12. fejezet - Te vagy a hősöm

Nagyon sajnáljuk, hogy megint ennyit késett a fejezet, de most már itt van, jó olvasást! Pinkie és Lara
12. fejezet – Te vagy a hősöm

Louis szemszöge

Lara meredten állt, és nézett a kivetítőre. Nem tudtam, hogy most maga az ötlet nemtetszett-e neki. Vagy hát fogalmam sincs. Mondjuk lehet tényleg nem a legjobb ötlet volt, de semmi más tippem nem volt. Ez olyan egyszerűnek tűnt, egy egyszerű videó, belerajzolt pálcika emberekkel.  Többre nem futotta.

Még mindig csak állt. A végén megszólalt, eltartva magától a mikrofont. A rajongóktól nem igazán értetettem, és csak a szájáról olvastam le, hogy majd később megbeszéljük.

- Remélem mindenkinek tetszett – szólalt meg Harry, amikor vége lett a videónak. – Nem szerettem volna, hogy ez napvilágra kerüljön– nézett rám szúrósan.

Majd a közönség felé fordulva feltette a kérdést, amit a rajongók eddig vártak. – Na, akkor kezdhetjük?

Erre elég sok lány sikítása volt a válasz, így Harry az első taktusokat megvárva, elkezdte énekelni a szövegét.

×

- Louis! – jött felém visítva Harry. – Normális vagy te? Az egy személyes videó volt!

A koncert végén tudott csak számon kérni amiatt. Így most élvezhettem Harry társaságát, miközben Lara elment valamerre Elisával.

- Harry, több mint két éve történt. Eddig senki nem látta örülj neki – vigyorogtam rá. – Inkább azt magyarázd, hogy merre van a barátnőd.

- Larával – hangzott a tömör válasz.

- Köszönöm, mert ezt eddig tényleg nem tudtam – vágtam fejbe Harryt, mire elkezdte megdörzsölgetni azt a pontot.

- Az egész világnak mutogatod az alsógatyás videóm, és erre még fejbe is vágsz? Rossz vagy Boo Bear – villantotta meg a fogait, és sunyin figyelte mit reagálok rá.

- Azt hittem már elfelejtetted.

- Dehogy, arra is emlékszem még, hogy LouLou-nak hívták Elisáék macskáját, pont mint téged.

- Ő egy nagyon jó macska volt – hallottam meg a hátam mögött Lara hangját, s közben leültek mellénk Elisával.

- Merre jártatok báránykáim? – kérdezte Harry, majd Lara felé fordulva tovább folytatta – Egyesek nagyon aggódtak érted.

Szúrós pillantást vetettem rá, majd arrébb fordítva a fejem Lara mosolygó arcával találtam szembe magam.

- A pálcika emberkék egészen hasonlítottak hozzánk. Tényleg nagyon tetszettek – mondta, miközben az ujjaival dobolt. Biztosan ő is inkább már túllenne a beszélgetésünkön, de Harryék még akadályoznak.

- Uramisten, úgy csináltok, mintha sosem lett volna köztetek semmi – szólalt fel Elisa. – Húzzatok már megbeszélni a dolgokat. Menjetek egyet sétálni, és ha anélkül mertek visszajönni, hogy nem lennétek együtt, nagyon megverlek titeket!

Larával szinte egyszerre pattantunk fel, és indultunk el. Harry hangját még hallottam, ahogy mormol valamit.

- Olyan elbűvölő stílusa van a nővérednek – motyogtam neki halkan.

- Azt hittem, hogy már kezdesz hozzászokni – eresztett meg egy félmosolyt.

- Azért még mindig megtud lepni.

Csendben lépkedtünk egymás mellett a sötétben. Lara folyamatosan hol a földet, hol a  cipőjét bámulta.

- Lara, miért csináljuk ezt? Én tényleg szeretlek, és soha nem tennék neked rosszat. Soha nem bántanálak meg még egyszer – álltam meg, és fordítottam magammal szemben. Kezemmel az álla alá nyúltam, hogy végre a szemébe tudjak nézni.

- Én elhiszem.

- Dehogy hiszed, látom rajtad.

- Tudom, és sajnálom – nézett rám, majd elfordította a tekintetét, és továbbindult.

Nem tudtam, hogy mit csináljak. Így csak lassan lépdeltem mellette. Az utca végén azonban váratlanul szembefordult.

- Amúgy kapok a videóból egy példányt? – kérdezte mosolyogva.

- Ha szeretnél, akkor talán kettőt is – vigyorogtam rá, mire kaptam egy gyors puszit. Mosollyal az arcommal csúsztattam a kezemet a kezébe. Tudtam, hogy még nem bocsátott meg, de szeret.

×

Harry szemszöge

Miután Laráék elmentek én is Elisához fordultam.
- Igazából nekünk sem ártana alaposabban átbeszélni a dolgokat.

Elisa elkomolyodott. Bólintott, de nem szólalt meg.
- Tulajdonképpen mit is csinált Fransisco? – kérdeztem igazából kicsit tartva a választól.
- Le akart feküdni velem. De én nem akartam. – sóhajtott fel Elisa – Erőszakos volt.
- Sejtettem – fújtam ki a levegőt. Pedig megígérte, hogy nem lesz semmi. – Az állat! Szerencséje, hogy gyorsan eltakarodott!
Elisa édesen elmosolyodott, és a mellkasomhoz hajtotta a fejét.
- Köszönöm, hogy itt vagy. Te vagy a hősöm – nézett rám komolyan. Vigyorogva válaszoltam.
- Tetszik ez a szerep.
Visszatértünk a szállodába, és rendkívül nagy elégedettséggel töltötte el,hogy Elisával a karjaimban aludhattam el.

Másnap korán reggel már Cambridge felé buszoztunk. Minden olyan jó volt! Igaz, hogy mindenki általános fáradtsággal küzdött, de mégis jó volt a hangulat. Lara és Louis kézen fogja jöttek meg tegnap, és így nem kellett Elisának elvernie őket. Pontosan nem tudom még, hogy miben állapodtak meg, határozottan jónak tűnik a dolog. Ezt majd meg kell kérdeznem Boo Beartől. Most majdnem mindannyian a turnébusz apró étkezőjében zsúfolódtunk össze. Csak Zayn hiányzott, de őt nem zaklattuk. Hagytuk aludni szegényt. Elisa az ölemben ült, és valami reggeli féle szendvicseket gyártott a többi lánnyal együtt. Hát így jár az ember, ha sokáig fetreng az ágyban. Nem jut ideje reggelizni.
- Niall! Tedd le! Várd meg a többieket! – szóltak rá a lányok a szöszire, de az csak elvigyorodott és bekebelezte az egyik szendvicset. Az általános alapzajt telefoncsengés szakította félbe. Elisáé volt. Rá se pillantva vette fel azonnal. Ám arcáról leolvadt a mosoly.
- Fransisco! Még van képed felhívni… Nem érdekel mit akarsz… Nem… - próbált közbeszólni barátnőm. Ezt nem nézhetem tétlenül!
- Hello Selyemfiú! – vettem ki a mobilt Elisa kezéből – Tegyél meg egy szivességet, és hagyd békén Elisát, és húzz el a francba!
Nem vártam meg, hogy válaszoljon. Kinyomtam. Most már felőlem mehet a médiához is. Ha rákérdeznek majd vigyorogva közlöm, igen, Elisa Keller a barátnőm!

- Szép volt Harry! – vigyorgott Loui. Én is ezt tettem. A többiek is csatlakoztak Boo véleményéhez.
- Köszönöm – súgta Elisa a fülembe, és hosszú csókot kaptam jutalmul.
- Egy ilyen reggelen nem hagyhattam, hogy egy ilyen selyemsrác elrontson mindent – vontam meg a vállam. Nem is sikerült neki. Felhőtlen hangulatban érkeztünk meg Cambridge-be, és fantasztikus koncertet adtunk!

11. fejezet - Számíthatsz rám

Sajnáljuk, hogy csak ilyen sokára tudtuk hozni az új fejezetet, de össze jöttek a sulis dolgok... De itt van! Jó olvasást mindenkinek! :) Pinkie és Lara
11. fejezet - Számíthatsz rám

Elisa szemszöge

Harry szorosan ölelt, és simogatta a hátam, és csendben tűrte, ahogy könnyeimmel áztattam a felsőjét. Nem tudtam és nem is akartam megszólalni, ő pedig ezt figyelembe véve nem is próbált meg szóra bírni. Sosem gondoltam volna, hogy Francisco ezt teszi, nem gondoltam volna, hogy Harry karjai ennyire védelmezőek, hogy tényleg ennyire szeret.

 Kezdtem végre egyenletesebben lélegezni, és kissé lenyugodni. Harry az utolsó pár könnycseppet letörölte az arcomról, majd hirtelen valami idétlen fintorba vágta az arcát, amire felkuncogtam.

- Na végre! – mosolyodott el. – Mennyivel jobban tetszel így!

- Most miért? Nem tetszem akkor, ha rémesen festek? – zaklattam, mire rémülten rám tekintett.

- De, akkor is nagyon tetszel… nem mondtam hogy, nem. Azt mondtam, hogy mosolygás közben jobban tetszel, tehát..

- Jó Harry, ne folytasd, csak vicceltem – szóltam neki, mielőtt végképp belejön a magyarázásba.

- Azt hittem már tényleg így gondolod.

Nem feleltem neki, hanem még szorosabban hozzábújtam. Vállára téve a fejemet a göndör fürtjeivel játszottam.

- Nem akarok ebben a szobában maradni – jelentettem ki neki végül, miközben elhúzódtam tőle, és úgy néztem a szemeibe.

- Akkor cseréljünk, vagy cserélsz valakivel? Esetleg kérjünk teljesen új szobát?

- Nem úgy gondoltam – Szemeimmel fürkésztem őt, de sehogy sem akart leesni neki, hogy hogyan is gondolom. Ő pedig türelmesen várta a válaszom.

Ám mielőtt válaszolhattam volna az ajtón Louis és Lara kukucskált be.

- Minden rendben Elisa? – kérdezte a húgom, miközben beljebb lépett a szobába. Egy aprót bólintva jeleztem, hogy igen. Mire Lara láthatóan megkönnyebbült, és behívta maga után Louist.

- Ümm, akkor eljöttünk velünk sétálni? Így négyen. Még nem néztünk körbe, és gondoltuk elmehetnénk – hadarta el Lou.

- Szerintem jó ötlet, de előtte segítsetek. Át kell vinni a dolgaimat Harryhez, és rengeteg cuccom van – mosolyogtam rájuk. Harrynél ismét előjött az érthetetlen vicces arckifejezés, majd őrült széles vigyorba vágta arcmimikáját.

- Akkor pakoljunk! – csapta össze végül kezeit, majd kirontott a szobámból.

- Hova ment? – néztem utána, de nem igazán jöttem rá.

- Kit érdekel? Ti most együtt vagytok? – adott hangot megdöbbentségének Louis.

- Nem, egyáltalán, csak beköltözöm a szobájába – mondtam vigyorogva, ők ezt láthatóan elhitték. Harry pedig visszatérve hozzánk, egy puszit nyomott a számra, és vigyorogva közölte. – Még összepakoltam gyorsan.

- Hazudsz Elisa! – nevetett Lara. – Hogy lehetsz ilyen gonosz? Együttvagytok! Ez remek!

- Szerintem is – motyogta Harry, majd lehajolt, hogy megcsókoljon.

×

Lara szemszöge

Elisa jobban nézett ki már, de még így is aggódtam érte. Bár rendesen megleptek minket. Akkor ezért volt minden fura. Az utolsó ruhakupacot is sikeresen átvittük Harry szobájába, majd a többiektől elköszönve elindultunk. Céltalanul sétálgattunk. Louis az összes létező szökőkútnál megállt, hogy vízköpőset játsszon. A végére csuromvizesek voltunk mindannyian.

A nap végére egy park üres padjára telepedtünk le. Legalábbis mi Elisával, a fiúk a frissen nyírt gyepen bohóckodtak.

 - És ti Louis-val hogy álltok meg? – kérdezte a nővérem, miközben a játékközben egyre távolódó fiúkat figyelte.

- Éppen hódító hadjáratot folytat – mosolyodtam el. Mert hát végülis tényleg. Elisa furán nézett rám, így elkezdtem neki magyarázni: - Megmondtam neki, hogy hódítson meg újra, érje el újra azt a szintet.

- Tényleg nem vagy semmi – vigyorgott Elisa, majd átkarolta a vállam.

- Én úgy mondanám, hogy mi nem vagyunk semmik – mondtam neki.

- És tényleg. Egyikőtök rosszabb, mint a másik- jelent meg a két fiú. És mielőtt elintézhettük volna őket Elisával, csörgött Louis telefonja. Ezt addig Harry bánta.

- Joey volt. Holnap van a koncert este. És nekem még valamit el kell intéznem – Rakta le a telefont Lou, majd el is tűnt a szemünk elől.

- Nos, ez fura volt. Te tudsz erről valamit Harry? – fordultunk a srác felé, aki megvonta vállát, és közbe ujjait összekulcsolta Elisáéval. Így végül hárman indultunk el visszafele. Kicsit bántott Louis viselkedése, hogy csak úgy elment, és nem szólt, hogy hova.

×

- Lara! – futott oda hozzám nevetve Elisa.

- Mondjad – szóltam neki, miközben a nadrágomat próbáltam volna felvenni. A koncert előtti utolsó percekben sosem jön rám a nadrág. Fogalmam sincsen miért.

- Már megint ezzel szerencsétlenkedsz? – nézett rám vigyorogva.

- Igen, mert nem jön rám. Én ezt nem értem.

- Szólok Louisnak, hogy tornáztasson meg – kacsintott rám, miközben meglegyintettem a fejét.

- Inkább azt mondd, hogy miért keresel.

- Már csak rád várunk. Kezdenénk a koncertet.

- Egy fél pillanat és megyek. Tényleg… csak még a gatya.

- Jó, megvárlak kint – szólt, majd kilibbent az ajtón. Én pedig lenézve a gatyám gombjára szitkozódtam. S közben újabb vendégem akadt.

- Kész vagy? – nézett rám Louis az ajtóból. Nem válaszoltam neki, hanem még küzdöttem a gombbal. S amint sikerült, diadalittasan felkiáltottam.

- Most már igen! – vigyorogtam rá.

- Remek, akkor a cipőt is vedd fel, és mehetünk – mondta sietve.

- Nyugi, Louis, mindjárt kész vagyok. Hova sietsz ennyire? Máskor te ilyenkor még kész se vagy.

- Tudom, de ez most fontos – mondta, majd ki is hátrált az öltözőből. Mi ütött ezekbe?

Végül én is kiléptem a helyiségből, és sétáltam oda a többiekhez. Mindenkinek széles vigyor ült az arcán. Elisa még a kezemet is megszorongatta, miközben kiléptünk a színpadra.

Louis beállt a színpad közepére, s köszöntötte a rajongóinkat. Én közben Harryt piszkáltam egy göndör tincse miatt.

- Tehát, most egy meglepő videót fogtok látni – hallottam Louis hangját. Miről beszél? – Ez még az X-factor alatt készült.

Komolyan Harryék videóját mutatja be?

- Csak most idén kicsit felturbóztam egy fontos személy miatt. Nem vagyok egy számítógépzseni, szóval mindenki úgy nézze.

Döbbenten figyeltem, ahogy közeledik felém. – Lara Keller, ezt neked ajánlom.

S közben felmutatott a hátunk mögött lévő hatalmas kivetítőre. Először megjelent az x.factoros ház ajtaja, majd ahogy benyitunk a szobánkba. Majd feltűnik Harry a képben alsógatyában. Erre végre elmosolyodtam, de még mindig nem tudom mit akar ezzel Louis.

Feléfordulva kérdő pillantást vetek rá, mire ő visszafordít a kivetítő felé, ahol már megjelent két rajzolt pálcika figura. Az egyik Elisa mellett Lara névvel, a másik Harry mellett Louis névvel.

- Számíthatsz rám, Lara .