9. fejezet - I won't give up

Sajnáljuk, hogy ennyit késett a fejezet, de összejöttek a dolgok.. DE ígérjük, hogy a következő sokkal gyorsabban fog elkészülni :)

9. fejezet – I won’t give up

Lara szemszöge

Elisa ébresztett fel reggel.
- Lara! Kelj fel, gyorsan!
- Miért? – nyöszörögtem fáradtan.
- Mert sietnünk kell, nemsokára indulunk és még össze se pakoltál!
- Megyek.
- Remek! – valamiért Elisa roppant lelkesen ugrált ki a szobából. Mi történhetett? Szokott ő csak úgy ugrálni? Mindenesetre úgy ahogy voltam, sárga pizsamámban kimásztam az ágyból és a közös nappali felé vettem az irányt. Amint felnéztem meglepő kép fogadott. Loui állt a szoba közepén, egyedül.
- Lara, tudom, hogy elrontottam. De szeretném, hogy tudd, szeretlek. És nem adom fel.
Ekkor zene szólalt meg, és én elszoruló torokkal néztem rá, ő pedig énekelni kezdett.

When I look into your eyes
It's like watching the night sky
Or a beautiful sunrise
There's so much they hold

Amikor a szemedbe nézek
Az olyan mint ha az éjszakai égboltot nézném
Vagy a gyönyörű napfelkeltét
Annyira sok van amit megtartottak

Énekelte Loui. A szemembe nézett, és én nem tudtam levenni róla a tekintetem.

And just like them old stars
I see that you've come so far
To be right where you are
How old is your soul?

És csakúgy, mint azok a régi csillagok
Látom hogy messziről jöttél
Most jó helyen vagy
Hány éves a lelked?

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád

Alig kaptam levegőt. Loui közelebb lépett hozzám, és én önkénytelenül húzódtam felé.

And when you're needing your space
To do some navigating
I'll be here patiently waiting
To see what you find

'Cause even the stars they burn
Some even fall to the earth
We've got a lot to learn
God knows we're worth it
No, I won't give up

És ha szükséged van a teredre
Ehhez néhány navigáció 
Itt leszek, türelmesen várlak
Hogy lásd mit találsz

Mert míg a csillagok fénylenek
Néhány éppen leesik a földre
Még sokat kell tanulnunk
Isten tudja megéri-e
Nem, én nem adom fel

Szerettem volna azonnal a nyakába ugrani, de ő még nem fejezte be.

I don't wanna be someone who walks away so easily
I'm here to stay and make the difference that I can make
Our differences they do a lot to teach us how to use
The tools and gifts we got yeah, we got a lot at stake
And in the end, you're still my friend at least we did intend
For us to work we didn't break, we didn't burn
We had to learn how to bend without the world caving in
I had to learn what I've got, and what I'm not
And who I am

Nem akarok olyan lenni, aki könnyedén elsétál
Itt maradok, és megváltoztatom, amit meg tudok
A félreértések sokat tanítottak nekünk, hogyan bánjunk egymással
Az eszközök és ajándékok, amiket kaptunk igen, mindet kockára tettük
És a végén, még mindig a barátom vagy legalább küzdünk
Dolgozunk értünk, nem törünk meg, nem égünk el
Meg kell tanulnunk irányítani anélkül, hogy a világ összeomoljon
Meg kellett tanulnom, amit kaptam, és mi nem vagyok
És ki vagyok én?

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up
Still looking up.

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád
Még mindig fel nézek rád

Elhittem neki. Elhittem, hogy most már minden jó lesz. Loui már egészen közel állt hozzám.

I won't give up on us (no I'm not giving up)
God knows I'm tough enough (I am tough, I am loved)
We've got a lot to learn (we're alive, we are loved)
God knows we're worth it (and we're worth it)

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up

Nem mondok le rólunk
Isten tudja, elég kitartó vagyok ( Kitartó vagyok, szerettem )
Sokat kell tanulnunk (életünkben, szerettünk)
Isten tudja mi éri meg (és mi megérdemeljük)

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád

Loui egész testével hozzám simult, az utolsó szavakat szinte suttogta, ajkunk majdnem összeért.
- Szeretlek –mondta egészen halkan, de nekem ez mindennél többet jelentett.
- Szeretlek – mosolyodtam el szélesen, zöld szemei csillogtak, miközben karjaimat a nyaka köré fontam. Ám mielőtt megcsókolhatott volna, az egyik szoba ajtajából örömujjongás tört ki. Mindketten vigyorogva néztünk barátaink felé.
- Végre! Tudtuk mi, hogy ti nem lehettek rosszban! – lelkendezett Harry és Niall.
- Gyere – fogott kézen, és úgy súgta a fülembe, hogy a többiek ne hallják – Nélküled nem tudok összepakolni!
Játékosan morcosan néztem rá.
- Szóval, csak ezért kellek, mi?
- Nem! – vigyorodott el - Más terveim is vannak!
- Ezt már jobban támogatom! – húztam közel magamhoz, és végre megcsókoltuk egymást. Loui behúzott maga után a szobájába, és hevesen folytattuk az előbb elkezdett csókunkat. Azonban Louis hirtelen elhúzódott. Komor arccal nézett rám.
- Lara, valamit meg kell beszélnünk. Ülj le!
Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néztem rá, de leültem az ágyra, ő pedig velem szemben helyezkedett el.
- Először is… - akadt el Louis – Tudnod kell, hogy szeretlek.
- Tudom – bólintottam, de éreztem, hogy ez most nem lesz jó.
- És hogy sajnálom.- Mit? Mit sajnálsz? – néztem rá döbbenten. Mit akar?

- Hogy hibákat követtem el, óriásiakat Lara. Sajnálom, tényleg… annyira..

- Mit csináltál Louis? – kezdtem sejteni a dolgot. És nagyon reméltem, hogy nem azt fogja mondani, amit gondoltam.

- Eleonor és én…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert azonnal felpattantam.
- Én nem hiszem el, hogy megint megtetted Louis. Hogy tehetted? – kérdeztem, miközben a szemeibe néztem. Ő pedig értetlenül figyelt.
- Te… tudtad… tudtál a legelsőről?
- Persze, hogy tudtam! Annál feltűnőbbek nem is lehetettek volna. De akkor úgy gondoltam, hogy nem gondolok rá, és elnézek felette. De Louis…megint..megint megtetted…és vele. Megcsaltál!
- Én nem akartam… - mondta volna, de ismét nem hagytam, hogy befejezze.
- Nem akartad, de mégis megtetted!
- Mert te más pasikkal rohangálsz a városban! – emelte feljebb a hangját. – Tudod milyen szörnyű azt látni? Hogy az enyém voltál, és utána meg más karjaiban vagy? És hogy ez mind egy apró félreértés miatt?
- Te most a végén rám akarod kenni, hogy miattam voltál Eleonorral?
- Nem, dehogy… vagyis…
- Vagyis? Vagyis? – mondtam egy féloktávval magasabb hangon. – Ha azt mered mondani, hogy az én hibám…
- Pedig a tied is… - És abban a pillanatban csattant is az arcán a kezem.
- Az enyém lenne? Akkor is, amikor először megcsaltál? Tényleg így gondolod?
- Nem. Az az én hibám volt, de most…
- Még mindig rám fogod?
- Nem, de… - nézett mélyen a szemembe – Én komolyan gondoltam amit kint énekeltem. Szeretlek, és nem adom fel.
Tekintetem Louis szemébe fúrtam, majd hirtelen vetettem rá magam. Ő először meglepődött, de mikor hevesen megcsókoltam megnyugodott. Hasonló hévvel viszonozta csókomat. A következő pillanatban Loui megszabadított felsőmtől, és én is lehúztam róla a pólóját. Már a csípőjén ültem és még mindig csókolóztunk, mikor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Ti, most kinyírtátok egymást vagy… ? – kérdezte Harry, majd mikor rádöbbent a helyzetre, azonnal kihátrált és már csapódott is az ajtó.
Loui elvigyorodott, és újra magához húzott volna, ám én kibontakoztam az öleléséből. Lemásztam az ágyról, és a ruhám után nyúltam.
- Most… ? – kérdezte Loui.
- Azt mondtad, hogy nem adod fel – néztem rá szépen mosolyogva – Akkor hódíts meg újra, és megint a tiéd leszek.
Azzal sarkon fordultam, és otthagytam az elképedt Loui a szobában.

x


Elisa szemszöge







Kíváncsian néztünk a szobából kijövő Lara után. Kérdőn néztem Harryre, de ő is csak a vállát vonogatta. Húgom eltűnt a szobánkban, és a fiúk azonnal megszólaltak.
- Most nem úgy volt, hogy kibékülnek? – kérdezte Niall.
- De, és az előbb nagyon úgy is nézett ki – vigyorgott Harry.
- Akkor mi történt?
- Mindjárt utána nézek – indultam is el Lara után.
- Nem békültetek ki? – léptem be a szobába. Az én bőröndöm már készen volt, így nyugodtan figyelhettem testvéremre. De ő csak mérgesen tuszkolta a ruháit a bőröndjébe.
- A dal után még meg is bocsátottam volna neki, de tegnap este…
- Mit csinált? – kérdeztem azonnal. Miután otthagytam őket Harryvel, csak nem nem engedte ez a bolond, hogy olyan állapotban akármit is csináljon!
- Eleonor – morogta Lara.
- Ne már! – most nagyon elronthatta ez a hiperaktív hülye, aki igazából tökéletesen illik a húgomhoz – Remélem most már te is látod, hogy milyen és, hogy miért voltak fenntartásaim iránta…! – megláttam Lara szomorú arcát és inkább elhalgattam.
- Mi lenne, ha most inkább a megértő nővér lennél?
- Megoldható – mosolyogtam rá, és megöleltem. Segítettem neki becsomagolni, és úgy egy óra múlva már mindannyian a szálloda előtt álltunk a csomagjainkkal. Olivia és Tori már felszálltak és a fiúk mentek utána. Már csak Lara, Eleonor és én voltunk lennt. Eleonor indult az ajtó felé, de a húgom elé állt.
- Te itt maradsz – közölte teljesen nyugodtan.
- De hát, Lara! – fakadt ki a csaj.
- Bocs, nincs szükségem valakire, aki a barátomnak mondja magát, de közben hátba támad – Lara most egészen úgy viselkedett mint én. És büszke voltam rá!
- Tanulsz tőlem hugi – vigyorogtam szélesen rá, és teljes lelki nyugalommal hagytuk ott Eleonort a város közepén.
Azt hittem, hogy nem lesz nehéz ez a titkolózás Harryvel, de elég hamar kiderült, hogy igen. Van jó oldala a buszban való összezárásnak, de hátrányai is bőven. Például nem lehet úgy összebújni a fiúval akivel jársz, hogy a többiek nem tudnak róla, hogy ez így is maradjon. Már a sokadik vígjátékot néztük a busz szűk nappaliszerűségében, és igaz, hogy jó volt a film már kicsit untam, hogy 3 órája voltam beszorítva Liam és Zayn közé. Az utóbbi egy órában végig Harryvel szemeztem, aki Loui mellett terpeszkedett, aki eléggé el volt kenődve, mivel Lara tüntetőleg nem volt hajlandó egy légtérben lenni vele. Ekkor zümmögni kezdett a mobilom. SMS-t kaptam, Harrytől.

„Már eléggé unom, nem keresünk egy csendesebb helyet, ahol kettesben lehetünk?”

Azonnal válaszoltam neki.

„Menjünk! De hova? Az mi fülkénkben Lara van, Liaméknél meg Niall, és Tori sincs itt.”

Harry gyorsan válaszolt.

„Étkező?”

Elmosolyodtam, igaz, hogy bármikor bejöhetnek a többiek, de jobb a semminél.

„Kimegyek inni, 3 perc múlva gyere utánam”

Fel is álltam, és suttogva közöltem Liammel, hogy hová megyek. Töltöttem magamnak egy narancslét, és vártam Harryt. Nemsokára meg is jelent.
- Végre – ült le mellém gyorsan, és mindkettőnk örömére végre megcsókolt. Ám ezt a szinte tökéletes pillanatot a telefonom rezgése szakította félbe. Harry érdeklődve nézett rám.
- Én itt vagyok, akkor ki írt neked? – ráncolta össze a homlokát. Én már sejtettem, hogy ki zaklathat engem. Fájdalmas arccal néztem a kijelzőre, amin Francisco neve állt. Ez nagy sóhaj közepette elhúzódtam Harrytől, és felvettem a telefont.
- Nahát, Francisco! Szia – nyúltam el az ülésen. Majd ültömben fejbe is vágtam Harryt magam mellett, amint letudtam olvasni a szájáról, hogy ’selyemfiú’.
A beszélgetés során tulajdonképpen végig csak hümmögtem a srácnak. Harry meg kérdőn nézett rám, hogy vajon mit ecsetel Francisco nekem annyira. Ahogy lerakta a telefont, a sajátom a pici asztalra löktem, és a kezembe temettem az arcomat.
- Na mi az? Mit mondott? – érdeklődött Harry.
- Jön ide megint.
- Aha, jó. És most mit csináljak?
- Te jó ég! Harry! Most jön ide hozzánk elméletileg az a srác, aki a barátom. Akivel elméletileg szoktam csókolózni, és le szoktunk feküdni. Nem tudom mit csinálj, de valamit kéne tenned.
- És mégis mit tegyek? Te mentél bele, te akartad ezt – vágta a fejemhez jogosan.
- Igen, igazad van. Mit szólnál, ha beszélnék vele? És elmondanám neki a dolgokat? – néztem fel Harryre, akinek arcára kiült a megdöbbenés. Nem válaszolt rögtön, hanem elkezdett az ujjaival dobolni a poharam szélén. De még így is hallottam, ahogy a válaszon töri a fejét. Hisz ez egy egyszerű igen lenne! Mi megy neki ebben olyan nehezen?
- Hát el akarod mondani? Neki és a többieknek is? – találta meg végül a hangját, miután szinte lyukat égettem bőrébe a tekintettemmel. Lassan bólintottam a kérdésre, mire felállt.
- Gyorsan váltottál taktikát. Ugye, tudod, hogy mindenki, azaz mindenki megfogja tudni? A média is rajtunk fog szórakozni egy darabig. Meg a rajongók is.
- Kezdem úgy érezni, mintha azt szeretnéd, hogy titokba tartsuk. Pedig amikor még felvetettem ezt az ötletet, eléggé ellenkeztél Harry.
- Én tudom, de csak nem akarom, hogy bármi bajod legyen – felelte végül nyugodtan, és felhúzott az ülésről, és átkarolva puszit nyomott a fejemhez.
- Ugyan mégis mi bajom lenne? – kérdeztem, miközben hozzábújtam szorosan.