2. fejezet - Volt okom rá

 Itt a második fejezet! Reméljük tetszeni fog! Annyit hozzáfűznénk, hogy még egy kis ideig el kell viselnetek Elisa kiállhatatlan stílusát, de majd biztosan fog változni :) Kellemes Olvasást! Lara és Pinkie :)

2. fejezet - Volt okom rá

"... Nem fogok könyörögni..."

Harry szemszöge

Louis egész hétvégére eltűnt Laráéknál, így én egyedül maradtam a problémámmal. Mondjuk biztos jó lesz megint látni, de fura lesz. Mert hát elég érdekesen váltunk el. Pedig nekem volt igazam! De ő soha nem hallgatott meg! És most vele kell mennünk! Szóval nagy magányomban elkezdtem megnézni az Igazából szerelmet. Persze, hogy pont ilyenkor jön Loui!

- Harry! – jött be visítva a házba. – Óriási gond van, óriási!

- Mi történt? Lara végre rájött, hogy hülye vagy?

- Nem, de szerintem már tudja – gondolkozott el, miközben átmászott a kanapén és rajtam is elhelyezkedett. Túl egyszerű lett volna megkerülni.

- Már megint ezt nézed? – érdeklődte, amikor megpillantotta a tv-t.

- Igen, tudod, hogy mindig megnyugtat.

Loui egy fél percig csöndben bámulta a testdublőr pár beszélgetését.

 - Szóval – kezdett újra beszélni – baj van! Elisa bepasizott.

- Öh jó – feleltem nyugodtan, mire Louis döbbenten nézett.

- Harry, hallod te, amit mondod? Elisának van egy brazil selyemfiúja!

- És beszélnek közös nyelvet?

- Többet is – vigyorgott Louis huncutul. Te jó ég!

- Hát öhm … - gondolkodta el a válaszon - … nem baj. Mi közöm van hozzá? Azt csinál, amit akar, főleg, hogy két éve nem is találkoztunk.

- De Harry, ez nem jó hozzáállás! Mindenki követ el hibákat!

- Na de ennyit? Elisa a kapcsolatunk során végig ezt játszotta.

- De Harry, hát szereted, nem? Két év után is.

Mire én felálltam és kimentem a konyhába. Persze Loui követett, és felült a konyhapultra és onnan figyelte a ténykedésemet.

- Tulajdonképpen min vesztetek össze?

- Végül is nem vesztünk össze, csak nem tudunk egymással kommunikálni. Mert Elisa elég furán áll a dolgokhoz. De hát ismered.

- Hát nem egyszerű eset, de csak volt valami ok.

- Ez nagyon hosszú és bonyolult Loui – sóhajtottam fel.

- És? Rengeteg időnk van, nem?

- Na, jó – sóhajtottam ismét fel. Két év után először beszélni erről nehéz volt. Elmondtam Louinak, hogy mit mondott Elisa, hogy mit mondtam én, és, hogy végül hogyan is váltunk el egymástól. Loui pedig tőle szokatlan módon, csöndben hallgatta végig.

×

Másnap reggel Loui ébresztett nem túl kedvesen. Rám ugrott, és kiabált.

- Harry! Öltözz, már mennünk kéne!

- Hová? – nyöszörögtem, miközben a fejemre húztam a párnát.

- Hát az interjúra a lányokkal!

- Muszáj? Nem aludhatok inkább? Úgy sem lesz ennek jó vége!

- Dehogynem. Elisával rájöttök, hogy nem tudtok élni egymás nélkül, egymás karjaiba estek és szobára mentek. Titeket ismerve – hadarta el Lou. Erre a párnát dobtam a hangja irányába, és a puffanásból ítélve, el is találtam.

- Na, öltözz, sietni kell! - visított lelkesen, és már ki is viharzott a szobából. Honnan van ennek ennyi energiája? Nagy nehezen kimásztam az ágyból és összeszedtem magam.

Majd fél óra múlva sikerült elindulnunk, a lányok már ott voltak, és csak pár percünk volt a kezdésig. Lara egyszerre ugrott ránk, és mi lelkesen visszaölelgettük. De a feje fölött átnézve, tekintetem akaratlanul is Elisát kereste. Meg is találtam. Ott állt egyedül és engem nézett. Tekintetünk összekapcsolódott, miközben Lara kimászott a karjaimból, Elisa automatikusan ölelte meg Niallt. Nem változott szinte semmit. Talán csak a vonásai lettek felnőttesebbek.

- Gyerünk, gyerünk! – rohangászott a tévés emberke, mikor már lealapozózva vártuk, hogy bemehessünk, és elkezdődjön a felvétel. Aztán megszólalt a felvételt jelző hang, és bement a műsorvezető.

- Nos, Kedves nézőink, a vendégeink ma este Anglia két leghíresebb bandája a L.O.V.E. és a One Direction! – a stúdióban visítás tört ki és Elisával az élen mind a kilencen besétáltunk a kamerák látókörébe. Lara ás Lou kézen fogva lépkedtek egymás mellett. Most egy kicsit irigyeltem őket. Elhelyezkedtünk a két kanapén. A lányokkal vegyültünk, Lara például köztem és Loui között szorongott. Elisa viszont láthatóan szinte menekült előlem és a másik kanapét választotta Zayn és Liam között, Torival együtt. Onnan ugyanis Oliv húzódott el Liam miatt. Érdekesek ezek a kapcsolatok, furcsa turné lesz. De nem gondolkozhattam sokat, mert Adam ( a műsorvezető) megszólalt.

- Lara és Louis, ti biztosan örültök a közös turnénak.

- Igen – vigyorgott lelkesen Lou – Én biztosan élvezni fogom.

- Ne reménykedj, a turnébuszban nem lesz semmi… hm… szóval semmi – vörösödött el Lara, Loui pedig rendkívül szomorú arcot vágott.

- Erről lecsúsztál úgy látom – összegezte Adam – Viszont tudjuk, hogy vannak olyanok, akiknek a kapcsolata nem alakult ilyen jól. Elisa, Harry, ti hogy viszonyultok a turnéhoz?

Na most megijedtem. Két éve nem találkoztunk és most nyilatkozzunk együtt kettőnkről? Bizonytalanul Elisára néztem, de ő nyugodtan mosolygott és megszólalt.

- Magához a turnéhoz jól, és akármi is történt közöttünk Harryvel, az már elmúlt, tehát semmi gond nem lesz.

- De tulajdonképpen mi is volt a szakításotok oka? Ezt soha nem mondtátok el nekünk.

- Hát ez kicsit bonyolult, de hát van időnk – mondtam vigyorogva, mire Adam és a többiek előre hajoltak a székükben, ezzel mutatva az érdeklődésüket. Én el is kezdtem volna mesélni, de Elisa közbeszólt.

- Harry, szerintem erről nem kéne mindenkinek tudnia…

- Persze, mivel ez végül is ez a te hibád.

- Az én hibám? - nézett rám vissza felvont szemöldökkel. Ilyen nincsen, hogy most sem látja be!

- Igen, mert biztosan nem az enyém. Nem én mondtam azokat!

- Valóban, te egészen mást mondtál, de az se volt jobb, mint… - majd hirtelen elhallgatott.

- De, Elisa, az enyém jobb volt, én nem voltam szívtelen és kegyetlen.

- De te szakítottál velem! – fúrta parázsló tekintetét az enyémbe Elisa. Néma csönd lett körülöttünk, csak Loui adott ki hangot.

- Ó-ó…! – érzékeltem, hogy Lara megfeszült mellettem és hallottam Liam hangját is.

- Mi mondtuk, hogy meg kellett volna előtte beszélniük…

Talán igaza volt, de most csak Elisát láttam, és azt, hogy még mindig nem látja be, hogy miket rontott el.

- Volt okom rá.. – mondtam egészen halkan.

- Nos, kicsit elfajultak itt a dolgok – szólt közbe Adam – Most egy kis reklám következik, majd folytatjuk a beszélgetést. – Amint ezt kimondta Adam, és a kamerák is leálltak, Elisa felpattant és elrohant. Lara utána ment, a többiek meg körém gyűltek.

- Harry, nem kéne utána menned? – kérdezte Liam.

- Nem – közöltem nyugodtan – Már olyan sokszor mentem utána, és most nekem van igazam. Nem fogok könyörögni.

Louis a fejét csóválta, én pedig reméltem, hogy a közönség nem hallotta az utolsó mondatomat. Mikor úgy gondoltam, hogy Elisáék kellő messzeségben vannak, én is kimentem a stúdióból. De nem voltak elég messze, sőt egyáltalán nem voltak messze. Elisa ott állt és éppen hallgatta Joey szidalmait.

×

Louis szemszöge

Annyira sejtettem, hogy ez lesz az interjúból. Már csak abban bízok, hogy a turnéig megoldják valahogy. Bár így tudva, hogy mi történt, elég kevés esély van arra, hogy ezt megbeszéljék.

Az interjú vége azért jobban sikerült, mint az eleje. És próbáltuk hanyagolni a Harry és Elisa témát. A műsor vége után én vittem haza Larát. És útközben sikeresen megtárgyaltuk, hogy a nővére nem teljesen normális.

Amikor odaértünk, annyit láttunk, hogy valaki áll az ajtajukban, majd amint kiszálltunk megrohamozott minket.

- Lara végre! Téged vártalak! Elisa nem engedett be. Amúgy szia Louis – köszönt oda nekem Lara egyik barátnője Eleanor.

- Miért nem engedett be? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát nem volt túl bőbeszédű, de nem tűnt túl boldognak.

- Mert nem igazán boldog – vigyorogtam tovább. Majd bementünk mindannyian. Elisa fent dühöngött a szobájában, mi pedig letelepedtünk a kanapéra.

- És te mit csinálsz itt ilyen későn? – érdeklődött Lara. Majd amint elhangzott ez a kérdés Eleanorból kitört a sírás. Jó nap ez a mai.

- A szüleim .. azt hiszem kiköltöztettek… vagy hát… igen… kiraktak otthonról… mert… - de úgy nem nagyon tudtunk meg, hogy miért is. Majd megvártuk, amíg kicsit lehiggadt, hogy tudja folytatni.

- És most nincs hol aludnom… és nem tudom mit tegyek – mondta végül, mire Elisa letrappolt.

- Itt nem maradhatsz – közölte az elképedt lánnyal, ám Lara is mérgesen nézett rá.

- Elisa! Nem lehetsz ennyire szemét!

- Nem érdekel, nem maradhat – mondta, majd nyugtázta a körülményeket, és elindult vissza. Egyre rosszabb a mai nap… tényleg. Eleanor megtörten ült, én pedig elmélyülten gondolkodtam, majd mikor eszembe ötlött a megfelelő ötlet, megszólaltam.

- Nálunk lakhatsz egy ideig… ha Harry is belemegy. Bár szerintem beleegyezik, ahogy ismerem. Felhívom, jó? – hadartam el olyan gyorsan, hogy egyik lány se tudott ellenkezni. S a válaszukat sem vártam meg, már kerestem a telefonom.

- Harrymaci, mit szólsz egy új lakótárshoz?

- Ha nem Elisa, akkor jöhet – közölte morcosan Hazza.

 Remek, akkor tetszeni fog. Na szia – mondtam, majd ki is nyomtam. S vigyorogva fordultam Eleanor felé.

- Nos, hivatalosan is a lakótársunk vagy! – Eleanor rendkívül lelkesen mosolygott.

- De a turné? – kérdezte Lara.

- Hát azt még megoldjuk valahogy – vigyorogtam, bár már éreztem, hogy ez egy rossz ötlet volt. Fura lány volt. Tavaly Lara mutatott be neki, és már akkor nagyon érdekes volt. Mármint nagyon széplány, meg kedves… de olyan fura. Főleg azok után…

×

El sem hiszem, hogy tényleg megkérdeztem, hogy lakna-e nálunk. És ő meg igent is mondott.  A cuccait már áthozta, Lara pedig most át sem jött, hanem otthon maradt. Elisára fogta…

Eleanor viszont nagyon lelkes volt. Miután megmutattam neki a szobáját, megölelgetett. És abban a pillanatban annyira örültem, hogy akkor mászkált arra Harry. Eleanor ő hozzá is odament, amíg én el tudtam tőlük köszönni estére, és menni a szobámba.

Másnap reggel neki álltam pakolni a cuccaimat. Muszáj volt elkezdenem, máskülönben sosem leszek kész vele! Rettentően izgulok már a turné miatt. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy lesz egy potyautasunk. A menedzserünk úgy ahogy belement. Tehát jön még egy fura ember. Remek lesz.

- Hahó – kopogott valaki a nyitott ajtómon, majd ahogy odafordultam Eleanor vigyorgó arcával találtam magam szembe. – Segíthetek?

Most mégis hogy válaszoljak úgy, hogy ne bántsam meg? Nem akarom ugyanazt eljátszani vele, amit már egyszer megtettünk…