10. fejezet - Én egy zseni vagyok

Sziasztok! Meghoztuk a következő fejezetet, jó olvasást mindenkinek! :)

10. fejezet – Én egy zseni vagyok

Louis szemszöge

Kicsit megdöbbentem, amikor Lara otthagyott.

- Hogy hódítsam meg újra - magamban motyogtam, miközben végigdőltem az ágyon. A plafont bámulva, olyan elhatározottnak éreztem magam. Bár még semmi ötletem sem volt, hogy miként szerezzem vissza teljesen a szívét.

- Louis, indulunk – rontott be ismét a szobába Harry. Majd ahogy észrevette, hogy elfeküdtem az ágyon, oda ült hozzám. – Na elintéztétek a dolgokat?

- Majdnem – mosolyogtam rá. – Még el kell érnem, hogy megbízzon benne, és újból szeressen.

- Azt hittem már sikerült. Mert eléggé nagy mosoly volt az arcán, amikor kijött a szobádból – jegyezte meg Harry, és felrángatott az ágyról. Én öntudatlanul is vigyorogni kezdtem. Tehát akkor annyira nem állok rosszul. Így Harrynek egészen nehezen ment az, hogy kicipeljen a szobából, mert teljesen máshol jártam.

- Louis, aktivizáld már magad, és ne én toljam már a csodás seggedet – hallottam a hátam mögül Harry hangját. Majd amikor kiértünk, megfordultam vele szembe.

- Tudtam én, hogy tetszik a hátsóm. De sajnos, kispajtás, foglalt eme imádnivaló testrész – vigyorogtam rá. Majd Lara mosolygó arcával találtam magam szembe.

Felhúzott szemöldökkel kérdezte meg: - Valóban foglalt?

- Igen, a tied szépségem – kacsintottam rá, mire felnevetett. Imádom hallgatni, ahogy nevet. Ám nem élvezhettem sokáig, mert Harry tovább lökdösött, így átestem a kipakolt cuccokon. Az egyik így ki is borult, és amint próbáltam feltápászkodni, megakadt a szemem a kiesett művirágféleségen. Kicsit most így szétesett pár része, de még így is elég tűrhetően nézett ki. Mosollyal az arcomon keltem végül fel a földről, és szintúgy mosolyogva nyújtottam Lara felé a szétesett kis virágot.

- Ugye, tudod, hogy az én táskámból esett ki? – kérdezte, miközben megvillantotta tökéletes fogait, de azért elfogadta.

- De azt ne mondd, hogy nem volt szép gesztus tőlem – feleltem neki, mire halkan megint kuncogni kezdett.

- De Louis, az volt, nagyon szép – mondta, majd kaptam egy puszit az arcomra. Az egészet végül Elisa zavarta meg, akin megint úgy látszott, hogy felülkerekedett az idegesség.

- Haladjunk már emberek. Túl szeretnék lenni a mai napon – morogta, miközben Larát arrébb húzta tőlem, ki a lakosztályból.

- Szerintem tetszett neki a virág – szólalt meg végül Harry, majd közben mindketten lehajoltunk, hogy összeszedjük a további dolgokat. Fél percen belül mindent ki is pakoltunk a szálloda elé, majd be a buszba. Annak örültem, hogy Lara továbbra is fölöttem alszik, és így tudom hasznosítani a tervemet, vagyis azt nem, de tudom puhítani őt.  

A buszon töltött első éjszakán semmit nem aludtam. Egész végig azon törtem a fejem, hogy mit csináljak, és reggelre megis született a tökéletes ötlet. Amikor hívtak reggelizni még kómásan feküdtem az ágyamba, és úgy vánszorogtam ki.

- Szarul festesz Lou – jelentette ki Harry, mikor leültem mellé.

- Kösz, én is szeretlek Harry – feleltem neki, majd a lehető leggyorsabban megreggeliztem, hogy minél hamarabb tudjak dolgozni a tervemen. Az egésszel az a legnagyobb gond, hogy nem vagyok egy számítógép-zseni. Az ágyhoz érve letámadtam a laptopom és böngészni kezdtem egy videóvágó program után. A félnapomat a laptop fölött görnyedve töltöttem, de megérte. Végül hatalmas mosollyal az arcomon csuktam le a tetejét.

×

Harry szemszöge

Tehát Francisco itt van. És folyamatosan Elisa közelében van, s miközben észreveszi, hogy őket nézem széles ördögi vigyorba húzódik az arca. Annyira megtudtam volna ütni, de próbáltam visszafogni magam. Az nyugtatott egyedül, hogy Elisa olyan távolságtartó volt vele, annak ellenére, hogy a nyamvadt kis selyemfiú közeledett volna felé. Ahogy mentünk a busszal végig azon méláztam, hogyan lehet valakinek ennyire tenyérbe mászó képe.  Jobban örültem volna, ha lett volna más elfoglaltságom, de mindenki elvolt. Zayn Niall és Liam azon versenyeztek, hogy ki tud tovább aludni. Mondhatom remek. Lara Toriékkal nézett valami nagyon romantikus filmet. Louist pedig egésznap nem lehetett látni. Egyedül mikor már megérkeztünk a szállodába, és pakoltunk ki, akkor váltottunk pár szót. Hatalmas vigyorral az arcán jött oda hozzám, és ült rá a bőröndömre, amit épp becipeltem volna.

- Én egy zseni vagyok – mondta lelkesen.

- Miért is? – ültem le én is a cuccomra, innen már úgyse tudom bevinni, ha Louis rajta ül.

- Majd meglátod a holnapi koncerten – vigyorgott továbbra is. – Najó, annyit elmondok, hogy tökéletes számítógépzseni vagyok.

- Akkor azon ügyködtél egész nap?

- Bezony ám, és lefog esni az állatok. Tőled pedig előre bocsánatot kérek.

- Miért is? – kérdeztem, de ő már nem válaszolt, hanem vigyorogva elszaladt, és otthagyott. Kíváncsi vagyok mire készül. Főleg, ha előre bocsánatot kér. Valamit nagyon megfogok szívni holnap. Végül lassan felálltam, és nagy nehezen be is cipeltem a cuccomat a szállodába.  Majd meghaltam mire felvittem a bőröndjeimet. Igaz, hogy megkérdezték a hordárok, hogy segítsenek, de nem igazán szerettem volna, ha ők cipekednek helyettem. Így szenvedtem. Bár utólagosan rájöttem, hogy a liftet is használhattam volna.

 Amikor felértem a lakosztályba néma csend és egy cetli várt az asztalon.

 

Elmentünk. Majd jövünk.

Ez azért van, mert lassú vagy.J

Ez Louis volt, ne hallgass rá. Majd jövünk.

        Lara és a többiek.

                    Meeg LOUIS!

Csodás! Most akkor melyik szobába menjek? A legközelebbi megteszi, legalább nem kell sokat cipelni. Gyorsan bepakoltam mindent, majd valami kaja után akartam nézni. Amikor kiabálásra lettem figyelmes. Most komolyan mi van itt? A szobából kiszaladva felerősödtek a zajok. És Elisa hangját hallottam.

Berontva az ő szobájukba elég érdekes kép tárult elém. Elisa félmeztelenül, könnyáztatott arccal próbált meg kibújni a szintén félmeztelen selyemfiú alól.

Most úgy igazán nem érdekelt, hogy kétszer nagyobb volt nálam, de lerángattam Elisáról, és tovább húztam kifele a szobából, ahol neki estem. Igyekeztem megtorolni, ami egész jól ment tekintve, hogy a srác annyira össze volt zavarodva, hogy azt sem tudta mi történik.

- Mi a jóisten történik itt? – léptek be a többiek. És eléggé meglepődhettek a látottakon. Elisa még mindig a szobájában az ágyon kuporgott, én pedig Zayn segítségével eltávolítottam a közvetlen környezetünkből a selyemfiút, és ki is jelentettük neki, hogy vissza se jöjjön. Amikor visszaértünk a többiek már túltették magukat rajta, de Elisához nem mentek be. Lehet azt szeretnék, hogy én menjek. Igazából senki sem szólalt meg, csak figyelemmel kísérték, ahogy besétálok Elisa szobájába. Ő pedig ez idő alatt próbálta összeszedni magát, és amikor beléptem egy erőltetett mosollyal fogadott. Odaléptem hozzá, és szorosan a karjaim közé zártam. Belőle pedig kitört a sírás.

Díííj :)

Sziasztok!
Még nem a következő rész, hanem egy újabb elismerést kaptunk! Alig hisszük el, és nagyon szépen köszönjük Vivinek!

Szabályok:

1.Tedd ki a blogodra a képet .

2.Említsd meg annak a jómadárnak a nevét,akitől kaptad.

3.Küldd tovább minimum három,kizárólag One Direction fanfictionos blognak.

4.Írj magadról pár infót ami 1D-vel kapcsolatos(pl.:hol és hogyan ismerted meg őket,ki(k) a kedvence(i)d,és miért stb.).
5. Akiknek tovább küldod, hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy tudják mi vár rájuk.

Akiknek adjuk:
barbii

Vivi
Donnacsi

Mióta ismerjük a fiúkat?
- 2011.augusztus óta (Pinkie)
- Nekem Pinkie mutatta még akkor és azóta szeretjük őket :) (Lara)

Ki(k) a kedvence(i)d?
- Niall a kedvencem, kedves vicces és alacsooony :D (Pinkie)
- Louis a kedvencem. Nem tudom miért, már elsőre is ő fogott meg és ez nem változott :D (Lara)

9. fejezet - I won't give up

Sajnáljuk, hogy ennyit késett a fejezet, de összejöttek a dolgok.. DE ígérjük, hogy a következő sokkal gyorsabban fog elkészülni :)

9. fejezet – I won’t give up

Lara szemszöge

Elisa ébresztett fel reggel.
- Lara! Kelj fel, gyorsan!
- Miért? – nyöszörögtem fáradtan.
- Mert sietnünk kell, nemsokára indulunk és még össze se pakoltál!
- Megyek.
- Remek! – valamiért Elisa roppant lelkesen ugrált ki a szobából. Mi történhetett? Szokott ő csak úgy ugrálni? Mindenesetre úgy ahogy voltam, sárga pizsamámban kimásztam az ágyból és a közös nappali felé vettem az irányt. Amint felnéztem meglepő kép fogadott. Loui állt a szoba közepén, egyedül.
- Lara, tudom, hogy elrontottam. De szeretném, hogy tudd, szeretlek. És nem adom fel.
Ekkor zene szólalt meg, és én elszoruló torokkal néztem rá, ő pedig énekelni kezdett.

When I look into your eyes
It's like watching the night sky
Or a beautiful sunrise
There's so much they hold

Amikor a szemedbe nézek
Az olyan mint ha az éjszakai égboltot nézném
Vagy a gyönyörű napfelkeltét
Annyira sok van amit megtartottak

Énekelte Loui. A szemembe nézett, és én nem tudtam levenni róla a tekintetem.

And just like them old stars
I see that you've come so far
To be right where you are
How old is your soul?

És csakúgy, mint azok a régi csillagok
Látom hogy messziről jöttél
Most jó helyen vagy
Hány éves a lelked?

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád

Alig kaptam levegőt. Loui közelebb lépett hozzám, és én önkénytelenül húzódtam felé.

And when you're needing your space
To do some navigating
I'll be here patiently waiting
To see what you find

'Cause even the stars they burn
Some even fall to the earth
We've got a lot to learn
God knows we're worth it
No, I won't give up

És ha szükséged van a teredre
Ehhez néhány navigáció 
Itt leszek, türelmesen várlak
Hogy lásd mit találsz

Mert míg a csillagok fénylenek
Néhány éppen leesik a földre
Még sokat kell tanulnunk
Isten tudja megéri-e
Nem, én nem adom fel

Szerettem volna azonnal a nyakába ugrani, de ő még nem fejezte be.

I don't wanna be someone who walks away so easily
I'm here to stay and make the difference that I can make
Our differences they do a lot to teach us how to use
The tools and gifts we got yeah, we got a lot at stake
And in the end, you're still my friend at least we did intend
For us to work we didn't break, we didn't burn
We had to learn how to bend without the world caving in
I had to learn what I've got, and what I'm not
And who I am

Nem akarok olyan lenni, aki könnyedén elsétál
Itt maradok, és megváltoztatom, amit meg tudok
A félreértések sokat tanítottak nekünk, hogyan bánjunk egymással
Az eszközök és ajándékok, amiket kaptunk igen, mindet kockára tettük
És a végén, még mindig a barátom vagy legalább küzdünk
Dolgozunk értünk, nem törünk meg, nem égünk el
Meg kell tanulnunk irányítani anélkül, hogy a világ összeomoljon
Meg kellett tanulnom, amit kaptam, és mi nem vagyok
És ki vagyok én?

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up
Still looking up.

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád
Még mindig fel nézek rád

Elhittem neki. Elhittem, hogy most már minden jó lesz. Loui már egészen közel állt hozzám.

I won't give up on us (no I'm not giving up)
God knows I'm tough enough (I am tough, I am loved)
We've got a lot to learn (we're alive, we are loved)
God knows we're worth it (and we're worth it)

I won't give up on us
Even if the skies get rough
I'm giving you all my love
I'm still looking up

Nem mondok le rólunk
Isten tudja, elég kitartó vagyok ( Kitartó vagyok, szerettem )
Sokat kell tanulnunk (életünkben, szerettünk)
Isten tudja mi éri meg (és mi megérdemeljük)

Nem mondok le rólunk
Még akkor sem ha az ég viharossá válik
Neked adom minden szeretetem
Még mindig fel nézek rád

Loui egész testével hozzám simult, az utolsó szavakat szinte suttogta, ajkunk majdnem összeért.
- Szeretlek –mondta egészen halkan, de nekem ez mindennél többet jelentett.
- Szeretlek – mosolyodtam el szélesen, zöld szemei csillogtak, miközben karjaimat a nyaka köré fontam. Ám mielőtt megcsókolhatott volna, az egyik szoba ajtajából örömujjongás tört ki. Mindketten vigyorogva néztünk barátaink felé.
- Végre! Tudtuk mi, hogy ti nem lehettek rosszban! – lelkendezett Harry és Niall.
- Gyere – fogott kézen, és úgy súgta a fülembe, hogy a többiek ne hallják – Nélküled nem tudok összepakolni!
Játékosan morcosan néztem rá.
- Szóval, csak ezért kellek, mi?
- Nem! – vigyorodott el - Más terveim is vannak!
- Ezt már jobban támogatom! – húztam közel magamhoz, és végre megcsókoltuk egymást. Loui behúzott maga után a szobájába, és hevesen folytattuk az előbb elkezdett csókunkat. Azonban Louis hirtelen elhúzódott. Komor arccal nézett rám.
- Lara, valamit meg kell beszélnünk. Ülj le!
Felhúzott szemöldökkel, kérdőn néztem rá, de leültem az ágyra, ő pedig velem szemben helyezkedett el.
- Először is… - akadt el Louis – Tudnod kell, hogy szeretlek.
- Tudom – bólintottam, de éreztem, hogy ez most nem lesz jó.
- És hogy sajnálom.- Mit? Mit sajnálsz? – néztem rá döbbenten. Mit akar?

- Hogy hibákat követtem el, óriásiakat Lara. Sajnálom, tényleg… annyira..

- Mit csináltál Louis? – kezdtem sejteni a dolgot. És nagyon reméltem, hogy nem azt fogja mondani, amit gondoltam.

- Eleonor és én…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert azonnal felpattantam.
- Én nem hiszem el, hogy megint megtetted Louis. Hogy tehetted? – kérdeztem, miközben a szemeibe néztem. Ő pedig értetlenül figyelt.
- Te… tudtad… tudtál a legelsőről?
- Persze, hogy tudtam! Annál feltűnőbbek nem is lehetettek volna. De akkor úgy gondoltam, hogy nem gondolok rá, és elnézek felette. De Louis…megint..megint megtetted…és vele. Megcsaltál!
- Én nem akartam… - mondta volna, de ismét nem hagytam, hogy befejezze.
- Nem akartad, de mégis megtetted!
- Mert te más pasikkal rohangálsz a városban! – emelte feljebb a hangját. – Tudod milyen szörnyű azt látni? Hogy az enyém voltál, és utána meg más karjaiban vagy? És hogy ez mind egy apró félreértés miatt?
- Te most a végén rám akarod kenni, hogy miattam voltál Eleonorral?
- Nem, dehogy… vagyis…
- Vagyis? Vagyis? – mondtam egy féloktávval magasabb hangon. – Ha azt mered mondani, hogy az én hibám…
- Pedig a tied is… - És abban a pillanatban csattant is az arcán a kezem.
- Az enyém lenne? Akkor is, amikor először megcsaltál? Tényleg így gondolod?
- Nem. Az az én hibám volt, de most…
- Még mindig rám fogod?
- Nem, de… - nézett mélyen a szemembe – Én komolyan gondoltam amit kint énekeltem. Szeretlek, és nem adom fel.
Tekintetem Louis szemébe fúrtam, majd hirtelen vetettem rá magam. Ő először meglepődött, de mikor hevesen megcsókoltam megnyugodott. Hasonló hévvel viszonozta csókomat. A következő pillanatban Loui megszabadított felsőmtől, és én is lehúztam róla a pólóját. Már a csípőjén ültem és még mindig csókolóztunk, mikor hirtelen kinyílt az ajtó.
- Ti, most kinyírtátok egymást vagy… ? – kérdezte Harry, majd mikor rádöbbent a helyzetre, azonnal kihátrált és már csapódott is az ajtó.
Loui elvigyorodott, és újra magához húzott volna, ám én kibontakoztam az öleléséből. Lemásztam az ágyról, és a ruhám után nyúltam.
- Most… ? – kérdezte Loui.
- Azt mondtad, hogy nem adod fel – néztem rá szépen mosolyogva – Akkor hódíts meg újra, és megint a tiéd leszek.
Azzal sarkon fordultam, és otthagytam az elképedt Loui a szobában.

x


Elisa szemszöge







Kíváncsian néztünk a szobából kijövő Lara után. Kérdőn néztem Harryre, de ő is csak a vállát vonogatta. Húgom eltűnt a szobánkban, és a fiúk azonnal megszólaltak.
- Most nem úgy volt, hogy kibékülnek? – kérdezte Niall.
- De, és az előbb nagyon úgy is nézett ki – vigyorgott Harry.
- Akkor mi történt?
- Mindjárt utána nézek – indultam is el Lara után.
- Nem békültetek ki? – léptem be a szobába. Az én bőröndöm már készen volt, így nyugodtan figyelhettem testvéremre. De ő csak mérgesen tuszkolta a ruháit a bőröndjébe.
- A dal után még meg is bocsátottam volna neki, de tegnap este…
- Mit csinált? – kérdeztem azonnal. Miután otthagytam őket Harryvel, csak nem nem engedte ez a bolond, hogy olyan állapotban akármit is csináljon!
- Eleonor – morogta Lara.
- Ne már! – most nagyon elronthatta ez a hiperaktív hülye, aki igazából tökéletesen illik a húgomhoz – Remélem most már te is látod, hogy milyen és, hogy miért voltak fenntartásaim iránta…! – megláttam Lara szomorú arcát és inkább elhalgattam.
- Mi lenne, ha most inkább a megértő nővér lennél?
- Megoldható – mosolyogtam rá, és megöleltem. Segítettem neki becsomagolni, és úgy egy óra múlva már mindannyian a szálloda előtt álltunk a csomagjainkkal. Olivia és Tori már felszálltak és a fiúk mentek utána. Már csak Lara, Eleonor és én voltunk lennt. Eleonor indult az ajtó felé, de a húgom elé állt.
- Te itt maradsz – közölte teljesen nyugodtan.
- De hát, Lara! – fakadt ki a csaj.
- Bocs, nincs szükségem valakire, aki a barátomnak mondja magát, de közben hátba támad – Lara most egészen úgy viselkedett mint én. És büszke voltam rá!
- Tanulsz tőlem hugi – vigyorogtam szélesen rá, és teljes lelki nyugalommal hagytuk ott Eleonort a város közepén.
Azt hittem, hogy nem lesz nehéz ez a titkolózás Harryvel, de elég hamar kiderült, hogy igen. Van jó oldala a buszban való összezárásnak, de hátrányai is bőven. Például nem lehet úgy összebújni a fiúval akivel jársz, hogy a többiek nem tudnak róla, hogy ez így is maradjon. Már a sokadik vígjátékot néztük a busz szűk nappaliszerűségében, és igaz, hogy jó volt a film már kicsit untam, hogy 3 órája voltam beszorítva Liam és Zayn közé. Az utóbbi egy órában végig Harryvel szemeztem, aki Loui mellett terpeszkedett, aki eléggé el volt kenődve, mivel Lara tüntetőleg nem volt hajlandó egy légtérben lenni vele. Ekkor zümmögni kezdett a mobilom. SMS-t kaptam, Harrytől.

„Már eléggé unom, nem keresünk egy csendesebb helyet, ahol kettesben lehetünk?”

Azonnal válaszoltam neki.

„Menjünk! De hova? Az mi fülkénkben Lara van, Liaméknél meg Niall, és Tori sincs itt.”

Harry gyorsan válaszolt.

„Étkező?”

Elmosolyodtam, igaz, hogy bármikor bejöhetnek a többiek, de jobb a semminél.

„Kimegyek inni, 3 perc múlva gyere utánam”

Fel is álltam, és suttogva közöltem Liammel, hogy hová megyek. Töltöttem magamnak egy narancslét, és vártam Harryt. Nemsokára meg is jelent.
- Végre – ült le mellém gyorsan, és mindkettőnk örömére végre megcsókolt. Ám ezt a szinte tökéletes pillanatot a telefonom rezgése szakította félbe. Harry érdeklődve nézett rám.
- Én itt vagyok, akkor ki írt neked? – ráncolta össze a homlokát. Én már sejtettem, hogy ki zaklathat engem. Fájdalmas arccal néztem a kijelzőre, amin Francisco neve állt. Ez nagy sóhaj közepette elhúzódtam Harrytől, és felvettem a telefont.
- Nahát, Francisco! Szia – nyúltam el az ülésen. Majd ültömben fejbe is vágtam Harryt magam mellett, amint letudtam olvasni a szájáról, hogy ’selyemfiú’.
A beszélgetés során tulajdonképpen végig csak hümmögtem a srácnak. Harry meg kérdőn nézett rám, hogy vajon mit ecsetel Francisco nekem annyira. Ahogy lerakta a telefont, a sajátom a pici asztalra löktem, és a kezembe temettem az arcomat.
- Na mi az? Mit mondott? – érdeklődött Harry.
- Jön ide megint.
- Aha, jó. És most mit csináljak?
- Te jó ég! Harry! Most jön ide hozzánk elméletileg az a srác, aki a barátom. Akivel elméletileg szoktam csókolózni, és le szoktunk feküdni. Nem tudom mit csinálj, de valamit kéne tenned.
- És mégis mit tegyek? Te mentél bele, te akartad ezt – vágta a fejemhez jogosan.
- Igen, igazad van. Mit szólnál, ha beszélnék vele? És elmondanám neki a dolgokat? – néztem fel Harryre, akinek arcára kiült a megdöbbenés. Nem válaszolt rögtön, hanem elkezdett az ujjaival dobolni a poharam szélén. De még így is hallottam, ahogy a válaszon töri a fejét. Hisz ez egy egyszerű igen lenne! Mi megy neki ebben olyan nehezen?
- Hát el akarod mondani? Neki és a többieknek is? – találta meg végül a hangját, miután szinte lyukat égettem bőrébe a tekintettemmel. Lassan bólintottam a kérdésre, mire felállt.
- Gyorsan váltottál taktikát. Ugye, tudod, hogy mindenki, azaz mindenki megfogja tudni? A média is rajtunk fog szórakozni egy darabig. Meg a rajongók is.
- Kezdem úgy érezni, mintha azt szeretnéd, hogy titokba tartsuk. Pedig amikor még felvetettem ezt az ötletet, eléggé ellenkeztél Harry.
- Én tudom, de csak nem akarom, hogy bármi bajod legyen – felelte végül nyugodtan, és felhúzott az ülésről, és átkarolva puszit nyomott a fejemhez.
- Ugyan mégis mi bajom lenne? – kérdeztem, miközben hozzábújtam szorosan.

Díííj :)

 Sziasztok!

Igazából még nem új fejezetet hoztunk, mert azzal kicsit elvagyunk maradva. Hanem mert két Kedves Írótárstól is kaptunk díjat! Hát el sem hisszük!

Köszönjük Alisonnak és Vivinek!

Szabályok:

1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad!
3. Írj 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 írónak linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogukon!

Lara:

•  Szeretem a narancssárga színt.
• A hippiket is. A kedvenc filmem a Hair.
• Jelszavaim: műkorcsolya, színház, snooker.
• Nem tudok dönteni igen és nem között.
• A párosunk nyugodtabb tagja vagyok.
• Szeretnék egy kutyát, akit Rúfusznak hívnak.

Pinkie:

• Van egy kutyám, akit Olivernek hívnak.
• Kedvenc szavaim: galád, gonosz, galac(galamb+malac), Ótejóég
• Forma1őrült vagyok, és könyvrajongó.
• Mottóm: Jókedvvel kell túlélni
• Apukám szerint mélységem van, nem magasságom
• És vezetek egy életcél listát, amin fura dolgok vannak :D

Akiknek küldenénk :) :

Csengi*


barbii


1wolfgirl1


Donnacsi


FantasyGirl


Éééés még annyira sokan lennének! :) De most sajnos csak ennyi :( 
Igyekszünk ám nagyon a fejezettel! :)

8. fejezet - Francba veled, Louis!

Sziasztok! Megint itt vagyunk egy újabb fejezettel! Reméljük tetszik! 

 Így utólag meg kell említenem, hogy az előző fejezetet szinte teljes egészében Lara írta, tehát övé a dicsőség! :) Összesen egy mondattal működtem közre :) (Pinkie)

Kellemes Olvasást! :)

8. fejezet – Francba veled, Louis!

Harry szemszöge

A koncert utáni buli nagyon jól sikerült. Elisával otthagytuk a többieket és hosszasan beszélgettünk az erkélyen. Megbeszéltük mindazt, ami az elmúlt két évben történt. Meg persze Larára és Louira is kitértünk.

- Ők most összevesztek?

- Úgy tűnik – sóhajtott fel Elisa – Pedig ők annyira összeillenek. Remélem kibékülnek.

- Jó lenne. Ez így elég fura.

- Hát igen.

- Majd megoldják végül – vontam vállat.

- Tényleg, Lara ott alszik nálam – jelentette ki Elisa.

- Akkor nem tudok átmenni?

 - Nem – rázta a fejét.

- Nemááár – húztam el a számat – Én akarlak.

- Hát, te egyedül vagy a szobádban, nem?

- Imádom az eszedet – pusziltam meg a fejét.

- Tudom – vigyorgott rám, én pedig felpattantam és magam után húztam. Beérve a szobába, lenyomtam őt az ágyra és hevesen megcsókoltam. Ugyanilyen lelkesen viszonozte ezt és közben fölém gördülve a csípőmre ült. Hirtelen megszakította a csókot és a hasamat simogatva a fülembe suttogott.

- Nézzük meg a Voltot.

- Most? Te komolyan gondolod? – néztem rá döbbenten – Az egy mese, és most egész más jár a fejemben.

- Pont azért, hogy elterelje a gondolataid.

- De Elisa! Nem lehetsz ilyen gonosz! – mondtam neki, miközben felültem.

- De igen – mosolygott és adott egy puszit. Lemászott rólam, és kiment a szobából. Talán egy perc sem telt el és már vissza is jött, kezében a DVD-vel.
- Lara már alszik, nagyon halkan kellett megszereznem – jelentette, miközben elindította a mesét.
- Most tényleg ezt nézzük? – néztem rá furán.

- Igen, persze – válaszolt Elisa miközben elhelyezkedett mellettem, szorosan hozzám bújva. Így végülis kibékültem a helyzettel és a fehér kutyával és bár suttogva beszélgettünk, végignéztük a filmet.
- Vége – közölte Elisa az amúgy egyértelmű tényt.
- Bizony – vigyorodtam el, de mielőtt folytathattam volna, Elisa megelőzött.

- Na akkor nézzünk még egy mesét! – ült fel mellettem, és indult is el az újabb DVD-ért.

- Ne már! Én nem bírok ki még egy mesét – nyögtem fel elkeseredetten. Mire vigyorogva megfordult.

- Igazából nem szándékoztam még egyet nézni, csak kíváncsi voltam hogyan reagálsz – mondta, miközben visszaült az ágyra.

- Ez gonosz volt, csak hogy tudd – ültem fel én is az ágyon, és megpusziltam.

- Most tőlem mit vársz?

- Valóban, igazad van – mosolyodtam el, és eldöntöttem az ágyon. Elisa szinte megadta magát, és mosolyogva húzott maga fölé. Én pedig így lecsaptam az ajkaira.

Nem igazán törődtünk semmivel, csak úgy repültek le a felsőink, semmi sem akadályozott meg abban, hogy lefeküdjünk. Kivéve egy valakit. Louis csörtetett be a szobába. És nem törődve azzal, hogy Elisa és én félmeztelenül fekszünk az ágyban, leült mellénk. Nem nézett ki túl jól, és szerintem kicsit sokat ivott. Felültem, és ránéztem a barátomra, miközben Elisa próbálta felvenni a felsőjét.

- Louis, jól vagy? – kérdeztem tőle, miután még mindig csak meredten bámult ki a  fejéből.

- Louis, hahó – lengettem meg a kezeimet az arca előtt.

- Mindent elrontottam, igaz? – nézett rám kétségbeesetten. Tény, hogy sajnáltam szegényt, de a barátnőm éppen most kászálódik ki az ágyból felöltözve, holott öt perccel ezelőtt még alattam feküdt félmeztelenül.

- Nem rontottál el mindent, Louis – Elisa is odaült Louis mellé, és a kezét a hátára tette. – Csak idő kell mindkettőtöknek, hogy lenyugodjatok.

- Igen, és lehetőleg ezt az időt ne nálam töltsd – szóltam közbe, mire Elisa megütött.

- Beszélnetek kell majd, csak ne most – mondtam végül Louisnak én is.

- Miért ne most? – emelte rám a tekintetét.

- Egy, mert  már alszik, kettő, mert bűzlesz az alkoholtól – feleltem, de ő ezzel nem is igazán törődött, hanem eldőlt az ágyon, és szinte el is aludt.

- Eléggé kiütötte magát – szólalt meg Elisa, miután fél percig csak csendben figyeltük Louist.

- Hát igen, szerinted felfogta, hogy te is itt voltál a szobában félmeztelenül? – tettem fel a kérdést.

- Nem hiszem – mosolyodott el – Az lesz a csoda, ha eleve emlékszik bármire is – mondta, miközben felállt az ágyról. – Most viszont azt hiszem visszamegyek Larához. 

- Muszáj visszamenned? – néztem rá kérlelően.

- Mivel hárman már nem férünk el az ágyadba – mutatott vigyorogva Louisra. Majd egy röpke csókot nyomott a számra és ki is libbent a szobából.

Én kissé mérgesen néztem az ágyon fekvő barátomra.

- Francba veled, Louis – motyogtam, miközben ráterítettem a takarót.

×

Louis szemszöge

Fáradtan és morcosan keltem. Körbenéztem, és csak annyit tudtam megállapítani, hogy Harry a fotelban ül és szuszog. Biztosan átjöttem hozzá és kitúrtam a helyéről. Szegény srác. Semmire sem emlékszem, pedig szerintem csak két órát aludhattam, vagy kevesebbet. Ennek ellenére iszonyatosan hasogat a fejem. Kint a nappali részből még zajokat hallottam. Próbáltam átbotorkálni a szobámba, ahol legnagyobb bánatomra nincsen Lara.

Amint kiléptem a szobából Zayn és Liam ugrott a nyakamba. Úgy látszik még ők még ébren vannak.

- Party van, Louis! Hallod! – vigyorgott eszeveszettül Zayn. Körbenéztem, miközben leszedtem a karokat magamról. Ahogy elnéztem Harryn kívül még Elisa és Lara is alszik, a többiek mind ott voltak még.

Miután sikeresen leráztam magamról a fiúkat, Eleanor lépett oda hozzám. Nem hiszem el, hogy nemtudok nyugodtan eljutni a szobámig. Fáradt vagyok, fáj a fejem, a barátnőm nem alszik velem egy szobában, mert elzavartam, erre ők még zaklatnak!

- Nagyon nyúzottnak tűnsz, Lou – mondta, mire csak ránéztem és morogtam egy sort.

- Na gyere, feküdjünk le szépen – folytatta, majd szinte betolt a szobám ajtaján. Én unottan eldőltem az ágyon, és nem is figyeltem, hogy mit csinál. Csak utólag figyeltem fel arra a hangra, ahogyan a kulcs elfordul a zárban. Nem akartam ráfigyelni, hogy mit csinál, vagy mit akar. Csak nyugodtan akartam pihenni.

- Mit csinálsz Eleanor? Pihenni akarok, fáradt vagyok – motyogtam neki.

- Nyugi, Louis. Csak ápolgatlak. Élvezni fogod ugyanúgy, ahogy én – felelte, majd odaült mellém az ágyra. Amint helyet foglalt, én is feltápászkodtam. Így pont egymással szemben ültünk. Ő elmosolyodott, én pedig döbbenten figyeltem. Eleanor lassan levette a felsőjét, és eldobta a szoba egyik sarkába. Én csak nagyot nyelve néztem. Nem tudtam igazából, hogy mit tegyek. A kezemet megfogva Eleanor rárakta a combjára. Én automatikusan elkezdtem simogatni, ő meg egyre közelebb hajolt hozzám. Míg végül ajkaink összeértek. Eleanor elszedte rólam is a felsőt. Ahogy lekerült rólam, fölém gördült, és úgy csókolóztunk tovább. Amikor már a nadrágomat szedte volna le, hirtelen kipattantak a szemeim. Én nem tehetem ezt!

- Eleanor, te jó ég! Mit csinálsz? Mit csinálunk? – löktem el magamtól. Nem igazán értette a hirtelen váltásom.

- Azt, amit mindketten akarunk. Akarjuk egymást, nem értem mi a rossz ebben? – nézett rám, miközben próbált volna újra a szám közelébe kerülni.

- Az a rossz ebben, hogy én nem akarok veled lefeküdni – jelentettem ki szárazon.

- Na ne nevettess! Az előbb még semmi kifogásod nem volt az ellen, hogy szexeljünk – magyarázta – Sőt, kifejezetten úgy tűnt, mintha élveznéd is. Tehát ne tagadd Louis!

- Öhm, hát… jó, nem tagadom. Egy szinten vonzódom hozzád. Hisz csinos vagy, de nem vagy a barátnőm. A belső éned szinte pont az ellentéte a külsőnek. Szörnyen gonosz vagy. Kihasználsz embereket. És te jó ég! Nem vagy a barátnőm, nekem Lara az – fakadtam ki, ám ő közbe szólt.

- Tényleg? Lara, aki más srácok karjaiba veti magát, mert egy ici-picit összevesztetek? Biztos vagy te ebben?

- Teljesen. Meg fogjuk beszélni. Hiszen szeretem őt, nagyon. Biztosan csak valamit félreértettünk, és nem fogom veszni hagyni a kapcsolatunkat Larával, akármennyire is szeretnéd – fejeztem be végül, majd odaadva neki a felsőjét, kitessékeltem a szobámból. Fáradtan rogytam le végül az ágyra. Nem hiszem el, hogy megtettem. Megcsaltam egy szinten Larát. Muszáj mindent elmondanom neki. Hogy sajnálom, hogy elrontottam mindent, hogy megcsaltam, és hogy szeretem. Mert hát szeretem.