2. Az a rész, amikor ismerkedünk, és rajzolni akarunk

 Halihó! Itt is van a következő rész! :) Reméljük tetszeni fog! Plusz még...szeretnénk felhívni a figyelmeteket, egy másik blogunkra is. :) Azt ITT érhetitek el. Kellemes Olvasást!

2. Az a rész, amikor ismerkedünk, és rajzolni akarunk

Cappy szemszöge

- Mit akartok tőlem? –néztem kérdőn elrablóimra.
- Azt szeretnénk, hogy te legyél az ügyvédünk – kezdte a kockás inges fiú.
- És hogy randizz velem! – szólt közbe a göndör hajú.
- Még csak gyakornok vagyok, nem lehetek az ügyvédetek.
- De attól még randizhatunk!
- Harry! – szóltak rá a többiek.
- Mikor lehetsz már az ügyvédünk? – tért vissza a fő témához még mindig a kockás.
- Ha elkészülök a diplomamunkámmal és meg tudom védeni, akkor úgy másfél hónap múlva.
- Leszel utána az ügyvédünk?
- Leszel utána a barátnőm?
- Mi bajod van? – néztem rá a göndörre. Nagyon aktív.
- Most ismételjem meg? – kérdezte vigyorogva, majd felsóhajtottam, miközben meglegyintettem a fejét.
- Te nem vagy normális- mosolyodtam el, és végig néztem a fiúkon – És most mégis merre megyünk?
- Az titok – felelték szinte egyszerre, mint az öten.
- Tehát akkor én most köteles vagyok veletek menni?
- Igen, a túszunk vagy – mondta a szöszi, mire Harry megkaparta a torkát – Na jó, akkor Harry túsza.
- Mi lenne, ha inkább egyenrangú utazótársak lennénk?
- Végül is – gondolkodtak el- lehet róla szó.
- Akkor viszont meg kell mondjátok hova megyünk.
- Kajálni megyünk – felelte Harry, és elfordult a szőke felé –És nem, nem Nando’s-ba Niall, már megszavaztuk.
- Ez remek, igazából éhen halok – jelentettem ki nekik.
- Ezt sejtjük, mivel ha elkéstél – vigyorogtak a fiúk. Nemsokára egy eléggé kellemes hangulatú étterem előtt álltunk meg, és szabadultam ki az autóból.
- Azt hittem, hogy legalább egy puccos helyre hozol – fordultam Harry felé.
- Nem az előbb hoztad ki, hogy közös túsz vagy? – kérdezett vissza meglepetten – De bármikor vállalom, hogy elvigyelek.
- Azt sejtem – mondtam és a fiúkkal a nyomomban beléptem az étterembe. Egészen kellemes ebédet töltöttem a fiúk társaságában. Meg kellett állapítanom, hogy nem normálisak. Amit ők képesek művelni egy egyszerű kajálás alatt az nagyon fura.
- Köszönöm ezt a rendkívüli ebédet, de lassan mennem kell.
- Legalább had vigyünk haza – pattant fel Harry azonnal.
- Nem szükséges, még van egy kis dolgom – hárítottam el a fiút. Végül kikísértek és az étterem előtt köszöntem el tőlük.
- Ezt azért tedd el – nyomott a kezembe Harry egy cetlit.
- Sziasztok srácok! – intettem nekik és otthagytam őket. A számot pedig a táskámba rejtettem. Nem valószínű, hogy fel fogom hívni, de gondolja csak azt.

X

   Egy hónapig be voltam gubózva a vizsgáim miatt, s így Harryt sem igazán hívtam fel, de már arra sem emlékeztem hova tettem a számát. Az ajtócsengő hangjára kimásztam a TV elől, és kinyitottam.
- Cappy! Hívhatlak már ügyvédnőnek? – kérdezte szinte kiabálva Emma, miután a nyakamba ugrott.
- Hát elméletileg már igen,de a papír nincs még meg – feleltem mosolyogva, miközben halálra ölelgettem.
- Az csak részletkérdés – legyintett barátnőm. Villámgyorsan kipakoltunk Emma cuccait és egy kávézóba vettük az irányt.

×

Emma

- És mi újság nálatok? Hogy van a bátyád? – kérdezte Cappy. Nem tudtam eldönteni, hogy udvariasságból vagy tényleg érdekli az exe hogyléte.

- Jól van – vontam végül meg a vállam – nagyon féltett. Szerinte külön-külön is közveszélyesek vagyunk, hát még együtt!

- Igaza lehet – gondolkozott el Cappy. Én közben megszokásból az embereket néztem. Feltűnt egy magas göndör hajú lány. Otthagyva Cappyt, odasétáltam hozzá.

- Danielle? – szólítottam meg, Ő pedig mosolyogva fordult meg.

- Nahát! Emma! DE jó téged látni – ölelt meg. Arcáról nem hervadt le a mosoly. Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy hogy van, mellénk lépett egy magas barna hajú srác.

- Szívem, ő az, aki a rajzot készítette – mondta Danielle a srácnak.

- Ő Emma – mutatott be – Emma, ő pedig a barátom, Liam.

- Örülök – mosolygott a srác. Nagyon kedvesnek tűnt ő is. Rendkívül aranyosak Danielle-el. – Hol ülsz?

- Ott a barátnőmmel. Csatlakoztok? – kérdeztem tőlük, mire mindketten bólogattak. Odasétáltunk az egyedül hagyott Cappyhez.

- Bocsi, Cappy, csak mindegy… Ő Danielle – mutattam be, - ő pedig..

- Liam – vágott a szavamba Cappy – Örülök a találkozásnak Danielle.

Majd leültünk mindannyian az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni. Egész jól ment az idő.

- Amúgy Harry azóta is depressziós – mondta vigyorogva Liam Cappynek.

- Szegény, miért is depressziós? – kérdezett vissza. Ki kell faggatnom Cappyt, hogy honnan ismerik egymást.

- Mert nem hívtad fel. Azóta is várja.

- Bevallom őszintén, hogy felhívtam volna, de elhagytam a számát.

Liam erre elővette a mobilját és valamit pötyögött rajta.

- Akkor beszélj vele – közölte és Cappy kezébe nyomta a telefont. Ő nagyra nyílt szemekkel vette el. Fogalmam se volt arról, hogy mi folyik ott, de úgy látom Danielle se érti.

Cappy arrébb vonult beszélni. Liam pedig elégedetten dőlt hátra a székén.

- Miről van itt szó? Ki az a Harry? – kérdeztem, miután Cappy arrébb állt.

- De aranyos vagy – nevetett fel Liam – Hallottál már a One Direction-ről?

- Persze, ők az egyik angol fiúbanda. De várj, Harry az egyik tag? – tettem fel értetlenkedve a kérdést, mire mindketten elkezdtek nevetni – Na, ne nevessetek ki! Mondjátok el, miről van szó.

- Liam is tag – mosolygott Danielle.

- Tényleg? Akkor adsz egy autogramot? – néztem vigyorogva a fiúra.

- Hát persze – mosolyodott el, és tényleg aláírta nekem a szalvétát.

- Harry idejön – ült vissza a helyére Cappy.

- Akkor tuti jönnek a többiek is – szólt közbe Liam.

- Kik? És honnan ismeritek egymást? – kérdeztem Cappytől. A barátnőm elvigyorodott.

- Tudod, az úgy volt, hogy volt egy tárgyalás – kezdett mesélni. Elmondta, hogy ők védték a fiúkat, és utána ők rabolták el. Valamint kifejtette, hogy Harry igencsak érdeklődött iránta. Ezt mondjuk, nem csodálom, azt viszont igen, hogy Cappy nem vette komolyan ezt. Nem szokott játszani az emberekkel. Miután ő mindent elmondott, Cappy megkérdezte, hogy én honnan ismerem Danielle-t. Épp ott tartottam a történetben, hogy megmutattam neki a képet, mikor nyílt a kávézó ajtaja és hangosan bevonult négy srác. A legelső magas, göndör hajú idegesen magyarázott a mögötte érkező csíkos pólósnak. Az lelkesen nézelődött, nem zavarta barátja mondanivalója. Utánuk egy szöszi és egy fekete hajú fiú jött.

- Mondtam, hogy jönnek mindannyian – nézett feléjük Liam.

- Sziasztok – állt meg Cappy mellett a göndör hajú. – Szia Cappy!

- Szia Harry – mosolygott rá Cappy. – Hát ti? – nézett a másik háromra. Én is jobban megnéztem őket. Vagyis akartam. Az elsőn nem jutott tovább a tekintetem.

- Harry mondta, hogy idejön hozzátok, és én is akartam – magyarázta a csíkos pólós.

- Louis elvette a kajámat – vette át a szót a szöszi – ezért utána jöttem – és közben meglengette a szendvicsét. Úgy tűnik visszaszerezte.

- Én csak nem akartam egyedül maradni – vigyorgott a sötéthajú. A fiúk leültek hozzánk, én pedig még mindig – ezek szerint Louis – arcát tanulmányoztam.

- Fiúk, ő a legjobb barátnőm, Emma – mutatott be Cappy.

- Ő rajzolta le Danielle-t New Yorkban – toldotta hozzá Liam. A fiúk bemutatkoztak, a szösziről kiderült, hogy ő Niall, a sötéthajú Zayn, és Harryről már hallottam.

Mikor Louis felé nyújtottam a kezem, ő magához vont és teljes természetességgel ölelt magához. Éreztem a testét és mikor felnéztem a szemébe, már tudtam mit akarok. Lerajzolni őt. Már rég elengedett és ismét a helyemen ültem, miközben még mindig azon gondolkodtam, hogy a papír visszatudná-e adni szemének eleven csillogását.

- Te hány éves is vagy? – kérdezte Louis kertelés nélkül Cappytől. Azonnal éreztem, hogy rossz témát vett elő, Cappy nem szereti az utóbbi időben, ha a korát kérdezik. Elég sötéten nézett rá.

- 24 leszek a télen – válaszolta neki – Miért?

- Csak felmérem, hogy Harry esete vagy az enyém vagy-e.

Harry erre felháborodva nézett a barátjára.

- Lou! Nem! Felejtsd el azonnal!

A fiúk nevettek, én pedig érdeklődve figyeltem az eseményeket.

- Nyugi Harry, Cappy már választott, amikor felhívott téged.

- Én nem választottam senkit! – szólt közbe Cappy. Louis legyintett és hozzám fordult. A továbbiakban nem szólt hozzá Cappy, Harry és a többiek beszélgetéséhez. Most rám figyelt.

- Szóval te rajzoltad le Danielle-t?

- Igen – bólintottam rá.

- Másokat is szoktál csak úgy lerajzolni?

- Igen, ha valami megfog bennük. Danielle-ben a mosolya volt ez.

- Engem is le tudnál rajzolni? – kérdezte kihívó mosollyal az arcán.

- Egyszer megbeszélhetjük, hogy lerajzollak – válaszoltam neki, és igyekeztem elrejteni a lelkesedésem.

- Jó – nyugtázta magában a srác – És te hány éves vagy?

- 18 – mosolyodtam el. Sokat beszélgettem Louval. Kiderült, hogy egyszerre őrült és összetett személyiség. Közben a szemem sarkából Cappyt és Harryt figyeltem. Egész jól elvoltak, ki kell kérdeznem tőle, hogy mi ez az egész. Mikor úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, Cappy elutasította Harry túl lelkes búcsúzását, de Louis engem megint magához szorított. Jól esett a közvetlensége.

- Szia kislány – mosolygott rám szélesen.

- Szia – köszöntem el tőle és a többiektől is. Cappyvel elindultunk haza.

- Szóval te és Harry? – kérdeztem tőle.

- Hagyjál már! Hat évvel idősebb vagyok nála…

- De ha nem lennél, akkor tetszene?

- Láttad te a szemeit? Nahát, hogy akkor tetszene!