7. fejezet - De nem szakadt le a színpad!

7. fejezet – De nem szakadt le a színpad!

Jó olvasást hozzá! :)

...Tiszta tortás lett az arca...

Elisa szemszöge

Nem tudom miért ugrottam Harry nyakába. Egyszerűen csak, így történt. De nem gondolkozhattam rajta sokáig, mert hamarosan mi jöttünk. Mikor kint Caroline Flack minket mondott Larára néztem. Louis ott állt mögötte és halkan nyugtatgatta. Legalább ez jó pont Louisnak . Idegtépő fél perc volt, amíg levetítették a kis filmet rólunk. Egyszercsak Harry lépett mellém.

- Ügyesek legyetek! – vigyorgott szépen, de mire válaszolhattam volna már megszólalt a zene és a színpadra kellett lépnem. Az Only Exception-t énekeltük. Nem ijedtem meg annyira, jó volt a színpadon állni. Lara miatt féltem kicsit, hogy bepánikol, hiszen nála ez valós lehetőség, de Louis jól végezte a nyugtatását. Lara mosolygott, és Torival és Oliviával nagyon jót énekeltük. Jól éreztük magunkat, és ez látszott rajtunk.

You are the only exception.

I'm on my way to believing

And I'm on my way to believing

Te vagy az egyetlen kivétel.

És már úton vagyok hogy elhiggyem,

Már úton vagyok hogy elhiggyem.

Összegyűltünk középen és egymásba kapaszkodva vártunk a mentorok véleményét.

- Nagyon jó számot válaszottatok – jelentette ki mosolyogva Cheryl – És aranyosan is adtátok elő.

- Ezzel csak egyet tudok érteni – helyeselt Louis is. Simon pedig mosolyogva figyelt minket. Majd utolsóként Dannii Minogue értékelt.

- Én sem tudok mást mondani, minthogy jók voltatok.

Larával egymás nyakába borulva indultunk le a lépcsőn. Ám hirtelen hátulról valaki meglökött minket, és mind a négyen a földön kötöttünk ki. Nekem szerencsém volt Torira estem, rám pedig Olivia. Valamit lefejeltem, és nagyon fájt az orrom! De azt hiszem Torinak és Larának jobban fájt. Louis odaugrott hozzánk, és segített felállni.

- Tori, te feltudsz állni? – kérdeztük tőle, miközben ő még mindig a földön volt.

- Nem – nyögött fel szegény. Felmérve a helyzetet, Tori lábával, és Lara kezével van gond. Oliv volt legfelül a kupacban, így neki semmi baja nem lett.

Addigra odajöttek páran még, és segítettek felállni Torinak, Louis pedig Larát támogatta.

- Látod, nem szakadt le a színpad – próbált pozitívan gondolkozni.

- De eltört a karom!

- De nem szakadt le a színpad! – Lara feladta. Túlságosan fájt neki ahhoz, hogy Louissal veszekedjen.

A műsorban szünet jöhetett, mert mire visszaértünk Simon is megjelent.

- Ti meg mit csináltatok?

- Nem tudom – kezdte Tori. – Azt hiszem az egyik operatőr meglökött és leestem. Közben meg próbáltam kapaszkodni Olivbe, de ő is elesett.

- Mi meg próbáltuk elkapni őket, de nem sikerült. – közben befutott a többi fiú is.

- Jól vagytok? – kérdezte Harry.

- Nem vagytok jól – vonta le a következtetést Tori arcáról Liam.

- Nahát, remek meglátás – morogta Tori. Majd Harry megszólalt:

- Hát legközelebb ülve énekeltek.

- Legközelebb nem vagyok hajlandó énekelni – jelentette ki Lara.

- Hogy mi lesz legközelebb az nem érdekel, de ti most elmentek az elsősegélynyújtó helyre – mondta Simon.

- De most? – kérdezte Oliv tőle.

- Hát most azt akarod, hogy itt szenvedjenek?

- Nem, de akkor most, hogy lesz a műsor?

- Majd lesz valahogy, ti csak menjetek – felelte Simon.

- Jaj, elkísérhetjük őket? – lelkesedett Louis, mire Simon ránézett.

- Nem, ti itt maradtok. Azt már nehezebb lenne meg magyarázni.

Szóval elindultunk egy szekuritis pasival ki az épületből, a fiúk és Oliv nélkül.

-  Ilyet is csak mi tudunk! Pont ma! Te eltöröd a karod, én valószínűleg az orrom! A szülinapunkon! És így nem csak a shownak annyi, nekünk is, és a szülinapunknak is.

- Hé, törött orral még mindig jobb, mint törött lábbal – panaszolta Tori.

- Az nem ront a kinézeteden!

- Szerintem a fiúkat nem zavarja az orrod. – szólalt meg a Torit támogató security-s fiú. Elolvastam a névtábláját, amin az állt, hogy Dani.

- Szerintem de. Eléggé furcsán fogok így kinézni.

- Ez a cuki szoknya meg a lábad eléggé eltereli a figyelmüket – vigyorgott Dani.

- Nem vicces lábakról beszélni, amikor az enyém ennyire fáj! – szólt közbe Tori.

- Megharaplak, és akkor az fog fájni, nem a lábad – ajánlotta fel Lara.

×

Lara szemszöge

Jelen pillanatban a kórházban ültünk. Elisát már lekezelték. Kapott egy nagyon kis aranyos tapaszt az orrára. Azt mondták, hogy nem tört el neki, de azért vigyázzon rá. Már engem is elláttak, így most a bal kezem be volt gipszelve. Elisának igaza volt, szép kis szülinap! Szóval most Torira vártunk Dani két oldalán ülve.

- Legalább azt tudnánk, hogy továbbjutottunk-e – sóhajtott Elisa.

- Szerintem igen – próbálta biztatni Dani.

- Bárcsak mi is ilyen biztosak lennénk benne!

Ekkor kezdett csörögni a mobilom, amit elővenni nagyon nehéz volt bal kéz nélkül a bal zsebemből. De azért sikerült.

- Szia Oliv! Mi történt? Továbbjutottunk? És a srácok?

- Szerintem tartsd távol a telefont a füledtől – szólt bele, majd pont időben raktam arrébb, s Oliv elkezdett visítani.

-  Továbbjutottunk! – kiabálta, s hirtelen egy élesebb visítás következett. Majd felismertem Louis hangját.

- Mi is bekerültünk! Felfogtad? Annyira jó!

- Igen! Igen! – sikítottunk mi is.

- Mi történt? – kérdezte a sántikálva érkező Tori.

- Továbbjutottunk!

- Komolyan?

- Igen!

×

- Na végre, megjöttünk! Köszi Dani! – másztunk ki az autóból. Besántikáltunk a házban. Fura volt, mert sötét volt. Pedig elvileg itthon voltak a többiek. És jó sokan kellett volna itt lenniük. Szóval bementünk és felkapcsoltuk a villanyt. Abban a pillanatban egyszerre csak előkerült mindenki! Ott voltak és ordítottak, visítottak, ugráltak!

- Boldog szülinapot!!

- Úristen! – visítottunk fel Elisával. És még Tori is, mert mindannyian egyszerre jöttek oda hozzánk megölelgetni, s nem vették figyelembe, hogy egy törött lábbal és kézzel, és egy sérült orral van dolguk. Ott ugrált mindenki körülöttünk mindenki. Ott volt Louis ( nagy puszit kaptam tőle) meg Harry is ( tőle is), aztán Niall (ő jól megölelgetett), aztán megint Louis ( most puszit és ölelést is kaptam), aztán Liam szorongatott meg, majd Zayn, őt arrébb lökdöste Oliv, aztán odajött Rebecca és Cher, és megint Louis.  Aztán Matt, Chris, Marie, Nathan, és megint Louis. És ő többet el se akart engedni. A hangulat fergeteges volt! Azt sem tudtam kit ölelgettem, és kinek mondtam köszönetet.

Louis pedig egy időre eltűnt, és sehol nem találtam. Majd megjelent egy hatalmas tortával. Nagyon kis aranyosan lépkedett felém. Látszott rajta, hogy nagyon koncentrálva hozza. Ám mikor majdnem ott volt előttem, a lábai összegabalyodtak, és sikeresen földet ért a lábamnál. Tiszta tortás lett az arca, és úgy nézett fel rám.

- Boldog szülinapot! – vigyorgott. Én pedig lehajoltam hozzá, és egy kisebb falatot leszedtem az arcáról.

- Hú, egész finom! – körülöttünk mindenki furán nézett, de aztán megjött Harry Elisa tortájával, így nem maradtunk tora nélkül. Csak Harry volt kiakadva, hogy lemaradt Louis csodás eséséről.

- Gyere, lemosom ezt a krémet rólad! – húztam magam után LouLou-t az emeleti fürdőszobákba. Ő pedig rendkívül lelkesen követett. A fürdőben leült a kád szélére, én meg egy rongyot vizeztem be, és lépem oda hozzá. A haját arrébb söpörtem az arcából, és elkezdtem törölgetni. Ő egy ideig tűre a balkézzel való bénázásomat, majd megfogta a kezemet, és felállt. Én pedig pislogva tekintettem rá, és vártam. Ő felemelte a kezét, és megsimogatta az arcomat. Majd közelebb húzott magához, lehajolt, és ajkait hozzáérintette az enyémhez. Olyan lágy, és kellemes, és rendkívül jó volt!

A csókunkat az ajtónyitódás zavarta meg. Ahogy hirtelen elszakadtam Louistól, és megfordultam, a lendületemmel meglöktem, ő pedig elvesztette az egyensúlyát, és már borult is. Próbált megkapaszkodni bennem, ám én sem álltam túl stabilan, így mindketten beborultunk a kádba.

- Öhh… - lépett be Liam. – Asszem inkább keresek egy másik mosdót. – szegény fiú fülig pirult, és már ott sem volt. Mi meg ott maradtunk a kádban. Ránéztem Louisra, és az arcán óriási vigyor terült szét. Ő pedig odahúzott magához, és ismét megcsókolt. S újra megzavartak minket. Megint Liam.

- Bocsi – lépett be zavartan -, de a többi mosdó fontosabb dolgok miatt foglalt.

Louis felnevetett, kimászott, majd segített nekem is.

- Keresünk egy másik helyet – vigyorgott rám.

- Ne, menjünk vissza a többiekhez.

- Akkor gyere – kulcsolta ujjait az enyéimbe. Én pedig a másik sráchoz léptem, és elengedve Loui kezét, Liamre tettem.

- Liam, nem mondod el senkinek, ugye? Főleg Elisának nem.

- Miért? – kérdezte a két srác egyszerre.

- Hát mert Elisa nem értené meg – feleltem nekik.

- De miért? – tette fel az újabb kérdést Louis.

- Mert megígértem neki.

- Amiről nem tud, nem fáj neki – vigyorgott rám, majd hirtelen felkiáltott. – Veszed le Liam a kezed a csajomról!

Szegény srác olyan gyorsan kaptam el a kezét rólam, hogy bevágta a falba.

- Louis! – szóltam rá, mire összehúzta magát.

Majd megígérték, hogy nem mondják el, s utána lementünk többiekhez. Azért se Louis, se én nem tudtuk elrejteni óriási mosolyunkat. Elisának feltűnt valami.

- Te mit csináltál Louissal?

- Semmit. Tényleg. Csak lemostam az arcáról a tortát.

- Emlékszel mit beszéltünk még a múltkor?

- Igen, persze. Nyugi, tudom mit csinálok – próbáltam eloszlatni a kételyeit.

- Remélem tényleg tudod – sóhajtott fel, majd visszatértünk a minket ünneplő és a Sabrinát búcsúztató társasághoz.