2. fejezet - Volt okom rá

 Itt a második fejezet! Reméljük tetszeni fog! Annyit hozzáfűznénk, hogy még egy kis ideig el kell viselnetek Elisa kiállhatatlan stílusát, de majd biztosan fog változni :) Kellemes Olvasást! Lara és Pinkie :)

2. fejezet - Volt okom rá

"... Nem fogok könyörögni..."

Harry szemszöge

Louis egész hétvégére eltűnt Laráéknál, így én egyedül maradtam a problémámmal. Mondjuk biztos jó lesz megint látni, de fura lesz. Mert hát elég érdekesen váltunk el. Pedig nekem volt igazam! De ő soha nem hallgatott meg! És most vele kell mennünk! Szóval nagy magányomban elkezdtem megnézni az Igazából szerelmet. Persze, hogy pont ilyenkor jön Loui!

- Harry! – jött be visítva a házba. – Óriási gond van, óriási!

- Mi történt? Lara végre rájött, hogy hülye vagy?

- Nem, de szerintem már tudja – gondolkozott el, miközben átmászott a kanapén és rajtam is elhelyezkedett. Túl egyszerű lett volna megkerülni.

- Már megint ezt nézed? – érdeklődte, amikor megpillantotta a tv-t.

- Igen, tudod, hogy mindig megnyugtat.

Loui egy fél percig csöndben bámulta a testdublőr pár beszélgetését.

 - Szóval – kezdett újra beszélni – baj van! Elisa bepasizott.

- Öh jó – feleltem nyugodtan, mire Louis döbbenten nézett.

- Harry, hallod te, amit mondod? Elisának van egy brazil selyemfiúja!

- És beszélnek közös nyelvet?

- Többet is – vigyorgott Louis huncutul. Te jó ég!

- Hát öhm … - gondolkodta el a válaszon - … nem baj. Mi közöm van hozzá? Azt csinál, amit akar, főleg, hogy két éve nem is találkoztunk.

- De Harry, ez nem jó hozzáállás! Mindenki követ el hibákat!

- Na de ennyit? Elisa a kapcsolatunk során végig ezt játszotta.

- De Harry, hát szereted, nem? Két év után is.

Mire én felálltam és kimentem a konyhába. Persze Loui követett, és felült a konyhapultra és onnan figyelte a ténykedésemet.

- Tulajdonképpen min vesztetek össze?

- Végül is nem vesztünk össze, csak nem tudunk egymással kommunikálni. Mert Elisa elég furán áll a dolgokhoz. De hát ismered.

- Hát nem egyszerű eset, de csak volt valami ok.

- Ez nagyon hosszú és bonyolult Loui – sóhajtottam fel.

- És? Rengeteg időnk van, nem?

- Na, jó – sóhajtottam ismét fel. Két év után először beszélni erről nehéz volt. Elmondtam Louinak, hogy mit mondott Elisa, hogy mit mondtam én, és, hogy végül hogyan is váltunk el egymástól. Loui pedig tőle szokatlan módon, csöndben hallgatta végig.

×

Másnap reggel Loui ébresztett nem túl kedvesen. Rám ugrott, és kiabált.

- Harry! Öltözz, már mennünk kéne!

- Hová? – nyöszörögtem, miközben a fejemre húztam a párnát.

- Hát az interjúra a lányokkal!

- Muszáj? Nem aludhatok inkább? Úgy sem lesz ennek jó vége!

- Dehogynem. Elisával rájöttök, hogy nem tudtok élni egymás nélkül, egymás karjaiba estek és szobára mentek. Titeket ismerve – hadarta el Lou. Erre a párnát dobtam a hangja irányába, és a puffanásból ítélve, el is találtam.

- Na, öltözz, sietni kell! - visított lelkesen, és már ki is viharzott a szobából. Honnan van ennek ennyi energiája? Nagy nehezen kimásztam az ágyból és összeszedtem magam.

Majd fél óra múlva sikerült elindulnunk, a lányok már ott voltak, és csak pár percünk volt a kezdésig. Lara egyszerre ugrott ránk, és mi lelkesen visszaölelgettük. De a feje fölött átnézve, tekintetem akaratlanul is Elisát kereste. Meg is találtam. Ott állt egyedül és engem nézett. Tekintetünk összekapcsolódott, miközben Lara kimászott a karjaimból, Elisa automatikusan ölelte meg Niallt. Nem változott szinte semmit. Talán csak a vonásai lettek felnőttesebbek.

- Gyerünk, gyerünk! – rohangászott a tévés emberke, mikor már lealapozózva vártuk, hogy bemehessünk, és elkezdődjön a felvétel. Aztán megszólalt a felvételt jelző hang, és bement a műsorvezető.

- Nos, Kedves nézőink, a vendégeink ma este Anglia két leghíresebb bandája a L.O.V.E. és a One Direction! – a stúdióban visítás tört ki és Elisával az élen mind a kilencen besétáltunk a kamerák látókörébe. Lara ás Lou kézen fogva lépkedtek egymás mellett. Most egy kicsit irigyeltem őket. Elhelyezkedtünk a két kanapén. A lányokkal vegyültünk, Lara például köztem és Loui között szorongott. Elisa viszont láthatóan szinte menekült előlem és a másik kanapét választotta Zayn és Liam között, Torival együtt. Onnan ugyanis Oliv húzódott el Liam miatt. Érdekesek ezek a kapcsolatok, furcsa turné lesz. De nem gondolkozhattam sokat, mert Adam ( a műsorvezető) megszólalt.

- Lara és Louis, ti biztosan örültök a közös turnénak.

- Igen – vigyorgott lelkesen Lou – Én biztosan élvezni fogom.

- Ne reménykedj, a turnébuszban nem lesz semmi… hm… szóval semmi – vörösödött el Lara, Loui pedig rendkívül szomorú arcot vágott.

- Erről lecsúsztál úgy látom – összegezte Adam – Viszont tudjuk, hogy vannak olyanok, akiknek a kapcsolata nem alakult ilyen jól. Elisa, Harry, ti hogy viszonyultok a turnéhoz?

Na most megijedtem. Két éve nem találkoztunk és most nyilatkozzunk együtt kettőnkről? Bizonytalanul Elisára néztem, de ő nyugodtan mosolygott és megszólalt.

- Magához a turnéhoz jól, és akármi is történt közöttünk Harryvel, az már elmúlt, tehát semmi gond nem lesz.

- De tulajdonképpen mi is volt a szakításotok oka? Ezt soha nem mondtátok el nekünk.

- Hát ez kicsit bonyolult, de hát van időnk – mondtam vigyorogva, mire Adam és a többiek előre hajoltak a székükben, ezzel mutatva az érdeklődésüket. Én el is kezdtem volna mesélni, de Elisa közbeszólt.

- Harry, szerintem erről nem kéne mindenkinek tudnia…

- Persze, mivel ez végül is ez a te hibád.

- Az én hibám? - nézett rám vissza felvont szemöldökkel. Ilyen nincsen, hogy most sem látja be!

- Igen, mert biztosan nem az enyém. Nem én mondtam azokat!

- Valóban, te egészen mást mondtál, de az se volt jobb, mint… - majd hirtelen elhallgatott.

- De, Elisa, az enyém jobb volt, én nem voltam szívtelen és kegyetlen.

- De te szakítottál velem! – fúrta parázsló tekintetét az enyémbe Elisa. Néma csönd lett körülöttünk, csak Loui adott ki hangot.

- Ó-ó…! – érzékeltem, hogy Lara megfeszült mellettem és hallottam Liam hangját is.

- Mi mondtuk, hogy meg kellett volna előtte beszélniük…

Talán igaza volt, de most csak Elisát láttam, és azt, hogy még mindig nem látja be, hogy miket rontott el.

- Volt okom rá.. – mondtam egészen halkan.

- Nos, kicsit elfajultak itt a dolgok – szólt közbe Adam – Most egy kis reklám következik, majd folytatjuk a beszélgetést. – Amint ezt kimondta Adam, és a kamerák is leálltak, Elisa felpattant és elrohant. Lara utána ment, a többiek meg körém gyűltek.

- Harry, nem kéne utána menned? – kérdezte Liam.

- Nem – közöltem nyugodtan – Már olyan sokszor mentem utána, és most nekem van igazam. Nem fogok könyörögni.

Louis a fejét csóválta, én pedig reméltem, hogy a közönség nem hallotta az utolsó mondatomat. Mikor úgy gondoltam, hogy Elisáék kellő messzeségben vannak, én is kimentem a stúdióból. De nem voltak elég messze, sőt egyáltalán nem voltak messze. Elisa ott állt és éppen hallgatta Joey szidalmait.

×

Louis szemszöge

Annyira sejtettem, hogy ez lesz az interjúból. Már csak abban bízok, hogy a turnéig megoldják valahogy. Bár így tudva, hogy mi történt, elég kevés esély van arra, hogy ezt megbeszéljék.

Az interjú vége azért jobban sikerült, mint az eleje. És próbáltuk hanyagolni a Harry és Elisa témát. A műsor vége után én vittem haza Larát. És útközben sikeresen megtárgyaltuk, hogy a nővére nem teljesen normális.

Amikor odaértünk, annyit láttunk, hogy valaki áll az ajtajukban, majd amint kiszálltunk megrohamozott minket.

- Lara végre! Téged vártalak! Elisa nem engedett be. Amúgy szia Louis – köszönt oda nekem Lara egyik barátnője Eleanor.

- Miért nem engedett be? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát nem volt túl bőbeszédű, de nem tűnt túl boldognak.

- Mert nem igazán boldog – vigyorogtam tovább. Majd bementünk mindannyian. Elisa fent dühöngött a szobájában, mi pedig letelepedtünk a kanapéra.

- És te mit csinálsz itt ilyen későn? – érdeklődött Lara. Majd amint elhangzott ez a kérdés Eleanorból kitört a sírás. Jó nap ez a mai.

- A szüleim .. azt hiszem kiköltöztettek… vagy hát… igen… kiraktak otthonról… mert… - de úgy nem nagyon tudtunk meg, hogy miért is. Majd megvártuk, amíg kicsit lehiggadt, hogy tudja folytatni.

- És most nincs hol aludnom… és nem tudom mit tegyek – mondta végül, mire Elisa letrappolt.

- Itt nem maradhatsz – közölte az elképedt lánnyal, ám Lara is mérgesen nézett rá.

- Elisa! Nem lehetsz ennyire szemét!

- Nem érdekel, nem maradhat – mondta, majd nyugtázta a körülményeket, és elindult vissza. Egyre rosszabb a mai nap… tényleg. Eleanor megtörten ült, én pedig elmélyülten gondolkodtam, majd mikor eszembe ötlött a megfelelő ötlet, megszólaltam.

- Nálunk lakhatsz egy ideig… ha Harry is belemegy. Bár szerintem beleegyezik, ahogy ismerem. Felhívom, jó? – hadartam el olyan gyorsan, hogy egyik lány se tudott ellenkezni. S a válaszukat sem vártam meg, már kerestem a telefonom.

- Harrymaci, mit szólsz egy új lakótárshoz?

- Ha nem Elisa, akkor jöhet – közölte morcosan Hazza.

 Remek, akkor tetszeni fog. Na szia – mondtam, majd ki is nyomtam. S vigyorogva fordultam Eleanor felé.

- Nos, hivatalosan is a lakótársunk vagy! – Eleanor rendkívül lelkesen mosolygott.

- De a turné? – kérdezte Lara.

- Hát azt még megoldjuk valahogy – vigyorogtam, bár már éreztem, hogy ez egy rossz ötlet volt. Fura lány volt. Tavaly Lara mutatott be neki, és már akkor nagyon érdekes volt. Mármint nagyon széplány, meg kedves… de olyan fura. Főleg azok után…

×

El sem hiszem, hogy tényleg megkérdeztem, hogy lakna-e nálunk. És ő meg igent is mondott.  A cuccait már áthozta, Lara pedig most át sem jött, hanem otthon maradt. Elisára fogta…

Eleanor viszont nagyon lelkes volt. Miután megmutattam neki a szobáját, megölelgetett. És abban a pillanatban annyira örültem, hogy akkor mászkált arra Harry. Eleanor ő hozzá is odament, amíg én el tudtam tőlük köszönni estére, és menni a szobámba.

Másnap reggel neki álltam pakolni a cuccaimat. Muszáj volt elkezdenem, máskülönben sosem leszek kész vele! Rettentően izgulok már a turné miatt. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy lesz egy potyautasunk. A menedzserünk úgy ahogy belement. Tehát jön még egy fura ember. Remek lesz.

- Hahó – kopogott valaki a nyitott ajtómon, majd ahogy odafordultam Eleanor vigyorgó arcával találtam magam szembe. – Segíthetek?

Most mégis hogy válaszoljak úgy, hogy ne bántsam meg? Nem akarom ugyanazt eljátszani vele, amit már egyszer megtettünk…

1. fejezet - Ez nem lehet igaz!

2. évad – One L.O.V.E Tour

Sziasztok! Meghoztuk a 2.évad első részét! Reméljük, hogy tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást! Lara és Pinkie

  
1.fejezet – Ez nem lehet igaz!

... utálom, hogy ennek az idiótának igaza van...

Lara szemszöge

- Ez most komoly Liam?

- Igen, most mondta Joey. 14 város, 14 hét, One L.O.V.E Tour. Már levan szervezve az egész, gyakorlatilag visszamondani se lehetne.

- De miért nem szólt Joey korábban? Elisa teljesen ki lesz akadva! Joey is tudja, hogy már legalább két éve nem találkozott Harryvel!

- Pontosan ezért nem szólt előbb! Gondolhatod, hogy Harry sincs elragadtatva a dologtól.

- Jaj! – sóhajtottam fel – Legalább tudnánk, hogy annak idején min vesztek össze!

- Az már szinte mindegy. Csak ennyit akartam.

- Köszi, hogy szóltál.

- Várj, Loui ugrál, hogy beszélni szeretne veled. Szia! – valószínűleg Loui elvette tőle a telefont, mert a következő pillanatban ő kiáltott bele.

- Lara! Tudod, hogy mit jelent ez a turné?

- Ööö… Egy nagyon mérges Harryt és egy még idegesebb Elisát?

- Azt is. De főleg három és fél hónapot egy igen szűk buszban összezárva – szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.

- Egyre jobban tetszik ez az ötlet – válaszoltam neki.

- Na látod. Este találkozunk?

- Azt hiszem – gondolkodtam el – nincs programom.

- Remek – szólt bele a telefonba, érezni lehetett a hangján, hogy viygorog – akkor 4-re ott vagyok.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek – válaszolt ő is, és letettük a telefont. Alapvetően tetszik ez a turné dolog, de már előre félek Elisa reakciójától. Viszont legalább Louis pozitívan látja a jövőt.

X

Nem szóltam még Elisának a turnéról.Jókedvűen jött meg délután és úgy döntöttem elég lesz akkor kiakadnia, ha majd Joey közli a dolgot. Sajnos erről csak Louinak nem szóltam, így mikor megjött hevesen próbáltam tudatni vele, hogy ne szóljon Elisának, de elkéstem. Loui hozta a formáját és amint belépett hangosen ordítani kezdett.

- Elisa hogy reagált? Én annyira örülök neki! Harry persze nem, de most ő se érdekel … - ekkore jutott el hozzá, hogy talán ezt nem kellett volna, de Elisa már meg is jelent.

- Mire kellett volna reagálnom? És mi köze van ennek ahhoz? – utalt nem túl kedvesen Harryre.

- Semmi – próbáltam letagadni a dolgot, de nem sikerült. Elisa nagyon gonoszan nézett, Loui pedig megadta magát.

- Közös turnénk lesz. A One Direction-nek és a L.O.V.E-nak.

- Ez lehetetlen! Ugyanis úgy nem lehet turnézni, ha az egyik tag nincs ott. Én pedig nem vagyok hajlandó Harryvel közös turnén részt venni.

- De muszáj lesz. Köt a szerződés. Tehát jönnöd kell, ahogy Harrynek is jönnie kell. – közölt elképedt nővéremmel Lou.

- Nem! Kikötözöm magam az ágyamhoz, és úgy nem tudok menni!

- Hát akkor viszünk ágyastól. Biztosan Harrynek is tetszene – vigyorgott Loui. Én figyelmesen hallgattam őket.

- Tetszene neki?

- Gondolom – vigyorgott továbbra is – Könnyű dolga lenne.

- De, hogy nem élné túl, az is biztos! Akkor sem akarom ezt! De legalább lenne külön buszunk, ugye? – kérdezte reménykedve.

- Azt hiszem nem – vakarta meg a fejét. Mire oldalba böktem – Mármint persze, hogy van!

- Ez nem lehet igaz! Kizárt, hogy ez tényleg megtörténjen! Nem! – Elisa dühösen csapkodva hagyta el a szobát. Louival egymásra néztünk, majd meghallottuk Elisa hangját, ahogy épp – valószínűleg – Joeyval ordít telefonon.

- Majd csak megnyugszik – húzott magához Louis.

- Remélem. Bárcsak kibékülnének. Nem kell, hogy járjanak, de legalább ne utálnák egymást!

X

Elisa szemszöge

Dühösen csapkodtam a szobámban. Ez nem lehet igaz! Nem igazán szeretnék Harry közelében lenni azok után. Nem vagyok hajlandó elmenni, itthon fogok maradni és kész. És ezt Joeynak is nagyon világosen elmondtam.

- Elisa, ha tetszik, ha nem el kell menned, a szerződést aláírtad! – közölte velem telefonon.

- De abban nem volt szó arról, hogy közös turnéra megyünk a fiúkkal!

- Ne ezen akadj ki, mész és kész! Amúgy elindultatok már a fotózásra? Nem azért fizetünk annyit Franciscónak, hogy ne menjetek el!

- Megyünk már. Csak Louis most jött és így Lara le van foglalva.

- Nem baj, induljatok el. Menjen ő is – mondta, majd ekjöszönt, és lerakta a telefont.

Majd az emeletről lekiabáltam Laráéknak.

- Lara, megyünk a fotózásra! Loui, jöhetsz te is – közöltem már vele (addigra lerobogtam a nappaliba).

- De jó! Menjünk! – lelkesedett be Louis. Majd meggyőztük Larával, hogy ha már ő is velünk jön, akkor vigyen el minket ő. Ezért tőlünk viszonylag szokatlan módon csupán 10 percet késtünk.

A fotós és szegény srác már vártak minket. Tori és Oliv is ott ültek a teremben.

- Na végre! – kiáltott fel Oliv. – Hol voltatok eddig? Francisco már el akart menni – mutatott a nagyon magas srácra. Tényleg hihetetlen magas volt, magasabb Harrynél is. Viszont nagyon édes és valószínűleg biztosan selymes haja volt, és olyan kis szép szemei voltak. Majd odajött hozzánk és kezet nyújtott.

- De még jó, hogy maradtam – vigyorgott – Kár lett volna elhalasztani két ilyen gyönyörű lánnyal a találkozást. Amúgy Francisco Lachowski vagyok.

- Én meg az ő barátja. Mármint nem baráti barátja – szólt közbe Louis, miközben átkarolta Larát – Tehát szállj le róla!

- Jesszusom! Louis, csak bemutatkozott szegény – állítottam le, majd mosolyogva Francisco felé fordultam.

- Én Elisa vagyok, a húgom Lara és az ő őrző-védője pedig Louis.

- Mi már bemutatkoztunk. Elkezdhetjük végre – szólt közbe Tori.

- Jó, kezdjük – egyezett bele Francisco.

Az elkövetkező másfél órában végig dolgoztunk. Ami Louis miatt lehetetlen volt, mert Francisco ahányszor Lara két méteres közelébe került, felvisított, és berohant  aképbe.

A másik probléma szintén Louis volt, mert nem bírt  nyugton maradni, majd miután sikeresen összetört egy lámpát, Francisco a kezébe nyomta a telefonját, hogy inkább játsszon vele, mielőtt megint összetör valamit. Egész aranyos ez a srác!

Így végül Louis lenyugodott, és tudtunk dolgozni. Bár Lou-nak egész addig fenntartásai voltak Franciscóval, amíg oda nem jött hozzám a fotózás végeztével. Ekkor hallottam meg Louis óriási, megkönnyebbült sóhaját.

- Szóval, neked nincs ilyen – nézett bizonytalanul Loui felé – őrző-védőd?

Olyan kis aranyosan tette fel a kérdést! Ebben a pillanatban annyira hasonlított Harryre. ( Bár nem külsőleg). Elgondolkodtam a válaszon. Még ha tényleg akarnám is Harryt, már annyira mindegy, majd két éve nem beszéltünk.

- Nem, nekem nincs őrző-védőm – feleltem végül mosolyogva.

- Remek! Akkor hivatalos vagy egy randira – mondta, majd a kezembe nyomta a telefonszámát -, akkor holnap 8-ra megyek érted.

Döbbenten pislogtam rá. Ez fura. Mondjuk nem mintha nem örülnék a dolognak.

- Akkor holnap este nyolckor – ismételtem meg szavait – De várj, honnan tudod a címem?

- Beszéltem Joey-val és miután kifejtettem, hogy egy ilyen lány nem töltheti egyedül az estéit, és így megadta a címet.

- Hát jó, akkor majd holnap – mondtam neki, majd elköszöntem tőle, és odamentem Laráékhoz.

- Na mit akart a brazil selyemfiúd? Megmutatni a selyemágyneműjét? – kérdezte Louis, miután melléjük értem. Rettentő csúnyán néztem rá, mire összehúzta magát, és bebújt Lara mögé.

- Na mit szólnátok, ha inkább hazamennénk? – kérdezte Lara. Mire bólogattunk, majd mindannyian beszálltunk az autóba. Loui pedig egész úton Larát kérdezgette, amit én csendben figyeltem. Olyan kis édesek!

- Biztos nem tetszik neked a selyemfiú? Nem kell félnem attól, hogy elhagysz egy ilyen égimeszelő beképzelt srácért? – tette fel a kérdéseit egymás után, Lara pedig türelmesen válaszolgatott. Hogy nekem soha nem lesz ilyen kapcsolatom egyetlen sráccal sem!

X

Másnap semmire se tudtam gondolni, csak Franciscóra és a fura randikérésére. Vagyis kijelentésére. Tetszett a magabiztossága, a kora, a magassága. Bár ha belegondolok Harry magassága is tökéletes volt. Amikor megölelt, és a fejem csak a mellkasáig ért, s így tökéletesen tudtam magamba szívni isteni illatát. Már megint Harry! Miért gondolok én már megint rá? Épp most készülök randira menni Franciscóval, erre már megint Harry! Két éve nem találkoztam vele, de még mindig hozzá hasonlítgatom a pasikat. Pedig azok után ami történt.. Biztos ez a turné az oka. Eddig valahogy mindig eltudtam terelni róla a figyelmem. Sokat segített a munka. Hogy turnéztunk, hogy lemezt készítettünk, de ez a dolog, hogy együtt megyünk! Lehetetlen!  De most nem szabad a Harry-problémával foglalkoznom. Francisco mindjárt itt lesz értem és én még nem tudom mit vegyek fel!

- Lara segíts már! Mit vegyek fel? – kiabáltam át neki a szobába. Mire Louis felelt, aki nálunk maradt este.

- Szerintem selyemruhát – mondta vigyorogva. – Az biztosan tetszene neki – rontott be a szobámba. Erre hozzá vágtam az első dolgot, ami a kezembe került. Ez konkrétan a  még Harrytől megtartott pizsamapólom volt.

- Ez még megvan? – lepődött meg Loui.

- Add vissza!

- Tessék! – dobta vissza – De én a helyedben nem mennék ilyen Francizékkel, ha két év után is ragaszkodsz Harryhez.

- Én nem ragaszkodok hozzá, vagy ha mégis akkor pont így heverem ki! DE biztosíthatlak, hogy Harry nem érdekel. Nagyon nem.

- Aha, persze…

- Menj már vissza Larához!

- Megyek, megyek – tette fel a kezeit, és tényleg ki is ment, én pedig lehuppantam az ágyra. A francba Louissal! A francba az egésszel! És úgy utálom, hogy ennek az idiótának igaza van! Azt hiszem még mindig szeretem Harryt, de annyira nem akarom. Mármint nem tudom elfelejteni, elég nehéz.

Végül a hosszas elmélkedést abbahagyva kiválasztottam a megfelelő ruhát a randira. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Hogy fog viselkedni Francisco. Lara még nem mondta el igazán a véleményét a srácról, nem úgy, mint Loui. Ő eléggé kifejtette, hogy mit gondol róla. Bár megemlítette, hogy imádja Francisco telefonját, csak kicsit beképzeltnek tartja amiatt, hogy a saját képe a háttere. Szerintem ez nem annyira fura dolog, de hát Louissal vitatkozni erről…

Már feszülten ültem a nappaliban, és vártam Franciscóra, mikor Laráék kitalálták, hogy amíg nem jön a srác szórakoztatnak. Nagyon jó ötlet ám ez, mit ne mondjak.

Ami a randit illeti, úgy terveztem, hogy ezt túlélem, aztán meg folytatom a megszokott életem. Ám amikor ajtót nyitottam Franciscónak, elakadt a lélegzetem. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotózáson. Pedig már ott se volt semmi! Fogalmam sincsen, hogy csinálta, de istenien nézett ki.

- Nos, miután teljesen elképedtél, indulhatunk? – kérdezte Francisco, miután egy puszival üdvözölt. Alig bírtam megszólalni.

- Hát persze – nyögtem ki végül.

- Remek! – mondta, és a kezemért nyúlt, majd elindultunk az autója felé.

16. fejezet - Hát együtt maradunk

Sziasztok! Nos, hát eljutottunk idáig is! :) Nagyon sajnáljuk, hogy nem jött időben, csak közbejöttek betegségek, és egyéb problémák, de most már itt van! 

Ez a fejezet ENNEK az évadnak az utolsó fejezete. És hamarosan jön a következő évad. :) Viszont ki kell fejtenünk, hogy mi nagyon szerettük írni, és szerettük olvasni a kedves szavaitokat, véleményeteiket. Mindig sikítórohamban törtünk ki egy újabb hozzászólás esetén ( és néha elmaradt a válasz, amit sajnálunk). De mégegyszer szeretnénk kijelenteni, hogy köszönjük, hogy olvastok minket! Ti motiváltok! :)

De térjünk a lényegre, tehát Kellemes Olvasást az évad utolsó fejezetéhez! :):)

Lara és Pinkie :)

16. fejezet - Hát együtt maradunk

...néztem Harryre...

Harry szemszöge

A torkomban dobogott a szívem. Ott álltunk egymás mellett. Simon ott állt közöttünk, és a műsorvezető megszólalt.

- Ma este búcsúzik a műsortól, és nem folytatja a fináléban a … - hosszú csend következett, összeszorítottam a szám.

- … a One Direction!

Nem akartam felfogni. Kiestünk. Vége. Louira néztem. Ő se volt boldog. Ez borzalmas. Közben többen odajöttek hozzánk. Ölelgettek minket, aztán megjelentek a lányok. Lara azonnal Louit ölelgette, de én hiába vártam Elisára. Nem jött oda hozzám, és szörnyen éreztem magam. Hosszú percek teltek el, mire végre leléphettem. Amint vége volt a közvetítésnek Loui lelkesen rohant, hogy összepakoljon és végre megint Larával legyen, a többiek pedig szintén visszamentek a házba. Nekem egy kis egyedüllétre volt szükségem. Így ott ültem egyedül az öltözőnkben a hatalmas kupi közepén, amit még a show előtt hoztunk össze Louival. Mennyivel könnyebb neki! Lara azonnal ott volt neki bármikor. Bezzeg Elisa! Fogalmam sincs mit kéne tegyek, hogy megint beszéljen velem. Gondolataimba merülve próbáltam összeszedni magam,  mikor lépéseket hallottam. Aztán nyílt az ajtó, és felnézve Elisát pillantottam mef. Láthatóan ő is eléggé megdöbbent, hogy itt talált. Felálltam, most beszélek vele.

- Elisa – léptem felé, de ő egészen máshogy reagált, mint vártam. Két lépéssel megszűntette a közöttünk lévő távolságot és szorosan simult hozzám. Karjait a nyakam köré fonta és ajkait az enyémekhez nyomta. Olyan jó volt! Most jöttem rá milyen sokáig kellett nélkülöznöm a csókját. Szenvedélyesen csókolóztunk. Végre nem volt körülöttünk senki, nem kellett visszafogjuk magunkat.

Amilyen szenvedéllyel tudott utálni, Elisa olyan tűzzel tudott szeretni is. Egyikünk se volt gyengéd, miközben hevesen próbáltuk megszabadítani egymást a közénk álló ruhadaraboktól. Fogalmam sincs, hogy jutottunk el a kanapéig, de Elisa végre a karjaimban volt, és nem érdekelt más. A levegő felforrt közöttünk. Pokoli gyönyör járt át mindkettőnket. Hihetetlen jó érzés volt alattam érezni a meztelen testét. Feküdtem már le más lányokkal, de vele olyan más.

Összepréselődve, határtalanul boldogan feküdtünk egymás mellett a szűk kanapén. Nem akartam megszólalni, nem akartam elrontani a pillanatot. Ezzel Elisa is így lehetett, szavak helyett ismét csókolóztunk.

A csodás pillanatot egyeüdl a nyíló öltöző ajtó zavarta meg.

- Harry! – hallottam egy éles felkiáltás, majd becsukódott az ajtó, és kintről kopogtak. Elisával döbbenten néztünk egymásra, majd hirtelen felpattanva elkezdtük felkapkodni a ruháinkat.

Mikor már majdnem kész voltunk, kinyitottam az ajtót. A kanapén fekve nem igazán láttam, hogy ki az. Így eléggé megdöbbenve néztem az illetőt.

- Anya! Hát te mit csinálsz itt?

- Nem azt, amit te. De hm, téged kerestelek, és hát megtaláltalak. De ha gondoljátok, visszajöhetek később. – erre mindketten vörösen ráztuk a fejünket.

- Már befejeztétek?

- Ó, te jó ég, anya, nem beszélhetnénk másról?

- Oké, de legalább védekeztetek?

- Hát öhm – jelentőségteljesen egymásra néztünk, mire anya felkiáltott.

- Jesszusom! Ti még csak nem is védekeztetek?

×

Louis szemszöge

Anyukám felhívott, hogy sikeresen eltévedtek az épületben, ezért jó lenne, ha egyedül neki állnék pakolni. Na de én? Egyedül? Át kell rángatnom Larát. Senki sem akar segíteni, mert mindenki mással van elfoglalva. Szóval lementem Laráért, aki mostanra már egyedül ült a kanapén.

- Hát te? Egyedül? Szeretnél nekem segíteni? – ültem le mellé vigyorogva.

- Persze, hogy segítek – mosolygott rám – Amúgy Elisa eltűnt. Nem biztos, de van egy ötletem, hogy kivel van.

- Remélem végre kibékülnek.

- Én is – bólogatott lelkesen Lara. Felértünk a szobába, ahol eléggé látszott, hogy csak ki nem pakolt még össze. Az én ágyam és a nyitott bőröndöm körül hatalmas adag ruha hever szanaszét.

- Egyedül te nem pakoltál össze?

- Hát unalmas volt. Úgyhogy inkább a többieket szórakoztattam.

- Értem – vigyorgott Lara – De azért most próbáljuk összeszedni a kupit.

- Hát jó – egyeztem bele. Így rákészültem, hogy most akkor pakolni fogok. Csak nem úgy csináltam, ahogy ezt Lara elképzelte. Ugyanis – mint ahogy kifejtette – az, hogy ő pakol és én meg az ágyon fekve nézem, nem jó munkamegosztás. Szóval odajött hozzám, hogy megpróbáljon rávenni, hogy mozduljak meg.

- Loui drágám, mi lenne, ha te is csinálnál valamit?

- Mi lenne, ha te is azt csinálnád, amit én? – kérdeztem vissza, és elkezdtem magam mellé húzni. Mivel én voltam az erősebb, én győztem, és így most ott feküdt rajtam. De gyorsan felülkerekedtem rajta, és mielőtt tiltakozhatott volna, egy csókkal hallgattattam el. Ez neki sem volt ellenére. Ujjaival a hajamba túrt, és csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Eközben az én ujjaim már az ő pólója alatt jártak, és hamarosan meg is szabadítottam a felsőjétől. Ajkaink szinte alig váltak el egymástól, talán csak addig míg rólam is lekerült a pólóm, és hamarosan más ruhadarab se nagyon maradt rajtunk. Meztelen testünk egy ritmusban mozgott. Percekkel később Lara feje a mellkasomon pihent, és én a haját simogattam. Hirtelen ötlettől vezérelve énekelni kezdtem:

Tonight, I want all of you tonight,
Give me everything tonight

Lara mosolygott, és egy puha puszival elhallgattatott.
- Már mindent neked adtam – suttogta, mire én szélesen elvigyorodtam.

X

    Végül mégiscsak sikerült összepakolnunk, és épp behúztam a cipzárt hatalmas bőröndömön, amikor csörgött a mobilom.
- Szia Anya! – szóltam bele lelkesen. Rövid beszélgetés után, vigyorogva tettem le.
- Mindjárt itt vannak értem. És végre bemutatlak Anyának! És a húgaimnak! – annyira vártam már ezt! Így Larát kézen fogva elindultunk ki a házból, és mire kint voltunk a családom éppen kászálódott ki az autóból.
- Louiiiiiii!!!!!! – visított fel egyszerre az összes húgom és a következő pillanatban megrohamoztak és alig bírtam talpon maradni. Mindannyian egyszerre ugrottak a nyakamba, és én annyira örültem nekik! Végig puszilgattam mindannyiukat, és csak Lottie volt kicsit lelombozódva, hogy Harry nincs sehol. Aztán végre anya is odafurakodott hozzám. Szorosan megölelt, úgy hiányzott ő is! De elhúzódtam tőle és ismét Lara keze után nyúltam.
- Anya, lányok, ő itt Lara – mosolyogtam lelkesen – Lara, ők a családom, Anya és Lottie, Fizz, Daisy és Phoebe.
- Jó napot – lépett előre Lara illedelmesen. Anya is elmosolyodott és megpuszilta Larát. Megnyugodtam. Anya láthatóan kedveli őt, és a lányok máris ölelgették őt is, szóval nem lesz itt semmi gond. Az autóban szorosan ültünk, a lányok pedig énekeltek. Miután Lara is megszokta a hiperaktív családom, csatlakozott ő is a készülő kórusunkhoz. Anya türelmesen hallgatott minket, miközben néha-néha intézett Larához egy-egy kérdést. Anya mindenre kíváncsi volt Lara általános iskolai jegyeitől kezdve a családjára és szinte mindenre, aminek Larához köze volt. Lara türelmesen válaszolgatott, de láttam rajta, hogy egyre álmosabb, így leállítottam anyát, és Lara nyugodtan fészkelhette be magát az ülésébe vállamra hajtott fejjel.

Lara elég hamar elaludt mellettem, én pedig anyát navigáltam. Amikor megérkeztünk, én Larát keltegettem, majd bekísértem. Vagyis akartam, de Katy,  Laráék anyukája még a ház előtt megrohamozott minket, és beinvitálta az egész családom.

- Oh, nahát Lara, Louis. És hm gondolom Louis családja! Gyertek be! Harryék már úgy is itt vannak, és a pizza is úton van. Amúgy Katy Keller vagyok – nyújtott kezet anyukámnak.

- Johannah Tomlinson – mutatkozott be anya és Katyvel betereltek mindannyiunkat. A nappaliban valóban ott volt Harry és az anyukája, meg egy másik lány – valószínűleg ő Gemma – és Elisa is. Harry és Elisa között ott ült Will, aki láthatóan röhögő görccsel küszködött. Elisa és Harry pedig vörös arccal próbálták leállítani Willt.

- Képzeljétek – kezdte Will azonnal, mire a mellette ülők egyszerre ugrottak rá. Will nevetve próbálta ovolna elmondani, amit akart, de Harry és Elisa eléggé együttműködve akadályozták meg. Végül  Will mégis kinyögte:

- Rájuk – mutogatott Harryékre – rányitott Harry anyukája..

- Mikor? – kérdezte Lara.

- Na vajon? – Lara egy pillanatig értetlenül nézett, majd egy jelentőségteljes pillantásom után megértette. Így mi is csatlakoztunk Willhez, és a kanapén fetrengve röhögtem rajtuk. Lara kiment a konyhába, mi pedig ott maradtunk. Will felém fordult, és szúrós tekintettel rám nézett.

- De te ugye nem csináltál semmit Larával? – kérdezte.

- Öhm, neeem – de nem úgy nézett ki, mint aki ezt nagyon elhitte volna, ezért így gyorsan Lara után siettem. De azért méghallottam Will bosszús hangját.

- Tuti lefeküdtek, de remélem ők legalább védekeztek, nem úgy mint ti! – nézett Elisáékra, mire ők próbáltak valahogy eltűnni.

A konyhában Larával döbbenten hallgattuk, amit Will mondott. Mire mindhárom anyuka egyetértően bólogatott.

- Igaza van, ha már csináljátok… akkor … értitek – gesztikulált Anne lelkesen. Nos, ez az egész kezd egyre kínosabb lenni. Szerencsére a csengő megmentett minket, és nemsokára tizennégyen ültünk Laráék nappalijában két óriáspizza körül. Lara kapott külön salátát.

Will evés közben folyamatosan szívatja a húgainak a barátjait. Vagyis én ezt a címet viselem, de hogy Harry? Tényleg, ők most hogyan vannak egymással?

- Most ti akkor Elisával…?

- Nemtudom…, de eléggé frusztrál, ahogy a húgod figyel – bökött a fejével Lottie felé.

- Miért?

- Mert szinte átszúr a tekintetével. Olyan mintha levetkőztetne a személve, és ez zavaró! Elegen láttak ma már meztelenül.

- Harry, Lottie 13 éves, kétlem, hogy le akarna vetkőztetni.

- Tudod miket csináltam én 13 évesen?

- Inkább nem akarom tudni.

- Szerintem te is ugyanazt csináltad. És ez most így zavaró.

- Jó, majd szólok neki, hogy foglalt vagy. Tényleg, most akkor az vagy?

- Ezt így őszintén szólva nem tudom.

- Akkor beszéljétek meg! – adtam elég logikus tanácsot.

- Azon lennék, csak tudod ez így elég nehéz – felelte, miközbenfejével a nagy társaság felé intett.

- Gondolom, de fel se tűnne senkinek, ha eltűnnétek.

- Akkor – nézett körbe Harry – én most eltűnők Elisával.

X

- Hogy van az, hogy anyukája mindig el tudja intézni, hogy egy szobában aludjunk? – néztem Harryre.
- De most mi is itt vagyunk! –válaszolt, miközben próbáltuk a két ágyat összetolni a szoba közepére. Ez a művelet sikerült is, és addigra a két lány is megérkezett már pizsamában. Pár perccel később már mind a négyen ott feküdtünk egy ágyban, és bár álmosak voltunk, aludni senki sem tudott. Gondolataimba mélyedve tekergettem Lara haját, és biztos voltam benne, hogy a többiek is azon gondolkoznak, amin én. Végül Elisa tette fel a kérdést a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést.
- És most mi lesz? A versenynek gyakorlatilag vége. Mi lesz velünk?
Lara rám nézett. A tekintete egyszerre volt kérdő és határozott is, de mielőtt válaszolhattam volna neki, Harry megszólalt.
- Hát együtt maradunk. Mint One Direction, és … – nézett Elisára, aki befejezte a mondatot
- …és mint L.O.V.E. is. Persze. De mi lesz négyünkkel?
- Azt nem tudom, hogy veletek mi lesz – szólaltam meg most én – de.. – néztem Larára, aki bólogatva mosolygott – én Larával maradok.
- Én pedig veled Elisa – közölte egyszerűen Harry – Ne foglalkozzunk egyenlőre a jövővel. Most itt vagyunk együtt, és ennyi pont elég, nem?
- Igazad van – mosolyodott el végre Elisa is, és Harryhez bújt. Lara is befészkelte magát a karjaimba, és a minden irányból elhangzott „szeretlek” –ek után, mind a négyen mosolyogva aludtunk el.

 Reméljük tetszett! De még valamit szeretnénk megmutatni Nektek!

 Nos, ebben a füzetben íródott MINDEN :) Első szótól az utolsóig :) Ennyit szerettünk volna. És továbbra is járjatok vissza rendszeresen, mert LESZ folytatás :)  Nagyon izgalmas lesz!