4. rész - Az a rész, ahol próbálunk nyugton maradni ...

Sziasztok!
Tudjuk, hogy nagyon régen volt új fejezet, és nem is keresünk kifogásokat, inkább Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek ezzel a résszel!
Pinkie és Lara

4. rész: Az a rész, ahol próbálunk nyugton maradni és kérdéseket kapunk

Louis szemszöge

"Úgy akarlak lerajzolni, mint amikor ott láttalak.."

Kereken két hét telt el azóta a bizonyos este óta, amikor Harry és Emma hát, olyan dolgokat műveltek, amit nem gondoltam volna. Vagy is Harryről de, Emmán viszont meglepődtem. A legnagyobb baj mégse ez, hanem, hogy már nem bírom őket. Cappy pontosan 13 napja ment vissza New York-ba, és én pontosan ennyi napja hallgatom Harry nyafogását. Mert igen, nyafog. Már kívülről tudom az egész monológot.

- Én tényleg nem akartam Emmától semmit. Cappyre vártam, csak úgy alakult, hogy Emma volt ott. Én nem akartam, hogy Cappy elmenjen. Meg akartam ismerni. Én..
- Harry! Ne legyél már ilyen szerencsétlen! – akadtam ki – Ha tényleg érdekelt volna, már utána mentél volna!
A göndörke döbbenten nézett rám.
- Eszedbe se jutott mi?
- De. Gondoltam rá – húzta el a mondatot Harry.
- Persze, nyilván. Szóval ne szenvedj, hanem randizz Emmával. Mostanában úgyis olyan jól kijöttök egymással – ez igaz volt. Nem tudom, hogy mit csináltak (bár tippjeim lettek volna), de Harry minden szabad idejét Emmánál töltötte.
- Tényleg, azt üzeni, hogy még mindig szeretne lerajzolni.
- Oké, majd beszélek vele. De szerintem hamar fel fogja adni  - vigyorodtam el.
- Eléggé kitartó.
- Te viszont legalább hívd fel Cappyt – közöltem Harryvel, és amíg ő gondolkozott én elvettem előle az ebédjét, hogy a magamévá tegyem.
Harryvel ellentétben, aki semmit sem haladt a Cappys ügyével, én felhívtam Emmát és megbeszéltem vele, hogy átmegyek hozzá, hogy le tudjon rajzolni. Bár szerintem kicsit bizarr, hogy azért menjek valahova, hogy egy helyben üljek hosszú órákat, vagy legalábbis perceket. Én.  Mindegy próbálkozni lehet. Szóval megérkeztem Emmához, és beültem a kanapéra, hogy lerajzoljon.  Az első kb. 2 és fél percben lekötött, hogy néztem, ahogy a papír fölé hajol. Elmélyülten rajzolt, vonalakat húzott és néha felnézett rám. Furán nézett. Nem úgy mint általában, hanem valahogy máshogyan. De egy idő után nem kötött le, hogy őt nézzem, így elkezdtem mást nézni, ami még abban az irányban volt. De csak egy ablak volt Emma mögött, amin az eget láttam. Pompás. Feltűnés nélkül el tudok fordulni balra? Próbáltam. Sikerült. Nem vette észre. Most a lábam. Ez is sikerült. Kezdem magam zseninek érezni. Már láttam a könyvespolc szélét. Háború és béke? Ki olvas ilyet? Üvöltő szelek?  Harry Potterek. Na azt legalább ismerem.  És akkor hirtelen Emma lecsapta a ceruzáját. Azt hittem velem van baj, de kiderült, hogy nem.
- Nem megy! Ez így nem jó! – Ijedt arcomat látva elmosolyodott –Nem te vagy a hibás. Egyszerűen nem ezt az arcodat akarom lerajzolni.
Felállt és mellém ült.
- Úgy akartalak lerajzolni, mint amikor ott láttalak a kávézóban. Nevettél, csillogott a szemed és lenyűgöző voltál.

- Most azt mondod, hogy nem vagyok az? Hát itt szobrozok neked, és azt mered mondani, hogy nem vagyok csodás? - háborodtam fel játékosan, majd összekócoltam a haját, miközben ő lerakta a papírt és a ceruzát.

- Jaj, Louis, ne már! - próbált védekezni a támadó kezeim ellen,  nem sok sikerrel – Látod, pont így akarlak lerajzolni. De nem megy.

Emma csalódottan pillantott rám, majd sóhajtva kimászott a karmaim közül.

–                    Kérsz valamit inni? - állt fel a székéről.-

-  Igen, egy Cappy jól esne – feleltem, s vártam a reakcióját. Emma megdermedt a

mozdulatsor közben.

–                    Mit mondtál?

–                    Szerintem jól hallottad. Te kerested azóta? Mert azt tudom, hogy Harry egy gyáva ember, és nem hajlandó semmit se tenni az ügy érdekében. Kíváncsi vagyok te hogy vagy vele.

–                    Én... kerestem. Sokszor, de kinyomott – motyogta, majd leült mellém a kanapéra.

–                    Arra nem gondoltál, hogy utána menj?

–                    Én nem... vagyis gondoltam rá. De nem hiszem, hogy utána kéne menjek. Szerintem idő kell neki...

–                    Jó, úgy gondolom témát kéne váltanunk – mosolyodtam el, hogy Emmát kicsit feloldjam.

–                    Benne vagyok – mosolyodott el ő is, majd testtartása egyből ellazult.

–                    És akkor hogy jöttök ki Harryvel? - Az arcáról le lehetett olvasni, hogy egész másra számított.

–                    Mi nem vagyunk együtt – kezdett védekezni egyből.

–                    Tudom, igazából mindent tudok. Harry a legjobb barátom. Csak érdekel, hogy te mit gondolsz erről, a hmm kapcsolatról.

–                    Miért ő mit gondol?

–                    Szerintem azt kéne gondolnia, hogy hülyeséget csinált, és Cappy után megy. De mint látod nem ezt teszi és nem is ezt gondolja – feleltem nyugodtan.

–                    Most viszont ha nem haragszol, mennem kell. Ha gondolod a rajzot majd még megbeszéljük – álltam fel az ülőalkalmatosságról. Emma elkísért az ajtóig.

–                    Hát azért örülök, hogy átjöttél – mosolygott rám, én intettem neki, majd még a járdáról visszafordulva megszólaltam:

–                    Oh, és szerintem lépj Harryvel kapcsolatban valamilyen irányba.

×

Cappy szemszöge

Egy új kérdésed érkezett.

Ez fogadott, amikor bekapcsoltam a laptopomat és elindítottam a böngészőt. Kíváncsian kattintottam a formspringen érkező kérdésre.

Miért jobb New York, mint London? Maci24

Döbbenten néztem a monitorra. Nem túl sokat árult el ez a Maci24 nicknév, viszont a kérdése igen érdekes. Rögtön válaszoltam neki.

Rájöttem, hogy nem jobb. Újra London levegőjét élvezem. Cappy_red

Alighogy elküldtem a választ, rá pár percre jött a következő kérdés, ugyanattól a személytől.

Megint Londonban vagy? Hogyhogy? Maci24

Nem bírtam New Yorkban maradni. Inkább csak levegőváltozásra volt szükségem. De TE ki vagy? Cappy_red

Egy kedves ismerősöd. Nem fogsz visszamenni, ugye? Elég nagy űrt hagytál magad után. Maci24