9. fejezet - Nyertem?

9. fejezet – Nyertem?

... a nyakába ugrott...

Tádáám! Itt a 9. fejezet. :) Jó olvasást!

Lara szemszöge

Elisát Harry elhúzta, így Louissal ott maradtunk. Hát olyan kis édes! Jelen pillanatban egyáltalán nem szeretem a testvérem. Sőt, mit több, ha lenne egy kanál vizem belefojtanám. Najó, azt nem. Csak visszaadnám neki ezt a sok gonoszságot. Közben viszont a fiúknak készülődniük kellett.

- Tudod, mit éneklünk? – kérdezte Louis.

- Öö.. nem. Elisának hála egy próbátokat se láttam – sajnálkoztam.

- My Life Would Suck Without You.

- Aha – pislogtam rá.  Louis felnyögött, majd aranyosan elmosolyodott.

- Neked fogom énekelni. – nem válaszoltam neki, csak szorosan megöleltem. Nagyon aranyosan visszaölelt, majd rohant is a színpad felé. Én odavándoroltam a színpad szélére, hogy lássam a fiúk produkcióját. Megjött Elisa is.

- Nem tetszik, amit csinálsz.

- Lehet – feleltem neki. – Nekem tetszik, főleg ő – mutattam Louisra, aki akkor fordult oda és küldött egy mosolyt.

- Nem tetszhetne inkább az X-factor után?

- Nem! Elisa miért csinálod ezt? Annyira rossz így…

- Semmit nem csinálok, csak egy kicsit beleszólok az életedbe – magyarázta.

- Hát ez az! Ezt nem kéne! – mondtam neki dühösen, és elmentem a közeléből. De aztán visszamentem, hogy azért lássam Louist. Nagyon jól nézett ott ki. Megértem a sikítozó közönséget. Mennyivel jobb, hogy én legalább ismerem, bár Elisa kicsit se könnyíti meg a dolgot. DE úgy érzem tenni kéne valamit. De megígértem Simonnak! Miért ilyen nehéz ez? Na, jó, elmondom Elisának. Így Louis is szenved, Elisa meg csak megérti egy idő után.

Csak nem most mondom neki… kicsit később. Mondjuk pár nap múlva, vagy inkább egy hét múlva. Egy hét múlva tökéletes idő lesz, addig biztosan lenyugszik. Mély gondolkodásomban a fiúk visszatérő hangzavara zavart meg. Louis hatalmas vigyorral az arcán jött vissza a színpad mögé, majd mikor meglátta Harryt maga előtt, a nyakába ugrott, és úgy jöttek oda hozzám.

- Na, ugye mennyire jók voltunk? – kérdezte barátja nyakából.

- Nagyon jók voltatok – biztosítottam őket.

Még 2 produkciót kellett megvárnunk, így az időt azzal töltöttük, hogy a fiúk őrültködését néztük, és lelkesen röhögtünk rajtuk. Utána már csak az eredményhirdetés volt hátra, ahol idegtépő percek után mindannyian továbbjutottunk!

×

Rettentő gyorsan elment az elkövetkező hét. Ismét rengeteget próbáltunk, de legalább a fiúkkal találkoztunk néha. Louisnak kész rablási tervei voltak, és én voltam az áldozat. Nem mintha ellenemre lett volna. Azok az édes lopott csókok.  Bár mennyivel jobb lenne, ha nem lennék ilyen gyáva, és elmondanám Elisának a dolgot. Loui nagyon megértő, bár látszik rajta, hogy szenved. Utálom ezt a helyzetet.  Azt hiszem már tényleg el kéne mondanom. A műsor után elmondom, de előtte azt is túl kell élnem. A számunkat nagyon jól begyakoroltuk, de annak ellenére félek. Mi lesz, ha megint elborulunk?  Végre leszedték a gipszemet, semmi kedvem megint összetörni magamat. Mondjuk Louis akkor is ott volt, és segített, meg minden. Dedikálta is a gipszet. Gyönyörű szép gyerekírással pingálta rá a nevét, és egy kicsit béna szívecskét is rajzolt rá. Amikor megemlítetem neki, felhúzott orral nem szólt hozzám fél percig. Szerencsére nem haragtartó.

- Lara! – jött oda visítva Louis. – Megvan az esti programod!

- Öh, a fellépés? – kérdeztem tőle vigyorogva. Mire az ő mosolya még szélesebb lett.

- Utána – felelte.

- Mit akarsz te utána?

- Majd meglátod – mondta, majd adott egy puszit az arcomba, és ahogy már szokásává vált, ismét elrohant a színpadra. A fiúk megint előttünk léptek fel. Tehát izgultam miattuk is, és magam miatt is. Elisa teljesen nyugodtnak tűnik. Ő vajon hogy csinálja?  Még a fellépés előtt nyugodt, és élvezi, Én pedig miután csak látom a közönséget, hogy tetszik nekik. Rettentő jó ott állni és énekelni, de előtte akkoris tiszta ideg vagyok. De a fiúkért fölöslegesen aggódtam, fantasztikusak voltak.  Simon profi munkát végzett velük. Mikor lejöttek a színpadról Olivval lelkesen ugrottunk a nyakukba. Tori nem volt ennyire lelkes, Elisáról meg ne is beszéljünk.

- Nagyon, nagyon ügyesek voltatok!

Utána egészen csendben vártuk azt, hogy mi jöjjünk. Amikor felléptünk a színpadra, megkönnyebbültem. És tök felszabadultam énekeltem a saját részem. Az egyik kedvenc számom énekeltük a Don’t stop believin-get.  Annyira jó volt látni, hogy a zsűrinek és a közönségnek is tetszünk.

Boldogan vetettem Loui karjaiba maga, miután lejöttünk. Most már nem igazán érdekelt Elisa. Úgyis elmondom neki este…

×

Elisa szemszöge

A szokásos műsor utáni buli hangulata ismét jó volt. Bár Lara folyamatosan Louissal volt. Éppen őket figyeltem, amikor hatalmas üdvrialgás tört ki. Odanéztem, hogy mi történt. És kit látok egyszerre az ajtóban és Harry nyakában? Caroline Flack! Kiborít az a nő! Miért kell mindig mindenhol ott lennie? Már a műsor alatt is folyton hátra jött, ott csüngött a nyakunkon és úgy viselkedett, mint egy idétlen 13 éves, pedig már legalább 50 éves! Na, jó, nem, de tuti elmúlt 30! Mit akar itt? És miért pont Harryvel jött? Annyira korabeli pasi van itt, miért Harry?

Zayn jött oda hozzám, és kínálgatott a kis tálcáján lévő italokkal. Nagyon aranyosan elmenne pincérnek.

- Kérsz valamit? – kérdezte tőlem, én pedig idegesen lekaptam egyet a tálcáról, és megittam. Utána jöttem rá, hogy kicsit erős volt ez a valami, de úgy döntöttem kell még belőle. Sorba vettem el tőle, mire ő kérdőn nézett:

- Nem lesz kicsit sok?

Mielőtt válaszoltam volna, körbenéztem és megláttam Carolinet Harry szájában: - Nem, még kevés is.

Zayn otthagyott magamban és magával vitte az italos tálcát is, így én is elindultam, hogy keressek magamnak folytatást ehhez a kellemesen bánatos iváshoz..

Találtam egy csendes sarkot magamnak, ahol ihatok. Ám LIam csatlakozott. Szerintem a végén már csak miatta ittam. Lara is odajött hozzánk, bár egészen más okból.

- Normális vagy te? – szegezte nekem a kérdést, mire ráemeltem a tekintetem, és felálltam.

- Azt hiszem – bólintottam nem túl nagy meggyőződéssel.

- Nem, nem vagy az! – Lara csuklón ragadott és elhúzott Liam mellől. – Tudod, hogy nem szabad! Mégis… mégis mit gondoltál?! Meg akarsz halni?!

- Nem csak… - pillantottam dühösen az odább bájolgó Caroline-ra és Harryre. Lara követte a tekintetem és felnyögött.

- Ne gyötörd magad! Ha tetszik Harry, akkor lépj, vagy mondd el neki, de semmiképp se igyál többet!

- Ne mondd, meg mit csináljak! – már nem csak Harryre, Larára is mérges voltam.

- De megmondom, és ha kell egész este őrizni foglak.

- Semmi szükség rá, nyugodtan menj és legyél csak Louissal – vágtam a fejéhez, pedig tudtam, hogy csak jót akar.

- Megyek is! – fordult sarkon, de odalépett Liam mellé, mondott neki valamit, mire ő nagyon megijedt, majd bűnbánóan mondott neki valamit. Remek! Most biztos elmondta neki, hogy… Áhh!

Végülis tényleg odament Louishoz, amiért még idegesebb lettem. Majd annyit láttam, hogy a srác nyakába borul. Louis kézen fogva és elmentek valamerre. Végső elkeseredettségemben visszahuppantam a helyemre, Liam pedig megszólalt.

- Ne haragudj, hogy khmm.. itattalak – kezdte – nem tudtam, hogy cukorbeteg vagy..

- Semmi baj. Nem tudhattad, nem szeretjük reklámozni. De Lara jogosan mérges.

Liam csak hümmögött, és így némán néztük Harry és Caroline… hm… öhm szóval azt, amit csináltak.

- Tudja amúgy valaki, hogy ez a nő miért van itt? – kérdeztem fintorogva.

- Hát, úgy tűnik Harry miatt – felelte nem túl lelkesen Niall. Ő meg mikor került ide? Na, mindegy, most már ő is itt van, és így hárman ültünk a kanapén. S a fiúk remek szórakozást találtak ki maguknak. Engem idegesítettek.

- Nem gondoltam volna Elisa, hogy ennyire gyáva vagy – jelentette ki Liam.

- Nem vagyok gyáva! Miért lennék az?

- Mert itt ülsz, és nem mész oda Harryhez. Ilyen gyáva lányt – vigyorgott.

- Jól elvan Caroline-nal, nem kellek én oda.

- Mindenki tudja, hogy odáig van érted – jelentette ki vigyorogva Niall.

- Akkor miért van… vele?

- Mert nem tudja, te mit érzel iránta. Ezért kéne odamenned!

- Mi változna, ha odamennék? Semmi. Mit mondhatnék neki? Hogy, „hello Harry, képzeld, mégiscsak tetszel nekem”?

- Pontosan! De úgy se teszed meg. Nem mersz odamenni! – mondta Liam, mire felálltam, és kissé instabilan odamentem Harryhez.

Caroline és Harry közé álltam, és közöltem az elképedt nővel, hogy menjen innen a fenébe. Ő ezen nagyon megdöbbent, de nem kevésbé, mint Harry, akiben szintén több alkohol volt a kelleténél. Majd átkarolva Harry nyakát, lehúztam magamhoz, és megcsókoltam.

Harry először ledermedt, majd visszacsókolt olyan finoman, mintha nem akarná elhinni. Mikor lehuppantam (eddig lábujjhegyen ágaskodva próbáltam leküzdeni a köztünk lévő több mint 20 centit), Harry szélesen elvigyorodott.

- Nyertem?

- Nem – mosolyogtam rá – csak nem bírtam elviselni, hogy Caroline lóg rajtad.

Ő erre nem válaszolt, hanem kézen fogott, és elkezdett maga után húzni. Felrángatott az emeletre. Amint kikerültünk a többiek figyelő szeme elől, Harry a falhoz nyomott, és most ő csókolt meg. Sokkal hevesebben, mint először, és ez kicsit sem volt ellenemre. Közben valahogy a mi szobánk ajtajához értünk, és ahogy Harry hozzápréselt, az ajtó megadta magát. Így ott kötöttünk ki a szoba közepén. Hanyatt feküdtem, és Harry ott volt rajtam. Először meglepődve néztem rá, ő meg vissza rám. Majd újra ráhajolt az ajkaimra. Miután végleg elfogyott a levegőnk, elváltunk. Harry rám vigyorgott, én pedig körbenéztem a szobában.

 Ahogy tekintetem végigfutattam az ágyakon, megakadt a szemem Lara ágyán fekvő két személyen. Mindketten megdöbbenve néztek ránk, ahogy én is rájuk.

- Ti lefeküdtetek? – kérdeztem Larától és Louistól. Lara megdöbbenve ült fel a srác mellett az ágyban nyakig felöltözve.

- Te most ezt komolyan gondolod? – kérdezte dühösen – Hogy teheted azt, hogy minduntalan zaklatsz, hogy Louissal vagyok, de te ellehetsz Harryvel?

- Az teljesen más – válaszoltam – miközben Harry lemászott rólam, én meg felálltam.

- Ne mondd azt, hogy teljesen más. Én nem lefekszek Louissal, hanem párkapcsolatot létesítek. DE te kicsit se voltál messze attól, hogy lefeküdj Harryvel! – szegény Lara már másodszorra akadt ki miattam, és igazából jogosan.

- Szegény Larát teljesen tönkreteszed, hogy folyamatosan beleszólsz az életébe. Nagylány már tud vigyázni magára. És én sem igazán támadnám le. Nem úgy, mint egyesek – szólt közbe Louis, a mondat végére pedig galádul nézett Harryre.

Ő pedig védekezően felemelte a kezét.

- Én nem támadtam le senkit. Ő támadott le engem! – mutatott rám. Lara pedig erre végképp feladta, és kiviharzott a szobából.

- Gyere már vissza! – kezdtem kiabálni, de persze fütyült rám. Remek – Várj meg! Laraaa! – és utánamentem. A folyosó végén sikerült elkapnom, és megállítanom.

- Lara, ez nagyon bonyolult.

- Hallgatlak – nézett rám morcosan. Leültünk a lépcsőre, és beszélni kezdtem.