16. fejezet - Hát együtt maradunk

Sziasztok! Nos, hát eljutottunk idáig is! :) Nagyon sajnáljuk, hogy nem jött időben, csak közbejöttek betegségek, és egyéb problémák, de most már itt van! 

Ez a fejezet ENNEK az évadnak az utolsó fejezete. És hamarosan jön a következő évad. :) Viszont ki kell fejtenünk, hogy mi nagyon szerettük írni, és szerettük olvasni a kedves szavaitokat, véleményeteiket. Mindig sikítórohamban törtünk ki egy újabb hozzászólás esetén ( és néha elmaradt a válasz, amit sajnálunk). De mégegyszer szeretnénk kijelenteni, hogy köszönjük, hogy olvastok minket! Ti motiváltok! :)

De térjünk a lényegre, tehát Kellemes Olvasást az évad utolsó fejezetéhez! :):)

Lara és Pinkie :)

16. fejezet - Hát együtt maradunk

...néztem Harryre...

Harry szemszöge

A torkomban dobogott a szívem. Ott álltunk egymás mellett. Simon ott állt közöttünk, és a műsorvezető megszólalt.

- Ma este búcsúzik a műsortól, és nem folytatja a fináléban a … - hosszú csend következett, összeszorítottam a szám.

- … a One Direction!

Nem akartam felfogni. Kiestünk. Vége. Louira néztem. Ő se volt boldog. Ez borzalmas. Közben többen odajöttek hozzánk. Ölelgettek minket, aztán megjelentek a lányok. Lara azonnal Louit ölelgette, de én hiába vártam Elisára. Nem jött oda hozzám, és szörnyen éreztem magam. Hosszú percek teltek el, mire végre leléphettem. Amint vége volt a közvetítésnek Loui lelkesen rohant, hogy összepakoljon és végre megint Larával legyen, a többiek pedig szintén visszamentek a házba. Nekem egy kis egyedüllétre volt szükségem. Így ott ültem egyedül az öltözőnkben a hatalmas kupi közepén, amit még a show előtt hoztunk össze Louival. Mennyivel könnyebb neki! Lara azonnal ott volt neki bármikor. Bezzeg Elisa! Fogalmam sincs mit kéne tegyek, hogy megint beszéljen velem. Gondolataimba merülve próbáltam összeszedni magam,  mikor lépéseket hallottam. Aztán nyílt az ajtó, és felnézve Elisát pillantottam mef. Láthatóan ő is eléggé megdöbbent, hogy itt talált. Felálltam, most beszélek vele.

- Elisa – léptem felé, de ő egészen máshogy reagált, mint vártam. Két lépéssel megszűntette a közöttünk lévő távolságot és szorosan simult hozzám. Karjait a nyakam köré fonta és ajkait az enyémekhez nyomta. Olyan jó volt! Most jöttem rá milyen sokáig kellett nélkülöznöm a csókját. Szenvedélyesen csókolóztunk. Végre nem volt körülöttünk senki, nem kellett visszafogjuk magunkat.

Amilyen szenvedéllyel tudott utálni, Elisa olyan tűzzel tudott szeretni is. Egyikünk se volt gyengéd, miközben hevesen próbáltuk megszabadítani egymást a közénk álló ruhadaraboktól. Fogalmam sincs, hogy jutottunk el a kanapéig, de Elisa végre a karjaimban volt, és nem érdekelt más. A levegő felforrt közöttünk. Pokoli gyönyör járt át mindkettőnket. Hihetetlen jó érzés volt alattam érezni a meztelen testét. Feküdtem már le más lányokkal, de vele olyan más.

Összepréselődve, határtalanul boldogan feküdtünk egymás mellett a szűk kanapén. Nem akartam megszólalni, nem akartam elrontani a pillanatot. Ezzel Elisa is így lehetett, szavak helyett ismét csókolóztunk.

A csodás pillanatot egyeüdl a nyíló öltöző ajtó zavarta meg.

- Harry! – hallottam egy éles felkiáltás, majd becsukódott az ajtó, és kintről kopogtak. Elisával döbbenten néztünk egymásra, majd hirtelen felpattanva elkezdtük felkapkodni a ruháinkat.

Mikor már majdnem kész voltunk, kinyitottam az ajtót. A kanapén fekve nem igazán láttam, hogy ki az. Így eléggé megdöbbenve néztem az illetőt.

- Anya! Hát te mit csinálsz itt?

- Nem azt, amit te. De hm, téged kerestelek, és hát megtaláltalak. De ha gondoljátok, visszajöhetek később. – erre mindketten vörösen ráztuk a fejünket.

- Már befejeztétek?

- Ó, te jó ég, anya, nem beszélhetnénk másról?

- Oké, de legalább védekeztetek?

- Hát öhm – jelentőségteljesen egymásra néztünk, mire anya felkiáltott.

- Jesszusom! Ti még csak nem is védekeztetek?

×

Louis szemszöge

Anyukám felhívott, hogy sikeresen eltévedtek az épületben, ezért jó lenne, ha egyedül neki állnék pakolni. Na de én? Egyedül? Át kell rángatnom Larát. Senki sem akar segíteni, mert mindenki mással van elfoglalva. Szóval lementem Laráért, aki mostanra már egyedül ült a kanapén.

- Hát te? Egyedül? Szeretnél nekem segíteni? – ültem le mellé vigyorogva.

- Persze, hogy segítek – mosolygott rám – Amúgy Elisa eltűnt. Nem biztos, de van egy ötletem, hogy kivel van.

- Remélem végre kibékülnek.

- Én is – bólogatott lelkesen Lara. Felértünk a szobába, ahol eléggé látszott, hogy csak ki nem pakolt még össze. Az én ágyam és a nyitott bőröndöm körül hatalmas adag ruha hever szanaszét.

- Egyedül te nem pakoltál össze?

- Hát unalmas volt. Úgyhogy inkább a többieket szórakoztattam.

- Értem – vigyorgott Lara – De azért most próbáljuk összeszedni a kupit.

- Hát jó – egyeztem bele. Így rákészültem, hogy most akkor pakolni fogok. Csak nem úgy csináltam, ahogy ezt Lara elképzelte. Ugyanis – mint ahogy kifejtette – az, hogy ő pakol és én meg az ágyon fekve nézem, nem jó munkamegosztás. Szóval odajött hozzám, hogy megpróbáljon rávenni, hogy mozduljak meg.

- Loui drágám, mi lenne, ha te is csinálnál valamit?

- Mi lenne, ha te is azt csinálnád, amit én? – kérdeztem vissza, és elkezdtem magam mellé húzni. Mivel én voltam az erősebb, én győztem, és így most ott feküdt rajtam. De gyorsan felülkerekedtem rajta, és mielőtt tiltakozhatott volna, egy csókkal hallgattattam el. Ez neki sem volt ellenére. Ujjaival a hajamba túrt, és csókunk egyre szenvedélyesebb lett. Eközben az én ujjaim már az ő pólója alatt jártak, és hamarosan meg is szabadítottam a felsőjétől. Ajkaink szinte alig váltak el egymástól, talán csak addig míg rólam is lekerült a pólóm, és hamarosan más ruhadarab se nagyon maradt rajtunk. Meztelen testünk egy ritmusban mozgott. Percekkel később Lara feje a mellkasomon pihent, és én a haját simogattam. Hirtelen ötlettől vezérelve énekelni kezdtem:

Tonight, I want all of you tonight,
Give me everything tonight

Lara mosolygott, és egy puha puszival elhallgattatott.
- Már mindent neked adtam – suttogta, mire én szélesen elvigyorodtam.

X

    Végül mégiscsak sikerült összepakolnunk, és épp behúztam a cipzárt hatalmas bőröndömön, amikor csörgött a mobilom.
- Szia Anya! – szóltam bele lelkesen. Rövid beszélgetés után, vigyorogva tettem le.
- Mindjárt itt vannak értem. És végre bemutatlak Anyának! És a húgaimnak! – annyira vártam már ezt! Így Larát kézen fogva elindultunk ki a házból, és mire kint voltunk a családom éppen kászálódott ki az autóból.
- Louiiiiiii!!!!!! – visított fel egyszerre az összes húgom és a következő pillanatban megrohamoztak és alig bírtam talpon maradni. Mindannyian egyszerre ugrottak a nyakamba, és én annyira örültem nekik! Végig puszilgattam mindannyiukat, és csak Lottie volt kicsit lelombozódva, hogy Harry nincs sehol. Aztán végre anya is odafurakodott hozzám. Szorosan megölelt, úgy hiányzott ő is! De elhúzódtam tőle és ismét Lara keze után nyúltam.
- Anya, lányok, ő itt Lara – mosolyogtam lelkesen – Lara, ők a családom, Anya és Lottie, Fizz, Daisy és Phoebe.
- Jó napot – lépett előre Lara illedelmesen. Anya is elmosolyodott és megpuszilta Larát. Megnyugodtam. Anya láthatóan kedveli őt, és a lányok máris ölelgették őt is, szóval nem lesz itt semmi gond. Az autóban szorosan ültünk, a lányok pedig énekeltek. Miután Lara is megszokta a hiperaktív családom, csatlakozott ő is a készülő kórusunkhoz. Anya türelmesen hallgatott minket, miközben néha-néha intézett Larához egy-egy kérdést. Anya mindenre kíváncsi volt Lara általános iskolai jegyeitől kezdve a családjára és szinte mindenre, aminek Larához köze volt. Lara türelmesen válaszolgatott, de láttam rajta, hogy egyre álmosabb, így leállítottam anyát, és Lara nyugodtan fészkelhette be magát az ülésébe vállamra hajtott fejjel.

Lara elég hamar elaludt mellettem, én pedig anyát navigáltam. Amikor megérkeztünk, én Larát keltegettem, majd bekísértem. Vagyis akartam, de Katy,  Laráék anyukája még a ház előtt megrohamozott minket, és beinvitálta az egész családom.

- Oh, nahát Lara, Louis. És hm gondolom Louis családja! Gyertek be! Harryék már úgy is itt vannak, és a pizza is úton van. Amúgy Katy Keller vagyok – nyújtott kezet anyukámnak.

- Johannah Tomlinson – mutatkozott be anya és Katyvel betereltek mindannyiunkat. A nappaliban valóban ott volt Harry és az anyukája, meg egy másik lány – valószínűleg ő Gemma – és Elisa is. Harry és Elisa között ott ült Will, aki láthatóan röhögő görccsel küszködött. Elisa és Harry pedig vörös arccal próbálták leállítani Willt.

- Képzeljétek – kezdte Will azonnal, mire a mellette ülők egyszerre ugrottak rá. Will nevetve próbálta ovolna elmondani, amit akart, de Harry és Elisa eléggé együttműködve akadályozták meg. Végül  Will mégis kinyögte:

- Rájuk – mutogatott Harryékre – rányitott Harry anyukája..

- Mikor? – kérdezte Lara.

- Na vajon? – Lara egy pillanatig értetlenül nézett, majd egy jelentőségteljes pillantásom után megértette. Így mi is csatlakoztunk Willhez, és a kanapén fetrengve röhögtem rajtuk. Lara kiment a konyhába, mi pedig ott maradtunk. Will felém fordult, és szúrós tekintettel rám nézett.

- De te ugye nem csináltál semmit Larával? – kérdezte.

- Öhm, neeem – de nem úgy nézett ki, mint aki ezt nagyon elhitte volna, ezért így gyorsan Lara után siettem. De azért méghallottam Will bosszús hangját.

- Tuti lefeküdtek, de remélem ők legalább védekeztek, nem úgy mint ti! – nézett Elisáékra, mire ők próbáltak valahogy eltűnni.

A konyhában Larával döbbenten hallgattuk, amit Will mondott. Mire mindhárom anyuka egyetértően bólogatott.

- Igaza van, ha már csináljátok… akkor … értitek – gesztikulált Anne lelkesen. Nos, ez az egész kezd egyre kínosabb lenni. Szerencsére a csengő megmentett minket, és nemsokára tizennégyen ültünk Laráék nappalijában két óriáspizza körül. Lara kapott külön salátát.

Will evés közben folyamatosan szívatja a húgainak a barátjait. Vagyis én ezt a címet viselem, de hogy Harry? Tényleg, ők most hogyan vannak egymással?

- Most ti akkor Elisával…?

- Nemtudom…, de eléggé frusztrál, ahogy a húgod figyel – bökött a fejével Lottie felé.

- Miért?

- Mert szinte átszúr a tekintetével. Olyan mintha levetkőztetne a személve, és ez zavaró! Elegen láttak ma már meztelenül.

- Harry, Lottie 13 éves, kétlem, hogy le akarna vetkőztetni.

- Tudod miket csináltam én 13 évesen?

- Inkább nem akarom tudni.

- Szerintem te is ugyanazt csináltad. És ez most így zavaró.

- Jó, majd szólok neki, hogy foglalt vagy. Tényleg, most akkor az vagy?

- Ezt így őszintén szólva nem tudom.

- Akkor beszéljétek meg! – adtam elég logikus tanácsot.

- Azon lennék, csak tudod ez így elég nehéz – felelte, miközbenfejével a nagy társaság felé intett.

- Gondolom, de fel se tűnne senkinek, ha eltűnnétek.

- Akkor – nézett körbe Harry – én most eltűnők Elisával.

X

- Hogy van az, hogy anyukája mindig el tudja intézni, hogy egy szobában aludjunk? – néztem Harryre.
- De most mi is itt vagyunk! –válaszolt, miközben próbáltuk a két ágyat összetolni a szoba közepére. Ez a művelet sikerült is, és addigra a két lány is megérkezett már pizsamában. Pár perccel később már mind a négyen ott feküdtünk egy ágyban, és bár álmosak voltunk, aludni senki sem tudott. Gondolataimba mélyedve tekergettem Lara haját, és biztos voltam benne, hogy a többiek is azon gondolkoznak, amin én. Végül Elisa tette fel a kérdést a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést.
- És most mi lesz? A versenynek gyakorlatilag vége. Mi lesz velünk?
Lara rám nézett. A tekintete egyszerre volt kérdő és határozott is, de mielőtt válaszolhattam volna neki, Harry megszólalt.
- Hát együtt maradunk. Mint One Direction, és … – nézett Elisára, aki befejezte a mondatot
- …és mint L.O.V.E. is. Persze. De mi lesz négyünkkel?
- Azt nem tudom, hogy veletek mi lesz – szólaltam meg most én – de.. – néztem Larára, aki bólogatva mosolygott – én Larával maradok.
- Én pedig veled Elisa – közölte egyszerűen Harry – Ne foglalkozzunk egyenlőre a jövővel. Most itt vagyunk együtt, és ennyi pont elég, nem?
- Igazad van – mosolyodott el végre Elisa is, és Harryhez bújt. Lara is befészkelte magát a karjaimba, és a minden irányból elhangzott „szeretlek” –ek után, mind a négyen mosolyogva aludtunk el.

 Reméljük tetszett! De még valamit szeretnénk megmutatni Nektek!

 Nos, ebben a füzetben íródott MINDEN :) Első szótól az utolsóig :) Ennyit szerettünk volna. És továbbra is járjatok vissza rendszeresen, mert LESZ folytatás :)  Nagyon izgalmas lesz!