13. fejezet - One LOVE

 Sziasztok! Itt a legeslegújabb fejezet! :) Kellemes Olvasást hozzá! :) Ismét van egy dal a fejezethez: One Love  És muszáj annyit elárulnunk, hogy az első évadnak nem sokára vége lesz. Még 3-4 fejezet. De jön utána a második évad! :) Tehát lesz mit olvasni:)

Lara és Pinkie

 13. fejezet – One LOVE

"...Mindketten kuktasapkában..."

Lara szemszöge

Louist egész hétvégén alig láttam a show után. Folyton rohangált és Harryvel pusmogott. Hétfő este derült fény a szervezkedésére, amikor Oliv vigyorogva belépett a szobánkba.

- Lányok – fordult hozzám és Elisához – azt az információt kaptam, hogy ne engedjelek le titeket a konyhába.

- Mert? – kérdeztem tőle.

- Egyrészt mert úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, másrészt mert két cuki fiú azt mondta, hogy tartsalak itt titeket.

- Oh, vajon melyik két srác? – vigyorogtam. – De mit csinálnak?

A kérdésem végére berobbant Harry és Louis. Mindkettőjükön kuktasapka volt, de a kilógó hajukban kajadarabkák éktelenkedtek.

- Van egy meglepetésünk! – vigyorogtak. Majd elkezdtek lehúzni az emeletről minket Elisával. Izgultam, hogy mit fognak mutatni. Bevittek a konyhába. Ami először feltűnt az, az a hatalmas rendetlenség volt, ami ott fogadott minket. Viszont nagyon szépen meg volt terítve egy asztal négy főre.

- Hát ez meg micsoda? – érdeklődött Elisa.

- Ez egy vacsora – felelte Louis, majd kihúzott számomra egy széket, s felém fordulva folytatta – úgy gondoltam, hogy ha már nem főznek neked rendesen, akkor csinálok neked valamit, amit rendesen megehetsz.

Erre a kijelentésre Harry elkezdte kaparni a torkát.

- Jó, akkor ő csinálta, de én is segítettem – vigyorgott Loui, Harry pedig még mindig morcosan nézett rám.

- Na, jó, miattam lett kupis minden, de csak segíteni akartam – vigyorgott.

- Nem baj, azért szeretlek – mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára. Lehet, hogy nem egy mesterszakács, de nekem tökéletes.

- Tehát akkor Harry főzött? – kérdezte Elisa, majd a srác felé is fordult – Te tudsz főzni?

- Igen – bólogatott lelkesen Harry.

- Megtartalak – közölte Elisa. Mire Harry sértődötten elfordult és inkább tálalta a vacsorát. Loui pedig rendkívül lelkesen ecsetelte, hogy Harry mit készített.

- Tehát az előétel sajttekercs.

- Hm, egész jól néz ki – dicsérte meg Elisa, mire Harry megenyhülve mosolygott rá. Mikor a fiúk leültek Liam lépett be teljes pincér felszerelésben és hozzánk fordult.

- Megkínálhatom egy itallal a hölgyeket?

- Jaj, Liam, de édes vagy – mondtam, majd bólintva felé jeleztem, hogy kérünk italt. Louis még akkor felhördült, amikor Liamet az édes jelzővel illettem.

- Hé, ő édes, amikor én csináltam neked vacsorát? – kérdezte, mire Harry is hangot adott a felháborodásának.

- Na! Ki főzött? Téged ki kellett küldeni a konyhából!

- Ki lettél küldve a konyhából? – nevettem fel, és elég csúnyán kinevettem szegénykémet. Loui olyan cuki durcás arcot vágott, hogy muszáj volt kiengesztelnem valamivel. Közelebb húzódtam a székemmel hozzá, és körbenéztem, hogy Elisáék figyelnek-e. De ők eléggé el voltak foglalva egymással, szóval feltűnésmentesen ráraktam a kezem a combjára, és végigsimítottam. Ez neki nagyon tetszett és máris nem haragudott rám, és attól kezdve az ő bal keze végig az én combomon maradt, és néha-néha megsimogatta.

Miután az előétellel végeztünk, Louis bejelentette a főfogást.

- Sertésborda burgonya köntösben. Az étket készítette Harry Styles, de én Louis Tomlinson segédkeztem, amíg ki nem küldtek. De a receptet én kerestem, és megnéztem, hogy rizslisztet kell használnunk.

- Igen, az volt az egyetlen, amit jól csináltál – morgott Harry. De Louis jókedve töretlen maradt. Kiderült, hogy Harry nagyon jól főz és másfél órával később jóllakottan sétáltunk át a nappaliba. Addigra már Liam is visszaöltözött és egy nagyon vidám estét töltöttünk el együtt.

Mikor már a szobánk előtt álltunk Harry arrébb húzta Elisát és így kettesben maradtunk Louival.

- Nagyon szépen köszönöm. A vacsorát meg az egész estét. – kezeimet a nyaka köré fontam, miközben az ő karjai a derekamat fogta közre.

- Ez a legkevesebb. Az én szerelmemnek mindent – mosolyodott el édesen.

- Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon – toldottam meg minden szót egy apró puszival a szájára. Ő pedig az utolsó puszit is egy édes csókká alakította.

Sajnos Elisa megjelent mellettünk és megköszörülte a torkát.

- Mehetünk aludni? Vagy még az ajtóban letepered a húgom? – kérdezte Louitól.

- Hm, megfontolandó ajánlat – vigyorodott el Louis-

- Na, nem, ezt nem játsszuk – közölte Elisa, és egy utolsó rövid csók után bevonszolt a szobába.

Egyszerre sóhajtottunk fel és dőltünk az ajtónak.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok – mondta merengve Elisa.

- Én biztos vagyok benne, hogy az vagyok – vigyorogtam rá. Elisa visszamosolygott és elkezdtünk a lefekvéshez készülődni.

×

A kedd reggeli próbánk elég furán indult. Ott voltak a fiúk is és Simon nagyon lelkesen magyarázott nekünk.

- Tudjátok, hogy most közös produkciót kell készíteni és valamilyen fura módon a számítógép titeket sorsolt össze. Tény, hogy ilyenre még nem volt példa, de ti már bizonyítottatok együtt, szóval szerintem meg fogjátok oldani – mosolygott ránk.

Mi kicsit meglepődve néztünk egymásra. Simon pedig folytatta:

- Szóval összeszedtem pár dalt, amik közül válogathattok: Bruno Marstól a Marry You, Mikától a Happy Ending vagy a Blue-tól a One Love.

- A One Love az jó, de a Various Artist –os feldolgozást jobban szeretem – találta meg a hangját Elisa.

- És a One Love azért is jó, mert One Direction és L.O.V.E. és együtt az One L.O.V.E. – lelkesedett be Louis.

- Hm, ez tetszik – gondolkozott el Simon – Akkor osszuk fel a dalt – nyomott egy-egy lapot a kezünkbe.

- Abban a verzióban a refrénnel kezdődik. Hat sor és énekelhetné kettesével egy fiú és egy lány.

Erre többen is lelkesen bólogattunk.

- Na, az első két sor:

One love for the mother's pride,

 One love for the times we cried

Egy szerelem anyu büszkeségéért

Egy szerelem azokért az időkért, amikor sírtunk

- Szerintem ez Elisának és Harrynek jó lesz – mondtam vigyorogva. De meglepő módon Elisa beleegyezett.

- Következő két sor:

One love gotta stay alive, i will survive.

 One love for the city streets,

Egy szerelem életben fog tartani, túl fogom élni

Egy szerelem a város utcáiért

- Valaki? – nézett körbe Simon – Mondjuk Oliv és…?

- Liam – vágott közbe vigyorogva Niall.

- Oké – bólintott rá a mentorunk, és mielőtt megszólalhatott volna Louisom közbe vágott.

- Ezt a két sort én szeretném Larával - és hangosan fel is olvasta:

One love for the hip hop beats,

 One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem a hip hop ritmusért

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Miközben olvasta, végig a szemébe nézett, aztán sajnos megtörte a pillanatot és visszanézett a többiekre, én pedig nagyot sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem.

Simon szem forgatva nézett ránk, majd elkezdtük felosztani az első versszakot.

- Ez szerintem megint tökéletes lenne Harrynek és Elisának.

It's kind a funny how life can change,

 Can flip 180 in a matter of days.

Vicces, hogy az élet hogy megváltozhat

180 fokot fordulhat egy nap alatt

- Az utolsó sor szerintem legyen Torié – jegyezte meg Oliv. Nővére kihívóan meredt rám, majd bólintott.

- Énekelhetném, mondjuk Zayn-nel – mondta végül.

Osztozkodtunk a sorokon és rögtön próbálni is kezdtünk.

A refrénen kívül azonnal megtaláltam kedvenc részemet a dalból:

I refuse to give up, I refuse to give in

Nem vagyok hajlandó feladni, nem vagyok hajlandó megadni magam – énekeltem én, amire Loui válaszolt olyan tekintettel, hogy szinte belepirultam.

You're my everything

Te vagy a mindenem

Összességében úgy gondolom, hogy fantasztikus hetünk lesz, és ha ezzel a dallal nem jutunk tovább, akkor a nézőknek vakoknak kell lenniük, hogy ne vegyék észre a köztünk és a fiúk között lévő forró levegőt.

×

Elisa szemszöge

Igaz, hogy a hét nagyon jónak ígérkezett, de borzasztó fárasztó is volt. Két dalt próbáltunk és péntek este már 6 órakor az ágyamon fekve próbáltam pihenni. Ekkor nyílt az ajtó és bejött valaki. Nem ültem fel, nem érdekelt, hogy ki az. Talán csak Harrynek örültem volna, de ő még próbálni volt. Az, aki bejött, ami ágyunknál állt meg, és abból, hogy megfeszült az ágy, tudtam, hogy felmászik hozzám. És valóban így is történt és hamarosan éreztem, hogy két kéz támaszkodott a fejem mellett. Pislogva nyitottam ki a szemem.

- Harry! Hogy kerülsz ide? Nem próbátok lenne? – kérdeztem a szintén fáradt, de mosolygó Harryre nézve.

- De lenne, csak Simon azt mondta használhatatlanok vagyunk, jöjjünk vissza és aludjunk egyet.

- Értem – mosolyodtam el – és te most itt szeretnél aludni?

- Hát – hajolt le és csókolt meg finoman – csak, ha engeded.

- Na, gyere – húzódtam arrébb, miután ajkaink elváltak.

Harry befészkelte magát mellém, átölelt és szorosan összebújtunk. Ha nem lettünk volna ennyire fáradtak, valószínűleg mindkettőnknek máson jártak volna a gondolataink, de túlfáradtak voltunk: rövid időn belül mindketten elaludtunk. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, amikor arra ébredtem, hogy valami rezeg, majd zenélni is kezdett, egy számomra ismerős dalt játszott, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan ismerem. Az viszont világossá vált, hogy ez egy telefon. Mégpedig nem az enyém. Tehát Harryé. Csakhogy neki láthatóan eszébe se jutott felébredni és felvenni.

- Harry – simogattam meg a hasát – Csörög a mobilod.

Ő erre morgott valamit, ami valahogy így hangzott: Nem akaroooom.

- Harry – szóltam rá hangosabban – Vedd fel kérlek!

- Ott van a bal zsebemben – közölte. Remek, most azt akarja, hogy én vegyem fel a telefonját? Így mocorogtam és belenyúltam a bal zsebébe és kihalásztam a mobilját. Fura, de közben még arra is volt időm, hogy azon gondolkozzak, hogy miért csörög ez ilyen sokáig. De amint megpillantottam a kijelzőn villogó nevet elment a kedvem… úgy mindentől: Caroline Flack.

- Harry! – mondtam harmadszorra a nevét és most olyan hangsúllyal, hogy azonnal kinyitotta a szemét. Felült és értetlenül pislogott rám, én pedig a kezébe nyomtam a telefont. Harry felvette és rekedt hangon beleszólt:

- Mondjad.

- Szia Harry-cica –az a nő úgy nyávogott a másik oldalon, hogy tisztán hallottam mit mond – Tudod úúúgy unatkozom. Arra gondoltam, hogy meglátogathatnálak.

- Hát öhmm… - tartott szünetet, ami nekem nagyon nem tetszett, szóval a kezembe akadó első dologgal kezdtem el püfölni – ami egy párna volt.

- Várj, most le kell tennem. Majd visszahívlak – szóval még vissza is akarja hívni! Most már nem csak párnával csapkodtam.

- Harold Edward Styles haladéktalanul hagyd el az ágyamat!

- Hé, hé Elisa! Hagyd már abba! Ki akarsz nyírni? – kérdezte tőlem, miközben lökdöstem le az ágyról.

- Most hogy mondod, ez sem rossz ötlet – Majd végül sikerült lelöknöm. Utána lemásztam énis, és az ajtóhoz lépve mutattam neki az irányt.

- De Elisa! – próbálkozott még, de kitoltam az ajtón.

- Ne csináld már! Elisa! – de nem hallgattam meg, rácsuktam az ajtót. Egyébként is fáradt és ingerült voltam, de ez most nagyon felidegesített. Végre boldog voltam Harryvel erre kiderül, hogy ez a nő hívogatja. Valószínűleg nem ez volt az első hívás, és ki tudja miket kért Caroline Harrytől, és vajon Harry…? Nem, erre még csak gondolni sem akartam! Talán jobb lesz, ha egy ideig kicsit kerülöm őt!

×

Épp, hogy lejöttünk az egyéni dalunk után, máris sietnünk kellett átöltözni a közös dalhoz. Igazából ettől féltem a legjobban. Harry és én kezdjük, de igazából péntek óta nem szóltunk egymáshoz. Én is meg voltam sértődve és ő is.

A reklám után rögtön mi kezdtük a második részt, így a színpad két szélén álltunk fel, baloldalon mi lányok sorrendben és jobb oldalon pedig a fiúk. Tudtam mit kell csinálnom, elkezdjük Harryvel a dalt még zene nélkül, aztán mire Laráék befejezik, már a színpadon kell lennünk Harryvel, mert az első versszakot is mi kezdjük. Megkaptuk a jelzést, és Harryvel egyszerre emeltünk fel a mikrofonokat. Elkezdtük énekelni, és a hangunk tökéletesen egészítette ki egymást. Elindultam le a lépcsőm. és már a helyemen voltam, Harry is odaért. Louis és Lara két sora véget ért és Harry énekelni kezdett. Érzékeltem, hogy kigyúltak a fények, de csak őt láttam. Nekem énekelt, én pedig neki. Csodálatos pillanat volt. Végig énekeltük a dalt, de nem is tudom hogyan. Mikor Lara és Louis kézen fogva álltak egymással szemben, arcukon öröm és egymás iránti szerelem tükröződőtt. Ezt nehéz lesz kimagyarázni, de elhangzott az utolsó sor:

One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Taps tört ki, meghajoltunk, de közben Harryvel szinte le sem vettük egymásról a szemünket. Lementünk a színpadról és mindannyian egy nagy ölelkező-visítozó tömeg voltunk. De amint ki tudtunk szabadulni, Harryvel arrébb mentünk, hogy kettesben lehessünk.

- Elisa, Caroline hetek óta hívogat. Próbáltam mondani neki, hogy hagyjon békén, de nem fogja fel, hogy hagyjon békén.

- És ezt miért nem mondtad pénteken?

- Mert nem hagytad, hogy elmondjam!

- Ó. Azt hiszem túlságosan fáradt voltam már.

- Lehet. Na, mindegy. A lényeg – nézett mélyen a szemembe – hogy csak téged akarlak. Szeretlek, Elisabeth Lorie Keller.

- Én is szeretlek Harry – mosolyogtam rá. Harry lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen belemerültem, Harry a falhoz préselt, és nem szakítottuk meg a csókot.

A villogó vakuk fénye szakított csak el Harry édes ajkaitól. Harry hirtelen lépett el tőlem, és ahogy megfordult szembe találkozott ő is a rengeteg újságíróval és fotóssal.