Álarcosbál
 |
1912,Anglia, London
Kathrine napok óta nyugtalan volt, hiszen rájött végre, hogyan juthat Edward Lewis Dashwood közelébe. Tanulnia kell. Már csak meg kell valósítania tervét.
Az étkezőben csend honolt, csupán kések és villák csattogtak árván. A hosszú asztal közepén Kathrine erőt gyűjtött bejelentéséhez.
- Szeretném, ha Mr. Saade engem is tanítana. – Szülei kezei megálltak a magasban, és döbbenten néztek lányukra.
- Szeretném, ha Mr. Saade engem is tanítana. – Szülei kezei megálltak a magasban, és döbbenten néztek lányukra.
- Ugyan, az nem neked való – legyintett az apja. De Kathrine nem adta fel, nem győzhetik le.
- Pedig már megbeszéltem Mr. Saade-vel, hogy csütörtökönként velem is foglalkozik – Kathrine igyekezett meggyőzőnek hatni, és remélte, hogy szülei nem jönnek rá a füllentésre.
- Rendbe, hogyha úgyis jön Mr. Saade, akkor megmondhatod neki, hogy többé nem tartunk igényt a szolgálataira – szólt hűvösen Lady Price. Kathrine megijedt anyja szavaitól. Úgy tűnik akaratlanul is bajba sodorta szegény tanítót.
- Nem, Emmett-nek szüksége van a képzésre. – Mr. Price elgondolkozott egy pillanatra. – Legyen. Hadd vesződjön csak a tanításoddal az a tanító, de ha elbuktok, mindketten megbánjátok. Kathrine nem szólalt meg, csupán kimérten bólintott.
A terv első része sikerült, már csak Mr. Sebastian Saade-val kell megbeszélnie a dolgokat.
×
- Nem! Nem! Hogy tehette ezt? – tiltakozott Mr. Saade. Kathrine állta a férfi dühös tekintetét, és idegesítően nyugodt hangon szólalt meg.
- Nem léphet vissza. Meg kell tennie – jelentette ki a lány. S mikor látta, hogy a férfi nem enyhül, hozzátette: - Értem.
A férfi felsóhajtott.
- Na jó. Legyen. De nem ígérek semmit.
Kathrine-t elöntötte a megkönnyebbülés.
- Köszönöm, Mr. Saade.
Az említett már mosolygott és kezét nyújtotta Kathrine-nek.
- Akkor két nap múlva találkozunk.
Kathrine boldog volt. Úgy néz ki, sikerül véghezvinnie a tervét. Már csak Edward Lewis-nak kell bizonyítania, hogy ő is és annyit mint Victoria. Holnap este úgyis fogadásra mennek a Dashwood családhoz.
Kathrine-t elöntötte a megkönnyebbülés.
- Köszönöm, Mr. Saade.
Az említett már mosolygott és kezét nyújtotta Kathrine-nek.
- Akkor két nap múlva találkozunk.
Kathrine boldog volt. Úgy néz ki, sikerül véghezvinnie a tervét. Már csak Edward Lewis-nak kell bizonyítania, hogy ő is és annyit mint Victoria. Holnap este úgyis fogadásra mennek a Dashwood családhoz.
×
Kathrine barátnői gyűrűjéből tűvolról méregette Edward Lewis-t, aki eddig még rá se pillantott. De Kathrine-nek kész terve volt, igaz elég ingatag, de kész terv. Az ötlet azon alapult, hogy az Edward-ot körülvevő társaságban anyja is ott van, és biztosan megemlíti az ő tanulási szándékait.
Nem is kellett sokat várnia, hogy Edward érdeklődve felnézzen, és elinduljon felé.
Nem is kellett sokat várnia, hogy Edward érdeklődve felnézzen, és elinduljon felé.
- Lady Price, szabad egy táncra? – hangzott el a várva-várt kérdés.
- Igen – rebegte Kathrine. Edward a karját nyújtotta és a parkettre vezette a lányt.
- Igen – rebegte Kathrine. Edward a karját nyújtotta és a parkettre vezette a lányt.
×
- Miss Kathrine, figyelne kérem? Éppen egy homéroszi eposzt elemzünk – szólt haragosan Mr. Saade.
- De hát Hektórnak miért kell meghalnia? – kérdezte felháborodottan a lány.
A férfi gunyorosan válaszolt:
- Kérdezze meg tőle.
Kathrine megdöbbenve tette fel újabb kérdését:
- Mert még él? Az előbb még azt mondta, hogy meghalt. Teljesen összezavar engem – nézett rá vádlón a lány.
A férfi lemondóan sóhajtott fel:
- Ez nem fog menni, sajnálom.
- Ne, Mr. Saade kérem ne! - ijedt meg Kathrine – Muszáj tanulnom!
A tanító elgondolkozva nézett rá.
- Miért Miss Kathrine? Ha szüksége van rám, avasson be kérem!
Kathrine elpirult és zavarában nem mert megszólalni.
- Nos, igazából… én …
- Köze van édesanyja azon szándékához, mely szerint férjhez kívánja adni önt?
- Igen, és ezért van szükségem magára. Edwars Lewis Dashwood addig észre se vett, amíg nem tudta, hogy tanulok.
Mr. Saade rosszallóan felhorkant.
- Volt szerencsém tanítani Mr. Dashwood-ot. Véleményem szerint eléggé… szűk látókörű.
- Szerintem Mr. Dashwood igen is művelt fiatalember.
- Ahogy gondolja, az én feladatom csak tanítani Önt.
- De hát Hektórnak miért kell meghalnia? – kérdezte felháborodottan a lány.
A férfi gunyorosan válaszolt:
- Kérdezze meg tőle.
Kathrine megdöbbenve tette fel újabb kérdését:
- Mert még él? Az előbb még azt mondta, hogy meghalt. Teljesen összezavar engem – nézett rá vádlón a lány.
A férfi lemondóan sóhajtott fel:
- Ez nem fog menni, sajnálom.
- Ne, Mr. Saade kérem ne! - ijedt meg Kathrine – Muszáj tanulnom!
A tanító elgondolkozva nézett rá.
- Miért Miss Kathrine? Ha szüksége van rám, avasson be kérem!
Kathrine elpirult és zavarában nem mert megszólalni.
- Nos, igazából… én …
- Köze van édesanyja azon szándékához, mely szerint férjhez kívánja adni önt?
- Igen, és ezért van szükségem magára. Edwars Lewis Dashwood addig észre se vett, amíg nem tudta, hogy tanulok.
Mr. Saade rosszallóan felhorkant.
- Volt szerencsém tanítani Mr. Dashwood-ot. Véleményem szerint eléggé… szűk látókörű.
- Szerintem Mr. Dashwood igen is művelt fiatalember.
- Ahogy gondolja, az én feladatom csak tanítani Önt.
×
-„ Ó,Rómeó, mért vagy te Rómeó?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé” – Kathrine kipirult arccal olvasta a részletet.
-„ Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?” – hangzott Rómeó kérdése Mr. Saade hangján.
-„ Csak a neved az ellenségem, csak az: -
Te önmagad vagy és nem Montague …
…Rómeó, lökd a porba a neved,
S ezért a névért, mely nem valód,
Fogd életem” – Kathrine ragyogó szemekkel nézett fel a férfira, aki eddig az asztal mellett állt.
-„ Hadd fogjalak szavadnál
Hívj édesednek s újra megkeresztelsz.
Így nem leszek már Rómeó soha” – Sebastian már Kathrine mellett állt, és csak a lány szép arcát látta.
-„ Nem Rómeó vagy, nem egy Montagoue vagy?” – kérdezte halkan a fiatal lány.
-„ Egyik sem édes, hogyha nem óhajtod” – suttogta Sebastian. Már Kathrine előtt guggolt, és tekintetük összefonódott. Kathrine rárakta kezét Mr.Saade vállára, és egészen közel hajolt a férfihoz. Sebastian érezte a lány leheletét az arcán, szemeit lehunyva élvezte a pillanatot. Majd nagyot sóhajtva érőt vett magán, és elhúzódott Kathrine-től. A lány elpirult és elszégyellte magát.
- Bocsásson meg Mr. Saade. Nem lett volna szabad… Azt hiszem most jobb lenne, ha befejeznénk az órát.
- Igen, valóban jobb lenne. Úgyis eléggé mélyrehatóan elemeztük a szerelmesek párbeszédét.
Kathrine lehajtott fejjel hagyta magára a könyveit pakolgató tanítót.
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé” – Kathrine kipirult arccal olvasta a részletet.
-„ Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?” – hangzott Rómeó kérdése Mr. Saade hangján.
-„ Csak a neved az ellenségem, csak az: -
Te önmagad vagy és nem Montague …
…Rómeó, lökd a porba a neved,
S ezért a névért, mely nem valód,
Fogd életem” – Kathrine ragyogó szemekkel nézett fel a férfira, aki eddig az asztal mellett állt.
-„ Hadd fogjalak szavadnál
Hívj édesednek s újra megkeresztelsz.
Így nem leszek már Rómeó soha” – Sebastian már Kathrine mellett állt, és csak a lány szép arcát látta.
-„ Nem Rómeó vagy, nem egy Montagoue vagy?” – kérdezte halkan a fiatal lány.
-„ Egyik sem édes, hogyha nem óhajtod” – suttogta Sebastian. Már Kathrine előtt guggolt, és tekintetük összefonódott. Kathrine rárakta kezét Mr.Saade vállára, és egészen közel hajolt a férfihoz. Sebastian érezte a lány leheletét az arcán, szemeit lehunyva élvezte a pillanatot. Majd nagyot sóhajtva érőt vett magán, és elhúzódott Kathrine-től. A lány elpirult és elszégyellte magát.
- Bocsásson meg Mr. Saade. Nem lett volna szabad… Azt hiszem most jobb lenne, ha befejeznénk az órát.
- Igen, valóban jobb lenne. Úgyis eléggé mélyrehatóan elemeztük a szerelmesek párbeszédét.
Kathrine lehajtott fejjel hagyta magára a könyveit pakolgató tanítót.
×
Kathrine az asztalnál ülve szorongva várta Mr. Saade-t. Mikor a férfi megjelent, zavarban volt, mégis örömmel töltötte el a viszontlátás, mert még túl élénken élt benne az előző órai illetlen viselkedése. A nyomott hangulaton próbált meg javítani, de miután megszólalt rossz érzése támadt.
- Képzelje, Edward Lewis meghívott a farsangi álarcos bálba!
Sebastian illendően érdeklődést mutatott és megkérdezte:
- Akkor Mr. Dashwood lesz a kísérője?
- Nem… Csak elküldték a meghívójukat, tudja Mrs. Dashwood rendezi a bált.
- Igen, tudom. Engem is meghívtak.
Kathrine megdöbbent.
- Magát is meghívták? Pedig Ön nem is…
- Nem tartozom közéjük? Az Önök fényűző társaságába?
Kathrine lesütötte a szemét.
- Nem úgy gondoltam – próbálta menteni a menthetőt.
- De úgy gondolta. – Mr. Saade nem volt dühös, vagy mérges, csupán csak csalódott.
- Akkor jöjjön el velem a bálba! Legyen maga a kísérőm!
A férfi egy pillanatig habozott. Kathrine látta a vívódást a szemében. Végül Mr. Saade megadta magát.
- Rendben.
Kathrine elégedetten mosolyodott el, örült a fejleményeknek.
- Képzelje, Edward Lewis meghívott a farsangi álarcos bálba!
Sebastian illendően érdeklődést mutatott és megkérdezte:
- Akkor Mr. Dashwood lesz a kísérője?
- Nem… Csak elküldték a meghívójukat, tudja Mrs. Dashwood rendezi a bált.
- Igen, tudom. Engem is meghívtak.
Kathrine megdöbbent.
- Magát is meghívták? Pedig Ön nem is…
- Nem tartozom közéjük? Az Önök fényűző társaságába?
Kathrine lesütötte a szemét.
- Nem úgy gondoltam – próbálta menteni a menthetőt.
- De úgy gondolta. – Mr. Saade nem volt dühös, vagy mérges, csupán csak csalódott.
- Akkor jöjjön el velem a bálba! Legyen maga a kísérőm!
A férfi egy pillanatig habozott. Kathrine látta a vívódást a szemében. Végül Mr. Saade megadta magát.
- Rendben.
Kathrine elégedetten mosolyodott el, örült a fejleményeknek.
×
- Azt hiszem máre ennyi elég volt. A következő órára legyen szíves írni egy fogalmazást, amiben Júlia helyzetébe képzeli magát.
Kathrine bólintott, majd egy számára sokkal fontosabb dologra terelte a témát.
- Kaptam édesanyámtól egy gyönyörű bordó selyemruhát. Arra gondoltam, hogy ha együtt megyünk, akkor össze kéne öltöznünk. El kellene jönnie ruhát próbálni önnek is, anyám már mindent elintéz…
- Kathrine kérem, lassítson! Szerintem nem kell ekkora felhajtás. Miért nem jó a saját öltönyöm?
- Hát nem érti? Életem legfontosabb eseményére készülök, és maga ennyire sem képes? – Kathrine mérges lett. Miért nem érti meg a férfi?
A férfi elkomorult, és szinte csalódottan nézett a lányra.
Kathrine bólintott, majd egy számára sokkal fontosabb dologra terelte a témát.
- Kaptam édesanyámtól egy gyönyörű bordó selyemruhát. Arra gondoltam, hogy ha együtt megyünk, akkor össze kéne öltöznünk. El kellene jönnie ruhát próbálni önnek is, anyám már mindent elintéz…
- Kathrine kérem, lassítson! Szerintem nem kell ekkora felhajtás. Miért nem jó a saját öltönyöm?
- Hát nem érti? Életem legfontosabb eseményére készülök, és maga ennyire sem képes? – Kathrine mérges lett. Miért nem érti meg a férfi?
A férfi elkomorult, és szinte csalódottan nézett a lányra.
- Tudja mit, Miss Kathrine, megkönnyítem a dolgát. Ha egyedül megy a bálba, nem kell a ruhámmal foglalkoznia. – Mr. Saade szavai hidegen törték össze Kathrine lelkesedését. A lány csupán egy pillanatra döbbent meg, rögtön azután átadta magát feltámadó dühének.
- Ezt nem teheti velem! – kiáltott a lány – Megígérte, a szavát adta! Anyámnak igaza volt, az alacsonyrendűekben tényleg nem lehet megbízni! Nem értenek semmihez, csak hazudnak mindenkinek! – de amint kiejtette a szavakat, már is megbánta őket.
A tanító megdermedt, ajkait pengevékonyra szorította. Sötét szemei szikráztak, és a belőle áradó néma düh szörnyűbb volt, mintha ordított volna. Nem szólalt meg, de méltóságát megtartva hagyta faképnél a magán is meglepődött Kathrine-t.
A tanító megdermedt, ajkait pengevékonyra szorította. Sötét szemei szikráztak, és a belőle áradó néma düh szörnyűbb volt, mintha ordított volna. Nem szólalt meg, de méltóságát megtartva hagyta faképnél a magán is meglepődött Kathrine-t.
×
Kathrine idegesen lépett be a bálterembe apja oldalán. Azonnal pásztázni kezdte a tömeget Edward Lewis után. Miközben sétált a teremben, férfi tekintetek követték gyönyörű bordó selyemruhája által szabadon hagyott kecses nyakát és vállát. S miután elült a rá irányuló figyelem, és már a táncparketten siklott első táncpartnerével, megérezte, hogy egy szempár még mindig követi. Meg is pillantotta a terem sarkából az álarcos, figyelő fiatal férfit. Tekintetük összekapcsolódott, és hirtelen roppantul zavarta az őt forgató férfi érintése. Amint vége lett a táncnak, az álarcos elindult felé. Mikor az idegen Kathrine elé lépett, közelről csodálhatta meg az ismerős sötét szemeket. De még mindig nem sejtette a kilétét. A férfi a karját nyújtotta neki, és a táncoló tömegen keresztül kivezette a hatalmas erkélyre. A kiszűrődő zene dallamára kezdtek táncolni a holdfényben. A hűvös esti levegő ellenére a lány kipirult. Kathrine biztonságban érezte magát az idegen erős, ölelő karjaiban. Odabenn a zene elhallgatott, de ők még mindig szoros ölelésben álltak. A két fiatal egymás lélegzetén kívül nem hallott semmit. A férfi gyönyörködve nézte a gyér fényben tündöklő lányt. Az idegen Kathrine álarcáért nyúlt, s a lány is felnyúlt a férfi arcához. S mikor leemelték egymásról az álarcot, Kathrine meglepődött.
- Maga? –tette fel a kérdést.
- Miért kire számítottál? Valaki másra? De hiszen megígértem neked, hogy eljövök.
- Én azt hittem…
- Hogy Edward Lewis vagyok? – folytatta a lány befejezetlen mondatát – Ennél azért okosabbnak gondoltalak.
A lány elmosolyodott, és homlokát a férfi mellkasának döntötte. Sebastian az álla alá nyúlt, és magához húzta Kathrine-t. A csókjukban megszűnt minden; rang, tanító, diák, csak ők voltak ketten. Együtt. Szerelemben.
- Maga? –tette fel a kérdést.
- Miért kire számítottál? Valaki másra? De hiszen megígértem neked, hogy eljövök.
- Én azt hittem…
- Hogy Edward Lewis vagyok? – folytatta a lány befejezetlen mondatát – Ennél azért okosabbnak gondoltalak.
A lány elmosolyodott, és homlokát a férfi mellkasának döntötte. Sebastian az álla alá nyúlt, és magához húzta Kathrine-t. A csókjukban megszűnt minden; rang, tanító, diák, csak ők voltak ketten. Együtt. Szerelemben.
