13. fejezet - One LOVE

 Sziasztok! Itt a legeslegújabb fejezet! :) Kellemes Olvasást hozzá! :) Ismét van egy dal a fejezethez: One Love  És muszáj annyit elárulnunk, hogy az első évadnak nem sokára vége lesz. Még 3-4 fejezet. De jön utána a második évad! :) Tehát lesz mit olvasni:)

Lara és Pinkie

 13. fejezet – One LOVE

"...Mindketten kuktasapkában..."

Lara szemszöge

Louist egész hétvégén alig láttam a show után. Folyton rohangált és Harryvel pusmogott. Hétfő este derült fény a szervezkedésére, amikor Oliv vigyorogva belépett a szobánkba.

- Lányok – fordult hozzám és Elisához – azt az információt kaptam, hogy ne engedjelek le titeket a konyhába.

- Mert? – kérdeztem tőle.

- Egyrészt mert úgy néz ki, mintha bomba robbant volna, másrészt mert két cuki fiú azt mondta, hogy tartsalak itt titeket.

- Oh, vajon melyik két srác? – vigyorogtam. – De mit csinálnak?

A kérdésem végére berobbant Harry és Louis. Mindkettőjükön kuktasapka volt, de a kilógó hajukban kajadarabkák éktelenkedtek.

- Van egy meglepetésünk! – vigyorogtak. Majd elkezdtek lehúzni az emeletről minket Elisával. Izgultam, hogy mit fognak mutatni. Bevittek a konyhába. Ami először feltűnt az, az a hatalmas rendetlenség volt, ami ott fogadott minket. Viszont nagyon szépen meg volt terítve egy asztal négy főre.

- Hát ez meg micsoda? – érdeklődött Elisa.

- Ez egy vacsora – felelte Louis, majd kihúzott számomra egy széket, s felém fordulva folytatta – úgy gondoltam, hogy ha már nem főznek neked rendesen, akkor csinálok neked valamit, amit rendesen megehetsz.

Erre a kijelentésre Harry elkezdte kaparni a torkát.

- Jó, akkor ő csinálta, de én is segítettem – vigyorgott Loui, Harry pedig még mindig morcosan nézett rám.

- Na, jó, miattam lett kupis minden, de csak segíteni akartam – vigyorgott.

- Nem baj, azért szeretlek – mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára. Lehet, hogy nem egy mesterszakács, de nekem tökéletes.

- Tehát akkor Harry főzött? – kérdezte Elisa, majd a srác felé is fordult – Te tudsz főzni?

- Igen – bólogatott lelkesen Harry.

- Megtartalak – közölte Elisa. Mire Harry sértődötten elfordult és inkább tálalta a vacsorát. Loui pedig rendkívül lelkesen ecsetelte, hogy Harry mit készített.

- Tehát az előétel sajttekercs.

- Hm, egész jól néz ki – dicsérte meg Elisa, mire Harry megenyhülve mosolygott rá. Mikor a fiúk leültek Liam lépett be teljes pincér felszerelésben és hozzánk fordult.

- Megkínálhatom egy itallal a hölgyeket?

- Jaj, Liam, de édes vagy – mondtam, majd bólintva felé jeleztem, hogy kérünk italt. Louis még akkor felhördült, amikor Liamet az édes jelzővel illettem.

- Hé, ő édes, amikor én csináltam neked vacsorát? – kérdezte, mire Harry is hangot adott a felháborodásának.

- Na! Ki főzött? Téged ki kellett küldeni a konyhából!

- Ki lettél küldve a konyhából? – nevettem fel, és elég csúnyán kinevettem szegénykémet. Loui olyan cuki durcás arcot vágott, hogy muszáj volt kiengesztelnem valamivel. Közelebb húzódtam a székemmel hozzá, és körbenéztem, hogy Elisáék figyelnek-e. De ők eléggé el voltak foglalva egymással, szóval feltűnésmentesen ráraktam a kezem a combjára, és végigsimítottam. Ez neki nagyon tetszett és máris nem haragudott rám, és attól kezdve az ő bal keze végig az én combomon maradt, és néha-néha megsimogatta.

Miután az előétellel végeztünk, Louis bejelentette a főfogást.

- Sertésborda burgonya köntösben. Az étket készítette Harry Styles, de én Louis Tomlinson segédkeztem, amíg ki nem küldtek. De a receptet én kerestem, és megnéztem, hogy rizslisztet kell használnunk.

- Igen, az volt az egyetlen, amit jól csináltál – morgott Harry. De Louis jókedve töretlen maradt. Kiderült, hogy Harry nagyon jól főz és másfél órával később jóllakottan sétáltunk át a nappaliba. Addigra már Liam is visszaöltözött és egy nagyon vidám estét töltöttünk el együtt.

Mikor már a szobánk előtt álltunk Harry arrébb húzta Elisát és így kettesben maradtunk Louival.

- Nagyon szépen köszönöm. A vacsorát meg az egész estét. – kezeimet a nyaka köré fontam, miközben az ő karjai a derekamat fogta közre.

- Ez a legkevesebb. Az én szerelmemnek mindent – mosolyodott el édesen.

- Én vagyok a legszerencsésebb lány a világon – toldottam meg minden szót egy apró puszival a szájára. Ő pedig az utolsó puszit is egy édes csókká alakította.

Sajnos Elisa megjelent mellettünk és megköszörülte a torkát.

- Mehetünk aludni? Vagy még az ajtóban letepered a húgom? – kérdezte Louitól.

- Hm, megfontolandó ajánlat – vigyorodott el Louis-

- Na, nem, ezt nem játsszuk – közölte Elisa, és egy utolsó rövid csók után bevonszolt a szobába.

Egyszerre sóhajtottunk fel és dőltünk az ajtónak.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok – mondta merengve Elisa.

- Én biztos vagyok benne, hogy az vagyok – vigyorogtam rá. Elisa visszamosolygott és elkezdtünk a lefekvéshez készülődni.

×

A kedd reggeli próbánk elég furán indult. Ott voltak a fiúk is és Simon nagyon lelkesen magyarázott nekünk.

- Tudjátok, hogy most közös produkciót kell készíteni és valamilyen fura módon a számítógép titeket sorsolt össze. Tény, hogy ilyenre még nem volt példa, de ti már bizonyítottatok együtt, szóval szerintem meg fogjátok oldani – mosolygott ránk.

Mi kicsit meglepődve néztünk egymásra. Simon pedig folytatta:

- Szóval összeszedtem pár dalt, amik közül válogathattok: Bruno Marstól a Marry You, Mikától a Happy Ending vagy a Blue-tól a One Love.

- A One Love az jó, de a Various Artist –os feldolgozást jobban szeretem – találta meg a hangját Elisa.

- És a One Love azért is jó, mert One Direction és L.O.V.E. és együtt az One L.O.V.E. – lelkesedett be Louis.

- Hm, ez tetszik – gondolkozott el Simon – Akkor osszuk fel a dalt – nyomott egy-egy lapot a kezünkbe.

- Abban a verzióban a refrénnel kezdődik. Hat sor és énekelhetné kettesével egy fiú és egy lány.

Erre többen is lelkesen bólogattunk.

- Na, az első két sor:

One love for the mother's pride,

 One love for the times we cried

Egy szerelem anyu büszkeségéért

Egy szerelem azokért az időkért, amikor sírtunk

- Szerintem ez Elisának és Harrynek jó lesz – mondtam vigyorogva. De meglepő módon Elisa beleegyezett.

- Következő két sor:

One love gotta stay alive, i will survive.

 One love for the city streets,

Egy szerelem életben fog tartani, túl fogom élni

Egy szerelem a város utcáiért

- Valaki? – nézett körbe Simon – Mondjuk Oliv és…?

- Liam – vágott közbe vigyorogva Niall.

- Oké – bólintott rá a mentorunk, és mielőtt megszólalhatott volna Louisom közbe vágott.

- Ezt a két sort én szeretném Larával - és hangosan fel is olvasta:

One love for the hip hop beats,

 One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem a hip hop ritmusért

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Miközben olvasta, végig a szemébe nézett, aztán sajnos megtörte a pillanatot és visszanézett a többiekre, én pedig nagyot sóhajtottam és a vállára hajtottam a fejem.

Simon szem forgatva nézett ránk, majd elkezdtük felosztani az első versszakot.

- Ez szerintem megint tökéletes lenne Harrynek és Elisának.

It's kind a funny how life can change,

 Can flip 180 in a matter of days.

Vicces, hogy az élet hogy megváltozhat

180 fokot fordulhat egy nap alatt

- Az utolsó sor szerintem legyen Torié – jegyezte meg Oliv. Nővére kihívóan meredt rám, majd bólintott.

- Énekelhetném, mondjuk Zayn-nel – mondta végül.

Osztozkodtunk a sorokon és rögtön próbálni is kezdtünk.

A refrénen kívül azonnal megtaláltam kedvenc részemet a dalból:

I refuse to give up, I refuse to give in

Nem vagyok hajlandó feladni, nem vagyok hajlandó megadni magam – énekeltem én, amire Loui válaszolt olyan tekintettel, hogy szinte belepirultam.

You're my everything

Te vagy a mindenem

Összességében úgy gondolom, hogy fantasztikus hetünk lesz, és ha ezzel a dallal nem jutunk tovább, akkor a nézőknek vakoknak kell lenniük, hogy ne vegyék észre a köztünk és a fiúk között lévő forró levegőt.

×

Elisa szemszöge

Igaz, hogy a hét nagyon jónak ígérkezett, de borzasztó fárasztó is volt. Két dalt próbáltunk és péntek este már 6 órakor az ágyamon fekve próbáltam pihenni. Ekkor nyílt az ajtó és bejött valaki. Nem ültem fel, nem érdekelt, hogy ki az. Talán csak Harrynek örültem volna, de ő még próbálni volt. Az, aki bejött, ami ágyunknál állt meg, és abból, hogy megfeszült az ágy, tudtam, hogy felmászik hozzám. És valóban így is történt és hamarosan éreztem, hogy két kéz támaszkodott a fejem mellett. Pislogva nyitottam ki a szemem.

- Harry! Hogy kerülsz ide? Nem próbátok lenne? – kérdeztem a szintén fáradt, de mosolygó Harryre nézve.

- De lenne, csak Simon azt mondta használhatatlanok vagyunk, jöjjünk vissza és aludjunk egyet.

- Értem – mosolyodtam el – és te most itt szeretnél aludni?

- Hát – hajolt le és csókolt meg finoman – csak, ha engeded.

- Na, gyere – húzódtam arrébb, miután ajkaink elváltak.

Harry befészkelte magát mellém, átölelt és szorosan összebújtunk. Ha nem lettünk volna ennyire fáradtak, valószínűleg mindkettőnknek máson jártak volna a gondolataink, de túlfáradtak voltunk: rövid időn belül mindketten elaludtunk. Fogalmam sincs mennyi idő telt el, amikor arra ébredtem, hogy valami rezeg, majd zenélni is kezdett, egy számomra ismerős dalt játszott, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan ismerem. Az viszont világossá vált, hogy ez egy telefon. Mégpedig nem az enyém. Tehát Harryé. Csakhogy neki láthatóan eszébe se jutott felébredni és felvenni.

- Harry – simogattam meg a hasát – Csörög a mobilod.

Ő erre morgott valamit, ami valahogy így hangzott: Nem akaroooom.

- Harry – szóltam rá hangosabban – Vedd fel kérlek!

- Ott van a bal zsebemben – közölte. Remek, most azt akarja, hogy én vegyem fel a telefonját? Így mocorogtam és belenyúltam a bal zsebébe és kihalásztam a mobilját. Fura, de közben még arra is volt időm, hogy azon gondolkozzak, hogy miért csörög ez ilyen sokáig. De amint megpillantottam a kijelzőn villogó nevet elment a kedvem… úgy mindentől: Caroline Flack.

- Harry! – mondtam harmadszorra a nevét és most olyan hangsúllyal, hogy azonnal kinyitotta a szemét. Felült és értetlenül pislogott rám, én pedig a kezébe nyomtam a telefont. Harry felvette és rekedt hangon beleszólt:

- Mondjad.

- Szia Harry-cica –az a nő úgy nyávogott a másik oldalon, hogy tisztán hallottam mit mond – Tudod úúúgy unatkozom. Arra gondoltam, hogy meglátogathatnálak.

- Hát öhmm… - tartott szünetet, ami nekem nagyon nem tetszett, szóval a kezembe akadó első dologgal kezdtem el püfölni – ami egy párna volt.

- Várj, most le kell tennem. Majd visszahívlak – szóval még vissza is akarja hívni! Most már nem csak párnával csapkodtam.

- Harold Edward Styles haladéktalanul hagyd el az ágyamat!

- Hé, hé Elisa! Hagyd már abba! Ki akarsz nyírni? – kérdezte tőlem, miközben lökdöstem le az ágyról.

- Most hogy mondod, ez sem rossz ötlet – Majd végül sikerült lelöknöm. Utána lemásztam énis, és az ajtóhoz lépve mutattam neki az irányt.

- De Elisa! – próbálkozott még, de kitoltam az ajtón.

- Ne csináld már! Elisa! – de nem hallgattam meg, rácsuktam az ajtót. Egyébként is fáradt és ingerült voltam, de ez most nagyon felidegesített. Végre boldog voltam Harryvel erre kiderül, hogy ez a nő hívogatja. Valószínűleg nem ez volt az első hívás, és ki tudja miket kért Caroline Harrytől, és vajon Harry…? Nem, erre még csak gondolni sem akartam! Talán jobb lesz, ha egy ideig kicsit kerülöm őt!

×

Épp, hogy lejöttünk az egyéni dalunk után, máris sietnünk kellett átöltözni a közös dalhoz. Igazából ettől féltem a legjobban. Harry és én kezdjük, de igazából péntek óta nem szóltunk egymáshoz. Én is meg voltam sértődve és ő is.

A reklám után rögtön mi kezdtük a második részt, így a színpad két szélén álltunk fel, baloldalon mi lányok sorrendben és jobb oldalon pedig a fiúk. Tudtam mit kell csinálnom, elkezdjük Harryvel a dalt még zene nélkül, aztán mire Laráék befejezik, már a színpadon kell lennünk Harryvel, mert az első versszakot is mi kezdjük. Megkaptuk a jelzést, és Harryvel egyszerre emeltünk fel a mikrofonokat. Elkezdtük énekelni, és a hangunk tökéletesen egészítette ki egymást. Elindultam le a lépcsőm. és már a helyemen voltam, Harry is odaért. Louis és Lara két sora véget ért és Harry énekelni kezdett. Érzékeltem, hogy kigyúltak a fények, de csak őt láttam. Nekem énekelt, én pedig neki. Csodálatos pillanat volt. Végig énekeltük a dalt, de nem is tudom hogyan. Mikor Lara és Louis kézen fogva álltak egymással szemben, arcukon öröm és egymás iránti szerelem tükröződőtt. Ezt nehéz lesz kimagyarázni, de elhangzott az utolsó sor:

One love, oh I do believe, one love is all we need.

Egy szerelem, oh én elhiszem, egy szerelem minden amire szükségünk van

Taps tört ki, meghajoltunk, de közben Harryvel szinte le sem vettük egymásról a szemünket. Lementünk a színpadról és mindannyian egy nagy ölelkező-visítozó tömeg voltunk. De amint ki tudtunk szabadulni, Harryvel arrébb mentünk, hogy kettesben lehessünk.

- Elisa, Caroline hetek óta hívogat. Próbáltam mondani neki, hogy hagyjon békén, de nem fogja fel, hogy hagyjon békén.

- És ezt miért nem mondtad pénteken?

- Mert nem hagytad, hogy elmondjam!

- Ó. Azt hiszem túlságosan fáradt voltam már.

- Lehet. Na, mindegy. A lényeg – nézett mélyen a szemembe – hogy csak téged akarlak. Szeretlek, Elisabeth Lorie Keller.

- Én is szeretlek Harry – mosolyogtam rá. Harry lehajolt hozzám és szenvedélyesen megcsókolt. Teljesen belemerültem, Harry a falhoz préselt, és nem szakítottuk meg a csókot.

A villogó vakuk fénye szakított csak el Harry édes ajkaitól. Harry hirtelen lépett el tőlem, és ahogy megfordult szembe találkozott ő is a rengeteg újságíróval és fotóssal.

12. fejezet - Count on me

Sziasztok! Itt az újabb fejezet. A dal, ami megtalálható benne az ez: Count on me  

Reméljük tetszeni fog! Jó olvasást! :)

12. fejezet – Count on me 

"... én elszaladtam felöltözni..." 

Harry szemszöge

- Louis kész a kamera? – kérdezte Lara.

- Mi? Nem veszitek fel! – visítottam fel.

- Ó, dehogynem! De most így mész át? – kérdezett újra egyetlen lány összeesküvőtársam.

- Igen, így megyek alsógatyába.  Na, gyertek – szóval elindultunk a lányok szobája felé, ahol Lara előzetes munkájának köszönhetően csak Elisa volt. Mögöttem ott jött Loui egy gitárral és Niall, Liam és Zayn is, akik majd az éneklésben segítenek. Lara pedig ez szál vörös rózsát nyomott a kezembe és kinyitotta a szobájuk ajtaját. Louis gitározni, én kinyitottam a számat, és tekintettemmel pedig Elisát kerestem. Meg is találtam, nagyra nyílt szemekkel nézett rám az ágyon ülve.

If you ever find yourself stuck in the middle of the sea

I'll sail the world to find you

If you ever find yourself lost in the dark and you can't see

I'll be the light to guide you

Ha valaha a tenger közepén ragadsz

Körbevitorlázom a világot, hogy megtaláljalak

Ha valaha elveszel a sötétben és semmit sem látsz

Én leszek a fény, hogy irányítsalak

Végig Elisára néztem és próbáltam elmondani neki a szememmel, hogy amit éneklek, azt komolyan is gondolom.

Find out what we're made of

What we are called to help our friends in need

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

Megtudjuk honnan jöttünk

Amikor a szükségben minket hívnak segítségül a barátaink

Számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Elisa döbbenten figyelt, én pedig folytatattam.

If you toss and you turn and you just can't fall asleep

I'll sing a song beside you

And if you ever forget how much you really mean to me

Everyday I will remind you

Find out what we're made of

What we are called to help our friends in need

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

Ha hánykódsz és forgolódsz, és nem tudsz aludni

Énekelek egy dalt melletted

És ha valaha el felejted, igazán mennyit jelentesz nekem

Minden nap emlékeztetni foglak rá, oh

Megtudjuk honnan jöttünk

Amikor a szükségben minket hívnak segítségül a barátaink

Számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Elisáról le sem vettem volna a szememet, ő pedig elkezdett lemászni az emeletes ágya tetejéről.

You'll always have my shoulder when you cry

I'll never let go, never say goodbye

You can count on me like one, two, three

I'll be there and I know when I need it

I can count on you like four, three, two

And you'll be there 'cause that's what friends

Are supposed to do

You can count on me 'cause I can count on you

Mindig ott lesz a vállam neked, ha sírsz

Sose engedlek el, nem mondom, hogy viszlát

Tudod, hogy számíthatsz rám, mint egy, kettő, három

Ott leszek, és tudom, ha szükségem van rá

Számíthatok rád, mint négy, három kettő

És ott leszel, mert ez az, amit a barátok

Kötelesek megtenni

Számíthatsz rám, mert én számíthatok rád

Mikor befejeztem várakozóan néztem Elisára, aki már a talajon állt. A többiek csöndben figyeltek hátul. Elisa odajött hozzám és lábujjhegyre állva átkarolta a nyakamat.

- Mostantól minden reggel ilyen ébresztőt szeretnék – mosolygott rám. Elvigyorodtam. Annyira örültem, hogy ezt mondta! Úgy féltem, hogy hülyeségnek tartja és elküld.

- Ha nem is minden reggel, de néha megoldható – nevettem rá.

- Na, egy csókot a végére – hallottam meg Louis suttogását. Nem Loui és – valószínűleg a mégis elkészülő videó – kedvéért, de lehajoltam, és megcsókoltam Elisát.

- Ezt egyébként neked hoztam – adtam át neki a rózsát.

- Köszönöm – nyomott puszit az arcomra. Mögöttünk a többiek lelkesen éljeneztek és Lara unszolására kimentek a szobából. Elisa pedig tőlem eltávolodva megszólalt:

- Nahát, hogy te milyen husi vagy!

- Hé, ez csak babaháj, jó? – húztam fel az orrom.

- Hát persze – vigyorgott rám, én pedig komolyabb téma felé tereltem a beszélgetést.

- Akkor nem haragszol rám? – kérdeztem. Elisa nagyot sóhajtott és a húga ágyára ült. Odatelepedtem vele szembe a földre, és így majdnem egy szinten volt a szemünk.

- Harry, tudom, hogy én nem vagyok egyszerű eset, és, hogy sokat szekáltalak – és nagy eséllyel foglak is még – de nagyon kedvellek. Csak tudod, aki közel akar állni hozzám, annak el kell viselnie a fura dolgaimat. Próbálok jobb lenni, de nem mindig megy, és a múltkor Caroline nagyon kiakasztott. Lehet, hogy nem érdemelte ezt, amit kapott, de legalább eltűnt – ezt mind egy szuszra mondta el és most kicsit talán félve pillantott rám.

- Azt hiszem vállalom a kockázatot – mosolyodtam el. – Én sem voltam túl fair és teljesen megérdemeltem a múltkori pofonokat. Mi lenne, ha most tiszta lappal kezdenénk?

- Oké – mosolygott Elisa.

- Remek – húztam közelebb magamhoz, és megcsókoltam, ő pedig olyan hévvel viszonozta azt, hogy hanyatt estem a padlón, magammal rántva őt is.

- Hm, te most egy alsógatyában fekszel alattam?

- Ööö… ja. És elég zavaró, hogy rajtad ilyen sok ruha van.

- Öltözz fel! – vigyorgott, majd nyomott egy puszit az arcomra, és felállt.

- Nem lenne jobb, ha inkább te szabadulsz meg a ruháidtól? – kérdeztem tőle, mire lesújtóan rám nézett.

- Ne reménykedj! – szóval én elszaladtam felöltözni. Mikor visszaértem ő még ott volt, így együtt, kézen fogva mentünk le a nappaliba a többiekhez. Lara és Louis nem volt lent, és kérdőn néztük hol lehetnek. De aztán lefoglalt a többiek ujjongása és gratulációja.

- A francba, ellopják a két legszebb lányt – morgolódott Zayn, de ő is kifejezte, hogy rendkívül örül nekünk.

- Keressük meg Louisékat – mondta Elisa, és húzott is maga után, de még hallottam, ahogy Liam Zaynhez fordulva megjegyezte.

- Kíváncsi vagyok mennyit fognak veszekedni.

Louis szemszöge

Ott ültem Larával szemben a lépcső alatti beugróban.

- De Lara… most komolyan miért nem szóltál?

- Nem gondoltam, hogy ezt külön be kellett volna jelentsem.

- Hát nem, de akkoris. Ez olyan… Én most olyan rosszul érzem maga, hogy ezt tettem veled. Olyan magabiztos voltál, eszembe se jutott, hogy…

- Nem szóltam, mert bízok benned. Tudtam, hogy számíthatok rád, és nem bántam meg.

- Biztos?

- Hát persze, hogy biztos. Különben nem ülnék itt veled – mondta Lara és szembe befészkelte magát az ölembe. S épp mikor megcsókolt volna Elisa és Harry jelent meg kézen fogva.

- Nahát, de jó kis búvóhely! – bújt be Harry, majd húzta maga után Elisát. S így négyen elég szűk volt, de ezt azt hiszem se Elisa, se Harry nem bánta.

- Akkor ti most… úgy együtt vagytok? – kérdeztem tőlük, mire összevigyorogtak.

- Igen!

- Na, végre! Akkor most már nem fogsz szekálni engem? – lelkesedett fel Lara, Elisa pedig a fejét rázta.

- De azt azért beszéljük meg, hogy a médiának egyelőre ne mondjuk el. Mármint úgy értem, hogy amíg itt vagyunk addig semmiképp se. Ha kikerülünk innen, akkor majd hadd találgassanak, de addig hagyjanak békén minket. Mit szóltok hozzá? - kérdezte a tárgyilagosan gondolkodó Elisa.

- Nekem jó – egyezett bele Harry. Lara rám nézett, láttam rajta, hogy neki jó lenne így, csak az én véleményem is érdekli. Bólintottam.

- Jó lesz így – mosolyodtam el. Szóval nagyon jókedvűen kezdtük a hetet. Boldog voltam Lara miatt, hogy nem kell bujkálnunk Elisa elől, örültem Harrynak és az sem elhanyagolható, hogy van egy videóm Harryről, amiben egy szál alsóban szerenádozik.

A hét gyorsan repült. Simon egyre többet zaklatott minket, bár már szervezett közös próbát a lányokkal, és a legdurvább, hogy haladtunk is. Laráék egy teljes napig győzködték Simont, hogy mit énekeljenek. S a közös próba során hallottuk először, amin eléggé meglepődtünk. Elisa és Lara vigyorogva énekelték a Count on me –t. Harry nagyon lelkesen tapsolt a végén és megsúgta, hogy igazán énekelhetnének a lányok is lengébb öltözetben. Mire felháborodva közöltem vele, hogy Larát véletlen se lássa meg lengébb öltözetben, és még csak ne is álmodozzon róla. Harry biztosított, hogy nem álmodozik Laráról, és ezt bizonyította is és megölelgette Elisát.

Az előadásban a lányok is simán továbbjutottak, ahogy mi is.

A következő hét nehezebben kezdődött. A műsor és a buli után hullafáradtan kerültünk ágyba, és hétfőn nem voltunk a legfrissebbek. Ez kihatott az egész hetünkre és kómás állapotban próbáltunk. A lányok sokkal, de sokkal üdébbek voltak nálunk. Simon mondogatta, hogy igazán vehetnénk róluk példát.

Az utolsó próba végére bejöttek a lányok.

- Ez nem fair. A kemény próba után bejön négy lány, és egyik sem a barátnőm – panaszkodott Liam – Ráadásul Louis és Harry kap csókot.

Olivia odalépett hozzá. Mindannyian figyelemmel kísértük őket. Tori pedig tátott szájjal nézte, ahogy húga megcsókolta Liamet.

- Én is! Én is! – kiabálta Niall, mire odaléptem hozzá, és mielőtt ellenkezhetett volna, elkezdtem puszilgatni.

- Na de Louis! Megcsalsz vele? – kérdezte Harry.

- Dehogyis! Én csak téged szeretlek – ugrottam a nyakába. Aztán rájöttem, hogy Lara is a szobában van, aki enyhe döbbenettel nézte végig a jelenetet. – Mármint hogy – fordultam felé – téged szeretlek. Harry csak a plüssmacim.

- Ez nagyon megnyugtató – mosolygott Lara.

- Nekem a legjobb amúgy – vigyorgott Harry – Van Elisám, Zaynem és Louisom is.

×

Másnap reggel korán keltünk fel, Simon szerette volna mégha még egyszer próbálunk. Múlthéten kiesett a harmadik csapata, így most csak velünk és a lányokkal foglalkozott.

Megbeszéltük vele is, hogy semmit nem csinálunk a lányokkal a média előtt.

Ezért nagyon rossz volt a műsor, mert nem tehettük azt, amit igazán szeretünk volna, de azért így is a lehető legközelebb voltunk a lányokhoz. Így történt, hogy a műsorkezdés után szorongtunk hatan egy eléggé kicsi kanapén. Bár azt hiszem Harry is élvezte, ahogy így ülés közben végig tudta tapogatni Elisát. Nem túl feltűnően végignéztem Larán. Hát olyan imádnivaló mosolya van. Ahogy a tekintetem egyre lejjebb haladt, annál jobban döbbentem meg. Ez a lány csont sovány!

- Lara, te eszel rendesen? – kérdeztem tőle, mire rám emelte a tekintetét.

- Hát persze – felelt, majd rám mosolygott. De nem hagytam annyiban.

- De hát nagyon-nagyon sovány vagy!

- Nem igaz! És amúgy se tudnék semmit se ellene tenni, ha sovány is lennék.

- De! Egyél!

- Az nem olyan egyszerű – morogta Lara és kimászott az ölemből, és elment valamerre.

- Mi történt? – kérdezte Harry.

- Fogalmam sincs – tártam szét a karjaim. Feltápászkodtam és Lara után indultam. Meg is találtam őt az öltözőjükben.

- Édesem, mi a baj? – húztam oda magamhoz.

- Semmi – mire ránéztem, és bizonygatva folytatta – tényleg semmi.

- Na persze. Valahogy úgy tűnik, hogy ezt a témát kerülöd.

- Igen, nem szeretek róla beszélni.

- De miért? – simogattam meg az arcát.

- Mert nehezen kezelem, hogy liszt érzékeny vagyok.

- Oh, értelek. Már csak azt nem értem, hogy ettől vagy ennyire vékony?

- Ez nagyon bonyolult dolog.

- Akkor magyarázd el, hogy megértsem.

- Tudod, akik itt főznek nekünk..

- Nem csinálnak neked külön kaját?

- Hát elméletileg de, csak mégse..

- Hát ez felháborító! Most azonnal szólok Simonnak – mondtam, és már indultam is volna.

- Louis! Adás van! – szólt rám Lara.

- Tényleg! Jó, akkor majd utána – mondtam neki. – Visszamegyünk?

- Persze, de erről senkinek egy szót se!

- Miért?

- Mert nem akarom, hogy mindenki tudja.

- De hát miért? Ez nem olyan valamit, amit szégyellned kellene.

- Tudom, de akkor sem szeretem. Elisával minden létező betegséget összeszedtünk abból adódóan, hogy ikrek vagyunk. Pánikbetegség, cukorbetegség és lisztérzékenység.

- Nagyon jók vagytok – mosolyogtam rá, majd visszamentünk. Épp jókor, mert a lányok jöttek. Adtam egy biztató puszit Larának. Nagyon jók voltak. Imádom a hangjukat. Amikor visszajöttek karomba zártam Larát, s sajnos elég hamar el kellett engednem, mert mi jöttünk. Ismét nagyon jó dalunk volt. Éneklés közben jól éreztem magamat. Mikor lejöttünk Lara a nyakamba ugrott, de csak egy visszafogott puszit adott. Továbbjutottunk, de nem voltam felhőtlenül boldog. Magamban elhatároztam, hogy valamit tenni fogok Laráért.

11. fejezet - Szeretlek

Boldog Újévet kívánunk ezzel a fejezettel! :)

11. fejezet: „Szeretlek”

" Visszajössz...?"

Elisa szemszöge

- Elisa, te komolyan megtámadtad Caroline-t? – vonszolt be a szobába a húgom, ahol Toriék furán néztek ránk.
- Én tényleg nem. Ő engem. Én csak annyit mondtam neki, hogy az ő csókja után menekült hozzám – magyaráztam.
- Elmondja valaki, hogy mi történt? – kérdezte Oliv.
- A fiúk… - sóhajtott Lara, mire Tori mérgesen fújtatva állt fel.
- Persze, a fiúk. Folyamatosan velük vagytok. Főleg, te, Lara Louissal. Szörnyű rátok nézni! Nem tudnátok abbahagyni?
Lara döbbenten figyelte a barátnőnket, aki úgy látszik rendkívül harapós kedvében volt. Úgy láttam, hogy muszáj közbeszólnom.
- Tori, nem lehetne ezt máskor megbeszélni? Szerintem mindannyian eléggé fáradtak vagyunk – mondtam neki. Tori fancsali képpel végül lefeküdt és Oliv is követte. Lara szomorúan nézett rám, nem akartam már beszélni, nehogy Tori még mérgesebb legyen, de megöleltem a húgomat. Tudom, hogy ez most jól esik neki.
- Jó éjt!
- Köszönöm – válaszolt egészen halkan – Jó éjszakát!
Ágyba bújtunk, de csak nehezen tudtam elaludni.

x

Másnap valamivel vidámabban keltünk. Miután letudtuk Simonnal a megbeszélést, egészen csütörtökig nyugodtan tanultuk a szöveget és próbáltunk. Ám a pénteki nap borzalmas volt. Már úgy kezdődött, hogy Tori mérgelődött.
- Nem hiszem el, hogy nem lehet itt rendet tartani – mondta mérgelődve, miközben összevissza rohangált a szobában.
- Tori nyugodj már le, és gyere- szólt hozzá a húgom. Azt hiszem most írta alá a halálos ígéretét – Simon már vár minket, és nem szeret túlzottan várni!
- Én meg nem szeretem nem megtalálni a dolgaim!
- Kit érdekel? – kérdeztem tőle, mire dühösen kiviharzott mellőlem a szobából. Larával vállat vonva pedig utána mentünk.
- Na, végre, hogy itt vagytok - szólt Simon, amikor meglátott minket az ajtóban – Álljatok fel mindannyian, és akkor Lara kezdheted is!
Lara pedig kezdte, és énekelte a saját részét. Minden egészen jól ment, amíg nem láttam meg, hogy a harmadszori éneklés során Tori lesújtóan nézett Larára.
- Tori valami problémád van? – kérdezte Simon. Úgy látszik neki is feltűnt Tori arckifejezése.
- Igen van! Méghozzá ő! – mutatott Larára, aki lefagyva állt a helyén.
- Én? – kérdezte megilletődve. Tori pedig egye közelebb ment hozzá.
- Igen, te! Mindent mindig elrontasz! A számot is elrontod…
- Tori ezt nem kéne, nyugodjatok le szépen! – szólt közbe Simon, de Tori mint aki meg se hallotta folytatta.
- Elrontod a versenyünket, és mindenki más életét is! Nem értem, hogy miért vagy itt közöttünk!
Mindannyian megdöbbenve figyeltük. Oliv is értetlenül nézett a nővérére, Lara arcát pedig könnyek csíkozták.
- Tudod mit? Ha ennyire szörnyű vagyok, és nem kellek, akkor azt hiszem az lesz a legjobb, ha elmegyek! – jelentette ki Lara, majd választ se várva, sírva elviharzott.
- Ezt nem kellett volna! – néztem Torira – Egész héten csak bántottad! Mi bajod van vele? Louis? Az, hogy a volt pasidnak ő kell és nem t e? – összeszűkült szeméből kiolvastam, hogy eltaláltam a dolgot.
- Lányok! – vágott közbe Simon – Engem nem érdekel, hogy mi van köztetek a fiúkkal, de most menjetek Lara után és nyugtassátok meg és győzzétek meg, hogy szükségünk van rá.
Tori idegesen fújtatott, Oliv még mindig meg volt döbbenve. Én pedig Lara után siettem.

Lara szemszöge

Dühösen csapkodtam a ruháimat a bőröndbe. Az nem érdekelt, ha a felét itt hagyom, vagy másét viszem haza. El akartam innen tűnni! És haza akartam menni! Senki sem érdekel!
- Lara, te nem próbálni vagy? – toppant be Louis.
- Szerinted úgy nézek ki, mint aki próbál? – vágtam a fejéhez.
- Hát nem tudom. A nővéred most hívott, hogy valami gond van.
- Szerinted van gond?! Haza akarok menni! – fakadtam ki, mire közelebb lépett és átölelt. Teljesen átáztattam a felsőjét, és hüppögve próbáltam tudtára adni, hogy jelen pillanatban mindenkit utálok.
- Nyugalom, Lara. Minden jobb lesz, csak várj egy kicsit. Te is és Tori is lenyugszotok és megbeszélitek – magyarázta Louis, ami rendkívül kedves volt, de tényleg csak a saját ágyamban szeretnék lenni.
- Nem, nem! Én haza megyek! – jelentettem ki neki, miközben arrébb léptem tőle.  Látta rajtam, hogy nem tud lebeszélni róla.
- Jó, de akkor megyek veled! – szólalt meg végül Louis.
- Te nem jöhetsz el. Neked itt kell maradnod, muszáj itt maradnod – próbáltam ellenkezni, de úgy látszik ő is hajthatatlan.
- Nem-nem, neked legalább annyira muszáj maradnod, mint nekem.
- Én nem tudok itt maradni! Tori… teljesen kikészít. Utál engem, de ötletem sincs miért.
- Oké, nyugi- felkapta a bőröndömet, majd Loui kézen fogott – Gyere, menjünk – mondta és nagyon szelíden húzni kezdett maga után ki a házból. Fogalmam sincs, hogy honnan szerzett autót, de betuszkolt a hátsó ülésre és a taxi megindult Doncaster felé. Szipogtam és holtfáradtnak éreztem magam, de fejemet Louis vállára hajtottam és azt hiszem álomba sírtam magam. Louis végig simogatta a hajam. Meg akartam köszönni neki, hogy itt van velem, de túlságosan kimerült voltam. Úgy éreztem percek teltek el, mikor Louis felébresztett, hogy mondjam meg a pontos címet. Meg is mondtam, és most a várost nézve elöntött a megkönnyebbülés. Tori messze van és egy ideig nem fog bántani. Még a mobilomat is megnéztem, amit még Londonban kikapcsoltam. Elisa keresett rengetegszer. Szegény, biztos ideges, hogy hol lehetek, de muszáj volt eljönnöm.

 Amint megérkeztünk, odamentem az ajtóhoz és becsöngettem. Anyukám döbbenten nézett rám, miután kinyitotta az ajtót: - Hát te?

- Szia anya! – köszöntem neki, majd Louis odalépett mellém. – Ő Louis..

- Én azt hittem, hogy LouLounak hívsz – vágott közbe Louis. Becsuktam a szemem. Én tényleg szeretem a hülyeségeit, de muszáj ezt pont anya előtt, amikor be akarom mutatni? Na mindegy, láthatóan anya jól szórakozik, és végülis az jó.

Bementünk mindannyian, és a nappali előtt elhaladva köszöntem a bátyámnak, aki megdöbbenve figyelt engem. Hát még Louist!

- Szia hugi!  - köszönt Will – Ő ki? – kérdezte azonnal nem túl kedvesen Louisra nézve. Hiába, ő mindig ilyen ilyen volt. Nagyon lelkesen szerette volna távol tartani tőlünk az összes fiút.

- Louis vagyok – nyújtott kezet a bátyámnak. Én meg kérdőn néztem rá. – Hát már nem LouLou?

Most ő nézett rám galádul. Hupsz, úgy tűnik Will előtt szeretett volna LouLou helyett Louis lenni. Mégse reménytelen!  Mindazonáltal Will elég furán nézett rá.

- Tehát akkor Lara mit csinálsz itthon – itt gúnyosan elvigyorodott – LouLouval Elisa nélkül.

És elkezdett dőlni belőlem az összes eddig történt dolog. Közben helyet is foglaltunk Will mellett, és anya még sütit is hozott nekünk. Louis a bátyám szúró tekintete ellenére simogatta a kézfejemet.

A nap további részében csak ültünk és beszélgettünk. Louis egészen jól kijött anyával és Willel. Bár azért Will nem állhatta meg, hogy ne tegyen szúrós megjegyzéseket. Este egyedül anya mondata borította ki Willt.

- Akkor, Louis jó lesz neked Larával a szobájában? – kérdezte LouLoutól, mire Will félrenyelte az üdítőjét.

- Na de anya! – méltatlankodott.

- Nincsen semmiféle de! Abban a hatalmas franciaágyban bőven el fognak férni.

- De mi van Elisa szobájával? Az üres – próbálkozott Will.

- Ugyan már melletted esélyük sincsen, lefeküdjenek – jelenttette ki anya, mire Louissal mindketten vörösbe váltottunk – És amúgyis te is ott vagy fenn az emeleten.

- De én nem leszek itthon. Hát megyek Melissához.

- Na persze. Te ott aludhatsz a barátnődnél, de én nem aludhatok Louival? Olyan vagy, mint Elisa. Ugyanezt csinálja ő is.

- Őt sikerült átnevelnem – vigyorgott Will.

Majd öt percen belül elhagyta a házat, miután rápillantott az órára. Anya pedig elment aludni, de előtte mindkettőnket körbe csókolgatott. Én lelkesen felhúztam magam utána Louist a szobámba, hogy megmutassam neki.

- Nagyon szép szoba – jelentette ki. Majd utána csak csendben néztük egymást. Végül közelebb lépett hozzám, és lehajolva megcsókolt. A csókunk egyre hevesebbé vált. Szorosan bújtam Louishoz, és ő is olyan szorosan tartott, mintha attól félt elszökök tőle.

Ahogyan próbáltuk egymásról leszedni a ruhát, a bénaságunknak köszönhetően felborultunk, és az ágyon kötöttünk ki. A félhomályban még így is láttam Louis szemében a csillogást. Mosolygott és megint hosszan csókolt.

Ahogyan beletúrtam Louis hajába, ő úgy vette le rólam a felsőmet, amit aztán száműzött a szoba másik végébe. A vállamra és a nyakamra apró puszikat lehelt, miközben én is próbálkoztam az ő vetkőztetésével, de az, hogy közben szorosan hozzápréselődött nem segített.

- Visszajössz velem holnap? – suttogta a kérdést fülembe Louis

- Igen – leheltem, mire még szenvedélyesebben megcsókolt. Arra már nem teljesen emlékszem mikor is került le rólunk az összes ruha, csak arra, ahogy a meztelen forró testünk összeért…

Mennyei érzés és pokoli gyönyör járt át. Louis még utána is szorosan tartott, és nem engedett el.

- Szeretlek - suttogta a csöndbe Louis. Felnéztem ragyogó kék szemeibe.

- Szeretlek – mondtam, majd puha puszit nyomtam a szájára. Fejemet a mellkasára hajtottam és az ő erős karjaiban napok óta először végre nyugodtan aludtam el.

x

Másnap reggel vidáman keltem fel. Louis még aludt. Mosolyogva figyeltem, ahogyan alszik, és egy kósza hajtincset kisöpörtem az arcából. S annak sem tudtam ellenállni, hogy ne adjak az arcára egy puszit. Erre persze felébredt és ő is mosolygott.
- Jó reggelt szépségem – köszöntött nagy puszival.
- Jó reggelt – válaszoltam neki. Valahogy nem ment nekünk ez a felkelés dolog, a vége ugyanis az lett, hogy LouLou megpróbált halálra csikizni. Végül mégis lementünk a konyhába, ahol anya azzal fogadott, hogy azonnal hívjam fel Elisat és Simont. Először Simont hívtam, aki egészen megértő volt, azt mondta beszélt Torival és közölte, hogy legkésőbb délután egyre legyek Londonban. Végül mintegy mellékesen azt is megkérdezte, hogy Louis velem van-e. Én pedig kínosan hallgattam, amiből Simon rájött, hogy igen, Louis velem van. Aztán felhívtam Elisat, aki idegesen kiabált velem egy sort és azt mondta, hogy ő is beszélt Torival és, hogy Tori egy idióta, de nekem akkor is muszáj visszamennem, mert egyedül nem bírja a lányokat és még Harryt is.

Reggeli közben pedig még Will is hazaállított és elég morcosan nézte LouLou vigyorát.
- Ti lefeküdtetek – jelentette ki Will.
- Szakasztott olyan, mint Elisa, nem? – kérdeztem Louitól Will kijelentését figyelmen kívül hagyva.
A visszaút most sokkal jobban telt, Louival végig beszélgettünk. Elisa pedig már az ajtóban állt, amikor mi megérkeztünk. Engem egy hatalmas öleléssel üdvözölt, Louist pedig egy hatalmasan csattanó pofonnal.
- Hogy feküdhettél le vele? – kérdezte felháborodva Louistól, mire ő elég könnyedén felelt.
- Nem ellenkezett nagyon … !
- De akkor is … megrontottál egy fiatalkorú lányt!
- Én nem rontottam meg … vagyis azt hiszem.. –majd rendkívül elgondolkodó fejet vágott, ami kétségkívül ugyanolyan jól állt neki, mint amikor nem gondolkodik. Majd lassan összeállt nála a kép, és döbbenten nézett rám – Te szűz voltál? Hogy hagyhattad, hogy lefeküdjek veled?
- Nem beszélhetnénk meg ezt ben? – kérdeztem tőle, mire vállat vonva betolt az ajtón.
- Akkor beszéljünk – mondta, de Elisa lelohasztotta.
- Szerintem Larának Torival kell beszélnie – mire szinte varázsütésre ott termett az említett személy.
- Lara … - szólalt meg.
- Tessék - néztem rá.
- Nézd, én sajnálom. Nem kellett volna azokat a dolgokat a fejedhez vágnom. És már nem is gondolom úgy és szükségünk van rád és ... és bocsánat. És nagyon örülök, hogy visszajött és szeretném, ha nem haragudnál rám nagyon.
- Oké – bólintottam – Nincs harag.
- Részemről azért még van – szólt közbe Elisa.
- Az már lényegtelen – motyogta – Viszont Simon azt mondta, hogyha megjössz, menjünk hozzá próbálni, mert ez lesz az utolsó.
Úgyhogy elmentünk próbálni és Simon nagyon meg volt elégedve Leona Lewis Happy című dalával, ami most, hogy jó volt a hangulat közöttünk nagyon jól sikerült. Szóval jókedvűen zártuk az élő show-t, csak Loui nem tudott túllépni azon, hogy ő volt nekem az első.