10. fejezet - Te most a szekrényemben vagy?

Itt a következő fejezet, reméljük tetszeni fog :)

10. fejezet: Te most a szekrényemben vagy?

" Te hülye vagy..."

Louis szemszöge

Amint Elisa kiviharzott Lara után, én Harryhez fordultam.

- Ez meg mi volt?

- Ezt te mondod? Itt feküdtetek egy ágyban Larával és még te kérdezed, hogy mi volt?

- Én csak vigasztaltam őt, tényleg nem akartam lefeküdni vele.

- Aha, persze. – horkant fel Harry.

- Azért mert te nem bírsz magaddal, attól én még illedelmes vagyok, és nem fektetem le egy hét után, vagy a te esetedben,… hány perc után is? Meg amúgyis Caroline? Vágod, hogy anyukád lehetne?

- Én… igen.

- És akkor most Elisa vagy Caroline? – kérdeztem tőle, mire rám nézett, és válaszolt.

- Nem tudom… Mert Elisa olyan jól néz ki, de olyan gonosz, ami imponál, de mégis… Caroline pedig olyan érett, és normális… ellene pedig nincs ellenérv – magyarázta.

- De van. Az előbb mondtam. Annyi idős, mint anyukád. Bár mondjuk anyukád jól néz ki – vigyorogtam rá, majd folytattam – Most képzeld el, ha lefeküdnél vele…. Blöe! A szobánkba nem hozhatod be! – jó, lehet, hogy nem így kellett volna lebeszélnem Harryt erről a nőről, de a célt elértem. Elfintorodott.

- Sokkal jobb lenne Elisa, látod, már az is biztos, hogy bejössz neki.

- Sokra megyek vele.

- Most komolyan Caroline-t választod? Tényleg, mi van vele? Úgy értem, most csak úgy otthagytad?

- Hupsz. Teljesen elfelejtettem. Elisa elterelte a gondolataimat.

- Azt elhiszem – vigyorogtam rá. – Nagyon elvoltatok! Szerinted, ha nem lettünk volna itt, lefeküdtök?

Harry szélesen elvigyorodott: - Igen.

- Akkor minden bizonyára sajnálod, hogy itt voltunk – mondtam neki.

- Egy kicsit, de szerinted nagyon összevesztek?

- Lara nagyon ki van akadva, viszont nagyon szoros kapcsolat van köztük. Csodálkoznék, ha nem békülnének ki.

- Ez igaz, remélem kibékülnek.

- Biztosan, csak idő kell nekik. De azt hiszem nekünk is nyugton kell hagynunk őket.

- Muszáj? – kérdezte Harry.

- Igen!

- Kár! Akkor most ne szóljak hozzájuk?

- De szólhatsz hozzájuk. Csak találd ki, hogy mit akarsz Elisától és Caroline-tól.

- De ez elég bonyolult dolog.

- Feltűnt. De ne játssz Elisával. Nem érdemli meg.

- Nem játszok vele. Csak nem tudom mit gondoljak!

- Hát első körben menj le Caroline-hoz és mondjuk… küldd haza.

- Haza?!

- Feladom! Csinálj, amit akarsz! – legyintettem és visszaültem Lara ágyára megvárni a lányokat. Harry meg nagyot sóhajtott, és kiment a szobából.

Ahogy eldőltem az ágyon, elgondolkodtam. Rendkívül rossz, sőt rendkívül szar helyzetben vagyunk! Én legalábbis biztosan. Elisa továbbra is ellenszenvesen fog velem viselkedni, ezáltal Lara is többnyire semleges lesz. Vagyis ha ugyanolyan titkos lesz a kapcsolatunk, én frászt kapok! Olyan hihetetlenül rossz őt látni, hogy ott van, és én meg nem mehetek oda hozzá, és csókolhatom meg, vagy csak szagolhatom meg az isteni

illatát.

Na de Louis! Hát itt fekszel az ágyában, és nem szaglászol? Milyen durva már, hogy itt alszik. Na, jó, ez már nyálasan hangzik. Vajon mennyire utálna, ha átkutatnám a szekrényét?

Kíváncsi vagyok, mik vannak ott. Áh, nem álltam ellent a kísértésnek, és felpattantam, hogy átkutassam a szekrényt.

- Nagyon érdekes dolgok vannak itt – motyogtam, miközben furábbnál furább ruhákat találtam. – Miért nem születtem én nőnek? Mondjuk így is rengeteg ruhám van… na de akkoris…

- Hoppá! – kiáltottam fel, mikor egy igen érdekes fekete csipkés hálóingszerű falatnyi ruhadarabot találtam. Hmm.. ebben nagyon is el tudom képzelni Larát. És naná, hogy pont akkor nyílt ki az ajtó, amikor ez a csipkés csoda volt a kezembe. És persze, hogy a döbbent Lara és Elisa állt az ajtóban. Miért van nekem ilyen pechem?

- Louis, te most a szekrényemben vagy?

- Hát tulajdonképpen nem… Csak úgy csinálok, mint aki… Vagyishogy Harryvel bújócskázom.

- Akkor szerintem te nyertél, mert Harry lent van Caroline-nal és nem éppen téged keres – mondta fancsali képpel Elisa.

- De Louis… az ott nálad… a… - mutogatott Lara, én pedig a ruhadarabot a hátam mögé rejtettem.

- Nincs nálam semmi – mondtam, de a két lány egyszerre támadott le, és próbálták megszerezni tőlem.

- Ne már! Ne vegyétek el! – hadakoztam ellenük, de úgy tűnik most összefogtak. Miután Larának sikerült vörös fejjel elvennie tőlem a legnagyobb bánatomra, Elisa diadalittas csatakiáltással kivonult a szobából. Lara pedig továbbra is ott állt vörös arccal, én meg próbáltam kikászálódni a szekrényből.

- De ugye tudod, hogy akkor is fel kell venned – vigyorogtam rá, mire hozzám vágta. – Most azt akarod, hogy én vegyem fel?

Először furán nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.

- Olyan hihetetlenül bolond vagy – mondta mosolyogva, majd közelebb lépve és kissé ágaskodva megcsókolt.

×

Harry szemszöge

- És mégis hogy gondoltad, hogy itt hagysz – magyarázta nyávogva Caroline nekem – és elmész azzal a… libával?

- Ugyan már, ne mondj ilyeneket! És amúgy sem hagytalak itt, hát itt vagyok, nem? – kérdeztem, mire kissé megenyhülve folytatta.

- Na de akkor is… - mondta volna tovább, de közbe szóltam.

- Nem, de akkor is – jelentettem ki, majd végleg elhallgatattam, ahogy az ajkaira nyomtam az enyémet.

A csókot végül Elisa magas frekvenciájú visítása törte meg. Ilyen nincsen! Nem bírnának ezek a nők egy helyben maradni, és nem összevissza mászkálni?!

Caroline döbbenten nézte, ahogy Elisa közelít felénk villámló szemekkel. Utána már csak az apró kezének a csattanását éreztem az arcomon.

- Te egy szemét dög vagy! – köpte a szavakat nekem. Mire Caroline Elisa felé fordult. Uramisten, mi lesz itt?

- Miért is lenne az? Mert nem téged csókol meg?

- Már bocsika, de alig negyedórája a szobám közepén engem csókolt… Engem!

És hihetetlen! Megint egy kéz suhant az arcom felé. Mi van ezekkel?

- De most miért én kapom a pofonokat? – kérdeztem szörnyülködve. Majd egyszerre kaptam a választ.

- Mert megérdemelted – fújtatott mindkét nőnemű lény. Valaki segítsen! Elnézve Elisa mögött, próbáltam jelezni Liamnek, hogy igazán idejöhetne. És szerencsére egész gyorsan kapcsolt.

- Ti meg mit csináltok? – lépett oda hozzánk. – Harry, te meg hogy nézel ki?

- Megtámadott két vad amazon – mutogattam rájuk, mire szikrázó tekintettel néztem rám… Végem!

- Gondolom nem ok nélkül – jelentette ki Liam, s mielőtt felelhettem volna Elisa és Caroline egymás szavába vágva elkezdtek magyarázni.

- Megcsókolt, aztán meg őt – bökött Elisa Caroline-ra, mire ő fújtatva válaszolt.

- Még mit nem! Engem csókolt meg előbb! – Uramisten, min vitatkoznak ezek?

- Végülis lehetséges… a te csókod után menekült hozzám – vágta hozzá Elisa. Mire Caroline dühösen meredt rá. Ajkait penge vékonyra szorította, és úgy közelített Elisa felé.

Ajajj! Ez így nem lesz túl fair játék… A kezeimet a szemem elé tettem, hogy véletlen se lássak semmit. Utána már csak éles hangokat, vulgáris szavakat és Liam kiáltásait hallottam.

- Harry, ne bénázz már! Gyere és segíts! – mondta, miközben próbálta túlharsogni a már tényleg vad amazonok küzdelmét.

- De hát mit csináljak? – kérdeztem tőle, mire ő is dühösen nézett.

- Fogd le valahogy Elisát, én pedig Caroline-t!

A végén sikerült szétszedni őket, de ugyanúgy szidták egymást a karjainkból. Ekkor toppant be Louis és Lara is.

- Ilyet én is akarok játszani! – jelentette ki Louis, mire Lara oldalba vágta.

- Te meg mit csináltál? – kérdezte Lara. Szegény mindig kiakad Elisára.

- Én? Elintézném azt ott – mutatott Caroline-ra, majd rám tekintett – De ez itt nem enged! – mondta, s a mondanivalóját megtoldotta egy rúgással.

- Hé, hé, nyugi – próbálta Lara lenyugtatni a nővérét. Végül elengedtem Elisát, és Lara felvonszolta az emeletre.

Louis pedig Caroline-hoz fordult.

- Szerintem jobb lenne, ha most elmennél – mondta és közben az ajtó felé mutogatott. Caroline rám nézett, én meg bólogattam neki, hogy tényleg okosabb lenne, ha lelépne. Végül Caroline sértődötten elviharzott, én pedig megkönnyebbültem. Viszont a fiúk nem segítettek a helyzetemen.

- Te hülye vagy – jelentette ki Louis, mire Niall és Liam is egyetértően bólogattak.

Merry Xmas!

Rímekbe szedve nehezebb

Elmondanunk nektek

Hogy szeretünk és imádunk

Titeket nagyon méltányolunk

Újabb versszak, újabb rím

Fejezet ajándéknak sajnos nincs

De szilveszter táján meglepi lehet még

S vigaszképp itt egy kép.

Nos, ezzel a képpel és verssel szeretnénk Nektek nagyon Boldog Karácsonyt kívánni! :) ( És el ne felejtsétek, hogy Louisnak holnap van a születésnapja!)

Lara és Pinkie :)

9. fejezet - Nyertem?

9. fejezet – Nyertem?

... a nyakába ugrott...

Tádáám! Itt a 9. fejezet. :) Jó olvasást!

Lara szemszöge

Elisát Harry elhúzta, így Louissal ott maradtunk. Hát olyan kis édes! Jelen pillanatban egyáltalán nem szeretem a testvérem. Sőt, mit több, ha lenne egy kanál vizem belefojtanám. Najó, azt nem. Csak visszaadnám neki ezt a sok gonoszságot. Közben viszont a fiúknak készülődniük kellett.

- Tudod, mit éneklünk? – kérdezte Louis.

- Öö.. nem. Elisának hála egy próbátokat se láttam – sajnálkoztam.

- My Life Would Suck Without You.

- Aha – pislogtam rá.  Louis felnyögött, majd aranyosan elmosolyodott.

- Neked fogom énekelni. – nem válaszoltam neki, csak szorosan megöleltem. Nagyon aranyosan visszaölelt, majd rohant is a színpad felé. Én odavándoroltam a színpad szélére, hogy lássam a fiúk produkcióját. Megjött Elisa is.

- Nem tetszik, amit csinálsz.

- Lehet – feleltem neki. – Nekem tetszik, főleg ő – mutattam Louisra, aki akkor fordult oda és küldött egy mosolyt.

- Nem tetszhetne inkább az X-factor után?

- Nem! Elisa miért csinálod ezt? Annyira rossz így…

- Semmit nem csinálok, csak egy kicsit beleszólok az életedbe – magyarázta.

- Hát ez az! Ezt nem kéne! – mondtam neki dühösen, és elmentem a közeléből. De aztán visszamentem, hogy azért lássam Louist. Nagyon jól nézett ott ki. Megértem a sikítozó közönséget. Mennyivel jobb, hogy én legalább ismerem, bár Elisa kicsit se könnyíti meg a dolgot. DE úgy érzem tenni kéne valamit. De megígértem Simonnak! Miért ilyen nehéz ez? Na, jó, elmondom Elisának. Így Louis is szenved, Elisa meg csak megérti egy idő után.

Csak nem most mondom neki… kicsit később. Mondjuk pár nap múlva, vagy inkább egy hét múlva. Egy hét múlva tökéletes idő lesz, addig biztosan lenyugszik. Mély gondolkodásomban a fiúk visszatérő hangzavara zavart meg. Louis hatalmas vigyorral az arcán jött vissza a színpad mögé, majd mikor meglátta Harryt maga előtt, a nyakába ugrott, és úgy jöttek oda hozzám.

- Na, ugye mennyire jók voltunk? – kérdezte barátja nyakából.

- Nagyon jók voltatok – biztosítottam őket.

Még 2 produkciót kellett megvárnunk, így az időt azzal töltöttük, hogy a fiúk őrültködését néztük, és lelkesen röhögtünk rajtuk. Utána már csak az eredményhirdetés volt hátra, ahol idegtépő percek után mindannyian továbbjutottunk!

×

Rettentő gyorsan elment az elkövetkező hét. Ismét rengeteget próbáltunk, de legalább a fiúkkal találkoztunk néha. Louisnak kész rablási tervei voltak, és én voltam az áldozat. Nem mintha ellenemre lett volna. Azok az édes lopott csókok.  Bár mennyivel jobb lenne, ha nem lennék ilyen gyáva, és elmondanám Elisának a dolgot. Loui nagyon megértő, bár látszik rajta, hogy szenved. Utálom ezt a helyzetet.  Azt hiszem már tényleg el kéne mondanom. A műsor után elmondom, de előtte azt is túl kell élnem. A számunkat nagyon jól begyakoroltuk, de annak ellenére félek. Mi lesz, ha megint elborulunk?  Végre leszedték a gipszemet, semmi kedvem megint összetörni magamat. Mondjuk Louis akkor is ott volt, és segített, meg minden. Dedikálta is a gipszet. Gyönyörű szép gyerekírással pingálta rá a nevét, és egy kicsit béna szívecskét is rajzolt rá. Amikor megemlítetem neki, felhúzott orral nem szólt hozzám fél percig. Szerencsére nem haragtartó.

- Lara! – jött oda visítva Louis. – Megvan az esti programod!

- Öh, a fellépés? – kérdeztem tőle vigyorogva. Mire az ő mosolya még szélesebb lett.

- Utána – felelte.

- Mit akarsz te utána?

- Majd meglátod – mondta, majd adott egy puszit az arcomba, és ahogy már szokásává vált, ismét elrohant a színpadra. A fiúk megint előttünk léptek fel. Tehát izgultam miattuk is, és magam miatt is. Elisa teljesen nyugodtnak tűnik. Ő vajon hogy csinálja?  Még a fellépés előtt nyugodt, és élvezi, Én pedig miután csak látom a közönséget, hogy tetszik nekik. Rettentő jó ott állni és énekelni, de előtte akkoris tiszta ideg vagyok. De a fiúkért fölöslegesen aggódtam, fantasztikusak voltak.  Simon profi munkát végzett velük. Mikor lejöttek a színpadról Olivval lelkesen ugrottunk a nyakukba. Tori nem volt ennyire lelkes, Elisáról meg ne is beszéljünk.

- Nagyon, nagyon ügyesek voltatok!

Utána egészen csendben vártuk azt, hogy mi jöjjünk. Amikor felléptünk a színpadra, megkönnyebbültem. És tök felszabadultam énekeltem a saját részem. Az egyik kedvenc számom énekeltük a Don’t stop believin-get.  Annyira jó volt látni, hogy a zsűrinek és a közönségnek is tetszünk.

Boldogan vetettem Loui karjaiba maga, miután lejöttünk. Most már nem igazán érdekelt Elisa. Úgyis elmondom neki este…

×

Elisa szemszöge

A szokásos műsor utáni buli hangulata ismét jó volt. Bár Lara folyamatosan Louissal volt. Éppen őket figyeltem, amikor hatalmas üdvrialgás tört ki. Odanéztem, hogy mi történt. És kit látok egyszerre az ajtóban és Harry nyakában? Caroline Flack! Kiborít az a nő! Miért kell mindig mindenhol ott lennie? Már a műsor alatt is folyton hátra jött, ott csüngött a nyakunkon és úgy viselkedett, mint egy idétlen 13 éves, pedig már legalább 50 éves! Na, jó, nem, de tuti elmúlt 30! Mit akar itt? És miért pont Harryvel jött? Annyira korabeli pasi van itt, miért Harry?

Zayn jött oda hozzám, és kínálgatott a kis tálcáján lévő italokkal. Nagyon aranyosan elmenne pincérnek.

- Kérsz valamit? – kérdezte tőlem, én pedig idegesen lekaptam egyet a tálcáról, és megittam. Utána jöttem rá, hogy kicsit erős volt ez a valami, de úgy döntöttem kell még belőle. Sorba vettem el tőle, mire ő kérdőn nézett:

- Nem lesz kicsit sok?

Mielőtt válaszoltam volna, körbenéztem és megláttam Carolinet Harry szájában: - Nem, még kevés is.

Zayn otthagyott magamban és magával vitte az italos tálcát is, így én is elindultam, hogy keressek magamnak folytatást ehhez a kellemesen bánatos iváshoz..

Találtam egy csendes sarkot magamnak, ahol ihatok. Ám LIam csatlakozott. Szerintem a végén már csak miatta ittam. Lara is odajött hozzánk, bár egészen más okból.

- Normális vagy te? – szegezte nekem a kérdést, mire ráemeltem a tekintetem, és felálltam.

- Azt hiszem – bólintottam nem túl nagy meggyőződéssel.

- Nem, nem vagy az! – Lara csuklón ragadott és elhúzott Liam mellől. – Tudod, hogy nem szabad! Mégis… mégis mit gondoltál?! Meg akarsz halni?!

- Nem csak… - pillantottam dühösen az odább bájolgó Caroline-ra és Harryre. Lara követte a tekintetem és felnyögött.

- Ne gyötörd magad! Ha tetszik Harry, akkor lépj, vagy mondd el neki, de semmiképp se igyál többet!

- Ne mondd, meg mit csináljak! – már nem csak Harryre, Larára is mérges voltam.

- De megmondom, és ha kell egész este őrizni foglak.

- Semmi szükség rá, nyugodtan menj és legyél csak Louissal – vágtam a fejéhez, pedig tudtam, hogy csak jót akar.

- Megyek is! – fordult sarkon, de odalépett Liam mellé, mondott neki valamit, mire ő nagyon megijedt, majd bűnbánóan mondott neki valamit. Remek! Most biztos elmondta neki, hogy… Áhh!

Végülis tényleg odament Louishoz, amiért még idegesebb lettem. Majd annyit láttam, hogy a srác nyakába borul. Louis kézen fogva és elmentek valamerre. Végső elkeseredettségemben visszahuppantam a helyemre, Liam pedig megszólalt.

- Ne haragudj, hogy khmm.. itattalak – kezdte – nem tudtam, hogy cukorbeteg vagy..

- Semmi baj. Nem tudhattad, nem szeretjük reklámozni. De Lara jogosan mérges.

Liam csak hümmögött, és így némán néztük Harry és Caroline… hm… öhm szóval azt, amit csináltak.

- Tudja amúgy valaki, hogy ez a nő miért van itt? – kérdeztem fintorogva.

- Hát, úgy tűnik Harry miatt – felelte nem túl lelkesen Niall. Ő meg mikor került ide? Na, mindegy, most már ő is itt van, és így hárman ültünk a kanapén. S a fiúk remek szórakozást találtak ki maguknak. Engem idegesítettek.

- Nem gondoltam volna Elisa, hogy ennyire gyáva vagy – jelentette ki Liam.

- Nem vagyok gyáva! Miért lennék az?

- Mert itt ülsz, és nem mész oda Harryhez. Ilyen gyáva lányt – vigyorgott.

- Jól elvan Caroline-nal, nem kellek én oda.

- Mindenki tudja, hogy odáig van érted – jelentette ki vigyorogva Niall.

- Akkor miért van… vele?

- Mert nem tudja, te mit érzel iránta. Ezért kéne odamenned!

- Mi változna, ha odamennék? Semmi. Mit mondhatnék neki? Hogy, „hello Harry, képzeld, mégiscsak tetszel nekem”?

- Pontosan! De úgy se teszed meg. Nem mersz odamenni! – mondta Liam, mire felálltam, és kissé instabilan odamentem Harryhez.

Caroline és Harry közé álltam, és közöltem az elképedt nővel, hogy menjen innen a fenébe. Ő ezen nagyon megdöbbent, de nem kevésbé, mint Harry, akiben szintén több alkohol volt a kelleténél. Majd átkarolva Harry nyakát, lehúztam magamhoz, és megcsókoltam.

Harry először ledermedt, majd visszacsókolt olyan finoman, mintha nem akarná elhinni. Mikor lehuppantam (eddig lábujjhegyen ágaskodva próbáltam leküzdeni a köztünk lévő több mint 20 centit), Harry szélesen elvigyorodott.

- Nyertem?

- Nem – mosolyogtam rá – csak nem bírtam elviselni, hogy Caroline lóg rajtad.

Ő erre nem válaszolt, hanem kézen fogott, és elkezdett maga után húzni. Felrángatott az emeletre. Amint kikerültünk a többiek figyelő szeme elől, Harry a falhoz nyomott, és most ő csókolt meg. Sokkal hevesebben, mint először, és ez kicsit sem volt ellenemre. Közben valahogy a mi szobánk ajtajához értünk, és ahogy Harry hozzápréselt, az ajtó megadta magát. Így ott kötöttünk ki a szoba közepén. Hanyatt feküdtem, és Harry ott volt rajtam. Először meglepődve néztem rá, ő meg vissza rám. Majd újra ráhajolt az ajkaimra. Miután végleg elfogyott a levegőnk, elváltunk. Harry rám vigyorgott, én pedig körbenéztem a szobában.

 Ahogy tekintetem végigfutattam az ágyakon, megakadt a szemem Lara ágyán fekvő két személyen. Mindketten megdöbbenve néztek ránk, ahogy én is rájuk.

- Ti lefeküdtetek? – kérdeztem Larától és Louistól. Lara megdöbbenve ült fel a srác mellett az ágyban nyakig felöltözve.

- Te most ezt komolyan gondolod? – kérdezte dühösen – Hogy teheted azt, hogy minduntalan zaklatsz, hogy Louissal vagyok, de te ellehetsz Harryvel?

- Az teljesen más – válaszoltam – miközben Harry lemászott rólam, én meg felálltam.

- Ne mondd azt, hogy teljesen más. Én nem lefekszek Louissal, hanem párkapcsolatot létesítek. DE te kicsit se voltál messze attól, hogy lefeküdj Harryvel! – szegény Lara már másodszorra akadt ki miattam, és igazából jogosan.

- Szegény Larát teljesen tönkreteszed, hogy folyamatosan beleszólsz az életébe. Nagylány már tud vigyázni magára. És én sem igazán támadnám le. Nem úgy, mint egyesek – szólt közbe Louis, a mondat végére pedig galádul nézett Harryre.

Ő pedig védekezően felemelte a kezét.

- Én nem támadtam le senkit. Ő támadott le engem! – mutatott rám. Lara pedig erre végképp feladta, és kiviharzott a szobából.

- Gyere már vissza! – kezdtem kiabálni, de persze fütyült rám. Remek – Várj meg! Laraaa! – és utánamentem. A folyosó végén sikerült elkapnom, és megállítanom.

- Lara, ez nagyon bonyolult.

- Hallgatlak – nézett rám morcosan. Leültünk a lépcsőre, és beszélni kezdtem.

8. fejezet - Most mit csináljak?

 Huhú! Itt van a 8. fejezet :) Láttátok márt ti is azt, amit mi? 8-an vagytok rajongóók! :):) Nagyon örülünk nektek! :) Kellemes olvasást! Lara és Pinkie

8. fejezet – Most mit csináljak?

...nem találtál az ágyadban egy… egy… free fucks feliratú pólót?...

Harry szemszöge

Louis arcán óriási vigyor ült, amikor visszajött, és még hiperaktívabb lett.

- LouLou, mi van veled? Olyan vagy, mint aki beszívott.

- Beszívott? – kérdezett vissza.

- Igen. Történt valami?

- Nem, miért történt volna bármi is?

- Mert sokat voltatok együtt, és vigyorogsz is. És tökre jó lenne, ha tök véletlen összejönnétek – vigyorogtam rá.

- Ne sietess! Jó úton haladok, de nem akarom nagyon elkapkodni.

- Az X-factor alatt azért összejöhetnél vele.

- Miért fontos ez neked? Te foglalkozz inkább Elisával!

- Azon vagyok, ahhoz kellenél te is – de ezt már nem hallotta, mert Louis arrébb ment, hogy végre ő is egyen tortát.

- Nem is figyelsz te rám! – mentem utána – Éppen Elisáról beszélek… - folytattam volna a mondatot, de az említett személy akkor jött oda hozzánk.

- Rólam? – nézett rám kérdőn.

- Nem, nem dehogy – magyarázkodtam – Laráról beszéltünk, csak rossz nevet mondtam.

- Laráról? – kérdezte egy félhanggal magasabban. – Miért beszéltetek Laráról? – nézett mérgesen Louisra, aki feltartott kezekkel rázta a fejét, hogy ő aztán nem tud semmit.

- Jó, mindegy, nem ezért jöttem – fordult megint hozzám – Az előbb voltam a szobánkban, és tudod mit találtam az ágyamon? A te ruháidat! Miért vannak a te cuccaid az én ágyamban?

Én nagyon gonoszan elkezdtem húzni az agyát.

- Hát nem emlékszel mi történt?

- Hát nem. Mert történt bármi is? – nézett rám.

Majd LouLou felvisított: - Ti lefeküdtetek? – remek, muszáj volt ennek ordítani? Most mindenki minket néz. Ezt nem így gondoltam. Lara fújtatva jött oda hozzánk, és gonoszan nézett testvérére.

- Te lefeküdtél Harryvel?

- Én nem. Nem? Ugye nem? Eszembe se jutna… Vele? Soha!

- Na, most nagyon megsértettél – mondtam, de kicsit sem enyhült meg. – DE azért este nem ezt mondtad.

Elisa csak hebegni, habogni tudott. Lara pedig egyre mérgesebb lett.

- Te lefekszel vele… - közben rám mutogatott – én pedig Louis közelében sem lehetek?

- Nem feküdtem le vele!

- DE igen! – szólt közbe megint Louis.

- És te ezt mégis honnan tudod? – kérdezte a sráctól.

- Mert Harry este nem volt a szobánkba! – Érzem, hogy nem lesz ennek jó vége.

- De várj, a miénkbe se – mondta most Lara – de.. akkor hol voltál?

- Én… sehol – vörösödtem el.

- Viszont én a szobában voltam, tehát nem feküdhettem le… ezzel – jelentette ki Elisa.

- Hm, akkor már csak az a kérdés, hogy te hol voltál Harry – mondta Lara, s testvére kiegészítette: - És hogy a cuccai hogy kerültem az ágyamra.

Erre Louis elkezdett vigyorogni (Szerintem ő volt! ), én közben próbáltam eltűnni valahogy. De Elisa visszahúzott és várta a válaszom.

- Nos, hol voltál?

Nem válaszoltam, az egészet Niall rontotta el, aki odajött hozzánk.

- Én tudom hol volt! – kiáltotta vidáman, mire én ráugorva befogtam a száját. Louis a lányokkal együtt hámozott le róla, hogy el tudja mondani. De ez csak kínkeservesen sikerült.

- Caroline Flack!

Elisa döbbenten nézett. – Caroline Flack?

Olyan mérgesen néztem Niallra, hogy jobban látta, ha gyorsan arrébb megy. Elisa sajna továbbra is ott maradt.

- Te vele voltál?

- Én… - na, most én habogtam -… de különben is, ha téged úgy se érdekkel, akkor nem mindegy neked, hogy kivel voltam?!

Elisa mérgesen tekintet rám.

- Nem is érdekel – közölte hűvösen – Azt csinálsz, amit akarsz még Caroline Flackel is. Csak a cuccaid tűnjenek el az ágyamból!

- Azokat nem én raktam oda – próbáltam megmagyarázni.

- Nem érdekel, tüntesd el.

- Most?

- Igen! – majd dühösen bólintottam, és elindultam a lányok szobája felé.  Elkezdtem összeszedni a ruháimat, és közben ki tudtam volna nyírni Niallt. Most így elég mélyre süllyedtek a lehetőségeim Elisánál. De a fogadás még áll!

×

Louis szemszöge

Egész héten valami csendes helyet kerestünk Larával Elisa figyelő szeme elől. Csak beszélni akartam vele rólunk, de Elisa miatt lehetetlen volt.

Simon se hagyott nyugton. Sokat hajtott minket, és a lányokat is. Ráadásul Elisa közbenjárásával Simon próbaszervezése teljesen lehetetlenné tette a találkozást. Olyan rossz volt! Ha csak esély lett volna, hogy hozzászóljak Larához a nővére vagy Tori azonnal megjelent! Ezek ketten mindenhol ott voltak, így még a műsor végi közös produkció próbáján se tudtunk pár szót váltani. Reménykedtem, hogy majd most a műsor előtt vagy után sikerül elkapnom.

Árgus szemekkel figyeltem Elisát, hogy mikor áll fel a kanapéról, és megy el a mosdóba. Bőven volt időm várni, mert a mai műsornak majdnem a végén szerepeltünk.

És végre felállt! Elindult az ajtó fele, én pedig abban a pillanatban felpattantam, amikor hozzáért a kilincshez. Odamentem Larához, majd ügyelve a karjára elkezdtem húzni magam után.  Már a próbák során kinéztem egy csendes szertárszerű helyiséget. Bevonszoltam oda, és becsuktam magam mögött az ajtót.

-  Na, végre! Egész héten erre vártam..

- Arra, hogy egy szűk, koszos raktárban legyünk?

- Arra, hogy veled legyek. Bár a szűk hely nincs ellenemre – mosolyogtam rá, és végre megtettem azt, amire szintén nagyon vártam. Végre megcsókolhattam.

- Amúgy… - kezdtem és megpusziltam. Majd terveim szerint mindegy szóhoz kapott egy puszit is. - … azt szerettem volna, hogy vagy te, és vagyok én, de hogy mi lesz velünk?

- Hát mit szeretnél? – kérdezte tőlem nagyokat pislogva.

Én pedig nagyot sóhajtva válaszoltam: - Téged…

Lara elmosolyodott és karjait a nyakam köré fonta.

- Azt hiszem ez megoldható – suttogta, és puha puszit nyomott a számra. Én pedig lelkesen ölelgettem. Majd Simon rontotta el az idillt és rontott be hozzánk.

- Ti már megint együtt vagytok? Gyertek már! Elisa már tiszta ideg. Ti most együtt vagytok?

- Hát… ööö, … igen! – vigyorogtam rá.

Simon nagyot sóhajtott.

- De se Elisa, se a média nem tudhatja meg!

- Elisa biztosan nem fogja, és a média sem – felelte Lara.

- Na jó, rendben – sóhajtott fel Simon. – Viszont jönnétek?

- Ja, igen, persze – vigyorogtunk nagyokat és elindultunk Simon után. Mikor visszaértünk, már Elisa ott volt, és nem túl kedvesen nézett ránk.

- Ti meg hol voltatok? – szegezte nekünk a kérdést.

- Neked ez már szokásoddá válik? Szerintem üldözési mániád van. – feleltem neki, ő meg erre morogva elfordult. Lara rám mosolygott, és leült a kanapéra. Odaültem én is mellé, és szorosan összepréselődtünk, mert Harry is odajött hozzánk.

- Együtt vagytok? Legyetek együtt! – mondta, erre Elisa nagyon-nagyon csúnyán nézett rá.

- Miért akarod te ezt annyira? – kérdeztem tőle. Harry elkezdett vadul gesztikulálva magyarázni, én pedig értetlenül néztem rá.

- Mi van? – tettem fel végül a kérdést.

- Nem érted? – erre kapott egy fejrázást, ő meg elhúzott Larától. Miért húzott el? Annyira nem érdekel a hülyesége.

- Fogadtunk Elisával – mondta, mikor már biztos távolságban voltunk a lányoktól.

- Fogadtatok? Ránk? De szemetek vagytok – vigyorogtam rá.

- Ha még az X-factor alatt összejöttök, én nyerek – jelentette ki.

Ördögien elvigyorodtam.

- Akkor Elisa fog nyerni.

- Végülis meztelenül is szeretek rohangálni, bár Elisát szívesebben megcsókolnám.

- Ha te nyersz, akkor mi a te nyereményed?

- Most mondtam, hogy akkor megcsókolhatom Elisát.

- Jaaa…

- Szóval ezért kéne, hogy össze gyertek.

- Én ezt értem, de ez nem olyan dolog, amit siettetni lehet – mondtam, de közben úgy sajnáltam őt!

- Azért csak próbálkozz – kért Harry, de közben a lányok elindultak a színpad felé. Lassan ők fognak jönni, így gyorsan odamentem a lányokhoz.

- Sok sikert! Ügyesek legyetek, és ne törjétek össze magatokat!

- Nem akarok felmenni! – ijedt meg hirtelen Lara.

- Ezt ne most találd ki! – szólt rá türelmetlenül Elisa. Milyen kis gonosz szegény Larával. Úgy gondoltam, hogy szegénynek szüksége van egy ölelésre, ezért magamhoz húztam.

 - Erre most nincs idő! – fakadt ki most Tori. Lara egyre fancsalibb képet vágott, a többiek meg már elindultak.  – Ügyes legyél! Nem lesz semmi baj.

Lara hálásan rám mosolygott és elszaladt a testvére után. Mi pedig a fiúkkal szintén a színpad szélére siettünk. Harryvel végigizgultok a lányok dalát. Nagyon ügyesek voltak! Jól állt nekik a True Colors. A mentorok is ezt mondták, és még csak össze sem törték magukat. Olyan büszke voltam rájuk, főleg Larára.

Mikor lejöttek a színpadról Larát szorosan a karjaimba zártam. És elmagyaráztam neki, hogy mennyire ügyesek voltak.

- Nagyon-nagyon jó voltál. Még megvan a másik karod is – vigyorogtam rá. Elisa közeledett felénk, és így Lara kimászott a karjaim közül. Mikor Elisa épp meg akart szólalni Harry mentette meg a helyzetet.

- Elisa, véletlenül nem találtál az ágyadban egy… egy… free fucks feliratú pólót?

- Az a tiéd? Én azt hittem… hoppá! Abban aludtam.

- Dejó, akkor most jó illata van – Harry távolabb húzta Elisát, és így Larával viszonylag kettesben maradtunk.

- Nagyon féltél? – kérdeztem tőle.

- Hát csak az elején – felelte, miközben a hajával szórakozott. Olyan cuki volt! Utálom, hogy Elisával egy légtérben vagyunk. Nem értem teljesen a problémáját, hogy miért ilyen gonosz. Átnéztem Lara feje felett, és Harry esdeklő szemével találkoztam. Fogalmam sincsen mit tegyek. Neki is segítenék, de Lara szempontja is fontos. Most mit csináljak?

7. fejezet - De nem szakadt le a színpad!

7. fejezet – De nem szakadt le a színpad!

Jó olvasást hozzá! :)

...Tiszta tortás lett az arca...

Elisa szemszöge

Nem tudom miért ugrottam Harry nyakába. Egyszerűen csak, így történt. De nem gondolkozhattam rajta sokáig, mert hamarosan mi jöttünk. Mikor kint Caroline Flack minket mondott Larára néztem. Louis ott állt mögötte és halkan nyugtatgatta. Legalább ez jó pont Louisnak . Idegtépő fél perc volt, amíg levetítették a kis filmet rólunk. Egyszercsak Harry lépett mellém.

- Ügyesek legyetek! – vigyorgott szépen, de mire válaszolhattam volna már megszólalt a zene és a színpadra kellett lépnem. Az Only Exception-t énekeltük. Nem ijedtem meg annyira, jó volt a színpadon állni. Lara miatt féltem kicsit, hogy bepánikol, hiszen nála ez valós lehetőség, de Louis jól végezte a nyugtatását. Lara mosolygott, és Torival és Oliviával nagyon jót énekeltük. Jól éreztük magunkat, és ez látszott rajtunk.

You are the only exception.

I'm on my way to believing

And I'm on my way to believing

Te vagy az egyetlen kivétel.

És már úton vagyok hogy elhiggyem,

Már úton vagyok hogy elhiggyem.

Összegyűltünk középen és egymásba kapaszkodva vártunk a mentorok véleményét.

- Nagyon jó számot válaszottatok – jelentette ki mosolyogva Cheryl – És aranyosan is adtátok elő.

- Ezzel csak egyet tudok érteni – helyeselt Louis is. Simon pedig mosolyogva figyelt minket. Majd utolsóként Dannii Minogue értékelt.

- Én sem tudok mást mondani, minthogy jók voltatok.

Larával egymás nyakába borulva indultunk le a lépcsőn. Ám hirtelen hátulról valaki meglökött minket, és mind a négyen a földön kötöttünk ki. Nekem szerencsém volt Torira estem, rám pedig Olivia. Valamit lefejeltem, és nagyon fájt az orrom! De azt hiszem Torinak és Larának jobban fájt. Louis odaugrott hozzánk, és segített felállni.

- Tori, te feltudsz állni? – kérdeztük tőle, miközben ő még mindig a földön volt.

- Nem – nyögött fel szegény. Felmérve a helyzetet, Tori lábával, és Lara kezével van gond. Oliv volt legfelül a kupacban, így neki semmi baja nem lett.

Addigra odajöttek páran még, és segítettek felállni Torinak, Louis pedig Larát támogatta.

- Látod, nem szakadt le a színpad – próbált pozitívan gondolkozni.

- De eltört a karom!

- De nem szakadt le a színpad! – Lara feladta. Túlságosan fájt neki ahhoz, hogy Louissal veszekedjen.

A műsorban szünet jöhetett, mert mire visszaértünk Simon is megjelent.

- Ti meg mit csináltatok?

- Nem tudom – kezdte Tori. – Azt hiszem az egyik operatőr meglökött és leestem. Közben meg próbáltam kapaszkodni Olivbe, de ő is elesett.

- Mi meg próbáltuk elkapni őket, de nem sikerült. – közben befutott a többi fiú is.

- Jól vagytok? – kérdezte Harry.

- Nem vagytok jól – vonta le a következtetést Tori arcáról Liam.

- Nahát, remek meglátás – morogta Tori. Majd Harry megszólalt:

- Hát legközelebb ülve énekeltek.

- Legközelebb nem vagyok hajlandó énekelni – jelentette ki Lara.

- Hogy mi lesz legközelebb az nem érdekel, de ti most elmentek az elsősegélynyújtó helyre – mondta Simon.

- De most? – kérdezte Oliv tőle.

- Hát most azt akarod, hogy itt szenvedjenek?

- Nem, de akkor most, hogy lesz a műsor?

- Majd lesz valahogy, ti csak menjetek – felelte Simon.

- Jaj, elkísérhetjük őket? – lelkesedett Louis, mire Simon ránézett.

- Nem, ti itt maradtok. Azt már nehezebb lenne meg magyarázni.

Szóval elindultunk egy szekuritis pasival ki az épületből, a fiúk és Oliv nélkül.

-  Ilyet is csak mi tudunk! Pont ma! Te eltöröd a karod, én valószínűleg az orrom! A szülinapunkon! És így nem csak a shownak annyi, nekünk is, és a szülinapunknak is.

- Hé, törött orral még mindig jobb, mint törött lábbal – panaszolta Tori.

- Az nem ront a kinézeteden!

- Szerintem a fiúkat nem zavarja az orrod. – szólalt meg a Torit támogató security-s fiú. Elolvastam a névtábláját, amin az állt, hogy Dani.

- Szerintem de. Eléggé furcsán fogok így kinézni.

- Ez a cuki szoknya meg a lábad eléggé eltereli a figyelmüket – vigyorgott Dani.

- Nem vicces lábakról beszélni, amikor az enyém ennyire fáj! – szólt közbe Tori.

- Megharaplak, és akkor az fog fájni, nem a lábad – ajánlotta fel Lara.

×

Lara szemszöge

Jelen pillanatban a kórházban ültünk. Elisát már lekezelték. Kapott egy nagyon kis aranyos tapaszt az orrára. Azt mondták, hogy nem tört el neki, de azért vigyázzon rá. Már engem is elláttak, így most a bal kezem be volt gipszelve. Elisának igaza volt, szép kis szülinap! Szóval most Torira vártunk Dani két oldalán ülve.

- Legalább azt tudnánk, hogy továbbjutottunk-e – sóhajtott Elisa.

- Szerintem igen – próbálta biztatni Dani.

- Bárcsak mi is ilyen biztosak lennénk benne!

Ekkor kezdett csörögni a mobilom, amit elővenni nagyon nehéz volt bal kéz nélkül a bal zsebemből. De azért sikerült.

- Szia Oliv! Mi történt? Továbbjutottunk? És a srácok?

- Szerintem tartsd távol a telefont a füledtől – szólt bele, majd pont időben raktam arrébb, s Oliv elkezdett visítani.

-  Továbbjutottunk! – kiabálta, s hirtelen egy élesebb visítás következett. Majd felismertem Louis hangját.

- Mi is bekerültünk! Felfogtad? Annyira jó!

- Igen! Igen! – sikítottunk mi is.

- Mi történt? – kérdezte a sántikálva érkező Tori.

- Továbbjutottunk!

- Komolyan?

- Igen!

×

- Na végre, megjöttünk! Köszi Dani! – másztunk ki az autóból. Besántikáltunk a házban. Fura volt, mert sötét volt. Pedig elvileg itthon voltak a többiek. És jó sokan kellett volna itt lenniük. Szóval bementünk és felkapcsoltuk a villanyt. Abban a pillanatban egyszerre csak előkerült mindenki! Ott voltak és ordítottak, visítottak, ugráltak!

- Boldog szülinapot!!

- Úristen! – visítottunk fel Elisával. És még Tori is, mert mindannyian egyszerre jöttek oda hozzánk megölelgetni, s nem vették figyelembe, hogy egy törött lábbal és kézzel, és egy sérült orral van dolguk. Ott ugrált mindenki körülöttünk mindenki. Ott volt Louis ( nagy puszit kaptam tőle) meg Harry is ( tőle is), aztán Niall (ő jól megölelgetett), aztán megint Louis ( most puszit és ölelést is kaptam), aztán Liam szorongatott meg, majd Zayn, őt arrébb lökdöste Oliv, aztán odajött Rebecca és Cher, és megint Louis.  Aztán Matt, Chris, Marie, Nathan, és megint Louis. És ő többet el se akart engedni. A hangulat fergeteges volt! Azt sem tudtam kit ölelgettem, és kinek mondtam köszönetet.

Louis pedig egy időre eltűnt, és sehol nem találtam. Majd megjelent egy hatalmas tortával. Nagyon kis aranyosan lépkedett felém. Látszott rajta, hogy nagyon koncentrálva hozza. Ám mikor majdnem ott volt előttem, a lábai összegabalyodtak, és sikeresen földet ért a lábamnál. Tiszta tortás lett az arca, és úgy nézett fel rám.

- Boldog szülinapot! – vigyorgott. Én pedig lehajoltam hozzá, és egy kisebb falatot leszedtem az arcáról.

- Hú, egész finom! – körülöttünk mindenki furán nézett, de aztán megjött Harry Elisa tortájával, így nem maradtunk tora nélkül. Csak Harry volt kiakadva, hogy lemaradt Louis csodás eséséről.

- Gyere, lemosom ezt a krémet rólad! – húztam magam után LouLou-t az emeleti fürdőszobákba. Ő pedig rendkívül lelkesen követett. A fürdőben leült a kád szélére, én meg egy rongyot vizeztem be, és lépem oda hozzá. A haját arrébb söpörtem az arcából, és elkezdtem törölgetni. Ő egy ideig tűre a balkézzel való bénázásomat, majd megfogta a kezemet, és felállt. Én pedig pislogva tekintettem rá, és vártam. Ő felemelte a kezét, és megsimogatta az arcomat. Majd közelebb húzott magához, lehajolt, és ajkait hozzáérintette az enyémhez. Olyan lágy, és kellemes, és rendkívül jó volt!

A csókunkat az ajtónyitódás zavarta meg. Ahogy hirtelen elszakadtam Louistól, és megfordultam, a lendületemmel meglöktem, ő pedig elvesztette az egyensúlyát, és már borult is. Próbált megkapaszkodni bennem, ám én sem álltam túl stabilan, így mindketten beborultunk a kádba.

- Öhh… - lépett be Liam. – Asszem inkább keresek egy másik mosdót. – szegény fiú fülig pirult, és már ott sem volt. Mi meg ott maradtunk a kádban. Ránéztem Louisra, és az arcán óriási vigyor terült szét. Ő pedig odahúzott magához, és ismét megcsókolt. S újra megzavartak minket. Megint Liam.

- Bocsi – lépett be zavartan -, de a többi mosdó fontosabb dolgok miatt foglalt.

Louis felnevetett, kimászott, majd segített nekem is.

- Keresünk egy másik helyet – vigyorgott rám.

- Ne, menjünk vissza a többiekhez.

- Akkor gyere – kulcsolta ujjait az enyéimbe. Én pedig a másik sráchoz léptem, és elengedve Loui kezét, Liamre tettem.

- Liam, nem mondod el senkinek, ugye? Főleg Elisának nem.

- Miért? – kérdezte a két srác egyszerre.

- Hát mert Elisa nem értené meg – feleltem nekik.

- De miért? – tette fel az újabb kérdést Louis.

- Mert megígértem neki.

- Amiről nem tud, nem fáj neki – vigyorgott rám, majd hirtelen felkiáltott. – Veszed le Liam a kezed a csajomról!

Szegény srác olyan gyorsan kaptam el a kezét rólam, hogy bevágta a falba.

- Louis! – szóltam rá, mire összehúzta magát.

Majd megígérték, hogy nem mondják el, s utána lementünk többiekhez. Azért se Louis, se én nem tudtuk elrejteni óriási mosolyunkat. Elisának feltűnt valami.

- Te mit csináltál Louissal?

- Semmit. Tényleg. Csak lemostam az arcáról a tortát.

- Emlékszel mit beszéltünk még a múltkor?

- Igen, persze. Nyugi, tudom mit csinálok – próbáltam eloszlatni a kételyeit.

- Remélem tényleg tudod – sóhajtott fel, majd visszatértünk a minket ünneplő és a Sabrinát búcsúztató társasághoz.