3. fejezet - Te tudsz valamit!

 Sziasztok! Itt a legújabb fejezet! Reméljük tetszeni fog! :) Lara és Pinkie

3. fejezet – Te tudsz valamit!

...Valószínűleg még alszik...

Elisa szemszöge

Másnap reggel morcosan keltem. Csak miután Larától kaptam egy kávét, sikerült magamhoz térnem.

- Miért voltál olyan gonosz tegnap Eleanorral?

- Tudod, hogy nem kedvelem – ásítottam nagyot –és nem volt kedvem őt hallgatni.

- De azért igazán itt maradhatott volna.

- Jaj, nem mindegy? Harry biztosan jól elszórakoztatja.

- Tényleg, Harry. Szeretném, ha átjönnél velem hozzájuk és bocsánatot kérnél Eleanortól és megbeszélnéd a dolgaitokat Harryvel.

- Az nem ilyen egyszerű – sóhajtottam fel.

- Akkor magyarázd el!

- Mit szólsz, ha inkább átmegyek, és szimplán bocsánatot kérek Eleanortól?

- Jobb a semminél – sóhajtott fel Lara. – Na de akkor induljunk!

- Jössz te is?

- Naná! Louishoz? Mikor nem mennék? – kérdezte vidáman.

- Tegnap este nem mentél – jegyeztem meg neki halkan.

- Inkább öltözz fel! – mondta, majd elindult a mosdó felé. Azért úgy látszik, ott sincs minden rendben, de majd utána járok.

Alig egy fél óra múlva elindultunk, amikor szembesültem egy problémával.

- Harry ugye nem lesz ott?

- De, szerintem igen – gondolkozott el Lara. – Tekintve, hogy ha rajta múlik, valószínűleg még alszik.

- Akkor haladjunk! – mondtam vidáman. Nem sokkal később már Louiék ajtaja előtt álltunk. Meglepődtem mikor kiderült, hogy Larának van kulcsa hozzájuk. Sok mindent nem tudok úgy látszik.

- Sziasztok! Nézzétek kit hoztam! – köszönt be Lara az üresnek tűnő házba. Otthonosan mozgott, és miközben elindult – valószínűleg Louis szobája felé – összehajtogatott egy pokrócot és vitte fel magával. Olyan… furán hatott. Olyan kedvesnek és érzelmesnek. Annyira irigylem őket. Lara után mentem, és elég érdekes kép fogadott minket. Loui és Eleanor egy hatalmas adag ruha közepén ült, és pólóval dobálták egymást.

- Ti mit csináltok? – kérdezte Lara.

- Hát höm.. pakolunk a turnéra – nézett fel Loui.

- És azt tudod Louis, hogy az első koncert itt lesz Londonban?

- Tényleg? – csodálkozott el a srác – Akkor nem is kell pakolni! – lelkesen felpattant és a húgomhoz lépett. Loui lehajolt Larához, hogy megcsókolja. Ő pedig lelkesen lábujjhegyre állt, de csak puszit adott neki. A hátuk mögött Eleanor elég csalódottan figyelte őket. És ez nekem nagyon nem tetszett. Tudtam én, hogy nem bírom ezt a lányt. De muszáj volt odamennem hozzá. Kikerülve Laráékat, odakuporodtam Eleanor mellé.

- Öhm, tehát, bocsánatot szeretnék kérni – nyögtem ki neki.

- Semmi baj, végülis nagyon jó megoldást találtunk, nem? – kérdezte negédesen, mire rendkívül bájosan visszavigyorogtam, de legszívesebben ki tudtam volna nyírni. De z most nem igazán jött volna jól.

Végülis a Louisék lakásán való tartózkodás során nem találkoztam Harryvel. Már elköszöntünk Eleanortól, és Lou kísért ki minket.

- Elisa, nem volt neked egy felsőd? – kérdezte Louis.

- Tényleg, jó hogy mondod. Teljesen kiment a fejemből – visszamentem Loui szobájába, de a pulcsim elveszett a földön hagyott ruhakupacban. Ekkor lépéseket hallottam és felpillantva egy nagyon álmos, alsógatyás Harryt láttam betámolyogni a szobába. Mikor észrevett megállt, s én is ledermedtem. Már csak azt hallottuk, hogy becsapták a szobaajtót, és hogy a kulcslyukban elfordítják a kulcsot. Azonnal odarohantam és rángatni kezdtem a kilincset.

- Engedjetek ki! Azonnal nyissátok ki! – de a kint lévők nem válaszoltak, pedig biztosan ott hallgatóztak. Harry nyugodtan leült Loui ágyára és eldőlt.

- Elisa, hagyjad már! Úgy ismered Louist, mint aki egy óránál hamarabb kienged? – kérdezte, mire én lerogytam az ajtó tövébe.

- Hm, igen, igazad van – motyogtam, mire Harry hirtelen felült az ágyban.

- Hogy mit mondtál? Igazam van? Te szoktad ezt a kifejezést használni?

- Igen – néztem rá szúrósan -, ha úgy gondolom, hogy a másiknak igaza van.

- Tehát akkor még mindig azt mondod, hogy két éve nem volt igazam? – szegezte nekem a kérdést. Legszívesebben elmenekültem volna. Nem akartam válaszolni. Felálltam, és az ajtó felé fordultam. Megpróbáltam hátha nyitva van. Menekülni akartam.

- Elisa, még mindig úgy gondolod, igaz? – hallottam a hátam mögül Harry hangját. – Nem hiszem el, hogy még mindig nem látod be az igazam.

- Mivel nem volt igazad, Harry! És volt rá okod? A szakításra? Az lett volna az okod, hogy éppen veszekedtünk?

- Nem, azért szakítottam vele, mert nem bírtam. Nem bírtam, hogy ennyire így állsz minden dologhoz, és hogy más véleménye mennyire nem számít neked, még a barátodé sem.

Egyszerűen nem tudtam megszólalni. Harry szavai apró szilánkonként vágtak belém.

- Én ezért nem akartam a turnét – folytatta, miután látta, hogy nem szándékozok megszólalni.  -, mert kibírhatatlan lenne. Bár remélem, meg tudjuk valósítani azt, amit mondtál a műsorban.

- Azt, hogy a turnén semmi gond nem lesz? Mert hogy már mindenen túl vagyunk? – kérdeztem tőle.

- Igen. Mert hát túl vagyunk rajta, nem? Én legalább is igen, és te, Elisa? – nyomta meg az utolsó szavait. Kezeimmel újra a kilincset kerestem. Magamban reménykedtem, hogy nyitva legyen. Ahogy lenyomtam a kilincset, felsóhajtottam. Nyitva volt. Lara és Louis az ajtóval szemben álltak. Én meg otthagyva a válaszomra váró Harryt, elrohantam Laráék mellett.

×

Lara szemszöge

Louival a szobája ajtaja előtt hallgatóztunk. Amikor Elisa elrohant mellettünk kíváncsian néztünk Harryre, hogy mit csinál. De ő fáradtan átsétált a saját szobájába és ledőlt az ágyába.

- Hát ez érdekes – mondta Louis, miközben bement a szobába. Olyan furán viselkedett. Gyanús.

- Louis, te tudsz valamit – jelentettem ki neki, miután becsuktam magam mögött az ajtót. Zavartan felnézett a ruhakupacból, majd megrázva a fejét, visszafordult.

- Loui, mit tudsz? Tudsz valamit róluk? – faggattam őt.

- Én hát…

- Te tényleg tudsz valamit! – kiáltottam fel vidáman – Elmondod?

- Nem, megígértem Harrynek. És amúgy is Elisa semmit nem mondott?

- Ha mondott volna, nem kérdeznélek, te tökfej – mosolyogtam rá.

- Na jó, elmondom. Gondolom emlékszel még arra, amikor vége lett az X-factornak, nem?

- Igen, akkor jöttetek át hozzánk, nem? – kérdeztem. Majd mosolyogva folytattam – Azt nem lehet elfelejteni.

- De arra is emlékszel, hogy mivel hecceltük Elisáékat?

- Persze, amikor nem védekeztek, és Harry anyukája rájuk nyitott – feleltem, majd a beszélgetésünkbe beállt egy félperces csend, amíg Lou hagyta, hogy gondolkodjam. – Te jó ég! Elisa nem lehetett terhes, nem? Hisz arról biztos tudtam volna! Vagy nem?..

- Lara, hé, nyugi, ne kiabálj – vigyorgott Louis rám, de ez nem volt túl nyugtató. – Elisa nem volt terhes. Még csak az kellett volna, akkor még ennyire sem állnának szóba, mint most.

- Akkor még is mi történt? – kezdtem nem érteni a dolgot. Min vesztek össze?

-Tulajdonképpen nem vesztek össze semmin. Csak összeszólalkoztak. Mert elkezdtek beszélni arról, hogy mi lett volna, ha… érted, nem?

- Hát azt hiszem kezdem. De még mindig homályos.

- Hát ismered a nővéred, nem? – bólintottam, mire folytatta – Akkor sejted mi volt az ő gondolata, hogy mit kellett volna tenniük. Harry pedig teljesen másképp gondolta. Ő megtartotta volna.

- Oh, akkor végül is ezen vitatkoztak.

- Pontosan. És Harry már nem bírta.

- Ez azt hiszem teljesen érthető. Elisa annyira fura.

×

- Lara… segítenél? – hallottam az öltöző felől egy halk suttogó hangot. Hátrafordultam, és Louis nézett ki az apró ajtónyíláson.

- Persze – mosolyogtam rá, majd bevonultam mellé az öltözőbe. – Miben?

- Leettem a felsőmet…, segítenél valami olyasmit keresni, ami illik a gatyámhoz? – nézett rám esdeklően. Ránéztem a felsőjére, és tényleg egy hatalmas folt virított rajta.

- Te hogy tudsz egy koncert előtt enni? Én a mai napig izgulok, ha koncert van.

- Éhes voltam – nyavalygott, miközben levette a felsőjét. – De segítenél?

- Hát persze – feleltem, miután sikeresen levettem a szemeimet a felsőtestéről. Két év után is annyira szeretem még. Olyan jó vele beszélgetni, viccelődni, vagy bármit is csinálni. Egyszerűen jó vele lenni. – Szerintem ez tökéletes lesz hozzá – adtam a kezébe a felsőt, ami a legelőször a kezembe került. Eddig hogy nem tudott választani?

- Biztosan jó lesz? – jártatta a tekintetét köztem és a felső között. Bólintottam, és el is kezdte felvenni a felsőt. – Amúgy Elisa alig öt perce keresett. Szerintem valami fontosan akart.

- Akkor megkeresem – jelentettem ki. – Te meg addig semmi kaja közelébe ne merj menni kezdésig, jó? – mondtam neki, miközben az arcára adtam neki egy puszit.

- Igenis, asszonyom. El sem mozdulok a helyemről!

- Dilis vagy – nevettem rá, és adtam neki még egy puszit.

Amint magára hagytam Louist, és kiléptem az ajtón. Elisával találkoztam szembe.

- Kerestél?

- Igen-igen. Fontos megbeszélni valónk van! – mondta hadarva, és már fogta is a kezem, és húzott is el az ajtó elől.

- Most? Nem ér ez rá a koncert után? – kérdeztem tőle, miközben már a csapatunk többi tagja a kezdéshez készülődött.

- Nem, addigra elfelejtem – vigyorodott el. – És ezt muszáj elmondanom. Az előbb Louinál voltál, nem?

- Igen, segítettem neki új felsőt választani.

- Um… új felsőt, mert hát az előzőt összekoszolta valaki… - mormogta Elisa, majd betolt a mi öltözőnkbe. Mi baja van Elisának? Nem szándékozott megszólalni, ezért helyet foglaltam az egyik széken és kérdőn néztem rá.

- Elmondanád végre miért kerestél?

Egy pillanatig csak meredten bámult maga elé, majd elhadarva az egészet kinyögte:

- Szerintem van valami Louis és Eleanor között…

Ránéztem a nővéremre, és az arcvonásait figyeltem. Most viccel? Majd fél percig csöndben néztem, majd kitört belőlem a nevetés.

- Elisa ne viccelj már! Eleanor az egyik legjobb barátnőm, és azért mert most náluk lakik, és jön velünk a turnéra nincs köztük semmi.

- Én nem viccelek, teljesen komolyan mondom. Szerintem van köztük valami. Az előbb is Louitól jött ki az öltözőből. Tippelj vajon hogyan lett akkor foltos Lou felsője.

- Nevetséges dolgokat állítasz – csóváltam a fejemet. – Foglalkozz inkább a koncerttel. És hagyd rám a dolgaimat.

- Jó, ahogyan gondolod. De én szóltam előre – mondta, majd kilibegett az öltözőből. Azt hiszem még a Birmingham-i koncert előtt el kéne vinni Elisát orvoshoz. Nagyon fura. Eleanor biztosan nem tenne ilyet, hisz a legjobb barátnőm. Loui pedig a világrendesebb barátja. Biztosan csak képzelődik Elisa.

- Lara, kész vagy? Már kezdünk – nézett be az ajtón Liam.

- Persze – mosolyogtam rá, majd kimentem az öltözőből.

Már a próbák során tapasztaltam, hogy a színpad óriási, és a közönség tere is. Ám most, amikor tele volt az egész aréna, sokkal nagyobbnak tűnt. Mielőtt felmentünk volna a színpadra, óvatosan kikukucskáltam a tömegre.

- Ne izgulj, édesem – szólalt meg mögöttem Louis, majd hátulról átkarolt, és megpuszilt. – Kivételesen nem izgulok – mondtam neki, miközben szembefordultam vele. – Örülök, hogy itt lehetünk.

- Na gyertek! Kezdünk! – kiabált vidáman Niall, miközben elsétált sietősen mellettünk. Követtük őt a többiekhez, hogy mindannyian egyszerre menjünk a színpadra.

- Készen álltok a koncertre? – kérdezte kiabálva Harry a közönségtől, amire több száz sikoly volt a válasz. – Úgy hallom igen.  Akkor One Love Tour első koncertje kezdődhet is!

Hihetetlen tömeg volt, akik biztosan betegre sikították a torkukat. Bár a fiúk jóval nagyobb sikert arattak, mint mi. De ahogy figyeltem a rajongók által készített plakátokat rengeteg helyen megjelent a nevem a lányokéval, vagy éppen Louis neve mellett. Eszméletlen. Szeretem ezt csinálni, szeretem a rajongóinkat.

Azt hiszem most jutottam el odáig, hogy nem félek, és élvezem.

2. fejezet - Volt okom rá

 Itt a második fejezet! Reméljük tetszeni fog! Annyit hozzáfűznénk, hogy még egy kis ideig el kell viselnetek Elisa kiállhatatlan stílusát, de majd biztosan fog változni :) Kellemes Olvasást! Lara és Pinkie :)

2. fejezet - Volt okom rá

"... Nem fogok könyörögni..."

Harry szemszöge

Louis egész hétvégére eltűnt Laráéknál, így én egyedül maradtam a problémámmal. Mondjuk biztos jó lesz megint látni, de fura lesz. Mert hát elég érdekesen váltunk el. Pedig nekem volt igazam! De ő soha nem hallgatott meg! És most vele kell mennünk! Szóval nagy magányomban elkezdtem megnézni az Igazából szerelmet. Persze, hogy pont ilyenkor jön Loui!

- Harry! – jött be visítva a házba. – Óriási gond van, óriási!

- Mi történt? Lara végre rájött, hogy hülye vagy?

- Nem, de szerintem már tudja – gondolkozott el, miközben átmászott a kanapén és rajtam is elhelyezkedett. Túl egyszerű lett volna megkerülni.

- Már megint ezt nézed? – érdeklődte, amikor megpillantotta a tv-t.

- Igen, tudod, hogy mindig megnyugtat.

Loui egy fél percig csöndben bámulta a testdublőr pár beszélgetését.

 - Szóval – kezdett újra beszélni – baj van! Elisa bepasizott.

- Öh jó – feleltem nyugodtan, mire Louis döbbenten nézett.

- Harry, hallod te, amit mondod? Elisának van egy brazil selyemfiúja!

- És beszélnek közös nyelvet?

- Többet is – vigyorgott Louis huncutul. Te jó ég!

- Hát öhm … - gondolkodta el a válaszon - … nem baj. Mi közöm van hozzá? Azt csinál, amit akar, főleg, hogy két éve nem is találkoztunk.

- De Harry, ez nem jó hozzáállás! Mindenki követ el hibákat!

- Na de ennyit? Elisa a kapcsolatunk során végig ezt játszotta.

- De Harry, hát szereted, nem? Két év után is.

Mire én felálltam és kimentem a konyhába. Persze Loui követett, és felült a konyhapultra és onnan figyelte a ténykedésemet.

- Tulajdonképpen min vesztetek össze?

- Végül is nem vesztünk össze, csak nem tudunk egymással kommunikálni. Mert Elisa elég furán áll a dolgokhoz. De hát ismered.

- Hát nem egyszerű eset, de csak volt valami ok.

- Ez nagyon hosszú és bonyolult Loui – sóhajtottam fel.

- És? Rengeteg időnk van, nem?

- Na, jó – sóhajtottam ismét fel. Két év után először beszélni erről nehéz volt. Elmondtam Louinak, hogy mit mondott Elisa, hogy mit mondtam én, és, hogy végül hogyan is váltunk el egymástól. Loui pedig tőle szokatlan módon, csöndben hallgatta végig.

×

Másnap reggel Loui ébresztett nem túl kedvesen. Rám ugrott, és kiabált.

- Harry! Öltözz, már mennünk kéne!

- Hová? – nyöszörögtem, miközben a fejemre húztam a párnát.

- Hát az interjúra a lányokkal!

- Muszáj? Nem aludhatok inkább? Úgy sem lesz ennek jó vége!

- Dehogynem. Elisával rájöttök, hogy nem tudtok élni egymás nélkül, egymás karjaiba estek és szobára mentek. Titeket ismerve – hadarta el Lou. Erre a párnát dobtam a hangja irányába, és a puffanásból ítélve, el is találtam.

- Na, öltözz, sietni kell! - visított lelkesen, és már ki is viharzott a szobából. Honnan van ennek ennyi energiája? Nagy nehezen kimásztam az ágyból és összeszedtem magam.

Majd fél óra múlva sikerült elindulnunk, a lányok már ott voltak, és csak pár percünk volt a kezdésig. Lara egyszerre ugrott ránk, és mi lelkesen visszaölelgettük. De a feje fölött átnézve, tekintetem akaratlanul is Elisát kereste. Meg is találtam. Ott állt egyedül és engem nézett. Tekintetünk összekapcsolódott, miközben Lara kimászott a karjaimból, Elisa automatikusan ölelte meg Niallt. Nem változott szinte semmit. Talán csak a vonásai lettek felnőttesebbek.

- Gyerünk, gyerünk! – rohangászott a tévés emberke, mikor már lealapozózva vártuk, hogy bemehessünk, és elkezdődjön a felvétel. Aztán megszólalt a felvételt jelző hang, és bement a műsorvezető.

- Nos, Kedves nézőink, a vendégeink ma este Anglia két leghíresebb bandája a L.O.V.E. és a One Direction! – a stúdióban visítás tört ki és Elisával az élen mind a kilencen besétáltunk a kamerák látókörébe. Lara ás Lou kézen fogva lépkedtek egymás mellett. Most egy kicsit irigyeltem őket. Elhelyezkedtünk a két kanapén. A lányokkal vegyültünk, Lara például köztem és Loui között szorongott. Elisa viszont láthatóan szinte menekült előlem és a másik kanapét választotta Zayn és Liam között, Torival együtt. Onnan ugyanis Oliv húzódott el Liam miatt. Érdekesek ezek a kapcsolatok, furcsa turné lesz. De nem gondolkozhattam sokat, mert Adam ( a műsorvezető) megszólalt.

- Lara és Louis, ti biztosan örültök a közös turnénak.

- Igen – vigyorgott lelkesen Lou – Én biztosan élvezni fogom.

- Ne reménykedj, a turnébuszban nem lesz semmi… hm… szóval semmi – vörösödött el Lara, Loui pedig rendkívül szomorú arcot vágott.

- Erről lecsúsztál úgy látom – összegezte Adam – Viszont tudjuk, hogy vannak olyanok, akiknek a kapcsolata nem alakult ilyen jól. Elisa, Harry, ti hogy viszonyultok a turnéhoz?

Na most megijedtem. Két éve nem találkoztunk és most nyilatkozzunk együtt kettőnkről? Bizonytalanul Elisára néztem, de ő nyugodtan mosolygott és megszólalt.

- Magához a turnéhoz jól, és akármi is történt közöttünk Harryvel, az már elmúlt, tehát semmi gond nem lesz.

- De tulajdonképpen mi is volt a szakításotok oka? Ezt soha nem mondtátok el nekünk.

- Hát ez kicsit bonyolult, de hát van időnk – mondtam vigyorogva, mire Adam és a többiek előre hajoltak a székükben, ezzel mutatva az érdeklődésüket. Én el is kezdtem volna mesélni, de Elisa közbeszólt.

- Harry, szerintem erről nem kéne mindenkinek tudnia…

- Persze, mivel ez végül is ez a te hibád.

- Az én hibám? - nézett rám vissza felvont szemöldökkel. Ilyen nincsen, hogy most sem látja be!

- Igen, mert biztosan nem az enyém. Nem én mondtam azokat!

- Valóban, te egészen mást mondtál, de az se volt jobb, mint… - majd hirtelen elhallgatott.

- De, Elisa, az enyém jobb volt, én nem voltam szívtelen és kegyetlen.

- De te szakítottál velem! – fúrta parázsló tekintetét az enyémbe Elisa. Néma csönd lett körülöttünk, csak Loui adott ki hangot.

- Ó-ó…! – érzékeltem, hogy Lara megfeszült mellettem és hallottam Liam hangját is.

- Mi mondtuk, hogy meg kellett volna előtte beszélniük…

Talán igaza volt, de most csak Elisát láttam, és azt, hogy még mindig nem látja be, hogy miket rontott el.

- Volt okom rá.. – mondtam egészen halkan.

- Nos, kicsit elfajultak itt a dolgok – szólt közbe Adam – Most egy kis reklám következik, majd folytatjuk a beszélgetést. – Amint ezt kimondta Adam, és a kamerák is leálltak, Elisa felpattant és elrohant. Lara utána ment, a többiek meg körém gyűltek.

- Harry, nem kéne utána menned? – kérdezte Liam.

- Nem – közöltem nyugodtan – Már olyan sokszor mentem utána, és most nekem van igazam. Nem fogok könyörögni.

Louis a fejét csóválta, én pedig reméltem, hogy a közönség nem hallotta az utolsó mondatomat. Mikor úgy gondoltam, hogy Elisáék kellő messzeségben vannak, én is kimentem a stúdióból. De nem voltak elég messze, sőt egyáltalán nem voltak messze. Elisa ott állt és éppen hallgatta Joey szidalmait.

×

Louis szemszöge

Annyira sejtettem, hogy ez lesz az interjúból. Már csak abban bízok, hogy a turnéig megoldják valahogy. Bár így tudva, hogy mi történt, elég kevés esély van arra, hogy ezt megbeszéljék.

Az interjú vége azért jobban sikerült, mint az eleje. És próbáltuk hanyagolni a Harry és Elisa témát. A műsor vége után én vittem haza Larát. És útközben sikeresen megtárgyaltuk, hogy a nővére nem teljesen normális.

Amikor odaértünk, annyit láttunk, hogy valaki áll az ajtajukban, majd amint kiszálltunk megrohamozott minket.

- Lara végre! Téged vártalak! Elisa nem engedett be. Amúgy szia Louis – köszönt oda nekem Lara egyik barátnője Eleanor.

- Miért nem engedett be? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát nem volt túl bőbeszédű, de nem tűnt túl boldognak.

- Mert nem igazán boldog – vigyorogtam tovább. Majd bementünk mindannyian. Elisa fent dühöngött a szobájában, mi pedig letelepedtünk a kanapéra.

- És te mit csinálsz itt ilyen későn? – érdeklődött Lara. Majd amint elhangzott ez a kérdés Eleanorból kitört a sírás. Jó nap ez a mai.

- A szüleim .. azt hiszem kiköltöztettek… vagy hát… igen… kiraktak otthonról… mert… - de úgy nem nagyon tudtunk meg, hogy miért is. Majd megvártuk, amíg kicsit lehiggadt, hogy tudja folytatni.

- És most nincs hol aludnom… és nem tudom mit tegyek – mondta végül, mire Elisa letrappolt.

- Itt nem maradhatsz – közölte az elképedt lánnyal, ám Lara is mérgesen nézett rá.

- Elisa! Nem lehetsz ennyire szemét!

- Nem érdekel, nem maradhat – mondta, majd nyugtázta a körülményeket, és elindult vissza. Egyre rosszabb a mai nap… tényleg. Eleanor megtörten ült, én pedig elmélyülten gondolkodtam, majd mikor eszembe ötlött a megfelelő ötlet, megszólaltam.

- Nálunk lakhatsz egy ideig… ha Harry is belemegy. Bár szerintem beleegyezik, ahogy ismerem. Felhívom, jó? – hadartam el olyan gyorsan, hogy egyik lány se tudott ellenkezni. S a válaszukat sem vártam meg, már kerestem a telefonom.

- Harrymaci, mit szólsz egy új lakótárshoz?

- Ha nem Elisa, akkor jöhet – közölte morcosan Hazza.

 Remek, akkor tetszeni fog. Na szia – mondtam, majd ki is nyomtam. S vigyorogva fordultam Eleanor felé.

- Nos, hivatalosan is a lakótársunk vagy! – Eleanor rendkívül lelkesen mosolygott.

- De a turné? – kérdezte Lara.

- Hát azt még megoldjuk valahogy – vigyorogtam, bár már éreztem, hogy ez egy rossz ötlet volt. Fura lány volt. Tavaly Lara mutatott be neki, és már akkor nagyon érdekes volt. Mármint nagyon széplány, meg kedves… de olyan fura. Főleg azok után…

×

El sem hiszem, hogy tényleg megkérdeztem, hogy lakna-e nálunk. És ő meg igent is mondott.  A cuccait már áthozta, Lara pedig most át sem jött, hanem otthon maradt. Elisára fogta…

Eleanor viszont nagyon lelkes volt. Miután megmutattam neki a szobáját, megölelgetett. És abban a pillanatban annyira örültem, hogy akkor mászkált arra Harry. Eleanor ő hozzá is odament, amíg én el tudtam tőlük köszönni estére, és menni a szobámba.

Másnap reggel neki álltam pakolni a cuccaimat. Muszáj volt elkezdenem, máskülönben sosem leszek kész vele! Rettentően izgulok már a turné miatt. Végül arra az elhatározásra jutottunk, hogy lesz egy potyautasunk. A menedzserünk úgy ahogy belement. Tehát jön még egy fura ember. Remek lesz.

- Hahó – kopogott valaki a nyitott ajtómon, majd ahogy odafordultam Eleanor vigyorgó arcával találtam magam szembe. – Segíthetek?

Most mégis hogy válaszoljak úgy, hogy ne bántsam meg? Nem akarom ugyanazt eljátszani vele, amit már egyszer megtettünk…

1. fejezet - Ez nem lehet igaz!

2. évad – One L.O.V.E Tour

Sziasztok! Meghoztuk a 2.évad első részét! Reméljük, hogy tetszeni fog a folytatás! Jó olvasást! Lara és Pinkie

  
1.fejezet – Ez nem lehet igaz!

... utálom, hogy ennek az idiótának igaza van...

Lara szemszöge

- Ez most komoly Liam?

- Igen, most mondta Joey. 14 város, 14 hét, One L.O.V.E Tour. Már levan szervezve az egész, gyakorlatilag visszamondani se lehetne.

- De miért nem szólt Joey korábban? Elisa teljesen ki lesz akadva! Joey is tudja, hogy már legalább két éve nem találkozott Harryvel!

- Pontosan ezért nem szólt előbb! Gondolhatod, hogy Harry sincs elragadtatva a dologtól.

- Jaj! – sóhajtottam fel – Legalább tudnánk, hogy annak idején min vesztek össze!

- Az már szinte mindegy. Csak ennyit akartam.

- Köszi, hogy szóltál.

- Várj, Loui ugrál, hogy beszélni szeretne veled. Szia! – valószínűleg Loui elvette tőle a telefont, mert a következő pillanatban ő kiáltott bele.

- Lara! Tudod, hogy mit jelent ez a turné?

- Ööö… Egy nagyon mérges Harryt és egy még idegesebb Elisát?

- Azt is. De főleg három és fél hónapot egy igen szűk buszban összezárva – szinte láttam magam előtt, ahogy vigyorog.

- Egyre jobban tetszik ez az ötlet – válaszoltam neki.

- Na látod. Este találkozunk?

- Azt hiszem – gondolkodtam el – nincs programom.

- Remek – szólt bele a telefonba, érezni lehetett a hangján, hogy viygorog – akkor 4-re ott vagyok.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek – válaszolt ő is, és letettük a telefont. Alapvetően tetszik ez a turné dolog, de már előre félek Elisa reakciójától. Viszont legalább Louis pozitívan látja a jövőt.

X

Nem szóltam még Elisának a turnéról.Jókedvűen jött meg délután és úgy döntöttem elég lesz akkor kiakadnia, ha majd Joey közli a dolgot. Sajnos erről csak Louinak nem szóltam, így mikor megjött hevesen próbáltam tudatni vele, hogy ne szóljon Elisának, de elkéstem. Loui hozta a formáját és amint belépett hangosen ordítani kezdett.

- Elisa hogy reagált? Én annyira örülök neki! Harry persze nem, de most ő se érdekel … - ekkore jutott el hozzá, hogy talán ezt nem kellett volna, de Elisa már meg is jelent.

- Mire kellett volna reagálnom? És mi köze van ennek ahhoz? – utalt nem túl kedvesen Harryre.

- Semmi – próbáltam letagadni a dolgot, de nem sikerült. Elisa nagyon gonoszan nézett, Loui pedig megadta magát.

- Közös turnénk lesz. A One Direction-nek és a L.O.V.E-nak.

- Ez lehetetlen! Ugyanis úgy nem lehet turnézni, ha az egyik tag nincs ott. Én pedig nem vagyok hajlandó Harryvel közös turnén részt venni.

- De muszáj lesz. Köt a szerződés. Tehát jönnöd kell, ahogy Harrynek is jönnie kell. – közölt elképedt nővéremmel Lou.

- Nem! Kikötözöm magam az ágyamhoz, és úgy nem tudok menni!

- Hát akkor viszünk ágyastól. Biztosan Harrynek is tetszene – vigyorgott Loui. Én figyelmesen hallgattam őket.

- Tetszene neki?

- Gondolom – vigyorgott továbbra is – Könnyű dolga lenne.

- De, hogy nem élné túl, az is biztos! Akkor sem akarom ezt! De legalább lenne külön buszunk, ugye? – kérdezte reménykedve.

- Azt hiszem nem – vakarta meg a fejét. Mire oldalba böktem – Mármint persze, hogy van!

- Ez nem lehet igaz! Kizárt, hogy ez tényleg megtörténjen! Nem! – Elisa dühösen csapkodva hagyta el a szobát. Louival egymásra néztünk, majd meghallottuk Elisa hangját, ahogy épp – valószínűleg – Joeyval ordít telefonon.

- Majd csak megnyugszik – húzott magához Louis.

- Remélem. Bárcsak kibékülnének. Nem kell, hogy járjanak, de legalább ne utálnák egymást!

X

Elisa szemszöge

Dühösen csapkodtam a szobámban. Ez nem lehet igaz! Nem igazán szeretnék Harry közelében lenni azok után. Nem vagyok hajlandó elmenni, itthon fogok maradni és kész. És ezt Joeynak is nagyon világosen elmondtam.

- Elisa, ha tetszik, ha nem el kell menned, a szerződést aláírtad! – közölte velem telefonon.

- De abban nem volt szó arról, hogy közös turnéra megyünk a fiúkkal!

- Ne ezen akadj ki, mész és kész! Amúgy elindultatok már a fotózásra? Nem azért fizetünk annyit Franciscónak, hogy ne menjetek el!

- Megyünk már. Csak Louis most jött és így Lara le van foglalva.

- Nem baj, induljatok el. Menjen ő is – mondta, majd ekjöszönt, és lerakta a telefont.

Majd az emeletről lekiabáltam Laráéknak.

- Lara, megyünk a fotózásra! Loui, jöhetsz te is – közöltem már vele (addigra lerobogtam a nappaliba).

- De jó! Menjünk! – lelkesedett be Louis. Majd meggyőztük Larával, hogy ha már ő is velünk jön, akkor vigyen el minket ő. Ezért tőlünk viszonylag szokatlan módon csupán 10 percet késtünk.

A fotós és szegény srác már vártak minket. Tori és Oliv is ott ültek a teremben.

- Na végre! – kiáltott fel Oliv. – Hol voltatok eddig? Francisco már el akart menni – mutatott a nagyon magas srácra. Tényleg hihetetlen magas volt, magasabb Harrynél is. Viszont nagyon édes és valószínűleg biztosan selymes haja volt, és olyan kis szép szemei voltak. Majd odajött hozzánk és kezet nyújtott.

- De még jó, hogy maradtam – vigyorgott – Kár lett volna elhalasztani két ilyen gyönyörű lánnyal a találkozást. Amúgy Francisco Lachowski vagyok.

- Én meg az ő barátja. Mármint nem baráti barátja – szólt közbe Louis, miközben átkarolta Larát – Tehát szállj le róla!

- Jesszusom! Louis, csak bemutatkozott szegény – állítottam le, majd mosolyogva Francisco felé fordultam.

- Én Elisa vagyok, a húgom Lara és az ő őrző-védője pedig Louis.

- Mi már bemutatkoztunk. Elkezdhetjük végre – szólt közbe Tori.

- Jó, kezdjük – egyezett bele Francisco.

Az elkövetkező másfél órában végig dolgoztunk. Ami Louis miatt lehetetlen volt, mert Francisco ahányszor Lara két méteres közelébe került, felvisított, és berohant  aképbe.

A másik probléma szintén Louis volt, mert nem bírt  nyugton maradni, majd miután sikeresen összetört egy lámpát, Francisco a kezébe nyomta a telefonját, hogy inkább játsszon vele, mielőtt megint összetör valamit. Egész aranyos ez a srác!

Így végül Louis lenyugodott, és tudtunk dolgozni. Bár Lou-nak egész addig fenntartásai voltak Franciscóval, amíg oda nem jött hozzám a fotózás végeztével. Ekkor hallottam meg Louis óriási, megkönnyebbült sóhaját.

- Szóval, neked nincs ilyen – nézett bizonytalanul Loui felé – őrző-védőd?

Olyan kis aranyosan tette fel a kérdést! Ebben a pillanatban annyira hasonlított Harryre. ( Bár nem külsőleg). Elgondolkodtam a válaszon. Még ha tényleg akarnám is Harryt, már annyira mindegy, majd két éve nem beszéltünk.

- Nem, nekem nincs őrző-védőm – feleltem végül mosolyogva.

- Remek! Akkor hivatalos vagy egy randira – mondta, majd a kezembe nyomta a telefonszámát -, akkor holnap 8-ra megyek érted.

Döbbenten pislogtam rá. Ez fura. Mondjuk nem mintha nem örülnék a dolognak.

- Akkor holnap este nyolckor – ismételtem meg szavait – De várj, honnan tudod a címem?

- Beszéltem Joey-val és miután kifejtettem, hogy egy ilyen lány nem töltheti egyedül az estéit, és így megadta a címet.

- Hát jó, akkor majd holnap – mondtam neki, majd elköszöntem tőle, és odamentem Laráékhoz.

- Na mit akart a brazil selyemfiúd? Megmutatni a selyemágyneműjét? – kérdezte Louis, miután melléjük értem. Rettentő csúnyán néztem rá, mire összehúzta magát, és bebújt Lara mögé.

- Na mit szólnátok, ha inkább hazamennénk? – kérdezte Lara. Mire bólogattunk, majd mindannyian beszálltunk az autóba. Loui pedig egész úton Larát kérdezgette, amit én csendben figyeltem. Olyan kis édesek!

- Biztos nem tetszik neked a selyemfiú? Nem kell félnem attól, hogy elhagysz egy ilyen égimeszelő beképzelt srácért? – tette fel a kérdéseit egymás után, Lara pedig türelmesen válaszolgatott. Hogy nekem soha nem lesz ilyen kapcsolatom egyetlen sráccal sem!

X

Másnap semmire se tudtam gondolni, csak Franciscóra és a fura randikérésére. Vagyis kijelentésére. Tetszett a magabiztossága, a kora, a magassága. Bár ha belegondolok Harry magassága is tökéletes volt. Amikor megölelt, és a fejem csak a mellkasáig ért, s így tökéletesen tudtam magamba szívni isteni illatát. Már megint Harry! Miért gondolok én már megint rá? Épp most készülök randira menni Franciscóval, erre már megint Harry! Két éve nem találkoztam vele, de még mindig hozzá hasonlítgatom a pasikat. Pedig azok után ami történt.. Biztos ez a turné az oka. Eddig valahogy mindig eltudtam terelni róla a figyelmem. Sokat segített a munka. Hogy turnéztunk, hogy lemezt készítettünk, de ez a dolog, hogy együtt megyünk! Lehetetlen!  De most nem szabad a Harry-problémával foglalkoznom. Francisco mindjárt itt lesz értem és én még nem tudom mit vegyek fel!

- Lara segíts már! Mit vegyek fel? – kiabáltam át neki a szobába. Mire Louis felelt, aki nálunk maradt este.

- Szerintem selyemruhát – mondta vigyorogva. – Az biztosan tetszene neki – rontott be a szobámba. Erre hozzá vágtam az első dolgot, ami a kezembe került. Ez konkrétan a  még Harrytől megtartott pizsamapólom volt.

- Ez még megvan? – lepődött meg Loui.

- Add vissza!

- Tessék! – dobta vissza – De én a helyedben nem mennék ilyen Francizékkel, ha két év után is ragaszkodsz Harryhez.

- Én nem ragaszkodok hozzá, vagy ha mégis akkor pont így heverem ki! DE biztosíthatlak, hogy Harry nem érdekel. Nagyon nem.

- Aha, persze…

- Menj már vissza Larához!

- Megyek, megyek – tette fel a kezeit, és tényleg ki is ment, én pedig lehuppantam az ágyra. A francba Louissal! A francba az egésszel! És úgy utálom, hogy ennek az idiótának igaza van! Azt hiszem még mindig szeretem Harryt, de annyira nem akarom. Mármint nem tudom elfelejteni, elég nehéz.

Végül a hosszas elmélkedést abbahagyva kiválasztottam a megfelelő ruhát a randira. Nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz. Hogy fog viselkedni Francisco. Lara még nem mondta el igazán a véleményét a srácról, nem úgy, mint Loui. Ő eléggé kifejtette, hogy mit gondol róla. Bár megemlítette, hogy imádja Francisco telefonját, csak kicsit beképzeltnek tartja amiatt, hogy a saját képe a háttere. Szerintem ez nem annyira fura dolog, de hát Louissal vitatkozni erről…

Már feszülten ültem a nappaliban, és vártam Franciscóra, mikor Laráék kitalálták, hogy amíg nem jön a srác szórakoztatnak. Nagyon jó ötlet ám ez, mit ne mondjak.

Ami a randit illeti, úgy terveztem, hogy ezt túlélem, aztán meg folytatom a megszokott életem. Ám amikor ajtót nyitottam Franciscónak, elakadt a lélegzetem. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotózáson. Pedig már ott se volt semmi! Fogalmam sincsen, hogy csinálta, de istenien nézett ki.

- Nos, miután teljesen elképedtél, indulhatunk? – kérdezte Francisco, miután egy puszival üdvözölt. Alig bírtam megszólalni.

- Hát persze – nyögtem ki végül.

- Remek! – mondta, és a kezemért nyúlt, majd elindultunk az autója felé.