3/2. rész – Az a rész, ahol hívogatnak, és ahol nem vagyunk már szomjasak

3/2. rész – Az a rész, ahol hívogatnak, és ahol nem vagyunk már szomjasak

Úgy gondoltuk ideje lenne már Titeket megörvendeztetni egy fejezettel! :) Reméljük tetszik :) Lara és Pinkie

Emma

Harry az este folyamán háromszor hívott telefonon, hogy Cappy itt van-e már. Mind a három alkalom során elkellett mondanom, hogy nincs, ami egy kicsit aggaszt. De hát egy felnőtt nőről van szó, tud magára vigyázni. Vagyis remélem.

- Nem, nincs itt Cappy – vettem fel egyből a telefont.

- Nem azért kereslek.

- Hanem miért? – próbáltam közben a hangomból eltüntetni a kíváncsiságot.

- Átmehetek? – hangzott a vonal túlsó végéről a kétségbeesett hang.

- De Cappy nincs itt.

- Tudom, már mondtad – felelte idegesen, de lágyabb hangnemre váltva folytatta – De majd egyszer hazamegy és...

Nem hagytam, hogy folytassa, közbeszóltam – Átjöhetsz, ha gondolod.

- Remek, akkor kinyitnád nekem az ajtót?

Sóhatjva kinyomtam a telefont, és kinyitottam neki az ajtót.

- Cuki pizsi – szólalt meg, amikor meglátott.

- Beállítasz este, és még leszólod a pizsim? – vontam mosolyogva kérdőre.

- Bocsi, de ezek a rózsaszín teknősök magukért beszélnek. Amúgy ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, csak..

- Ne folytasd, semmi gond. Inkább gyere be, mielőtt más is meglátja a pizsim.

- Lehet veszek egy ilyet magamnak – morfondírozott magában, miközben belépett a lakásba. Fejemet fogva követtem őt. Igazán jól állna neki.

Miután mindketten helyet foglaltunk a kanapén, és kiszolgáltam magunkat innivel, úgy éreztem ideje rákérdezni  a dolgokra.

- Tehát akkor pontosan mi miatt viharzott el Cappy? Mármint értem, hogy félreértett valamit, de pontosan hogyan?

- Már az étteremben vacsoráztunk, amikor kiesett a zsebemből egy csomag óvszer –kezdett bele.

-  És ennyi? – kérdeztem meglepődötten.

- Igen, hiába magyaráztam neki, elkezdett kiabálni  velem, majd otthagyott.

- Igazából lehet nem kéne elmondanom, de Cappy a legutóbbi barátjával, történetesen a bátyjámmal elég viharos kapcsolatban élt. Így lehet amiatt fura.

- Nekem mindig sikerül kifognom a fura és lehetetlen lányokat – hajtotta a térdére a fejét.

- Látod, én lehetetlen és fura sem vagyok – tettem mosolyogva a vállaira a kezem. Hirtelen nézett fel, és a kezeim is az ölembe estek a váratlan mozdulattól.

- Valóban? Mert mindegyik ezt mondja – felelte szárazon.

És fogalmam sincs mi oknál fogva, de kinyögtem – Hát próbáld ki.

Amilyen hirtelen mozdult az előbb, olyan hirtelen is nyomta ajkait az enyémre. Másodpercek alatt döntött el a kanapén és hámozta le rólam a felsőt. Két csók és sok-sok simogatás közben motyogott nekem.

- Melyik a te szobád?

- A baloldali – feleltem neki, miközben lendületesen felkapott, és karjaiban vitt egészen az ágyamig.

×

Harry

Emma meztelen látványa egyszerre nyugtatott meg, és lettem ideges tőle. Nem tudtam mit kéne most csinálnom. Itt fekszik mellettem, de nem hiszem, hogy ő bármit is komolyan gondolt az éjszakából.  Vagyis kitudja... Bármi előfordulhat.

Halk kuncogást hallottam a szobán kívülről, majd  a bejárati ajtó kicsapódása zavarta meg a nyugodt légkört. Ránéztem Emmára, aki nyugodtan aludt tovább. Óvatosan kikászálódtam, hogy nehogy véletlenül felébredjen. A ruháim a padlón hevertek szanaszét, nyúltam volna értük, amikor hatalmas puffanás, majd szitkozódás hallatszott kintről.

- Cappy! – tört rám a feliserés. – Csak ő lehet! A hangokból ítéve viszont nem lehet józan.

- Cappy, te vagy az? – kérdeztem a földön fekvő egyéntől, miután kiléptem a szobából.

- Azt hiszem. Igazából Calliope vagyok – motyogta a földnek.

- Az most nem lényeg. Jól vagy? – tettem fel újabb kérdést, miközben próbáltam felsegíteni, hogy újra a saját lábán álljon.

- Szerinted bárki is jól van ilyenkor? – kérdezte hisztérikusan. Közben nagy nehezen lábra állt, de a falba így is erősen kapaszkodnia kellett.

- Te amúgy meztelen vagy? – mért végig, mire csak megsemmisülten bólogattam. Vártam, hogy elkezdjen kiabálni.

- Előre felkészültél, mi? Sejtettem, hogy nem adod fel – magyarázta, miközben egyre közelebb lépdelt, ami kissé nehezen ment neki. Amikor már teljesen előttem állt, a karjával  a nyakam, míg lábával a derekam fonta körbe. Ajkait az enyémre nyomta, így éreztem az alkohol keserű ízét. Viszont ajkai édesek voltak. Vajon ezt nevezik mézédes bűnnek?

Nem tudtam – vagy inkább nem akartam elszakadni tőle. Mardosott a bűntudat, de nem tudtam ellene tenni. Nekinyomtam a falnak Cappyt és úgy csókoltam tovább, miközben az ujjai a göndör fürtjeimmel játszottak. Amikor elszakadtam Cappy ajkaitól és a szemeibe néztem, láttam, hogy az alkoholtól való bódultság eltűnt tekintetéből. És ekkor meg is hallottam okát.

- Harry... Harry nem jössz vissza? – hallottam Emma álmos hangját a szobából. Cappy megkövülten állt a karjaim között.

- Ez... ez... – próbált megszólalni, de nehezen ment neki. Bár így ezekből az aprószavakból is észrelehetett venni, hogy nyoma sincs az alkoholnak.

- Én... tudod – kezdtem volna magyarázkodni, de Cappy belém fojtotta a szót. Nem vágott közbe, nem is ütött meg. Csak egyszerűen állt előttem, miközben egyre  csak gyűltek a könnycseppek a szemében.

- Azt hiszem nem magyarázkodom – feleltem végül, mire egy darabigt nem válaszolt, majd megtörölve szemeit és megkaparva torkát, megszólalt: - Lehet jobb is.

Kicsit távolabb léptem tőle, mire ő kihúzta magát, és elindult a szobája felé. Az ajtó előtt még visszafordult: - Siess, nagyfiú, valaki még vár rád.

×

Cappy  

- Komolyan elakarsz menni? – állt mellettem Emma, miközben sebesen pakoltam a bőröndjeimbe. Ő próbált volna akadályozni, de nem hagytam.

- De a te házad – érvelt továbbra is. Nem zavartatta magát azzal, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét helyben.

- Tied lehet – vetettem oda neki, majd a cipőimet szerettem volna berakni, csak Emma eléállt. – Arrébb mennél?

- Nem, amíg el nem mondod hova mész – Annyira megtudtam volna ütni!  Ott állt előttem, és mosolyogva zsarol. Véged van, Emma Thomson!

- Nem teljesen mindegy neked? Vagy majd szeretnél esküvői meghívót küldeni? – vigyorogtam rá, mire még szélesebb lett a mosolya.

- Igazából a koszorúslányom lennél – felelte, mire elindultam felé azzal a céllal, hogy kissé megritkítom a haját.

- Hát te hova pakolsz? – lépett be a szobámba Louis, megmentve ezzel Emmát. Hogy kerül ő egyáltalán ide?

- Hát te mit csinálsz itt? – fordítottam felé a tekintetem.

- Én kérdeztem előbb – vágta rá egyből.

- A bőröndjeimbe pakolok – húztam tovább az agyát.

- Vicces nagyon. De tényleg, hova mész? – nézett komolyan a szemeimbe.

- Haza, New Yorkba.