10. fejezet - Te most a szekrényemben vagy?

Itt a következő fejezet, reméljük tetszeni fog :)

10. fejezet: Te most a szekrényemben vagy?

" Te hülye vagy..."

Louis szemszöge

Amint Elisa kiviharzott Lara után, én Harryhez fordultam.

- Ez meg mi volt?

- Ezt te mondod? Itt feküdtetek egy ágyban Larával és még te kérdezed, hogy mi volt?

- Én csak vigasztaltam őt, tényleg nem akartam lefeküdni vele.

- Aha, persze. – horkant fel Harry.

- Azért mert te nem bírsz magaddal, attól én még illedelmes vagyok, és nem fektetem le egy hét után, vagy a te esetedben,… hány perc után is? Meg amúgyis Caroline? Vágod, hogy anyukád lehetne?

- Én… igen.

- És akkor most Elisa vagy Caroline? – kérdeztem tőle, mire rám nézett, és válaszolt.

- Nem tudom… Mert Elisa olyan jól néz ki, de olyan gonosz, ami imponál, de mégis… Caroline pedig olyan érett, és normális… ellene pedig nincs ellenérv – magyarázta.

- De van. Az előbb mondtam. Annyi idős, mint anyukád. Bár mondjuk anyukád jól néz ki – vigyorogtam rá, majd folytattam – Most képzeld el, ha lefeküdnél vele…. Blöe! A szobánkba nem hozhatod be! – jó, lehet, hogy nem így kellett volna lebeszélnem Harryt erről a nőről, de a célt elértem. Elfintorodott.

- Sokkal jobb lenne Elisa, látod, már az is biztos, hogy bejössz neki.

- Sokra megyek vele.

- Most komolyan Caroline-t választod? Tényleg, mi van vele? Úgy értem, most csak úgy otthagytad?

- Hupsz. Teljesen elfelejtettem. Elisa elterelte a gondolataimat.

- Azt elhiszem – vigyorogtam rá. – Nagyon elvoltatok! Szerinted, ha nem lettünk volna itt, lefeküdtök?

Harry szélesen elvigyorodott: - Igen.

- Akkor minden bizonyára sajnálod, hogy itt voltunk – mondtam neki.

- Egy kicsit, de szerinted nagyon összevesztek?

- Lara nagyon ki van akadva, viszont nagyon szoros kapcsolat van köztük. Csodálkoznék, ha nem békülnének ki.

- Ez igaz, remélem kibékülnek.

- Biztosan, csak idő kell nekik. De azt hiszem nekünk is nyugton kell hagynunk őket.

- Muszáj? – kérdezte Harry.

- Igen!

- Kár! Akkor most ne szóljak hozzájuk?

- De szólhatsz hozzájuk. Csak találd ki, hogy mit akarsz Elisától és Caroline-tól.

- De ez elég bonyolult dolog.

- Feltűnt. De ne játssz Elisával. Nem érdemli meg.

- Nem játszok vele. Csak nem tudom mit gondoljak!

- Hát első körben menj le Caroline-hoz és mondjuk… küldd haza.

- Haza?!

- Feladom! Csinálj, amit akarsz! – legyintettem és visszaültem Lara ágyára megvárni a lányokat. Harry meg nagyot sóhajtott, és kiment a szobából.

Ahogy eldőltem az ágyon, elgondolkodtam. Rendkívül rossz, sőt rendkívül szar helyzetben vagyunk! Én legalábbis biztosan. Elisa továbbra is ellenszenvesen fog velem viselkedni, ezáltal Lara is többnyire semleges lesz. Vagyis ha ugyanolyan titkos lesz a kapcsolatunk, én frászt kapok! Olyan hihetetlenül rossz őt látni, hogy ott van, és én meg nem mehetek oda hozzá, és csókolhatom meg, vagy csak szagolhatom meg az isteni

illatát.

Na de Louis! Hát itt fekszel az ágyában, és nem szaglászol? Milyen durva már, hogy itt alszik. Na, jó, ez már nyálasan hangzik. Vajon mennyire utálna, ha átkutatnám a szekrényét?

Kíváncsi vagyok, mik vannak ott. Áh, nem álltam ellent a kísértésnek, és felpattantam, hogy átkutassam a szekrényt.

- Nagyon érdekes dolgok vannak itt – motyogtam, miközben furábbnál furább ruhákat találtam. – Miért nem születtem én nőnek? Mondjuk így is rengeteg ruhám van… na de akkoris…

- Hoppá! – kiáltottam fel, mikor egy igen érdekes fekete csipkés hálóingszerű falatnyi ruhadarabot találtam. Hmm.. ebben nagyon is el tudom képzelni Larát. És naná, hogy pont akkor nyílt ki az ajtó, amikor ez a csipkés csoda volt a kezembe. És persze, hogy a döbbent Lara és Elisa állt az ajtóban. Miért van nekem ilyen pechem?

- Louis, te most a szekrényemben vagy?

- Hát tulajdonképpen nem… Csak úgy csinálok, mint aki… Vagyishogy Harryvel bújócskázom.

- Akkor szerintem te nyertél, mert Harry lent van Caroline-nal és nem éppen téged keres – mondta fancsali képpel Elisa.

- De Louis… az ott nálad… a… - mutogatott Lara, én pedig a ruhadarabot a hátam mögé rejtettem.

- Nincs nálam semmi – mondtam, de a két lány egyszerre támadott le, és próbálták megszerezni tőlem.

- Ne már! Ne vegyétek el! – hadakoztam ellenük, de úgy tűnik most összefogtak. Miután Larának sikerült vörös fejjel elvennie tőlem a legnagyobb bánatomra, Elisa diadalittas csatakiáltással kivonult a szobából. Lara pedig továbbra is ott állt vörös arccal, én meg próbáltam kikászálódni a szekrényből.

- De ugye tudod, hogy akkor is fel kell venned – vigyorogtam rá, mire hozzám vágta. – Most azt akarod, hogy én vegyem fel?

Először furán nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.

- Olyan hihetetlenül bolond vagy – mondta mosolyogva, majd közelebb lépve és kissé ágaskodva megcsókolt.

×

Harry szemszöge

- És mégis hogy gondoltad, hogy itt hagysz – magyarázta nyávogva Caroline nekem – és elmész azzal a… libával?

- Ugyan már, ne mondj ilyeneket! És amúgy sem hagytalak itt, hát itt vagyok, nem? – kérdeztem, mire kissé megenyhülve folytatta.

- Na de akkor is… - mondta volna tovább, de közbe szóltam.

- Nem, de akkor is – jelentettem ki, majd végleg elhallgatattam, ahogy az ajkaira nyomtam az enyémet.

A csókot végül Elisa magas frekvenciájú visítása törte meg. Ilyen nincsen! Nem bírnának ezek a nők egy helyben maradni, és nem összevissza mászkálni?!

Caroline döbbenten nézte, ahogy Elisa közelít felénk villámló szemekkel. Utána már csak az apró kezének a csattanását éreztem az arcomon.

- Te egy szemét dög vagy! – köpte a szavakat nekem. Mire Caroline Elisa felé fordult. Uramisten, mi lesz itt?

- Miért is lenne az? Mert nem téged csókol meg?

- Már bocsika, de alig negyedórája a szobám közepén engem csókolt… Engem!

És hihetetlen! Megint egy kéz suhant az arcom felé. Mi van ezekkel?

- De most miért én kapom a pofonokat? – kérdeztem szörnyülködve. Majd egyszerre kaptam a választ.

- Mert megérdemelted – fújtatott mindkét nőnemű lény. Valaki segítsen! Elnézve Elisa mögött, próbáltam jelezni Liamnek, hogy igazán idejöhetne. És szerencsére egész gyorsan kapcsolt.

- Ti meg mit csináltok? – lépett oda hozzánk. – Harry, te meg hogy nézel ki?

- Megtámadott két vad amazon – mutogattam rájuk, mire szikrázó tekintettel néztem rám… Végem!

- Gondolom nem ok nélkül – jelentette ki Liam, s mielőtt felelhettem volna Elisa és Caroline egymás szavába vágva elkezdtek magyarázni.

- Megcsókolt, aztán meg őt – bökött Elisa Caroline-ra, mire ő fújtatva válaszolt.

- Még mit nem! Engem csókolt meg előbb! – Uramisten, min vitatkoznak ezek?

- Végülis lehetséges… a te csókod után menekült hozzám – vágta hozzá Elisa. Mire Caroline dühösen meredt rá. Ajkait penge vékonyra szorította, és úgy közelített Elisa felé.

Ajajj! Ez így nem lesz túl fair játék… A kezeimet a szemem elé tettem, hogy véletlen se lássak semmit. Utána már csak éles hangokat, vulgáris szavakat és Liam kiáltásait hallottam.

- Harry, ne bénázz már! Gyere és segíts! – mondta, miközben próbálta túlharsogni a már tényleg vad amazonok küzdelmét.

- De hát mit csináljak? – kérdeztem tőle, mire ő is dühösen nézett.

- Fogd le valahogy Elisát, én pedig Caroline-t!

A végén sikerült szétszedni őket, de ugyanúgy szidták egymást a karjainkból. Ekkor toppant be Louis és Lara is.

- Ilyet én is akarok játszani! – jelentette ki Louis, mire Lara oldalba vágta.

- Te meg mit csináltál? – kérdezte Lara. Szegény mindig kiakad Elisára.

- Én? Elintézném azt ott – mutatott Caroline-ra, majd rám tekintett – De ez itt nem enged! – mondta, s a mondanivalóját megtoldotta egy rúgással.

- Hé, hé, nyugi – próbálta Lara lenyugtatni a nővérét. Végül elengedtem Elisát, és Lara felvonszolta az emeletre.

Louis pedig Caroline-hoz fordult.

- Szerintem jobb lenne, ha most elmennél – mondta és közben az ajtó felé mutogatott. Caroline rám nézett, én meg bólogattam neki, hogy tényleg okosabb lenne, ha lelépne. Végül Caroline sértődötten elviharzott, én pedig megkönnyebbültem. Viszont a fiúk nem segítettek a helyzetemen.

- Te hülye vagy – jelentette ki Louis, mire Niall és Liam is egyetértően bólogattak.