

És ha valaha el felejted, igazán mennyit jelentesz nekem

Minden nap emlékeztetni foglak rá, oh

Megtudjuk honnan jöttünk

Amikor a szükségben minket hívnak segítségül a barátaink

Számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Elisáról le sem vettem volna a szememet, ő pedig elkezdett lemászni az emeletes ágya tetejéről.

You'll always have my shoulder when you cry

I'll never let go, never say goodbye

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

You can count on me 'cause I can count on you

Mindig ott lesz a vállam neked, ha sírsz

Sose engedlek el, nem mondom, hogy viszlát

Tudod, hogy számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Számíthatsz rám, mert én számíthatok rád

Mikor befejeztem várakozóan néztem Elisára, aki már a talajon állt. A többiek csöndben figyeltek hátul. Elisa odajött hozzám és lábujjhegyre állva átkarolta a nyakamat.

- Mostantól minden reggel ilyen ébresztőt szeretnék – mosolygott rám. Elvigyorodtam. Annyira örültem, hogy ezt mondta! Úgy féltem, hogy hülyeségnek tartja és elküld.

- Ha nem is minden reggel, de néha megoldható – nevettem rá.

- Na, egy csókot a végére – hallottam meg Louis suttogását. Nem Loui és – valószínűleg a mégis elkészülő videó – kedvéért, de lehajoltam, és megcsókoltam Elisát.

- Ezt egyébként neked hoztam – adtam át neki a rózsát.

- Köszönöm – nyomott puszit az arcomra. Mögöttünk a többiek lelkesen éljeneztek és Lara unszolására kimentek a szobából. Elisa pedig tőlem eltávolodva megszólalt:

- Nahát, hogy te milyen husi vagy!

- Hé, ez csak babaháj, jó? – húztam fel az orrom.

- Hát persze – vigyorgott rám, én pedig komolyabb téma felé tereltem a beszélgetést.

- Akkor nem haragszol rám? – kérdeztem. Elisa nagyot sóhajtott és a húga ágyára ült. Odatelepedtem vele szembe a földre, és így majdnem egy szinten volt a szemünk.

- Harry, tudom, hogy én nem vagyok egyszerű eset, és, hogy sokat szekáltalak – és nagy eséllyel foglak is még – de nagyon kedvellek. Csak tudod, aki közel akar állni hozzám, annak el kell viselnie a fura dolgaimat. Próbálok jobb lenni, de nem mindig megy, és a múltkor Caroline nagyon kiakasztott. Lehet, hogy nem érdemelte ezt, amit kapott, de legalább eltűnt – ezt mind egy szuszra mondta el és most kicsit talán félve pillantott rám.

- Azt hiszem vállalom a kockázatot – mosolyodtam el. – Én sem voltam túl fair és teljesen megérdemeltem a múltkori pofonokat. Mi lenne, ha most tiszta lappal kezdenénk?

- Oké – mosolygott Elisa.

- Remek – húztam közelebb magamhoz, és megcsókoltam, ő pedig olyan hévvel viszonozta azt, hogy hanyatt estem a padlón, magammal rántva őt is.

- Hm, te most egy alsógatyában fekszel alattam?

- Ööö… ja. És elég zavaró, hogy rajtad ilyen sok ruha van.

- Öltözz fel! – vigyorgott, majd nyomott egy puszit az arcomra, és felállt.

- Nem lenne jobb, ha inkább te szabadulsz meg a ruháidtól? – kérdeztem tőle, mire lesújtóan rám nézett.

- Ne reménykedj! – szóval én elszaladtam felöltözni. Mikor visszaértem ő még ott volt, így együtt, kézen fogva mentünk le a nappaliba a többiekhez. Lara és Louis nem volt lent, és kérdőn néztük hol lehetnek. De aztán lefoglalt a többiek ujjongása és gratulációja.

- A francba, ellopják a két legszebb lányt – morgolódott Zayn, de ő is kifejezte, hogy rendkívül örül nekünk.

- Keressük meg Louisékat – mondta Elisa, és húzott is maga után, de még hallottam, ahogy Liam Zaynhez fordulva megjegyezte.

- Kíváncsi vagyok mennyit fognak veszekedni.

Louis szemszöge

Ott ültem Larával szemben a lépcső alatti beugróban.

- De Lara… most komolyan miért nem szóltál?

- Nem gondoltam, hogy ezt külön be kellett volna jelentsem.

- Hát nem, de akkoris. Ez olyan… Én most olyan rosszul érzem maga, hogy ezt tettem veled. Olyan magabiztos voltál, eszembe se jutott, hogy…

- Nem szóltam, mert bízok benned. Tudtam, hogy számíthatok rád, és nem bántam meg.

- Biztos?

- Hát persze, hogy biztos. Különben nem ülnék itt veled – mondta Lara és szembe befészkelte magát az ölembe. S épp mikor megcsókolt volna Elisa és Harry jelent meg kézen fogva.

- Nahát, de jó kis búvóhely! – bújt be Harry, majd húzta maga után Elisát. S így négyen elég szűk volt, de ezt azt hiszem se Elisa, se Harry nem bánta.

- Akkor ti most… úgy együtt vagytok? – kérdeztem tőlük, mire összevigyorogtak.

- Igen!

- Na, végre! Akkor most már nem fogsz szekálni engem? – lelkesedett fel Lara, Elisa pedig a fejét rázta.

- De azt azért beszéljük meg, hogy a médiának egyelőre ne mondjuk el. Mármint úgy értem, hogy amíg itt vagyunk addig semmiképp se. Ha kikerülünk innen, akkor majd hadd találgassanak, de addig hagyjanak békén minket. Mit szóltok hozzá? - kérdezte a tárgyilagosan gondolkodó Elisa.

- Nekem jó – egyezett bele Harry. Lara rám nézett, láttam rajta, hogy neki jó lenne így, csak az én véleményem is érdekli. Bólintottam.

- Jó lesz így – mosolyodtam el. Szóval nagyon jókedvűen kezdtük a hetet. Boldog voltam Lara miatt, hogy nem kell bujkálnunk Elisa elől, örültem Harrynak és az sem elhanyagolható, hogy van egy videóm Harryről, amiben egy szál alsóban szerenádozik.

A hét gyorsan repült. Simon egyre többet zaklatott minket, bár már szervezett közös próbát a lányokkal, és a legdurvább, hogy haladtunk is. Laráék egy teljes napig győzködték Simont, hogy mit énekeljenek. S a közös próba során hallottuk először, amin eléggé meglepődtünk. Elisa és Lara vigyorogva énekelték a Count on me –t. Harry nagyon lelkesen tapsolt a végén és megsúgta, hogy igazán énekelhetnének a lányok is lengébb öltözetben. Mire felháborodva közöltem vele, hogy Larát véletlen se lássa meg lengébb öltözetben, és még csak ne is álmodozzon róla. Harry biztosított, hogy nem álmodozik Laráról, és ezt bizonyította is és megölelgette Elisát.

Az előadásban a lányok is simán továbbjutottak, ahogy mi is.

A következő hét nehezebben kezdődött. A műsor és a buli után hullafáradtan kerültünk ágyba, és hétfőn nem voltunk a legfrissebbek. Ez kihatott az egész hetünkre és kómás állapotban próbáltunk. A lányok sokkal, de sokkal üdébbek voltak nálunk. Simon mondogatta, hogy igazán vehetnénk róluk példát.

Az utolsó próba végére bejöttek a lányok.

- Ez nem fair. A kemény próba után bejön négy lány, és egyik sem a barátnőm – panaszkodott Liam – Ráadásul Louis és Harry kap csókot.

Olivia odalépett hozzá. Mindannyian figyelemmel kísértük őket. Tori pedig tátott szájjal nézte, ahogy húga megcsókolta Liamet.

- Én is! Én is! – kiabálta Niall, mire odaléptem hozzá, és mielőtt ellenkezhetett volna, elkezdtem puszilgatni.

- Na de Louis! Megcsalsz vele? – kérdezte Harry.

- Dehogyis! Én csak téged szeretlek – ugrottam a nyakába. Aztán rájöttem, hogy Lara is a szobában van, aki enyhe döbbenettel nézte végig a jelenetet. – Mármint hogy – fordultam felé – téged szeretlek. Harry csak a plüssmacim.

- Ez nagyon megnyugtató – mosolygott Lara.

- Nekem a legjobb amúgy – vigyorgott Harry – Van Elisám, Zaynem és Louisom is.

×

Másnap reggel korán keltünk fel, Simon szerette volna mégha még egyszer próbálunk. Múlthéten kiesett a harmadik csapata, így most csak velünk és a lányokkal foglalkozott.

Megbeszéltük vele is, hogy semmit nem csinálunk a lányokkal a média előtt.

Ezért nagyon rossz volt a műsor, mert nem tehettük azt, amit igazán szeretünk volna, de azért így is a lehető legközelebb voltunk a lányokhoz. Így történt, hogy a műsorkezdés után szorongtunk hatan egy eléggé kicsi kanapén. Bár azt hiszem Harry is élvezte, ahogy így ülés közben végig tudta tapogatni Elisát. Nem túl feltűnően végignéztem Larán. Hát olyan imádnivaló mosolya van. Ahogy a tekintetem egyre lejjebb haladt, annál jobban döbbentem meg. Ez a lány csont sovány!

- Lara, te eszel rendesen? – kérdeztem tőle, mire rám emelte a tekintetét.

- Hát persze – felelt, majd rám mosolygott. De nem hagytam annyiban.

- De hát nagyon-nagyon sovány vagy!

- Nem igaz! És amúgy se tudnék semmit se ellene tenni, ha sovány is lennék.

- De! Egyél!

- Az nem olyan egyszerű – morogta Lara és kimászott az ölemből, és elment valamerre.

- Mi történt? – kérdezte Harry.

- Fogalmam sincs – tártam szét a karjaim. Feltápászkodtam és Lara után indultam. Meg is találtam őt az öltözőjükben.

- Édesem, mi a baj? – húztam oda magamhoz.

- Semmi – mire ránéztem, és bizonygatva folytatta – tényleg semmi.

- Na persze. Valahogy úgy tűnik, hogy ezt a témát kerülöd.

- Igen, nem szeretek róla beszélni.

- De miért? – simogattam meg az arcát.

- Mert nehezen kezelem, hogy liszt érzékeny vagyok.

- Oh, értelek. Már csak azt nem értem, hogy ettől vagy ennyire vékony?

- Ez nagyon bonyolult dolog.

- Akkor magyarázd el, hogy megértsem.

- Tudod, akik itt főznek nekünk..

- Nem csinálnak neked külön kaját?

- Hát elméletileg de, csak mégse..

- Hát ez felháborító! Most azonnal szólok Simonnak – mondtam, és már indultam is volna.

- Louis! Adás van! – szólt rám Lara.

- Tényleg! Jó, akkor majd utána – mondtam neki. – Visszamegyünk?

- Persze, de erről senkinek egy szót se!

- Miért?

- Mert nem akarom, hogy mindenki tudja.

- De hát miért? Ez nem olyan valamit, amit szégyellned kellene.

- Tudom, de akkor sem szeretem. Elisával minden létező betegséget összeszedtünk abból adódóan, hogy ikrek vagyunk. Pánikbetegség, cukorbetegség és lisztérzékenység.

- Nagyon jók vagytok – mosolyogtam rá, majd visszamentünk. Épp jókor, mert a lányok jöttek. Adtam egy biztató puszit Larának. Nagyon jók voltak. Imádom a hangjukat. Amikor visszajöttek karomba zártam Larát, s sajnos elég hamar el kellett engednem, mert mi jöttünk. Ismét nagyon jó dalunk volt. Éneklés közben jól éreztem magamat. Mikor lejöttünk Lara a nyakamba ugrott, de csak egy visszafogott puszit adott. Továbbjutottunk, de nem voltam felhőtlenül boldog. Magamban elhatároztam, hogy valamit tenni fogok Laráért.