4. fejezet - Tudom, hogy te is akarod

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy később hoztuk, mint mondtuk. Csak közbe jöttek dolgok :) DE már itt van :) Kellemes Olvasást!

 

4. fejezet – Tudom, hogy akarod

" Ti is ilyeneket írogatattok? "

Louis szemszöge

Fáradtan ültem az öltözőben és próbáltam rávenni magam, hogy megmozduljak. Át akartam öltözni, hogy Larának ne az izzadt pólómat kelljen szagolnia. Végül mégis megmozdultam és levettem a pólómat. Ekkor nyílt az ajtó, és reménykedtem, hogy Lara az, de csalódtam. Eleanor volt.

- Szia! – köszönt nekem mosolyogva. Elfordultam tőle és gyorsan tiszta póló után néztem.

- Nem emlékszem, hogy mondtam, hogy bejöhetsz - morogtam kelletlenül.

- Jaj, Loui, ne legyél ilyen morcom – lépett közelebb hozzám, így nem tudtam felvenni a felsőm.

- Arrébb állnál? Szeretnék felöltözni.

- Szerintem így jó vagy – mondta, majd közelebb hajolva megcsókolt. És igen, megtörtént megint. Egy pillanatig nem gondolkoztam, és engedtem neki. De amint észbe kaptam, eltoltam magamtól.

- Eleanor miért csinálod ezt? Miért kezded megint? Tudod, hogy szeretem Larát, neked ő a legjobb barátnőd. Hogy teheted ezt vele?

- A múltkor is kibírta, nem? – kérdezett vissza Eleanor. Összeszűkült szemekkel néztem rá.

- Nem érdemled meg Lara barátságát – közöltem vele, és legnagyobb meglepetésemre lehajtotta a fejét és könnyekben tört ki.

- Igazad van! Tényleg nem érdemlem meg, hogy megbízzon bennem!

Értetlenül néztem rá. Ez most mi? A sírása egyre erőteljesebb lett. Most mit tegyek? Végül közelebb léptem hozzá és átöleltem. Ezt hozzák ki belőlem a síró nők.

- Nyugi! – próbáltam nyugtatni, vagy valami olyasmit csinálni.

- Ti mi a jóistent csináltok? – hallottam Elisa hangját mögülem. Nagyszerű! Azonnal elengedtem Eleanort és megfordultam.

- Semmit.

- Ezt ugye, tudod, hogy most el fogom mondani Larának? – mondta, miközben már fordult is ki az öltözőből. Elkaptam a kezét. Muszáj ennyire gonosznak lennem.

- Akkor mindenki más is megtudja a te titkod.

- Louis, nem lehetsz ilyen szemét!

- Elisa ezt csakis tőled tanultam. Ennyi idő alatt sok mindent tanultam tőled.

Elisa galádul nézett rám, és próbálta kiszedni a kezét a karjaim közül.

- Tőle akarom hallani, hogy nem volt semmi -  mutatott Eleanorra. Ránéztem, és összeszorult gyomorral vártam a válaszát. Végülis nem tudtuk meg, mert Lara is belépett.

- Ti mit csináltok? – kérdezte mosolyogva. Se én, se Eleanor nem válaszolt. Félve néztem Elisára, hogy mit fog válaszolni.

- Louis divatbemutatót tart nekünk. Eleanor most akart indulni, hogy szóljon neked.

- De jó! – lelkendezett Lara, Eleanor pedig szótlanul kiment a szobából. Huh, megúsztam, bár igazából tényleg nem történt semmi.

- Tehát akkor divatbemutató? – kérdezte a barátnőm.

- Igen, de azt hiszem, én erre nem vagyok kíváncsi – mondta Elisa, és ő is kiment az öltözőből.

- Én viszont igen – lépett közelebb Lara és kicsi kezeit a mellkasomra simította. – de inkább halasszuk el, mert indulnunk kell.

- Ne jó – adtam meg magam, és végre felvettem egy tiszta pólót. – De ez amúgy gonosz volt.

- A buszon majd bepótoljuk – nyújtotta felém a kezét mosolyogva.

- Hűha, a buszon? – vigyorogtam – Harry letámad.

- Nem engedem neki, foglalkozzon inkább Elisával.

- Mindenesetre érdekes lesz – nyomtam puszit az arcára, bár mikor kézen fogva kiléptünk az öltözőből, nem voltam biztos benne, hogy minden pillanatát élvezni

 fogjuk a turnénak.

×

Elég hamar – 3 perc után – beigazolódott, hogy igazam lesz. Már az ágyak beosztása is nehézkes volt. Harry mindenáron alattam akart aludni, én viszont Larához szerettem volna közel kerülni, akihez pedig csatlakozott Elisa. Így bezárult az ördögi kör, mert Elisa és Harry nem voltak hajlandóak egy hálóban aludni, viszont a többi igényükből se engedtek.

- Na, jó, nem érdekeltek. Harry, te alszol jobb oldalon alul, én meg bal oldalt és felettem lesz Lara – jelentettem ki.

- Akkor alattam lesz khhmm… tehát ő? – mutatott Harryre Elisa.

- Nem fogsz belehalni. Voltunk már sokkal közelebb is egymáshoz – vigyorgott Harry, Elisa pedig… hát elmondhatatlanul csúnyán nézett rá. Milyen jó esték lesznek itt!

Nem sokkal később Harryvel a lefekvéshez készülődtünk, de a lányok ég nem voltak sehol, így Hazza nyugodtan meztelenkedett. Ám Lara belépett és a látvány kissé lesokkolta. Gyorsan eltakarta a szemét és hangosan követelte, hogy öltözzön fel.

- Jaj, ne mondd, hogy még nem láttál ilyet – nevetett Harry, de azért felvett egy boxert. Én pedig Lara segítségére siettem és megölelve, elrejtettem előle Hazza babahájait. Mikor túl voltunk a dolgon, megérkezett Elisa is.

- Tudod, egyáltalán nem értelek! – közölte Lara az értetlenül pislogó nővérével.

- Miért is?

Barátnőm nem válaszolt, csak Harryre mutatott. Ő meg csak idétlenül vigyorgott.

- Larát lenyűgözte a testi adottságom – jelentette ki egyszerűen.

- Az enyémek sokkal jobbak – szóltam közbe, mire Lara hevesen bólogatott.

- Rendezzünk versenyt! – mondta Harry, és már tolta is le újra az alsóját.

- Ne Harry! Már látott mindenki téged meztelenül – állította le Elisa. Hoppá, úgy látszik két év alatt mégsem felejtette el a nevét. Mindenesetre megkímélt minket Harrytől és így végre lefeküdhettünk.

Nagyon fura, hogy Lara itt van a közelemben, de mégis felettem alszik. Alig pár méterrel van fölöttem. Én ebbe bele fogok őrülni!

×

Harry szemszöge

Végülis túléltük az éjszakát. Fura volt Elisa szuszogását hallani felülről.

Túl hamar lett reggel és egy mozgó buszon aludni egyébként sem túlpihentető. Hát még úgy, hogy végig Elisán agyaltam, akinek egész este csipogott a telefonja. Kicsi zavaró voltál.

- Harry felkeltél már? – húzta el a függönyt Louis.

- Most már igen – morogtam neki nem túl lelkesen – Te is hallottad Elisa telefonját este?

- Aha, nem tudtam aludni tőle. De most is vele beszél. Meghallgatjuk?

- Louis, magánbeszélgetés. Nem hallgathatjuk ki – ellenkeztem, de ez cseppet sem hatotta meg.

- Tudom, hogy te is akarod.

- Naná, hogy akarom! – vigyorogtam rá. Elisa a busz végében üldögélt egyedül és mosolyogva telefonált.

- Mégis hogy közelítsük meg úgy, hogy ne vegye észre? – érdeklődtem Loutól, aki somolyogva válaszolt.

- Kúszunk – csapta össze a tenyereit. Körbenéztem a szűkös buszban. A föld már most tele volt cuccokkal, és oldalt kanapék voltak. Hol akar ő kúszni? Majd szinte értve a gondolataim, mutatta, hogy hogyanis gondolta. Louis a kanapé fölötti ruhatartóra mászott fel. És basszus! Így tényleg nem lehet látni. Nagy nehezen felmásztam én is, és Elisához közelebb kúsztunk fenn. Még a kilátás is tökéletes. Panoráma kép Elisa melleiről.

- De most nem tudunk találkozni – mondta Elisa – Mert épp úton vagyok Birmingham felé.

Most elhallgatott, és valószínűleg a selyemfiú beszélt. Elisa fellelkesült és újra megszólalt.

- Az nagyon jó lenne! Megbeszélem a többiekkel, de biztos belemennek!

Louival fent összenéztünk, én pedig megszólaltam volna, de Boo Bear hevesen mutogatta, hogy maradjak csöndben. De azt várhatja Elisa, hogy én bármibe is beleegyezzek! Legfeljebb a távoltartási végzésbe. Bár a mellei…

- Akkor holnap? – kérdezte Elisa. Mi? Holnap? Ha holnap idejön ez a selyemfiú én… én… én nem is tudom mit csinálok.

Elisa felállt, és elsétált a többiekhez.

- Harry! A telefon – mondta Louis, majd legördült fentről hatalmasat puffanva és rávetette magát Elisa mobiljára. Én óvatosabban közlekedtem lefele, Lou már a telefont tanulmányozta valami érdekes dolog után.

- Na, bármi érdekfeszítő? – kérdeztem, miután leértem a földre, és újra stabilan álltam.

- Sajnálom, hogy nem vagy itt velem. pedig elő van készítve az ágyam Neked – olvasta fel hangosan. – És ezt Elisa írta.

- Az lehetetlen. Nem írhat neki ilyet.

- Pedig de. Na várj, megnézem a pasi miket írt – szólt, majd elkezdett megint kutakodni. Én addig leültem a kanapéra. Ezt nem hiszem el.

- Basszus! Harry, ezt figyeld: Ma az egyik modellen olyan fehérneműt láttam, amit szívesen letépnék rólad. Te jó ég. Harry ti is ilyeneket írogatattok? – kérdezte Louis, majd látva elkeseredett arcomat leült mellém és átkarolt.

- Nyugi, haver, hisz ezek csak üres szavak. És én akkor is itt leszek neked, ha Elisával nem is jön össze – próbált vigasztalni, de most valahogy nem jött össze neki,

- De ez nem ugyanaz Lou. Két éve senkit nem találtam, aki olyan lett volna, mint ő. A szörnyű stílusa ellenére szeretem, de most így már mindegy. És amiket mondott.

Loui rám nézett, majd kijelentette: - Harry te is ugyanolyan bonyolult vagy, mint ő.

- Talán ezért is vagyunk mi ilyenek. Szeretnék vele lenni, de nem tudok. Ez lehetséges egyáltalán?

×

- Lou, ha a hátamon vagy, nem tudom a cuccaimat bevinni a szállodába – panaszkodtam a rajtam utazó barátomnak.

- Majd a többiek segítenek, ha szépen nézel rájuk – mondta, de a hangján hallani lehetett, hogy fülég ér a szája.

- Én is! – hangzott hirtelen egy visítás és a következő pillanatban Lara megpróbált Lou hátára felkapaszkodni.

Ez viszont már sok volt nekem és így mindannyian hatalmasat estünk a szálloda halljában. Végül nevetve felszenvedtük magunkat, bár igaz, hogy Larát ketten vittük Louival és hiába próbált szabadulni, nem engedtük, hogy a saját lábán menjen fel.

Berontottunk a lakosztályaink közös nappalijába. Felnéztem a többiekre, de azonnal rájöttem, hogy nem kellett volna. Középen ott ült Elisa és körülötte pedig Niall, Liam és Oliv.

De közvetlenül mellette ott terpeszkedett… a selyemfiú! Döbbenetemben elejtettem Lara lábait. Szegény nagyot puffant volna, ha Loui nem fogja erősen a másik oldalon. Talán gonosz vagyok, de nem érdekelt abban a pillanatban semmi. Amint Elisa szemeibe néztem, összetörtem. Ő riadtan nézett rám, mintha nem lenne biztos benne, hogy jó ez így. A selyemfiú Elisa mellől felállva odajött hozzánk.

- Szia! – köszönt lelkesen Larának és legalább fél métert le kellett hajolnia hozzá, hogy megpuszilja. Loui valahogy ezt nem preferálta és gyorsan kezet nyújtott neki. Majd a selyemfiú hozzám fordult.

- Helló, Francisco Lachowski vagyok – felém nyújtotta a kezét.

- Öhm… Harry Styles – mutatkoztam be kis késéssel. Magasabb volt nálam és idősebb, mégis nyitott és alapvetően jó fejnek tűnt.

- És akkor te most Elisa pasija vagy?