2012. augusztus 23., csütörtök

3/1 rész. - Az a rész, ahol parázunk


Nos, késett. Nem keveset :) Ráadásul még csak nem is a teljes fejezet :) A második része jön nemsokára! :)



A szobámban álltam a tükör előtt, és csak meredten bámultam magam.
-      Szerintem ez a ruha tökéletes – mondta az ágyamon ülve Emma. – És akkor most hívd fel Harryt, hogy áll a randi.
-      De hát nem áll a randi. Vagyis nem tudom, hogy menjek-e. Olyan fura lenne.
-      Ne csináld már Cappy. Szegény srác oda meg vissza van érted. Te meg lepattintod.
-      Mivel hat évvel fiatalabb nálam. Az rengeteg sok különbség.
-      Jaj, dehogy! Amilyen béna vagy, nem is látszik, hogy anyivval idősebb vagy.
-      Köszi, de komolyan menjek el vele? – kérdeztem, mire Emma nagyot sóhajtva eldőlt az ágyon – Na jó, megyek.
-      Tessék, itt a telefonod – dobta oda hozzám. Kikerestem belőle Harry számát, majd fél perc várakozás után megnyomtam a hívásgombot.
-      Igen, tessék – szólt bele egykedvűen egy mély hang.
-      Szia Harry!
-      Cappy! – azonnal felélénkült a hangja.
-      Csak azért hívlak, hogy szóljak, hogy jó a ma este.
-      Tényleg? – láttam magam előtt széles mosolyát – 6-ra érted megyek, jó?
-      Tökéletes lesz.
-      Hol a lelkesedés Cappy? – nevetett fel a vonal túlsó végén.
-      Szerintem átpártolt hozzád – mosolyodtam el.
-      Akkor este visszakapod. Én már alig várom.
-      Én is – feleltem neki. És azaz igazság, hogy tényleg vártam. Kíváncsi vagyok milyen, ha Harry Styles randin van. – Este találkozunk!
-      Szia Cappy!
Majd mindketten leraktuk a telefont. Lehuppantam Emma mellé az ágyra, majd ráemeltem tekintetem.
-      Mi van, ha meg akar csókolni? – Emma nagy szemekkel nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.
-      Cappy! Te mikor fejlődtél vissza a tinédzserkorodba?
-      Nem tudom. De tényleg úgy érzem magam – fúrtam bele a párnába a fejem.
-      Te nem vagy normális – nevetett fel újra – Ha megcsókol, akkor nagylányosan visszacsókolod.
-      Ha az olyan könnyen menne...
-      Tommal nem volt ennyi gondod- mondta nekem, mire összeszűkült szemekkel néztem rá.
-      De Tommal egész más gondom volt.

*

-      Megjött Harry! –kiabált be a fürdőbe Emma. Idegesen belenéztem mégegyszer a tükörbe.  – Jó leszek így? – jöttem ki.
-      Tökéletes. Csak siess! Nézd, hogy dobol az ujjaival az autón – mutatott Harryre az ablakból.
-      Megyek is! Szia! – siettem ki az ajtón. Odaléptem Harryhez, aki szoros ölelésben részesített. Beültünk az autóba és elég kínos csendben haladtunk valahová. Tényleg hová is megyünk?
-      A múltkor se mondtad, hogy hova megyünk – szólaltam meg végül.
-      Mert akkor titok volt.
-      Akkor most mondd el.
-      Most már nem – vigyorgott.
-      Mennyi bajod van. Most miért nem mondod?
-      Már megérkeztünk Cappy – mutatott előre Harry.
-      Étterem? – kérdeztem fancsali képpel, majd egyből mosolyogni próbáltam. De késő volt, Harry zavartan játszott az ujjaival.
-      Öhm, bocsi... azt hittem, hogy tetszeni fog.
-      Jaj, nem. Tetszik, tényleg – próbáltam helyrehozni.
-      Mindegy, azért bemenjünk? – kérdezte. Szegényt teljesen megbántottam.
-      Persze, menjünk – mondtam neki lelkesen.
-      Biztos? Mehetünk máshová.
-      Tényleg jó itt, Harry – raktam rá a combjára a kezem. Harry bátortalanul elmosolyodott és bementünk az étterembe. Mikor ettünk nem volt nagyon kínos, hogy nem beszélgettünk. De amint abbahagytuk az evést, kellemetlenül fészkelődtünk mindketten a székeinken. Végül Harry telefonja mentett meg minket. Ebben az volt a vicces, hogy ő ijedt meg legjobban, ahogy Louis hangja elkezdett visítani: Itt BooBear! Harry hihetetlen gyorsan kapkodott a telefonja után, de sietségében semmi sem sikerült neki, így kiejtett mindent, ami a zsebében volt. A telefonját...és egy apró kis dolgot. Ami egészen emlékeztett egy csomag óvszerre.
-      Harry! Te komolyan leakartál fektetni az első randin? – támadtam le a srácot, miközben próbált eltűnni előlem.
-      Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Alig ismerjük egymást!
-      Cappy, csitt. Csendesebben. Én nem akartam...
-      Mit nem akartál? Tudod mit, nem érdekel. Felejts el – álltam fel, és sétáltam el mellette és a többi érdeklődő vendég mellett.

*

Bágyadtan dőltem el az ágyon, miután elpakoltam Cappy után. Épphogy lecsuktam a szemem, csörgött a telefonom. Kikászálódva tűnt fel, hogy nem az én telefonom szólt. Ez a lökött itthagyta volna? A telefonért nyúlva láttam, hogy a kijelzőn Harry Styles neve villog.
-      Igen? Emma vagyok.
-      Emma... de jó. Vagyis nem jó. Cappy ott van? – hadarta el kétségbeesetten Harry.
-      Nincs. Miért lenne? Hát veled van randin.
-      Velem már nincsen.
-      Mert? Mit csináltál?
-      Tényleg semmit. Félreértett. Azt hitte leakarom fektetni. De tényleg nem akartam. Mondd meg neki, kérlek!
-      Megmondom neki, ígérem.
-      Köszönöm! Szia – nyomott ki. Ezek mit össze nem bénáznak. Cappyt meg egyáltalán nem értem. 24 évesen menekül egy srác elől. Vannak ott gondok.