3/2. rész – Az a rész,
ahol hívogatnak, és ahol nem vagyunk már szomjasak
Úgy gondoltuk ideje lenne már Titeket megörvendeztetni egy fejezettel! :) Reméljük tetszik :) Lara és Pinkie
Emma
Harry az este folyamán
háromszor hívott telefonon, hogy Cappy itt van-e már. Mind a három alkalom során
elkellett mondanom, hogy nincs, ami egy kicsit aggaszt. De hát egy felnőtt
nőről van szó, tud magára vigyázni. Vagyis remélem.
- Nem, nincs itt Cappy –
vettem fel egyből a telefont.
- Nem azért kereslek.
- Hanem miért? – próbáltam
közben a hangomból eltüntetni a kíváncsiságot.
- Átmehetek? – hangzott a
vonal túlsó végéről a kétségbeesett hang.
- De Cappy nincs itt.
- Tudom, már mondtad –
felelte idegesen, de lágyabb hangnemre váltva folytatta – De majd egyszer
hazamegy és...
Nem hagytam, hogy folytassa,
közbeszóltam – Átjöhetsz, ha gondolod.
- Remek, akkor kinyitnád
nekem az ajtót?
Sóhatjva kinyomtam a
telefont, és kinyitottam neki az ajtót.
- Cuki pizsi – szólalt meg,
amikor meglátott.
- Beállítasz este, és még
leszólod a pizsim? – vontam mosolyogva kérdőre.
- Bocsi, de ezek a rózsaszín
teknősök magukért beszélnek. Amúgy ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, csak..
- Ne folytasd, semmi gond.
Inkább gyere be, mielőtt más is meglátja a pizsim.
- Lehet veszek egy ilyet
magamnak – morfondírozott magában, miközben belépett a lakásba. Fejemet fogva
követtem őt. Igazán jól állna neki.
Miután mindketten helyet
foglaltunk a kanapén, és kiszolgáltam magunkat innivel, úgy éreztem ideje rákérdezni a dolgokra.
- Tehát akkor pontosan mi
miatt viharzott el Cappy? Mármint értem, hogy félreértett valamit, de pontosan
hogyan?
- Már az étteremben
vacsoráztunk, amikor kiesett a zsebemből egy csomag óvszer –kezdett bele.
- És ennyi? – kérdeztem meglepődötten.
- Igen, hiába magyaráztam
neki, elkezdett kiabálni velem, majd
otthagyott.
- Igazából lehet nem kéne
elmondanom, de Cappy a legutóbbi barátjával, történetesen a bátyjámmal elég
viharos kapcsolatban élt. Így lehet amiatt fura.
- Nekem mindig sikerül kifognom
a fura és lehetetlen lányokat – hajtotta a térdére a fejét.
- Látod, én lehetetlen és
fura sem vagyok – tettem mosolyogva a vállaira a kezem. Hirtelen nézett fel, és
a kezeim is az ölembe estek a váratlan mozdulattól.
- Valóban? Mert mindegyik ezt
mondja – felelte szárazon.
És fogalmam sincs mi oknál fogva,
de kinyögtem – Hát próbáld ki.
Amilyen hirtelen mozdult az
előbb, olyan hirtelen is nyomta ajkait az enyémre. Másodpercek alatt döntött el
a kanapén és hámozta le rólam a felsőt. Két csók és sok-sok simogatás közben
motyogott nekem.
- Melyik a te szobád?
- A baloldali – feleltem
neki, miközben lendületesen felkapott, és karjaiban vitt egészen az ágyamig.
×
Harry
Emma meztelen látványa
egyszerre nyugtatott meg, és lettem ideges tőle. Nem tudtam mit kéne most
csinálnom. Itt fekszik mellettem, de nem hiszem, hogy ő bármit is komolyan
gondolt az éjszakából. Vagyis kitudja...
Bármi előfordulhat.
Halk kuncogást hallottam a
szobán kívülről, majd a bejárati ajtó
kicsapódása zavarta meg a nyugodt légkört. Ránéztem Emmára, aki nyugodtan aludt
tovább. Óvatosan kikászálódtam, hogy nehogy véletlenül felébredjen. A ruháim a
padlón hevertek szanaszét, nyúltam volna értük, amikor hatalmas puffanás, majd
szitkozódás hallatszott kintről.
- Cappy! – tört rám a
feliserés. – Csak ő lehet! A hangokból ítéve viszont nem lehet józan.
- Cappy, te vagy az? –
kérdeztem a földön fekvő egyéntől, miután kiléptem a szobából.
- Azt hiszem. Igazából
Calliope vagyok – motyogta a földnek.
- Az most nem lényeg. Jól
vagy? – tettem fel újabb kérdést, miközben próbáltam felsegíteni, hogy újra a
saját lábán álljon.
- Szerinted bárki is jól van
ilyenkor? – kérdezte hisztérikusan. Közben nagy nehezen lábra állt, de a falba
így is erősen kapaszkodnia kellett.
- Te amúgy meztelen vagy? –
mért végig, mire csak megsemmisülten bólogattam. Vártam, hogy elkezdjen
kiabálni.
- Előre felkészültél, mi?
Sejtettem, hogy nem adod fel – magyarázta, miközben egyre közelebb lépdelt, ami
kissé nehezen ment neki. Amikor már teljesen előttem állt, a karjával a nyakam, míg lábával a derekam fonta körbe.
Ajkait az enyémre nyomta, így éreztem az alkohol keserű ízét. Viszont ajkai
édesek voltak. Vajon ezt nevezik mézédes bűnnek?
Nem tudtam – vagy inkább nem akartam
elszakadni tőle. Mardosott a bűntudat, de nem tudtam ellene tenni. Nekinyomtam
a falnak Cappyt és úgy csókoltam tovább, miközben az ujjai a göndör fürtjeimmel
játszottak. Amikor elszakadtam Cappy ajkaitól és a szemeibe néztem, láttam,
hogy az alkoholtól való bódultság eltűnt tekintetéből. És ekkor meg is
hallottam okát.
- Harry... Harry nem jössz vissza? –
hallottam Emma álmos hangját a szobából. Cappy megkövülten állt a karjaim
között.
- Ez... ez... – próbált megszólalni, de
nehezen ment neki. Bár így ezekből az aprószavakból is észrelehetett venni,
hogy nyoma sincs az alkoholnak.
- Én... tudod – kezdtem volna
magyarázkodni, de Cappy belém fojtotta a szót. Nem vágott közbe, nem is ütött
meg. Csak egyszerűen állt előttem, miközben egyre csak gyűltek a könnycseppek a szemében.
- Azt hiszem nem magyarázkodom – feleltem
végül, mire egy darabigt nem válaszolt, majd megtörölve szemeit és megkaparva
torkát, megszólalt: - Lehet jobb is.
Kicsit
távolabb léptem tőle, mire ő kihúzta magát, és elindult a szobája felé. Az ajtó
előtt még visszafordult: - Siess, nagyfiú, valaki még vár rád.
×
Cappy
- Komolyan elakarsz menni? – állt mellettem
Emma, miközben sebesen pakoltam a bőröndjeimbe. Ő próbált volna akadályozni, de
nem hagytam.
- De a te házad – érvelt továbbra is. Nem
zavartatta magát azzal, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét helyben.
- Tied lehet – vetettem oda neki, majd a
cipőimet szerettem volna berakni, csak Emma eléállt. – Arrébb mennél?
- Nem, amíg el nem mondod hova mész –
Annyira megtudtam volna ütni! Ott állt
előttem, és mosolyogva zsarol. Véged van, Emma Thomson!
- Nem teljesen mindegy neked? Vagy majd
szeretnél esküvői meghívót küldeni? – vigyorogtam rá, mire még szélesebb lett a
mosolya.
- Igazából a koszorúslányom lennél – felelte,
mire elindultam felé azzal a céllal, hogy kissé megritkítom a haját.
- Hát te hova pakolsz? – lépett be a
szobámba Louis, megmentve ezzel Emmát. Hogy kerül ő egyáltalán ide?
- Hát te mit csinálsz itt? – fordítottam
felé a tekintetem.
- Én kérdeztem előbb – vágta rá egyből.
- A bőröndjeimbe pakolok – húztam tovább az
agyát.
- Vicces nagyon. De tényleg, hova mész? –
nézett komolyan a szemeimbe.
- Haza, New Yorkba.
