ÚJ BLOG

Halihó! :)

Szeretitek a focit? Azon belül a német focit? Netalán a BVB Dortmundnak szurkoltok? És néhanapján megnézitek az ott játszó srácokat? Pont Marco Reust? És az eligazolt Mario Götzét?

Ha IGEN, akkor gyertek és nézzetek be az új blogunkba: http://il-dortmund.blogspot.hu/


Milliócsók: Lara és Pinkie

Sziasztok!

Nos, kisebb fennakadásaink történtek a Thousand Miles című sztorival. Így arra jutottunk, hogy egy picit ezt félretesszük. NEM befejezzük végképp, hanem jegeljük egy picit. Igyekszünk minél hamarabb folytatni ezt.

Viszont.

Indulófélben van a másik történetünk, ami szintén a One Direction-nel kapcsolatos.

Kukkantsatok be! :)

Stay with me, Hazelnuts

Milliócsók: Lara és Pinkie :))))

5. Az a rész, ahol meglepődünk

Halihó! :) Látjátok mit hoztunk? Bizony ám, egy új fejezet! :D Reméljük tetszeni fog! :D

Ezenkívül még felhívnám a figyelmeteket a másik blogunkra, amit ITT elérhettek. :)

Milliócsók: Lara és Pinkie

5. fejezet

Emma szemszöge

Miután Louis elment, visszasiettem a nappaliba a rajzhoz. Csalódott sóhaj kíséretében ültem le kezemmel a papírral. Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, nem adta vissza azt, amit kellett volna. A felhőtlen boldogságot és bolondságot. Egyszerűen olyan semmilyen volt.

Pont olyan mint amilyennek belülről éreztem magam. Hiányzott Cappy, és nem tudtam mit tenni. Rengetegszer hívtam, de nem vette fel. Lehet Louisnak igaza van, és Cappy után kéne mennem.

Megrázva a fejemet, felálltam a kanapéról. A rajzot eltettem az íróasztal fiókjába, majd a telefonomért nyúltam. Muszáj volt áthívnom valakit, hogy ne legyen üres a ház. Az első gondolatom Harry volt, de arról gyorsan letettem.

Így fél órán belül Danielle csöngetett az ajtón.

- Nagyon örülök, hogy átjöttél – mondtam neki, miközben beengedtem.

- Szívesen jöttem – mosolygott rám. - Louis mesélte hogy volt nálad. Sikerült akkor lerajzolnod

végre?

- Nem igazán. Nem volt elemébe, és azt hiszem én sem.

- Na majd legközelebb – mosolygott rám.

- Remélem akkor sikerül.

Danielle egészen estig maradt. Az egész napot végigbeszélgettük, ami nagyon jól esett. A hosszú, forró fürdő után fáradtan dőltem be az ágyba. Perceken belül elnyomott az álom.

Nemsokkal később a telefonom hangja és az ajtócsengő miatt keltem fel. A köntösömet felkapva rohantam az ajtó felé kezemben az elcsendesedett telefonommal.

- Jövök már! Nem kell a csengőre feküdni! - kiabáltam ki, míg kerestem a kulcsot. Az illető a túloldalon csak azért is csengetett tovább.

- Nem hiszem el – morogtam magamban, mikor levertem a kulcstartót a falról . - Na végre!

A kulcsot gyorsan a zárba dugtam, elfordítottam, és a kilincs lenyomása után megdermedtem.

- Szia! - mosolygott rám a sapkája alól.

- Öh, a te kulcsod nem nálad van? - jutott eszembe elsőnek egy értelmes mondat.

- De, csak gondoltam szórakozom egyet – mosolygott tovább, majd ujjaival kedvesen elmutogatta, hogy segítsek bevinni a cuccát. Az előszobába, miután behordtuk a bőröndöket, megálltunk. Nem tudtam mit mondani neki.

- Sajnálom, hogy annyira kiborultam. Igazából teljesen jogtalanul... - motyogta.

- Annyira hiányoztál Cappy – öleltem meg szorosan.

×

Harry szemszöge

- Harry, könyörgöm hívd már fel! - állt meg mellettem a konyhában Louis.

- Felhívom, tényleg. Csak nem most – válaszoltam neki, majd arrébb toltam, hogy letudjak szedni egy edényt a polcról. Popcornt készítettem a filmhez, amit megfogunk nézni. De ha Louis így folytatja, kirakom a házból.

- Mert most milyen fontos programod van, hogy nem tudod felhívni?

- Nem tudom. Louis, hagyj már! Nézzünk inkább a filmet.

- Jó, nézzük – sóhajtott fel, majd kisétált a nappaliba. A konyhában még elszöszmötöltem a pattogatott kukorica kiöntésével.

- Hallod, jött egy üzeneted! - kiabált a nappaliból Louis. - Emmától. Azt írta, hogy megjött.

Besiettem a szobába, és kikaptam a barátom kezéből a telefont.

- Beleolvastál az üzenetembe? - vontam kérdőre.

- Csak egy picit – vigyorgott rám – De úgy látom, hogy egy hétig nem lesz jó estéd.

- Már miért ne lenne? Nem értem.

- Hát megjött neki – vigyora egyre szélesebb lett.

- Louis, maradj már. Amúgy se szoktam lefeküdni Emmával.

- De megtennéd, igaz? Nem lenne ellenedre – feküdt el a kanapén. - Hol a popcorn?

- Mindjárt hozom, csak még felhívom Emmát, hogy mit akart.

- Akkor addig alszom egyet – hunyta be a szemét.

Tíz perc múlva Louist úgy kellett felrángatni a kanapéról.

- Jól van, jól van. Ébren vagyok már – motyogta, majd felült, hátha így elhiszem, hogy fent van.

- Dehogy vagy! Na kapd össze magad!

- Mégis miért?

- Mert fontos információt közlök.

- És ezt pont most kell? - mondta, miközben száját nagyra tátva ásított. Úristen, szinte lelátni a gyomráig.

- Mivel most tudtam meg, most mondom.

- De akkor mondjad már! - dőlt el újra a kanapén.

- Cappy újra itthon van! - Louis arca először felderült, majd hirtelen kiült rá az értetlenség.

- Mit takar, hogy itthon? Mert neki az itthon igazából New York, nem? Tehát most akkor még mindig New Yorkba van, vagy itt van Londonban?

- Louis, te tényleg direkt idegelsz engem?

- Én nem! Tényleg nem. De most akkor hol van?

- Londonban, Emmánál. Vagyis igazából saját magánál – sóhajtottam fel.

- De jó! Akkor visszajött!

- Zseni vagy, haver – ütögettem meg a vállát. - Felébredtél már?

- Hát ha beszélek, akkor valószínű – vigyorgott rám. Ma még elintézi, hogy leüssem.

- Álmodban is beszélsz.

- Tényleg? - lepődött meg. - Miket mondok?

- Nem tudom, nem szoktam figyelni. De nézhetnénk inkább a filmet? - kérdeztem tőle, miközben neki dőltem a kanapénak.

- Popcorn nélkül nem – tette karba a kezeit.

- Mindjárt hozom – álltam fel, majd kisétáltam a konyhába, hogy hozzam a pattogatott kukoricát.

- Na itt is van! Akkor mit nézünk?

- Azt nem tudom – felelte vigyorogva. - Arra számítottam, hogy a fiatalember kiválaszt egy csodás filmet.

- De amíg a fiatalember telefonált nem volt rá időd? - vigyorodtam el én is.

- Hát nemes egyszerűséggel lefoglalt a formás popód, ahogy riszáltad. Amúgy ha nem tűnt volna fel, aludtam!

- Fel tűnt, én keltettelek. De akkor most mit nézzünk?

- Hm, mondjuk rakd be a harmadik filmet, ami a kezedbe kerül – válaszolta, majd kényelembe helyezte magát a kanapén és kivette a kezemből a popcornt. Beraktam a filmet, Louis mellé ültem, majd nagy élvezettel kezdtük el nézni a dvd-t.

4. rész - Az a rész, ahol próbálunk nyugton maradni ...

Sziasztok!
Tudjuk, hogy nagyon régen volt új fejezet, és nem is keresünk kifogásokat, inkább Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek ezzel a résszel!
Pinkie és Lara

4. rész: Az a rész, ahol próbálunk nyugton maradni és kérdéseket kapunk

Louis szemszöge

"Úgy akarlak lerajzolni, mint amikor ott láttalak.."

Kereken két hét telt el azóta a bizonyos este óta, amikor Harry és Emma hát, olyan dolgokat műveltek, amit nem gondoltam volna. Vagy is Harryről de, Emmán viszont meglepődtem. A legnagyobb baj mégse ez, hanem, hogy már nem bírom őket. Cappy pontosan 13 napja ment vissza New York-ba, és én pontosan ennyi napja hallgatom Harry nyafogását. Mert igen, nyafog. Már kívülről tudom az egész monológot.

- Én tényleg nem akartam Emmától semmit. Cappyre vártam, csak úgy alakult, hogy Emma volt ott. Én nem akartam, hogy Cappy elmenjen. Meg akartam ismerni. Én..
- Harry! Ne legyél már ilyen szerencsétlen! – akadtam ki – Ha tényleg érdekelt volna, már utána mentél volna!
A göndörke döbbenten nézett rám.
- Eszedbe se jutott mi?
- De. Gondoltam rá – húzta el a mondatot Harry.
- Persze, nyilván. Szóval ne szenvedj, hanem randizz Emmával. Mostanában úgyis olyan jól kijöttök egymással – ez igaz volt. Nem tudom, hogy mit csináltak (bár tippjeim lettek volna), de Harry minden szabad idejét Emmánál töltötte.
- Tényleg, azt üzeni, hogy még mindig szeretne lerajzolni.
- Oké, majd beszélek vele. De szerintem hamar fel fogja adni  - vigyorodtam el.
- Eléggé kitartó.
- Te viszont legalább hívd fel Cappyt – közöltem Harryvel, és amíg ő gondolkozott én elvettem előle az ebédjét, hogy a magamévá tegyem.
Harryvel ellentétben, aki semmit sem haladt a Cappys ügyével, én felhívtam Emmát és megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzá, hogy le tudjon rajzolni. Bár szerintem kicsit bizarr, hogy azért menjek valahova, hogy egy helyben üljek hosszú órákat, vagy legalábbis perceket. Én.  Mindegy próbálkozni lehet. Szóval megérkeztem Emmához, és beültem a kanapéra, hogy lerajzoljon.  Az első kb. 2 és fél percben lekötött, hogy néztem, ahogy a papír fölé hajol. Elmélyülten rajzolt, vonalakat húzott és néha felnézett rám. Furán nézett. Nem úgy mint általában, hanem valahogy máshogyan. De egy idő után nem kötött le, hogy őt nézzem, így elkezdtem mást nézni, ami még abban az irányban volt. De csak egy ablak volt Emma mögött, amin az eget láttam. Pompás. Feltűnés nélkül el tudok fordulni balra? Próbáltam. Sikerült. Nem vette észre. Most a lábam. Ez is sikerült. Kezdem magam zseninek érezni. Már láttam a könyvespolc szélét. Háború és béke? Ki olvas ilyet? Üvöltő szelek?  Harry Potterek. Na azt legalább ismerem.  És akkor hirtelen Emma lecsapta a ceruzáját. Azt hittem velem van baj, de kiderült, hogy nem.
- Nem megy! Ez így nem jó! – Ijedt arcomat látva elmosolyodott –Nem te vagy a hibás. Egyszerűen nem ezt az arcodat akarom lerajzolni.
Felállt és mellém ült.
- Úgy akartalak lerajzolni, mint amikor ott láttalak a kávézóban. Nevettél, csillogott a szemed és lenyűgöző voltál.

- Most azt mondod, hogy nem vagyok az? Hát itt szobrozok neked, és azt mered mondani, hogy nem vagyok csodás? - háborodtam fel játékosan, majd összekócoltam a haját, miközben ő lerakta a papírt és a ceruzát.

- Jaj, Louis, ne már! - próbált védekezni a támadó kezeim ellen,  nem sok sikerrel – Látod, pont így akarlak lerajzolni. De nem megy.

Emma csalódottan pillantott rám, majd sóhajtva kimászott a karmaim közül.

–                    Kérsz valamit inni? - állt fel a székéről.-

-  Igen, egy Cappy jól esne – feleltem, s vártam a reakcióját. Emma megdermedt a

mozdulatsor közben.

–                    Mit mondtál?

–                    Szerintem jól hallottad. Te kerested azóta? Mert azt tudom, hogy Harry egy gyáva ember, és nem hajlandó semmit se tenni az ügy érdekében. Kíváncsi vagyok te hogy vagy vele.

–                    Én... kerestem. Sokszor, de kinyomott – motyogta, majd leült mellém a kanapéra.

–                    Arra nem gondoltál, hogy utána menj?

–                    Én nem... vagyis gondoltam rá. De nem hiszem, hogy utána kéne menjek. Szerintem idő kell neki...

–                    Jó, úgy gondolom témát kéne váltanunk – mosolyodtam el, hogy Emmát kicsit feloldjam.

–                    Benne vagyok – mosolyodott el ő is, majd testtartása egyből ellazult.

–                    És akkor hogy jöttök ki Harryvel? - Az arcáról le lehetett olvasni, hogy egész másra számított.

–                    Mi nem vagyunk együtt – kezdett védekezni egyből.

–                    Tudom, igazából mindent tudok. Harry a legjobb barátom. Csak érdekel, hogy te mit gondolsz erről, a hmm kapcsolatról.

–                    Miért ő mit gondol?

–                    Szerintem azt kéne gondolnia, hogy hülyeséget csinált, és Cappy után megy. De mint látod nem ezt teszi és nem is ezt gondolja – feleltem nyugodtan.

–                    Most viszont ha nem haragszol, mennem kell. Ha gondolod a rajzot majd még megbeszéljük – álltam fel az ülőalkalmatosságról. Emma elkísért az ajtóig.

–                    Hát azért örülök, hogy átjöttél – mosolygott rám, én intettem neki, majd még a járdáról visszafordulva megszólaltam:

–                    Oh, és szerintem lépj Harryvel kapcsolatban valamilyen irányba.

×

Cappy szemszöge

Egy új kérdésed érkezett.

Ez fogadott, amikor bekapcsoltam a laptopomat és elindítottam a böngészőt. Kíváncsian kattintottam a formspringen érkező kérdésre.

Miért jobb New York, mint London? Maci24

Döbbenten néztem a monitorra. Nem túl sokat árult el ez a Maci24 nicknév, viszont a kérdése igen érdekes. Rögtön válaszoltam neki.

Rájöttem, hogy nem jobb. Újra London levegőjét élvezem. Cappy_red

Alighogy elküldtem a választ, rá pár percre jött a következő kérdés, ugyanattól a személytől.

Megint Londonban vagy? Hogyhogy? Maci24

Nem bírtam New Yorkban maradni. Inkább csak levegőváltozásra volt szükségem. De TE ki vagy? Cappy_red

Egy kedves ismerősöd. Nem fogsz visszamenni, ugye? Elég nagy űrt hagytál magad után. Maci24

3/2. rész – Az a rész, ahol hívogatnak, és ahol nem vagyunk már szomjasak

3/2. rész – Az a rész, ahol hívogatnak, és ahol nem vagyunk már szomjasak

Úgy gondoltuk ideje lenne már Titeket megörvendeztetni egy fejezettel! :) Reméljük tetszik :) Lara és Pinkie

Emma

Harry az este folyamán háromszor hívott telefonon, hogy Cappy itt van-e már. Mind a három alkalom során elkellett mondanom, hogy nincs, ami egy kicsit aggaszt. De hát egy felnőtt nőről van szó, tud magára vigyázni. Vagyis remélem.

- Nem, nincs itt Cappy – vettem fel egyből a telefont.

- Nem azért kereslek.

- Hanem miért? – próbáltam közben a hangomból eltüntetni a kíváncsiságot.

- Átmehetek? – hangzott a vonal túlsó végéről a kétségbeesett hang.

- De Cappy nincs itt.

- Tudom, már mondtad – felelte idegesen, de lágyabb hangnemre váltva folytatta – De majd egyszer hazamegy és...

Nem hagytam, hogy folytassa, közbeszóltam – Átjöhetsz, ha gondolod.

- Remek, akkor kinyitnád nekem az ajtót?

Sóhatjva kinyomtam a telefont, és kinyitottam neki az ajtót.

- Cuki pizsi – szólalt meg, amikor meglátott.

- Beállítasz este, és még leszólod a pizsim? – vontam mosolyogva kérdőre.

- Bocsi, de ezek a rózsaszín teknősök magukért beszélnek. Amúgy ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, csak..

- Ne folytasd, semmi gond. Inkább gyere be, mielőtt más is meglátja a pizsim.

- Lehet veszek egy ilyet magamnak – morfondírozott magában, miközben belépett a lakásba. Fejemet fogva követtem őt. Igazán jól állna neki.

Miután mindketten helyet foglaltunk a kanapén, és kiszolgáltam magunkat innivel, úgy éreztem ideje rákérdezni  a dolgokra.

- Tehát akkor pontosan mi miatt viharzott el Cappy? Mármint értem, hogy félreértett valamit, de pontosan hogyan?

- Már az étteremben vacsoráztunk, amikor kiesett a zsebemből egy csomag óvszer –kezdett bele.

-  És ennyi? – kérdeztem meglepődötten.

- Igen, hiába magyaráztam neki, elkezdett kiabálni  velem, majd otthagyott.

- Igazából lehet nem kéne elmondanom, de Cappy a legutóbbi barátjával, történetesen a bátyjámmal elég viharos kapcsolatban élt. Így lehet amiatt fura.

- Nekem mindig sikerül kifognom a fura és lehetetlen lányokat – hajtotta a térdére a fejét.

- Látod, én lehetetlen és fura sem vagyok – tettem mosolyogva a vállaira a kezem. Hirtelen nézett fel, és a kezeim is az ölembe estek a váratlan mozdulattól.

- Valóban? Mert mindegyik ezt mondja – felelte szárazon.

És fogalmam sincs mi oknál fogva, de kinyögtem – Hát próbáld ki.

Amilyen hirtelen mozdult az előbb, olyan hirtelen is nyomta ajkait az enyémre. Másodpercek alatt döntött el a kanapén és hámozta le rólam a felsőt. Két csók és sok-sok simogatás közben motyogott nekem.

- Melyik a te szobád?

- A baloldali – feleltem neki, miközben lendületesen felkapott, és karjaiban vitt egészen az ágyamig.

×

Harry

Emma meztelen látványa egyszerre nyugtatott meg, és lettem ideges tőle. Nem tudtam mit kéne most csinálnom. Itt fekszik mellettem, de nem hiszem, hogy ő bármit is komolyan gondolt az éjszakából.  Vagyis kitudja... Bármi előfordulhat.

Halk kuncogást hallottam a szobán kívülről, majd  a bejárati ajtó kicsapódása zavarta meg a nyugodt légkört. Ránéztem Emmára, aki nyugodtan aludt tovább. Óvatosan kikászálódtam, hogy nehogy véletlenül felébredjen. A ruháim a padlón hevertek szanaszét, nyúltam volna értük, amikor hatalmas puffanás, majd szitkozódás hallatszott kintről.

- Cappy! – tört rám a feliserés. – Csak ő lehet! A hangokból ítéve viszont nem lehet józan.

- Cappy, te vagy az? – kérdeztem a földön fekvő egyéntől, miután kiléptem a szobából.

- Azt hiszem. Igazából Calliope vagyok – motyogta a földnek.

- Az most nem lényeg. Jól vagy? – tettem fel újabb kérdést, miközben próbáltam felsegíteni, hogy újra a saját lábán álljon.

- Szerinted bárki is jól van ilyenkor? – kérdezte hisztérikusan. Közben nagy nehezen lábra állt, de a falba így is erősen kapaszkodnia kellett.

- Te amúgy meztelen vagy? – mért végig, mire csak megsemmisülten bólogattam. Vártam, hogy elkezdjen kiabálni.

- Előre felkészültél, mi? Sejtettem, hogy nem adod fel – magyarázta, miközben egyre közelebb lépdelt, ami kissé nehezen ment neki. Amikor már teljesen előttem állt, a karjával  a nyakam, míg lábával a derekam fonta körbe. Ajkait az enyémre nyomta, így éreztem az alkohol keserű ízét. Viszont ajkai édesek voltak. Vajon ezt nevezik mézédes bűnnek?

Nem tudtam – vagy inkább nem akartam elszakadni tőle. Mardosott a bűntudat, de nem tudtam ellene tenni. Nekinyomtam a falnak Cappyt és úgy csókoltam tovább, miközben az ujjai a göndör fürtjeimmel játszottak. Amikor elszakadtam Cappy ajkaitól és a szemeibe néztem, láttam, hogy az alkoholtól való bódultság eltűnt tekintetéből. És ekkor meg is hallottam okát.

- Harry... Harry nem jössz vissza? – hallottam Emma álmos hangját a szobából. Cappy megkövülten állt a karjaim között.

- Ez... ez... – próbált megszólalni, de nehezen ment neki. Bár így ezekből az aprószavakból is észrelehetett venni, hogy nyoma sincs az alkoholnak.

- Én... tudod – kezdtem volna magyarázkodni, de Cappy belém fojtotta a szót. Nem vágott közbe, nem is ütött meg. Csak egyszerűen állt előttem, miközben egyre  csak gyűltek a könnycseppek a szemében.

- Azt hiszem nem magyarázkodom – feleltem végül, mire egy darabigt nem válaszolt, majd megtörölve szemeit és megkaparva torkát, megszólalt: - Lehet jobb is.

Kicsit távolabb léptem tőle, mire ő kihúzta magát, és elindult a szobája felé. Az ajtó előtt még visszafordult: - Siess, nagyfiú, valaki még vár rád.

×

Cappy  

- Komolyan elakarsz menni? – állt mellettem Emma, miközben sebesen pakoltam a bőröndjeimbe. Ő próbált volna akadályozni, de nem hagytam.

- De a te házad – érvelt továbbra is. Nem zavartatta magát azzal, hogy legszívesebben kikapartam volna a szemét helyben.

- Tied lehet – vetettem oda neki, majd a cipőimet szerettem volna berakni, csak Emma eléállt. – Arrébb mennél?

- Nem, amíg el nem mondod hova mész – Annyira megtudtam volna ütni!  Ott állt előttem, és mosolyogva zsarol. Véged van, Emma Thomson!

- Nem teljesen mindegy neked? Vagy majd szeretnél esküvői meghívót küldeni? – vigyorogtam rá, mire még szélesebb lett a mosolya.

- Igazából a koszorúslányom lennél – felelte, mire elindultam felé azzal a céllal, hogy kissé megritkítom a haját.

- Hát te hova pakolsz? – lépett be a szobámba Louis, megmentve ezzel Emmát. Hogy kerül ő egyáltalán ide?

- Hát te mit csinálsz itt? – fordítottam felé a tekintetem.

- Én kérdeztem előbb – vágta rá egyből.

- A bőröndjeimbe pakolok – húztam tovább az agyát.

- Vicces nagyon. De tényleg, hova mész? – nézett komolyan a szemeimbe.

- Haza, New Yorkba.

3/1 rész. - Az a rész, ahol parázunk

Nos, késett. Nem keveset :) Ráadásul még csak nem is a teljes fejezet :) A második része jön nemsokára! :)

A szobámban álltam a tükör előtt, és csak meredten bámultam magam.

-      Szerintem ez a ruha tökéletes – mondta az ágyamon ülve Emma. – És akkor most hívd fel Harryt, hogy áll a randi.

-      De hát nem áll a randi. Vagyis nem tudom, hogy menjek-e. Olyan fura lenne.

-      Ne csináld már Cappy. Szegény srác oda meg vissza van érted. Te meg lepattintod.

-      Mivel hat évvel fiatalabb nálam. Az rengeteg sok különbség.

-      Jaj, dehogy! Amilyen béna vagy, nem is látszik, hogy anyivval idősebb vagy.

-      Köszi, de komolyan menjek el vele? – kérdeztem, mire Emma nagyot sóhajtva eldőlt az ágyon – Na jó, megyek.

-      Tessék, itt a telefonod – dobta oda hozzám. Kikerestem belőle Harry számát, majd fél perc várakozás után megnyomtam a hívásgombot.

-      Igen, tessék – szólt bele egykedvűen egy mély hang.

-      Szia Harry!

-      Cappy! – azonnal felélénkült a hangja.

-      Csak azért hívlak, hogy szóljak, hogy jó a ma este.

-      Tényleg? – láttam magam előtt széles mosolyát – 6-ra érted megyek, jó?

-      Tökéletes lesz.

-      Hol a lelkesedés Cappy? – nevetett fel a vonal túlsó végén.

-      Szerintem átpártolt hozzád – mosolyodtam el.

-      Akkor este visszakapod. Én már alig várom.

-      Én is – feleltem neki. És azaz igazság, hogy tényleg vártam. Kíváncsi vagyok milyen, ha Harry Styles randin van. – Este találkozunk!

-      Szia Cappy!

Majd mindketten leraktuk a telefont. Lehuppantam Emma mellé az ágyra, majd ráemeltem tekintetem.

-      Mi van, ha meg akar csókolni? – Emma nagy szemekkel nézett rám, majd kitört belőle a nevetés.

-      Cappy! Te mikor fejlődtél vissza a tinédzserkorodba?

-      Nem tudom. De tényleg úgy érzem magam – fúrtam bele a párnába a fejem.

-      Te nem vagy normális – nevetett fel újra – Ha megcsókol, akkor nagylányosan visszacsókolod.

-      Ha az olyan könnyen menne...

-      Tommal nem volt ennyi gondod- mondta nekem, mire összeszűkült szemekkel néztem rá.

-      De Tommal egész más gondom volt.

*

-      Megjött Harry! –kiabált be a fürdőbe Emma. Idegesen belenéztem mégegyszer a tükörbe.  – Jó leszek így? – jöttem ki.

-      Tökéletes. Csak siess! Nézd, hogy dobol az ujjaival az autón – mutatott Harryre az ablakból.

-      Megyek is! Szia! – siettem ki az ajtón. Odaléptem Harryhez, aki szoros ölelésben részesített. Beültünk az autóba és elég kínos csendben haladtunk valahová. Tényleg hová is megyünk?

-      A múltkor se mondtad, hogy hova megyünk – szólaltam meg végül.

-      Mert akkor titok volt.

-      Akkor most mondd el.

-      Most már nem – vigyorgott.

-      Mennyi bajod van. Most miért nem mondod?

-      Már megérkeztünk Cappy – mutatott előre Harry.

-      Étterem? – kérdeztem fancsali képpel, majd egyből mosolyogni próbáltam. De késő volt, Harry zavartan játszott az ujjaival.

-      Öhm, bocsi... azt hittem, hogy tetszeni fog.

-      Jaj, nem. Tetszik, tényleg – próbáltam helyrehozni.

-      Mindegy, azért bemenjünk? – kérdezte. Szegényt teljesen megbántottam.

-      Persze, menjünk – mondtam neki lelkesen.

-      Biztos? Mehetünk máshová.

-      Tényleg jó itt, Harry – raktam rá a combjára a kezem. Harry bátortalanul elmosolyodott és bementünk az étterembe. Mikor ettünk nem volt nagyon kínos, hogy nem beszélgettünk. De amint abbahagytuk az evést, kellemetlenül fészkelődtünk mindketten a székeinken. Végül Harry telefonja mentett meg minket. Ebben az volt a vicces, hogy ő ijedt meg legjobban, ahogy Louis hangja elkezdett visítani: Itt BooBear! Harry hihetetlen gyorsan kapkodott a telefonja után, de sietségében semmi sem sikerült neki, így kiejtett mindent, ami a zsebében volt. A telefonját...és egy apró kis dolgot. Ami egészen emlékeztett egy csomag óvszerre.

-      Harry! Te komolyan leakartál fektetni az első randin? – támadtam le a srácot, miközben próbált eltűnni előlem.

-      Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Alig ismerjük egymást!

-      Cappy, csitt. Csendesebben. Én nem akartam...

-      Mit nem akartál? Tudod mit, nem érdekel. Felejts el – álltam fel, és sétáltam el mellette és a többi érdeklődő vendég mellett.

*

Bágyadtan dőltem el az ágyon, miután elpakoltam Cappy után. Épphogy lecsuktam a szemem, csörgött a telefonom. Kikászálódva tűnt fel, hogy nem az én telefonom szólt. Ez a lökött itthagyta volna? A telefonért nyúlva láttam, hogy a kijelzőn Harry Styles neve villog.

-      Igen? Emma vagyok.

-      Emma... de jó. Vagyis nem jó. Cappy ott van? – hadarta el kétségbeesetten Harry.

-      Nincs. Miért lenne? Hát veled van randin.

-      Velem már nincsen.

-      Mert? Mit csináltál?

-      Tényleg semmit. Félreértett. Azt hitte leakarom fektetni. De tényleg nem akartam. Mondd meg neki, kérlek!

-      Megmondom neki, ígérem.

-      Köszönöm! Szia – nyomott ki. Ezek mit össze nem bénáznak. Cappyt meg egyáltalán nem értem. 24 évesen menekül egy srác elől. Vannak ott gondok.

:)

Halihó!

Igazán sajnáljuk, hogy nagyon-nagyon régen volt friss, de Larával nem mindig tartózkodunk ugyanabban az országban, és nehezen tudunk egyeztetni! :) De tényleg nagyon-nagyon igyekszünk :D Tehát a blog továbbra is működik, csak kicsit ritkábban vannak frissek. De reméljük, hogy augusztusban sokkal-sokkal több lesz :) :D Bár azt is reméljük, hogy ebben a hónapban lesz! :)

Szóval kitartást emberek! :D Lesz friss :D

És köszönjük, hogy még mindig olvastok, sőt, komit is írtok! Imádunk Titeket!

Csókol: Pinkie ( és Lara is :D)